04 július 2015

A Morgana kút forrásai (The Big witchproject 6. fejezet)



Ez a Morgana- Morrighan gyűjteményes fejezet  még folyamatosan bővülni szeretne, még vázlat jellegű, és talán kicsit afféle magyarul- hiánypótló is. 
(A külalakért elnézést, abszolút nem így mutat, mikor szerkesztem a szöveget, ezt a következetlen széthúzott, rendezetlen sorokat mutató formát, eltérő betűnagyságot mentés után veszi fel :( Talán sok neki a szöveg a sablon hibája, passz :( )

Királynő Morgan le Fay / mɔrɡən lə feɪ /alternatív módon, mint Morgan le Faye, Morgen, Morgaine, Morgain, Morgana, Morganna, Morgant, Morgane, Morgne, Morge, szerepel, ki egy erős igéző az Arthur legendában.
Az őt felvázoló korai művek nem dolgozták ki a karakterét túlzottan, ő egy tündér vagy varázslónő.
Származhat: 
-Modrontól, a walesi istennőtől.



aki gyakran szerepel a középkori walesi irodalomban. Modron az úgynevezett "Avallach lánya," egy walesi ősi istenség, akinek a neve úgy is értelmezhető főnévi jelentésben: " almák helye"
Modron megjelenik istenanyaként ;

-a Welsh Triad 70. fejezetében, gyermekei Urien, Owain és Morfydd " a Brit szigetek Három Boldogságos Womb-Burdens -(?)a" által,

-és egy későbbi népmeséről fennmaradt kéziratban,  a Peniarth 147.-ben. Owain és Morfydd történetében, a Peniarth 147. -ben Modron az úgynevezett " Avallachi király lánya."

Ez hasonló legkorábbi megjelenéséhez Morgana le Fay-nak, aki szintén az almák szigetén járt.

-A "le Fay" jelző (a francia la névelő, "a tündér"), utal egy másik, ilyen (le fay) néven számon tartott walesi és breton vízi szellemre a kelta mitológiából, amely csatlakozott tulajdonságai folytán Morganahoz. Mikor a későbbi művekben sajátosan emberivé válik,ez a jelző továbbra is felruházza őt  mágikus erővel.


- További spekulációban néha csatlakozik Morgana az ír istennőhöz, Morriganthez, bár van is néhány hasonlóság, túl a nevükön is.




















Korai beszámolók;


-Geoffrey of Monmouth(12. sz.) a Merlin életében. 

A legkorábbi írásmódja itt a Morgen,

amely valószínűleg az ó-walesi vagy régi breton Morgen-ből, azaz "tenger-szülöttéből" származik.



                                
















Részlet a The Last Sleep of Arthur in Avalon-ból (Artúr utolsó álma Avalonban) Edward Burne-Jones-től; (1898)

Férfias formája, amely Mori-Genos, megtalálható a walesi Moryen vagy Morien névben; egy rokon formában az ó-ír Muirgein, egy keresztény, alakváltoztató női szent, aki járt a tengeren. A név nem tévesztendő össze a modern welsh-i férfi névvel Morgan (tönköly), ill. Morcant a régi walesi időszakban.

„Morgan először jelenik meg e név szerint
a Vita Merlini-ben, egy Norman-walesi pap, Geoffrey of Monmouth mintegy 1150. körül, állítólag olvasott egy beszámolót a varázsló Merlin kalandjairól, és ezekből kibont néhány epizódot több híres korábbi munkájában,
Historia Regum Britanniae (1136). Historiájában, Geoffrey, azt írja, hogy King Arthur súlyosan megsebesül Mordred által a camlanni csatában, és ezért elviszik a boldogságos Isle of Apple Trees-be(Almafák boldogságos szigetére) (Latin Insula Pomorum), Avalonba, hogy meggyógyuljon.
A Vita Merliniben ő az, aki leírja a neveit a szigeten lakó kilenc mágikus királynő nővéreknek, kik közül Morgens törzsfőjükül szolgált, akik képesek voltak alakváltásra és a repülésre. Húgai nevei; Moronoe, Mazoe, Gliten, Glitonea, Gliton, Tyronoe, Thiten és Thiton.”













Morgan megtartja Arthur túlvilági gyógyítójának szerepét sokáig az irodalomban.
Geoffreyt talán 1. századi római térképész Pomponius Mela inspirálhatta, aki beszél
jósokról az Île de Sein off the coast of Brittany-ban; kilenc szűz papnőről, kikben a gallok hisznek, hogy hatáskörük van gyógyításra, és elvégeznek több csodálatos varázslást,
mint például a tenger kontrollálása a varázsigék által, jóslat a jövőről, és  magukat állati lényekké változtathatják.

- Gerald of Wales.

(lásd Morgana konjukcióban az Isle of Apples-szel (Avalon), ahová a halálos sebet kapott Arthurt hurcolták a camlanni csata után.)

