További sorsa, meghalt.Third chapter: Pillangóeffekt, és egyéb rockballadák

Mr. Moss, saját kép

Már jó tíz éve használjuk ezt a bolygót fiaimmal, mint  virtuális lakást. Úgy küldözgetjük a nagy messzibe az aktuálüzeneteket egymásnak, mintha a szomszéd szobába kajabálnánk át, nevezhetnénk egykedvű összetartozásnak ezt, s nem gondoltam, hogy  a szisztem dugába dőlhet majd. Kétezer klométer meg sem kottyant neki, de Kambodzsa, Ausztália, Új Zéland kurva messze van.
Behunytam a szemem, és Zoli nem volt sehol, az eddig behálózott tér egyetlen pontján sem észlelte a radarom. Most visszgondolva, talán ez volta kis rebbenés, ami világégésbe torkolt bennem. Talán.
Persze, beszéltünk, a képek érkeztek, a barátnője naplót is vezetett, ami meg is található a blogomon is.  Nem aggódtam halálra magam, Zoli már másfél évesen fötört megállíthatatlan, miniatűr győztes hadvezérként. Meglehet, Ő nem így élte meg magát, de a hitem megtartotta. Azért a vietnami biciklitúrákat utáltam pöttyet.

Szóval úgy képzeltem én egy éve,  varázsütésre elillanó erőm majd hamar visszatér, múló  gyenge csak.Viszont két hónap alatt kiveszett belőlem minden, ami embernek erőt adhat, a fény, a hit, a remény. De eccerűbb, ha mutatom. A két kép között mindössze kettő hónap telik el.

Fenti fotó Saint Ivesben készült, Virginia Wolf szülőházát mentünk oda meglátogatni mi.Szünidei matiné a gyereknek.
A másik Burtonben készült, 2018 december elején kellett utaznom a bankkártyám végett, de tök beteg voltam már előtte is folyamat, kábé egy hónapja. És utána következő hónapokban szintén, egyik meghűlésből esém bele a másikba én, nonstop nightmare, brrrrr.

Utazol Arthur, letelt az évad.

Burton felé, féluton

Mert értem én, hogy én büszke daliám barbár dalia, én viszont nem  tíz celsius fokos hálószobában szocializálódtam. Ide már kompromisszum kelleték, jó erős, kis szobámba  apró légmelegítő, s annak  használatának elektromos díjának fejében :) a vízdíjelmaradás havi részletének általam történő kiegyenlítése. Megvettem hát visszafele is vonatjegyem, s jutalmul egyéb meglepi is várt, papírtapéta, a hidegtől mindig nedves szobám falán. Komolyan mondom, azt hittem berosálok.
De inkább magamhoz ölelém kedvenc maccsomat, és leszegett fejjel fordítottam tovább.

őérte mindent

Innentől szűkszavú leszek.

Taciturn

Across the sea to you
I've left myself deserted here again
Across the sea to you
My pieces are too broken now to mend

In the middle
Under a cold, black sky
The sun will only burn for you and I
In the moment...
Before I lose my mind
These hours don't mean anything
This time...

Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything

Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything

Across the world for you
My reasons have no reasons to remain
I'd cross the world for you
I don't know what I'm doing wrong
But I can stay the same

In the middle
Under a clear blue sky
The sun can only burn for you and I
In the moment
Before I lose my mind
These hours don't mean anything
This time...

Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything

Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything

Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Songwriters: COREY TAYLOR, JAMES ROOT, JOSH RAND, ROY MAYORGA

A Tengernek túlsó partján,
ahol te újra magamra hagytál,
a tengernek másik partján
én menthetetlenül széthulltam már.

Körbezárva,
a zord,  s fekete ég alatt
a nap téged, s engem fog perzselni csak,
és a perc előtt,
eszméletem, ha hagy,
nincs már mi számíthatna akkor majd.

Küldj egy jelet,
vezess engem,
ma éj, úgy lehet,
 mindent elmondanék neked.


A földön is átkelnék hozzád,
az okok oktalanná váltak már,
a földön is átkelnék hozzád,
nem értem mit teszek rosszul,
mért vesztem el magam.

