« Êtes-vous KGB
ou par MAD
ou de la CIA?
Nous ne savons pas exactement ...
femme mystérieuse ...
parce que tu es tellement cool ... „
IDA MILLNER ASCHKE:
A piros kockás buklé miniszoknyát veszem fel.
Jól áll, hozzá a bokacsizma duzzadt ajkat ingerel.
Ma hétfő van, nincs pénzem, de látni akarsz.
Szavaid néha elhalkulnak, látszik, vihart aratsz.
A csapot elzárom, a sminket felviszem óvatosan.
Az utcán pár kormos arcú kölyök fújja divatosan.
Még egy utolsó csörgés, rajtam a napszemüveg,
a hófehér kabát, a végtelenből a hozzád vivő sínek.
Mielőtt felszállok, nem hiszem el, de megkérdezed:
Ki tudja, melyik titkosszolgálat bérelt fel, baby...
A szarajevói vonattal érkezel, nekem van okom félni.
De kifizetem a jegyed, én az vagyok, aki vagyok.
Ha már felkavarodtak körülöttem a csillagok.
Meglátod, egy tükörszobában a meztelen karom hogy ölel.
Minden nézetből, mindenhonnan én jövök. Felelj.
Látod-e azt, amit én a szemeimmel látok?
Hercegnőt én egy senkiből nem fabrikálok.
Kelet-Európában mindenhol az utolsó ötven évben
minden nőből és férfiból kriplit csinált a szerelem.
A koszos falvak, a fénytelen erdők, ó istenem..
Párbajozunk, egymásnak esünk, figyel a kémrazzia.
Mocskos vagy, mocskos vagyok, a titkoknak
ma éjjel nem kell önmagukat titkolnia.
Vadul,sietve egy húgyszagú vonatkabinba húzol.
Hallani körülöttünk hány seggfej ügynök smúzol.
Amikor megnyugszol, vált a gondolatmenet:
Tisztulj meg bennem. kedves. a fény az arcodhoz ér.
Az isten is egymásnak teremtett minket, nem él.
ki nem változtatja meg magányos, komor életét.
Hallani akarom, ahogy reggel felkelsz. és a vécén
ülve pisilsz. Egy ócska ágyon fekve mindent kibírsz.
Hajadat fésülöm. Érzed. ahogy az artdekós óra halálra jár,
Ahogy a sötétség vörössé izzik benned, ahogy dimenziót vált.
Felejts el minden nyomorult faszt, kihozom belőled a kárt,
mert a szoknyád alá én mindig úgy fogok nyúlni,
az összes kétséged a szarajevói vonaton szét fog hullni.
Még van időnk, még van pár hónap ebből az évből.
Az utcán még senki nem szagol meg semmit a gumilövedékből.