A krónikás Gerald of Wales szerint, 



















Morganis nemes hölgy unokatestvére Arthur királynak, aki Artúrt Avalon szigetére vitte (Glastonburyval azonosított), ahol Arthurt eltemették.
1216-os írásában, Gerald azt állította, hogy "ennek eredményeként, a hiszékeny britek és bárdok feltaláltak egy legendát, hogy egy fantasztikus varázslónő Arthur testét feltámasztotta Avalon szigetén, hogy talán sebeit begyógyította ott," 
ennek lehetőségét azért vetették fel, hogy Arthur királyt messiási tulajdonságokkal ruházzák föl.
Megtalálható gyógyító és igéző szerepben, 
és kilenc lánytestvér legidősebbike,
és nővérei között van egy Morgause nevezetű.
Sokan szeretik, de egy viszonzatlan szerelme is van, Lancelot.
Morgan közvetett eszköze Arthur halálának, bár ő végül kiegyezik vele, és megtartja eredeti szerepét, és egyike lesz a szolgáló királynőknek, akik elviszik Avalonba Artúrt.

 


















-A Lovagregény történetekben ( pl.Chrétien de Troyes), ő is szerepel, eleinte, mint a gyógyító.
A későbbi történetek Morganáról azt mesélik, hogy a lánya Arthur anyjának, Lady Igrainenek, és az ő első férjének, Gorloisnak, és hogy Artúr pedig, Igraine és Uther Pendragon gyermeke, így féltestvérek ők ketten.
Morgana tanítványa lesz Merlinnek, és a bosszúálló ellenfele Arthurnak, és a Kerekasztal lovagjainak.
Különös gyűlöletet táplál Artúr felesége, Guinevere királynő iránt.

-A 12. századi francia költő Chrétien de Troyes említi 1170 körül befejezett első regényében, az   Erec és Enide-ben.


Itt Morgan szerelme  Guingamor, aki a Avalon szigetének lordja, és unokaöccse King Arthur-nak. Ez a Guingamor egyébként egy legendás breton hős. Meg kell jegyezni, hogy már Chrétien  említést tesz a Morgan és Guinevere közötti ellenségeskedésről. Morgan  Chrétien szerint egy titokzatos helyen lakik, a Perilous Völgyben (  ami egy büntető hely hűtlen lovagok számára).
Chretien említés tesz egy versről is, amiben Arthur,  húga, Morgana által készített gyógybalzsamot ad Erecnek.   
Ez az epizód is megerősíti korai,  gyógyító szerepét, de Chrétien arra is céloz, hogy lehetősége van ártani is.
Chretien szintén utal Morganra,  Az Yvain, az oroszlánok hercege című későbbi regényében is. Ennek egy fejezetében Norison hölgye egy őrűlt hőst mágikus főzettel észhez térít. A szert a bölcs Morgana készíti.

-A 12. századi német lovag és költő, Hartmann von Aue  Erec verziója szerint a varázslónőt Famurgennek (Fay Murgan) hívják, és úgy írja le őt,  mint elhunyt szeretőjét a sötét mágianak, aki életét Istennel dacolva élte,  és képes volt a halottak feltámasztására, aki  az emberektől az állatok felé fordult, parancsolt vadállatoknak, gonosz szellemeknek, és sárkányoknak, miután az ördög a pokolban megbízható társsá vált számára. 

Az  Artúr legendának a kontinensről származó regényi változataiban Uriel, Morgan le fay FÉRJE.
Owain mab Urien történelmi alak, fiuk Ywain.
A történelmi Urien egy áruló, aki szövetségese Morcant Bulc-nak Artúr meggyilkolásában, hasonlóan ahhoz, ahogy Morgan megpróbálja megölni Uriennel Arthurt, a mítosz későbbi változatában.

-Egy másik 13.századi német lovag-költő, Wolfram von Eschenbach, Persifal regényében Artúr ősi tündérének új nevet kreált. Terdelaschoye de Femurgiane-nak nevezi el,  ki Mazadan felesége. Terre de la joie= land of joy= élvezetek földje.

-A nagy varázslónő Morgaine megjelenik Robert de Boron Merlin költeményeiben is. Ezekben leírja, hogy Lady Igraine, és egy konkréten meg nem nevezett tintageli herceg törvénytelen leánya. 


 



Ez az első ismert megjelenése Igrainnel történő összekapcsolásának, és itt kerül említésre az is, hogy elküldik tanulmányokat folytatni, ahol ő inkább a boszorkányságot sajátítja el.
Sokkal szembetűnőbb lett alakja a 
-későbbi ciklikus prózai művekben, amilyen a Lancelot-Grál  (Vulgata Cycle, 13. sz.), ahol ellensége lesz Arthur királynak, és antagonista sok történetben. Erre épülnek a későbbi,


- Post Vulgata ciklus darabjai, ahol Morgana alakja még sötétebbé, és baljósabbá válik. Morgan ezekben már egy veszélyes, kiszámíthatatlan, cselszövő és kéjes nemesise Arthurnak és Guinevere-nak, rengeteg baj okozva ezzel Artur és Mark Cornwall királyi udvarában. Legalább két nővére van, Elaine of Garlot, és Morgause, ez utóbb anyja  a kerekasztal több lovagjának (Gawain, Gaheris, Gareth), és az árulóvá lett Mordrednek.