Körbezárva,
a kék, és tiszta ég alatt
a nap csak érted, s értem lángol majd
és a perc előtt,
eszméletem, ha hagy,
nincs már mi számíthatna akkor majd.

Küldj egy jelet,
vezess engem,
ma éj, úgy lehet,
neked elmondanék mindent

(Katalin Nagy)

Soldier of fortune

Gyakran meséltem az útról,
mit jártam én,
csavargóként éltem,
e napra várva rég,
hogy ölellek,
a dal neked szól,
s talán  felelnéd,
heverj mellém, szeress,
és én biztos maradnék,

de érzem, időm fogytán van,
s a dal, mit daloltam,
csak távoli visszhang,
mint szélben
hangja  malomkeréknek ,
azt hiszem,  én már
kalandorként végzem.

Az idők során csavargóként
az újat hajszoltam,
letűnt napok,
éjük fagyos,
magányos  utam,
de akkor úgy képzeltem,
szemem  mellém vetít,
bár vakság megzavart,
mutatta, nem vagy itt,
de érzem, időm fogytán van,
s a dal, mit daloltam,
csak távoli visszhang,
mint szélben
hangja malomkeréknek ,
azt hiszem,  én már
kalandorként végzem.

Igen, hallom a szélben
hangját malomkeréknek,
azt hiszem,  én már (csak)
kalandorként végzem.
(Katalin Nagy)

I have often told you stories
About the way
I lived the life of a drifter
Waiting for the day
When I'd take your hand
And sing you songs
Then maybe you would say
Come lay with me love me
And I would surely stay
But I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune
Many times I've been a traveller
I looked for something new
In days of old
When nights were cold
I wandered without you
But those days I thougt my eyes
Had seen you standing near
Though blindness is confusing
It shows that you're not here
Now I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune
Yes, I can hear the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune


Deep Purple: Kalandor – magyar fordítással
Songwriters: David Coverdale, Ritchie Blackmore
This music video features clips / scenes from the film Cold Mountain.
Translation: Katalin Nagy

No és csattanóként, egy mondanivalójában, stílusában igazán ideillő nóta,

I Who Have Nothing

I, I who have nothing
I, I who have no one
Adore you and want you so
I'm just a no one with nothing to give you but, oh
I love you
He, he buys you diamonds
Bright, sparkling diamonds
But, believe me, dear, when I say
That he can give you the world, but he'll never love you the way
I love you
He can take you any place he wants
To fancy clubs and restaurants
But I can only watch you with
My nose pressed up against the window pane
I, I who have nothing
I, I who have no one
Must watch you go dancing by
Wrapped in the arms of somebody else when, darling, it's I
Who loves you
I love you
I love you
I love you
Dalszerzők: Carlo Donida Labati / Jerry Leiber / Giulio Rapetti Mogol / Mike Stoller

Én vagyok, kinek nincs semmije,
az én nevem csak senki,
Imádlak, és akarlak nagyon,
nevem csak senki, és semmit sem adhatok, de oh,
szeretlek.

Ő  vesz neked gyémántokat,
fénylő szikrázó gyémántokat,
de hidd el, kedves, ha én mondom,
ő neked adja a világot, de sosem szerethet, ahogy
én szeretlek.

Ő elvihet hova csak akar,
éttermekbe, drága klubokba,
míg én csak meglesni tudlak,
orromat az ablaküveghez nyomva.

Én vagyok, kinek nincs semmije,
Én, én csak egy senki,
látnom kell, más visz a táncba,
valaki más zár két karjába, mialatt, drága, én vagyok csak,
aki imádlak.

Katalin Nagy

Megjegyzés: A fordítással a Tom Jones féle verzióhoz igazodtam, az énekes némileg módosít, a nemek felcserélődése miatt.

További sorsa, meghalt. Second Chapter, the Angels Never die

Me, saját kép

Igen, hogy most visszarévedek a tavalyi, 2018-as nyárra, és mialatt az asztrológiás fejezeteimet  megalkottam, ragyogás árad onnan. Napsugár, s a szellem fénye.
 Egy hirtelen jött hőhullám junius végén, az eddigi legforróbb periód, az aranyban lebegő St. Ives öböl, és kicsivel később a Glastonbury- London- Winchester zarándoklatunk.
Adósa maradtam magamnak az akkoriban rálelt historiás hipotézisek felgöngyölgetésével, de legalább mementót állítottam róla.

És ha keltáink mégse lennének héberek, mi mások lehetnének, mint szkíták. Esetleg vegyesen.
Ez utóbbit a legújabb kutatások fényében tényként kezelhetjük.

Csak szólok,  a  következő videókat egy évvel korábban osztottam meg, minthogy a legújabb tudományos eredmények napvilágot láttak. Pupákok, mért nem engem kérdeztek meg first.
Igazam lett, hogy a Jamna kultura b@szottul külön kezelendő a többi szteppei kulturától. A Jamnások a szkíta kelták tűzfészkei, a többiek pedig nem egyebek, mint  nyelvet váltott, s nyílván kissé keveredett... mély levegő, FINNUGOROK,

 mert derék magyar ilyenkor nyugton nem maradhat persze, saját eredetét is menten firtatni kezdi. Főként haplogroupilag, bár ez öreg hiba, mert hamarosan konstatálnia kell majd, a dicső multnak végleg befellegzett.

Tudom, ez a két vidi kissé diffúzul hat itten, de a kronológia, az kronológia, fent megtalálható a haplopós fakkom egyben, mármint a blog tetején. Ha valakit épp most csigáztam fel.

Aztán a ládafiából nem csak ezek a haplogroupos videóim kerültek elő, de újraszerkesztettem a régi Nights in White Satin fordításom videóját is esztétikai okokból. Az első, eredeti verzió covermozaikokból tevődött össze, ami elég furcsán adta  magát.

(A fotók hozzá az őrületes 2016-os esztendőből vannak válogatva mind.)
Úgy táncolom azóta is körbe újra, és újra azt a kizökkent időt, mint primitív törzs az égből hullt meteoritkövet. Lehet, halálom pillanatáig eldöntetlen marad a kérdés, hogyan  csavarodhatsz vissza, a földi lét keretei között, elhagyott sorsod évtizedekkel ezelőtti pontjára, és hogy áldás, vagy épp szadisztikus büntetés ötven évesen átélni, amire tizenhat évesen vágytál lelkedből. A jobb, mint a soha filozófiája, ide kevés. Mert ami utána jön, amit úgy hivunk, együttélés, már törvényszerűen nem szólhat arról, mint aminek nekivágtatok volna anno, fuhh, de kínos, az élet hajnalán. Együtt töltött időnk minden évének megvolt a feloldhatatlannak látszó krízise, amikre válaszreakciónak csak a menekülés adódott, de minden egyes esetben történt valami, ami maradásra bírt, és utána valahogy a dolgok feloldódtak.
Már a kezdet kezdetén, 2016-ban azt mondtam, hogy szép és jó, de ez nekem túl intenzív, lelépek, istenemre. Nos, le is léptem egy sírkőről, s azon nyomban lábam törtem. Maradtam.

2017-es év elején, fél éves együttlét után, jött az ET telefonál haza fíling. Amkor olyan szinten lefáradsz, hogy csak a megszokott rutin kéne. Vágytam vissza a nyavalyás burtoni muszlim negyedet, a manual pekingemet a Bootsban, a dupla matracom a régi szobámba.
Nos, utazhattam is, felszámolni az említett lakást.
Bogdán fiam nevezetű lakótársamnak, ugyanis pillanatnyi egzisztenciási  zavarában sikerült elfuckni a kéglit.

a burtoni atmoszféra körbeleng épp itten

Míg első pánikrohamomat példás ápolással oldotta, és fergeteges kirándulóshóval hintette be Phil,  másodjára kibérelt egy jóval nagyobb lakást, a kutyáját, akivel addigra kiadósan rühelltük egymást pedig elnyikkantotta a háztól, illetve haverjának ajándékozta, nem szeretném az állatvédőket bestresszelni. Sőt, két kiscicával is beállitott  helyette, ami aztán végképp megfőzött. A kéglihez tartozó kertről most nem írok újabb esszét, már megtettem before.
Idilli, leszámítva azt az apróságot, ami mindig megtörténik velem életem során, minden tartós kapcsolatomban. Amúgy is  krónikusan alacsony ingerküszöböm a béka segge alá zuhan, határaim elvesztem, és logikusan ez testemen is manifesztálódik, hízásnak indulok. Ha nem indultam volna annak még eléggé a döglött pajzsmirigyem révén. Testetlen elvágyódásról beszélni tehát ebben a szituban kissé morbid lenne, inkább testes lesz az.