A cornwalli Gorlois herceg és Igraine lányai, köztük Morgana kolostorba kerülnek, amikor Arthur apja, Uther Pendragon  Merlin segítségével, varázslat által meggyilkolja Gorloist, és Igrainet teherbe ejti. 



















Morgana ott kezdi el tanulmányozni a mágia művészetét, de ennek véget vet nevelőapja, mikor férjhez adja a lányt Urienhez, Gore királyához. Ám Morgana boldogtalan férje oldalán, ezért szeretőket tart, Amíg a fiatal királynő Guinevere le nem leplezi, és megszakítja Morgan kapcsolatát szeretőjével. Az ellenségeskedés a két nő között így kezdődik. Morgana egyébként udvarhölgyként szolgál Guinevere mellett, de az eset után elhagyja az udvart, és Merlin keresésére indul. A terhes   Morgana újra kezdi  mágikus tanulmányait Merlin mellett, később megszüli  szeretőjétől, Guiomártól származó fiát. Közben Guinevere ellen is cselszövést sző. Morgana felhasználja sötét tudását a kerekasztal lovagjai ellen is,



különösen Lancelottal kapcsolatban, kit hol elcsábítani  próbál, hol házasságtörésre készteti Guinevere-val.
Morgan később már olyan mértékben koncentrál a boszorkányságra,  hogy elmegy, és elvonultan él, száműzöttként távoli erdőkben. Megtanul több varázslatot, mint bármely más nő, elnyer a képességet, hogy át tud változni bármilyen állattá, és az emberek kezdenek rá úgy tekinteni, mint Morgan, az Istennő.
Megpróbálja megölni Arturt, miután Guinevere kiűzte őt Camelotból. A 
Post-Vulgatás  Suite du Merlin  szerint egy elátkozott palástot küld neki, hogy megégesse.
A Tristan-ban, egy elátkozott ivókürtöt küld Arturnak Sír Lamorak által,  amiből hűtlen nő nem képes anélkül inni, hogy a folyadék ne ömöljék ki belőle, ezzel próbálja Guinevere-t leleplezni.
-Thomas Malory szerint (15. sz.) az Le Morte d'Arthur-ban és másutt is, ő boldogtalan házas Urien királlyal, akitől fia is van már, Ywain.



-Egyéb megjelenések:

Morgan jelen van egész a késő középkorig különböző szerepekben az Artúr és Nagy Károly ciklusokban. Gyakran jellemzik, mint szeretőjét és jótevőjét különböző hősöknek. Néha további utódokat és alternatív testvéreket rendelnek mellé. Az egyik legjobban ismert Arthúr történetben, 


-a 14. századi angol Sir Gawain és a zöld lovagban,  mindenkit Gawain istennő- nagynénje, Morgen ösztönöz, mintegy teszteli a kerekasztal lovagjait, hogy hajlandóak-e Guinevere-t halálra  rémiszteni. 























-A 14. századi olasz novella La Tavola Ritonda (The Round Table) (A kerek asztal) Morganat  Uther Pendragon  lányává teszi, kinek testvére a Lady of the Lake (Tó hölgye.)

-Egy katalán versben, a La Faula-ban, írója( Guillem de Torroella) azt állítja, hogy meglátogat a  elvarázsolt szigetet, és találkozik Arthurral, akit  Morgan visszahozott az életbe, és ők mindketten már örökké fiatalok a Szent Grálnak köszönhetően.

-A 14. századi közép- angol Stanzaic Morte Arthur szerint, a London püspöke megkapja Arthur holttestét Morganától, és eltemeti azt Glastonbury-ban. 

A 15. századi spanyol románc, Tirant lo Blanch szerint, a nemes királynő, Morgana megkeresi  eltűnt bátyját, akire Konstantinápolyban talál rá egy börtönben. Morgan magához téríti azzal, hogy eltávolítja kezéből az Excaliburt, és együtt indulnak utána nagy ünnepségekre. Ilyen szövegek Avalont gyakran festik le túlvilági helyként, ahol  Morgana uralkodik.


-A 13. századi sanzon, a de geste a Huon Bordeaux szerint ő védelmezője a névadó hősnek és az anyja a tündérkirály Oberonnak (Tronc), aki nem más mint julius Caesar,míg Ogier le Danois Oberon testvérének nevezi Morgant.

-Egy másik sanzon. a de geste, La Bataille Loquifer szerint, Morgan és a nővére Marsion (Marrion), a hős Renoart Avalonba viszi, ahol Arthur a király, és ott Renoart és Morgan egyesüléséből származik egy törvénytlen gyermek, Corbon (Corbans).

-A 14. századi olasz novella La Tavola Ritonda (The Round Table) teszi Morgant lányává Uther Pendragonnak és a nővérnek a Lady of the Lake-t






.


Fata Morgana;

A lány elvarázsolt birodaloma máshová is került a mitologikus a középkori Európában.
Morgan le Fay, vagy olaszul Fata Morganat, kapcsolatba hozták a normann hódítás óta a dél-olaszországi Szicíliával, és az európai folklór úgy írja le őt, mint élőlényt, akinek mágikus kastélya található vízen úszva, vagy máskor az Etnán.

Mint ilyen, ő adta a nevét a formáját délibábnak Szicília partjainál.
Avalont Szicíliával összekötő irodalom található;

-Gervase Tilbury enciklopédikus munkájában, az Otia Imperialia-ban (c. 1211),

-és Torroella-nak a La Faula-jában.







-A breton és provanszál irodalomban, például:

-Jaufre (okszitán nyelven) Arthur regénye. 1180,

Jaufre Rudel ((herceg és a trubadúr a korai 12. század közepén) 



A forrás tündére
A breton laik-ben az evilági lovagot egy forrás, egy tó vagy egy folyó partján
 magához csábító tündér hagyományos toposza különleges módon jelenik meg
 a Roman de Jaufré-ban.
Gibel tündére, a breton laik és Marie de France verses elbeszélései kelta tündéreinek
 déli megtestesülése a ravaszsághoz folyamodik, hogy megszerezze magának 
Jaufré lovagi szolgálatát. Jaufré egy szökőkúthoz érkezik, melyből 
segélykiáltások hallatszanak. A lovag késlekedés nélkül a kútba esett leány 
segítségére siet, aki nem más, mint Gibel tündére, s aki ily módon kísérli meg 
magához vonzani Artúr vitézét egy földalatti, csodás országban.
 E la donzella tut süau / 
Dis a Jaufre : « Seiner, Deu lau, / 
Ara-us ai iu e mon pode, / 
C'as ome nun dei grat saber, / 
Mais a mun art et a mun sen. /
 Iu sui acela que tan gen / 
vos vinc querre socors ploran / 
Del gran trebail e dell afan / 
Que m'a fait Fellon d'Albarua, / 
Uns malvais hom, cui Dieus destrua ! 

 Ármányos tettével azonban Brunissen méltatlankodását és haragját is kivívja, 
amikor, még ha "ideiglenesen" is, megkísérli eltávolítani 
tőle szerelmesét. Következésképpen, a tündér szerepét betöltő fiatal leány 
közbelépése folytán a két alapvető udvari principium, Jaufré hölgye iránti szerelme, 
és lovagi kötelességtudata konfliktusba kerül, s a főhős komoly dilemmával 
és próbatétellel szembesül a regény egyik fontos epizódjában
A chevalerie erkölcsi parancsának engedelmeskedve, Jaufré természetes 
kötelességének tekinti a tündér-hölgyet fenyegető veszély elhárítását, 
és kérését teljesítve párviadalra hívja annak félelmetes és kegyetlen ellenségét. 
Amikor győztesként kerül ki a lovagi küzdelemből, a szerelem és a lovagi 
vitézség időleges konfliktusa megoldódik, minthogy Brunissen nem neheztel 
meg Gibel tündérére annak "elszakítási kísérlete" miatt. Annál is kevésbé, 
mert a tündér valójában alkalmat adott Jaufrénak, hogy lovagias  szolgálatot 
tehessen egy hölgynek – Gibel tündére tökéletes udvari hölgyként tűnik fel 
az epizódban – , és ismételten tanújelét adhassa lovagi erényeinek.
 A "tündérepizód" és egy "szürreális" földalatti ország közbeiktatásával, 
– mely ország a "világ legszebb régiója", hegyekben, völgyekben, vizekben, 
erdőkben, rétekben, várakban és városokban gazdag, ámde a tündér gonosz 
ellenségétől fenyegetett és feldúlt – az okszitán regény szerzője nemcsak egy 
különleges kaland részesévé teszi Jaufrét, de egyúttal azt is lehetővé teszi számára, 
hogy helyrehozza a lovagi becsület ellen elkövetett vétkét, 
minthogy első találkozásukkor nem volt hajlandó Gibel tündérének a segítségére 
sietni. Ezután, erkölcsi integritását visszaszerezve, ismét feddhetetlen lovagként 
térhet vissza Brunissenhez, s később Artúr udvarába, a lovagi és udvari  
értékek székhelyére.
 A forrás tündérének vándormotívuma áttételesen a Kordé lovagjának egyik  
kiemelkedő részletében is felbukkan, amikor Lancelot, észrevéve Guinevra 
királyné elefántcsontfésűjét s benne néhány hajszálát egy forrás melletti 
kőpadon, szerelmi extázisba esik. A szeretett hölgy áttételes, metonimikus 
megjelenítése egyszerre juttatja kifejezésre a forrás tündérének folklór-hagyományát, 
és Chrétiennek azt a szándékát, hogy racionalizálja a kelta "csodás világot", 
ami által egy sokszor előforduló "lírai motívumot", a távollevő kedves 
szimbolikus felidézését és magasztalását tudta kibontani.
Az Oroszlános lovagban a csodálatos forrás összetettebb funkciót tölt be 
a regény szerkezetében és "jelentésében"  A pusztító vihart támasztó 
forrás kulcs-epizódja, amely a forrás melletti lovagi küzdelem, valamint a 
kalandkereső lovag és a "víz tündérének" szintén forrás melletti 
találkozása motívumaiból jött létre, "a regény kisugárzó központjává válik, 
amelyből szüntelenül erőt merít". A forrás egyúttal a főhős minősítő 
párviadalának szakrális helyszínéül is szolgál..."