Exeter, épp átutazóban, a dundit rejti a kabát

 Ez amúgy is valami gyári hiba lehet nálam, vagy későbbi totálkár, de nekem egy dolog szeretni valakit, ám mért kell ahhoz együtt is élni?
Már pedig ennek ez a módja többnyire.
Nem történt itt külsőleg semmi nagy csatt köztünk, nem volt oka.
2018 tavaszán meghalt anyám, és ezt egy régi iskolatársamtól tudtam meg, nem a testvéreimtől. Ok, ahol nincs, ott ne keresd.
Volt egy barátném is, hittem, aki hirtelen csak elémperdült, nekem nincsenek ám láncaim, szólta.
Jól van, Millus, nekem meg vannak, de eztán majd egyedül csörgetem. Ahol nincs, ott ne keresd, újfent.
Ahol meg VAN, ott  nem találod, idiot?
Így esett megint maradtam, de már hova is mentem volna?
Elrendeltetett, mert hatalom.
És eljött a nyár, a csillogós.

Miért?

Sziluetted elnézem
a rőt naplementében,

a szél átfonja kezem,
és nyugatra vezet engem,

sodródom örökké,
de marad velem a kérdés,

találok ösvényt, mely enyém?

Vágyakozom e napért.

Ezt a földet átszelem,
de meg nem érthetem,
felnézek az égre,
jelet nem küld mégsem,
imára hajtom fejem,
bárki meghallja-e?
Találok ösvényt, mely enyém?
Vágyakozom e napért.

A túlvilágon mit találsz?
A hamis, s az igaz határán
lelked kutatja okát,
míg elérjük a halált.
(Katalin NagY)

És mostanra  vissza is érkeztünk oda, ahonnan kiindulni szerettem volna,  2018 ősz, ezúton is gratulálok magamnak hozzá,  tehát asztrológiás chapterek megalkotva, Zoltán elrepült, beköszöntött az ősz, és én éppen hátradőlök pihizni kissé

Alábbi képen viszont nem dőlök, hanem, a kirándulós listám szerint, mert olyanom is van, csak semmi lazaság, épp Newquay-ben kirándulunk, mint látszik igen boldogan

Mikor nem örömködöm, olyankor adminkodom a dalmegosztós fészoldalon, ennek kapcsán bőszen fordítani is kezdek ismét. 
Vélem, értő közönségre leltem. Hihi, nem is. Sebaj, majd az utókor.
The angels never die.

Ez a dal minden angyal felszenteltére íródott, aki a vörös-fehér tiszteletéért, hagyományaiért, becsületéért élt, és halt. Isten ádjon titeket, sosem fogunk elfeledni.

Vágtatna velem
bár vasparipán,
itt, az úton,
halálfejjel a hátán.
Férfi, ha erényes,
megvédi a klubját.
Nem ismert félelmet,
a harc elébe állt.
Árnyékát érzem,
mellettem robog,
az út porában,
örök szabadon.


Hogy egy csak, avagy száz,
az nem oszt, és szoroz már,
vagy gőg, és hírnév,
vagy vágta a mennyben.

A piros-fehérnek színe, 
és szelleme szabad férfinek,
tette az ügyért,
s a testvériségért.
akár a sas
az égre felhág,
de tudnod kell,
egy angyal sosem hal halált.

Vágtatna velem
bár vasparipán,
itt, az úton,
halálfejjel  hátán.
Férfi, ha erényes,
megvédi a klubját.
Nem ismert félelmet,
a harc elébe állt.
Árnyékát érzem,
mellettem robog,
az út  mély porában,
örök szabadon.