-La Bataille Loquifer (c. 1170)

-és a "Parzifal"-ban (Wolfram von Eschenbach körülbelül 1210).

A 13. századi románc, a Floriant et Florete, Morgant titkos hegyi 
várba helyezi a Mongibel-en (Montgibel, Montegibel; az Etna arab 
nevéből származó), ahová varázsolja Floriant, egy meggyilkolt 
szicíliai király fiát, és történet hőse végül újra egyesül Morgana várában feleségével, Florettel, mikor visszatér.

A 14. századi olasz románc, La Pulzella Gaia (Merry Maiden)
Hemison gyönyörű fiatal lányát, Morgant elrabolja a lovag Burletta A Desert (Burletta della Diserta), ám Lancelot megmenti őt, majd legyőzi Gawain (Galvan) hatalmas kígyó formájában. Morgan és tündér hadserege menteni Gawaint a féltékeny Guinevere-től (aki el akarja Gawaint pusztítani, miután az elutasítja), de ahogy ő egyedül lesz anyja maga készített várában, a Palausban (amint Morgant feleségül akarja venni Tristan), akkor Gawain pedig rászabadítja az átkozott alvilágot.

A 15. századi francia románc La Chevalier du Papegau (A Knight A Parrot) teszi Morgainet, a Tündért a Montgibelre (Morgaine, la fée de Montgibel) a húga ismert, mint a büszkeség nélküli Lady (la Dame sans Orgueil), akit Arthur megment.


-A  Nagy Károlyt övező legendákban leginkább  a dán  hőssel (Ogier a Dane) való  kapcsolatáról híres, akivel  egy misztikus sziget palotájában él 200 évig,  (ahol Arthur és Gawain is még mindig él), és később megvédi őt  kalandja során a halandó világban. Egyes beszámolók szerint Ogier-nek  két fiat szül, beleértve Marlyn-t is.

-Mark Twain, regénye Egy jenki Arthur király udvarában (1889), úgy ábrázolja, mint Arthur antagonisztikus húgát, a varázslónőt, aki nagy személyes varázsú, aki  képes a leggonoszabb viselkedésre.

Modern kultúra:


-Morgan le Fay már szerepelt sokszor a populáris kultúra különböző darabjaiban, gyakran (bár nem mindig) megkapja a szokásos gonosz szerepeket, amelyek gyakran csak  puszta karikatúrák.

Morgan sztereotip ábrázolása, hogy  gonosz boszorkány, és kibékíthetetlen ellensége Arthurnak, gyakran szövetkezik Arthur ellen, fiával, Mordreddel, legyen e harc ideje legendabeli, vagy még későbbi, ő viszálykodik még a modern korban is.
Az ilyen munkákban egy antagonista karakter, 
Arthur, Merlin, és követőik ellen küzd, akik  mentenék Camelotot, Avalont, vagy akár a világot.

Sok ilyen történet hatékonyan egyesíti Morgant, Morgause-zal, és összekapcsolják vele a Lady of the Lake-t (Tó hölgyét) (továbbá elhelyezi a modern Morgant, mint Merlin Nemesisét, holott az Artúr hagyományban soha nem volt vele közvetlen ellenfele.)


-Erre példa a 1981-es Excalibur, John Boorman filmje adaptációja.
Ennek ellenére néhány más modern ábrázolásban Morgan bonyolultabb, vagy nem egyértelmű, és néhányan még öntöttek rá egy teljesen pozitív karaktert, vagy jellemző rá, hogy főszereplőként lép elő.
-Marion Zimmer Bradley Artúr király és a nők (1983)



















Fay Sampson: Tintagel lánya (Morgan Le Fay) sorozat regények (1992),


Vera Chapman: A Enchantresses (1998),

Nancy Springer: I Am Morgan le Fay (2001),

J. Robert King: Le Morte D'Avalon (2003)


Alex Epstein: The Lost Years of Morgan le Fay (2011),

Felicity Pulman: I, Morgana (2014).




A legtöbb modern műre jellemző hogy Morgan, mint egy boszorkány, vagy papnőként szerepel, és általában féltestvére Arthurnak, de néhányan más szerepet is osztanak rá, többek között, hogy egy tündér, vagy egy egyébként nem emberi jellem.
Továbbá ő archetípusa szolgált forrásaként sok karakternek különböző más művekben,
mivel a 20. század végén, a feministák által is elfogadott Morgan képviseli a női hatalmat vagy női spiritualitást, amit gyakoroltak a ​​kelták vagy korábbi népek.
Ezek az értelmezések merítenek az eredeti ábrázolásból, de Morgant felruházzák jóságos, rendkívüli gyógyító erővel.

Dr. Leila K. Norako esszéje szerint( University of Rochester);
 "Amellett, szerepelt az irodalomban, a televízióban és filmben, 

Morgan le Fay gyakran szerepel neo-pogány vallási csoportokkal összefüggésben is. Felváltva imádják, mint egy istennőt, üdvözölik, mint egy szimbólumát a nők erejének. "Mint sok karakter a Arthur legendában, Morgan le Fay óta következetesen átalakult és értelmezik a szerzők és művészek közel egy évezrede, felváltva gyógyító, gazember, igéző, csábító szerepekben, vagy ezeknek valamilyen kombinációjában, attól függően, hogy mire van szükség a szóban forgó munkában. Ez a sokoldalúság nem kétséges,hogy szerepet játszott abban, hogy megtartsa folyamatos kulturális jelentőségét, hogy ezt a karaktert élvezte az egész évszázad, és továbbra is tartsa a kortárs kultúrában. "



Morrigan ("fantom királynő") 

vagy Morrigan ("nagy királynő") írják még, mint Morrigut vagy többes számban, mint Morrígna, és  Morríghan vagy Mór-ríoghain  az ír mitológiában. 

Elsődlegesen Morrigant a csata, viszály, és szuverenitás témájához kapcsolják. Néha egy harcosok felett repülő varjú formájában jelenik meg, az Ulster ciklusban  lehet angolna, farkas, tehén formájú. Általános vélekedés szerint a háború istensége hasonló a germán Valkyries hez-, kapcsolata a tehén alakkal felveti gazdagság és a föld értelmezési lehetőséget is.

(Martin Finnin: Cu Chulainn Fighting Morrigan the Shape Shifter) 

Gyakran ábrázolják trióban, akár testvérekként is.  Bár a triád  tagjai változóak, a leggyakoribb kombináció a modern forrásokból; Badb, Macha és Nemain. 
Azonban az elsődleges források utalnak inkább hármas a Badb, Macha és Anand. Az Anand név úgy is  adott, mint egy alternatív  Morrigu név.  Más beszámolók  Bes-ként nevezik meg.

Etimológiája:

Van némi nézeteltérés  a Morrigan név értelmezésében. 
A  "mor "származhat indoeurópai gyökerekből;  terror vagy monstrousness, rokon az óangol maere-ral (ami tovább él a modern angol "rémálom" szóban,)  hasonlóan hangzik a skandináv Mara és a régi orosz "mara" ("rémálom");  míg RIGAN fordítása: "királynő". 
Ezért lehet rekonstruálni, mint  proto-kelta Moro-rīganī-s. Ennek megfelelően Morrigan gyakran fordítják  fantomkirálynőnek.

 A közép-ír időszakban gyakran írták ékezetesen a Morrigant, így jelentése módosul nagy királynőre, ugyanis ó-ír nyelven "mór" nagyot jelent, ez keresztbe tesz az előző értelmezési módnak.

Későbbi írók pedig összekapcsolták Morrigent a walesi irodalmi alakkal, Morgan la Fay-el az Artúr regényekben, bár  a walesi név leginkább a tenger szóból származilK. E nyelvek különböző ágai a kelta  nyelvi fának.

Források:

- A legkorábbi forrásai  Morrigan-nak  latin kéziratok és szószedetek  glosszái.
 Egy 9. századi kéziratban, amely a latin Vulgata Ézsaiás könyvének fordítása, a  Lamia szót használják  a héber Lilith lefordítására.  A glossza aztán elmagyarázz, hogy "ez egy szörny a női formában, azaz az Morrigan". 

  -Cormac szójegyzékében (szintén 9. században), az egyik magyarázat a többes  számú szót gudemain ("kísértetek")  morrígna-ként festi le.
  
-A 8. századi O 'Mulconry szómagyarázatában azt mondja, hogy Macha egyike a három morrígnnának 

-Ulster ciklus.
A Morrighanról szóló legkorábbi elbeszélésben úgy van ábrázolva, mint egy olyan személy, akinek kétértelmű kapcsolata van a hős Cúchulainn.-nal.

  -A Táin Bó Regamna-ban (The Cattle Raid of Regamain) (Regamain vörös tehene?) Cuchulainn találkozik Morrighan-nal, de a nem ismeri a nőt fel, amint egy tehenet vezet át Morrighan területén. Válaszul erre a kihívásra Morrighan inzultálja őt. Cuchulainn erre megtámadná, de Morrighan akkor egy fekete madárrá változik, és egy faágra települ. Cuculhainn most már tudja, hogy kivel áll szemben, és elmondja neki, ha felismerte volna, megelőzhették volna az ellenségeskedést. Megjegyzi, hogy bármit is csinált, a balszerencse vitte rá. A nő válaszul elmondja, hogy ő halálának őrzője, és az is marad a jövőben is.



A Táin Bó Cuailnge -ben Medb, Connacht királynője inváziót indít az ulsteri Donn Cuailnge ellen, hogy ellopja annak bikáját. Ekkor Morrighan, hasonlatosan a fúriákhoz, figyelmezteti a bikát, hogy eneküljön. 

Cuchulainn párbajok sorozata által védi Ulstert, amiket Medb bajnokai ellen vív. Két párbaj között Morrighan felajánlja szerelmét a férfinak, de az elutasítja ajánlatát. Ezért Morrighan beavatkozik a párbajokba, különböző alakokat ölt fel; angolnáét, farkasét, szarvasmarháét, végül mint vörös fülü fehér üsző jelenik meg, hogy pánikba ejtse a férfit, mivel előző találkozásaik egyikén ezt megjósolta neki.
Azonban mindenféle zavarkeltés ellenére a hős legyőzi ellenfeleit. Később Morrighan öregasszony képében tűnik fel, és viseli ő is hősének sebeit, Aztán állati formájában  tőgyéből tejjel látja el  a sebesültet. Morrighan megáldja a tejet, és ezáltal begyógyítja Cuchulainn sebeit.
Végül megjövendöli egy végső csata nagy vérontását.
Cuchulainn halála-meséjének egyik változatában a hős épp lovagol, hogy találkozzék ellenségeivel, amikor egy gázlónál találkozik Morrighannal, aki vén banya képében, véres fegyvereket mos. Ez ómen a halálra.

Később a történetben, a halálosan megsebesült, Cuchulainn a Standing Stone-hoz köti magát saját beleivel, hogy holtában is állva maradjon, és  ellenségei messziről csak akkor veszik észre, hogy már halott, mikor Morrighan varjú képében a vállára száll.




Mitológiai ciklus:

Morrighan szinten megjelenik mitológiai ciklusok szövegeiben.
a 12- századi történelem előtti időkről szóló  
-Lebor Gabála Érenn  ( Az írek bibliája, "Hódítások könyve")
összeállításban Morrighan szerepel, mint a Tuatha Dé Danann- ból származó Ernmas egyik leánya, és Nuada unokája.
Az első három lánya Ernmas- nak  Eriu, Banba, és Fódla neveken van megadva.
Neveik szinonimái Írországnak, és össze is házasodnak  Mac Cuill,  Mac Céch, és Mac Gréine királyokkal, akik utolsó Tuatha Dé Danann  uralkodói Írországnak.

Íly módon a három nő, egyben hármas istennő, aki  kapcsolódik a föld, a királyság szuverenitásával.

Ezután következik Ernmas másik három lánya, Badb, Macha, and the Morrígan.
Egy négy soros vers leírja gazdagságukat, hogy voltak ravaszság rugói, és  forrásai keserű harcnak
Morrigu nevét Anand-nak is mondják, kinek 3 fia volt. Glon, Gaim, és Coscar.














-Morrighan szintén megjelenik a Cath Maige Tuireadh- ban. (The Battle of Mag Tuired; Mag Tuired-i csata)

Samhain ünnepén (kelta évkezdet nov 2.) Dagda vele találkozik, mielőtt a Fomorian-ok elleni csatába indulna. Morrighu ekkor épp mosakszk, oly módon hogy egy-egy lábával az Unius folyó két partján áll. Egyes források úgy gondolják, hogy ő hozza létre a folyót.













The Dagda, on his way to his house in Glen Eadin, spys a woman bathing in the River Uinshin. They unite in the waters at a place since known as the Bed of the Coupling. Image of the Morrigan & the Dagda © Jim Fitzpatrick.

Miután szexelnek, Morrighu azt ígéri, hogy megidézi Írország mágusait, hogy varázsoljanak a Tuatha Dé nevében, és pusztítsák el Indech-et, a fomorian királyt, különösen a vérét, a szívét, a veséjét a bátorságra. A vérből pedig két maroknyit később a folyóba helyez.
Amint a sereghez a Tuatha Dé vezetője, Lug is csatlakozik, kéri hogy minden hatalom biztosítva legyen a csatához. Morrigan válasza nehezen értelmezhető, de magában foglalja a megvalósulást, a a leigázást, a tönkretevést. Ahogy megérkezik ő is a csatatérre, és kántálni kezdi a verset, a csata azonnal eldől, a Fomorianakat a tengerbe hajtja.
A Csata után elénekel egy másik verset, amiben a győzelmet ünnepli és megjósolja a világ végét is:




Peace to (as high as) the sky
sky to the earth
earth beneath sky
strength in everyone
a cup very full
a fullness of honey
honour enough
summer in winter
spear supported by shield
shields supported by forts
forts fierce eager for battle
"sod" (fleece) from sheep
woods grown with antler-tips (full of stags)
forever destructions have departed
mast (nuts) on trees
a branch drooping-down
drooping from growth
wealth for a son
a son very learned
neck of bull (in yoke)
a bull from a song
knots in woods (i.e. scrap-wood)
wood for a fire
fire as wanted
palisades new and bright
salmon their victory
the Boyne (i.e. Newgrange) their hostel
hostel with an excellence of length (size)
blue (new) growth after spring
(in) autumn horses increase
the land held secure
land recounted with excellence of word
Be might to the eternal much excellent woods
peace to (as high as the) sky
be (this) nine times eternal.
Morrigu's Prophecy translated by Seán Ó Tuathail

Szerepe, funkciói:

Morrigan-t gyakran tekintik hármas istennőnek, de ez a hármas jellege nem egyértelmű és nem következetes.

Néha úgy tűnik, mint egy három nővér, leányai Ernmas-nak: Morrigan, Badb és Macha. Előfordul, hogy a Szentháromság a Badb, Macha és Anand neveiből áll össze, együttesen ezt nevezik úgy,  Morrígna. 
Alkalmanként a Nemain vagy Fea jelennek meg a különböző kombinációkban. 
Ugyanakkor a Morrigan is megjelennek egyedül is, 
és az ő nevére olykor szinonimaként használható a Badb.

Morrigant általában  "háborús istennőként" értelmezik.
Az ő szerepe gyakran jár előérzettel egy bizonyos harcos erőszakos halálára vonatkozólag, ami arra utal, hogy ő azonos a Banshee-val a későbbi folklórban. 








Bizonyos területein Írországnak ez természetfeletti lény, Banshee, más néven a badhb". 
 Az ő szerepe az volt, hogy nem csak egy szimbóluma a közelgő halálnak, hanem befolyásolhatta az eredményét a háborúnak. 

Leggyakrabban úgy jelenik meg, mint egy fölül  repülő varjú, ami az alatta levő harcos szívét félelemre, vagy bátorságra inspirálja. 







Ritkán ő is csatlakozik a csatához, mint harcos.

Az is  egy lehetőség,  hogy Morrighan szorosan kötődik az ír harcos Mannerbund csoporthoz. (Ez egy fiatalok által alkotott, harcos-vadász  csoport, kik ideiglenesen a civilizált társadalom peremére kerülhetnek, és törvénytelen tevékenységek is megengedettek a számukra.)
Ha ez igaz,  imádata  emlékeztetett,  germán területek Prechtájáéra.

Azonban Máire Herbert úgy érvelt, hogy "a háború önmagában nem elsődleges szempontja az istennő szerepének", 
és hogy  kapcsolata a szarvasmarhával inkább azt  sugallja, hogy szerepe kötődik  a földhöz, a termékenységhez, és azok szuverenitásához.
Úgy véli, hogy kapcsolata a háborúval idézte elő a zavart  közte és Badb között, aki eredetileg egy különálló személy, illetve istenség.
 Morrigan értelmezhető, mint aki politikai vagy katonai támogatást, illetve védelmet nyújt, a hatása királynői.
 A szuverenitás istennőjének, nem kell feltétlenül a háború istennőének lenni feltétlenül, minden esetben.


Van egy leégett halom Tipperary megyében, amely Fulacht na Mór Ríoghna néven ismert ("főzési gödre  Morrigan-nak").





Több ilyen Fulacht is létezik vad terülteken, és kívülállók kapcsolhatók hozzá, mint pl. Fianna, vagy a már említett Mannerbund csoportok, valamint még a vadászat és a szarvas.
A főzési aktus azt sugallja, hogy kapcsolat létesíthető e helyek és a mitikus, ételt kotyvasztó banyák között, akik a végzetet hozták így rá  Cuchuainn-ra.


A Da Chich na Morrigna ("két melle a Morrigan-nak"),  páros hegy Meath megyében,és azt sugallja, hogy bizonyos szerepet eljátszott, mint oltalmazó istennő, hasonlóan Anuhoz, akinek saját dombjai vannak, da Chich anann (a Anu mellei ") Kerry megyében.



(Azért ez a Cich mint csecs, és a cath, mint csata, nagyon  durva. Lehet, hogy tényleg mindenki magyar, csak még nem tud róla???

Ja, és a Mór sem semmi, mint Óriás! Nagy Kata egyenlő Mór Katával,  a k pedig helyettesíthető g-vel. Hűha :))