Hogy egy csak, avagy vagy száz,
nem oszt, és szoroz már,
vagy gőg, és hírnév,
vagy a vágta a mennyben.

A piros-fehérnek színe, s
érzése szabad férfinek,
tette az ügyért,
és az egész testvériségért
akár a sas,
az égre felhág,
de tudnod kell,
egy angyal sosem hal halált.
(Katalin Nagy)

This song is dedicated to all the angels who lived and died for respect, tradition and honor and the colours of red and white
God bless you, we will never forget...


I miss him riding, riding next to me
Down the road
With a deadhead on his back
A man of honor, committed to the club, he wasnt scared at all
He faced the fight
I feel his shadows riding next to me on a dusty run
Forever free
If one or a hundred, it doesnt matter at all
or pride and glory or ride in heaven.
The colours of red and white
and the spirit of a free man
Call of duty
and all for the brotherhood
Like an eagle
high up in the sky
But you should know
That angels never die
I miss him riding, riding next to me down the road with a deadhead on his back
a man of honor committed to the club
he wasnt scared at all
he faced the fight
I feel his shadow riding next to me on a dusty, dusty run
Forever free
if one or a hundred, it doesnt matter at all or pride or glory or ride in heaven
The colours of red and white
and the spirit of a free man
call of duty and all for the brotherhood
like an eagle high up in the sky

But you should know that angels never die

További sorsa: meghalt. First Chapter, Diamonds and Rust

Afterworld, saját kép

A címként használt idézetet volt férjem, gyerekeim apjának zárójelentéséből ollóztam, mert annyira megtetszett, és remekebb felvezetést képzelni sem tudok, újabb, esztendőnyi hallgatásom kivesézésehez. Ráadást folytatásokban meghalni milyen snassz már.
Ám először is elvált asszonypajtásaim szeretném figyelmeztetni, ne gondolhassák, hogy  válási papírjok szabadulásukhoz vezet majd, s nem is kell ahhoz semminemű kapcsolat fizikai síkon, hogy a kötelék fennmaradjék, s ha nem hinnének nekem, majd megláSSák igazam, ha volt párjuk távozik e földi árnyékvilágból.
Én konkrétan uram halálának éjszakáján kezdtem morfondírozni Philnek a jóéjtpuszi mellé hirtelen, fiaim esetleges öröklési esélyeiről,illetve esélytelenségéről, s tettem ezt úgy kétezer kilométernyi távolból, hogy hét esztendeje színét se láttam neki,
s hét esztendővel ezelőtt is csak a fonákját.
Szóval, 2019 tavaszi napéjegyenlőségekor megözvegyültem, s belátni voltam kénytelen  harmincnyolc évem tényleg ment a levesbe, különös szimmetriával. Pont tizenkilenc évet éltünk együtt, s ugyanannyit külön, s itt állok ötvenöt évesen, mintha lennék tizenhat, odáig kell visszaszánkáznom az időben, hogy Miklóstalaníthassam magam.
Konkrétan szétitta magát ő, a zárójelentés tanubizonysága szerint, az i-re a pontot a gutaütés tette fel. Bevitték, hajnalra vége volt.
Nem tudom, hogy ezt konkrétan hogy lehet lereagálni, én megközelítőleg három hónapot nyomtam a gépet. Találtam egy aranyos, lovagkorba helyezett szimulációs játékot, alkottam három karaktert, a másik kettő, "magamon kívül," a testvéreim lettek. Kivirultam a virtualitásban, egy idilli világ az, melynek istene, teremtménye is egyúttal te vagy.
A junius meg egyébként is szürke volt, és esős.
Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatomnak Phillel ez túl jót tett, de viselte, annyit jegyzett meg félénken, jó szar hely lehet az a Magyarország, hogy ott mindenki meghal, -pont egy éve anyám távozott az élők sorából-, úgyhogy mondtam neki,
na ja.

egy évvel ezelőtt...,

és ma, Montika tankjának renoválása után.új, fürészporos derékaljat kapott a drága

Szóval, kemény a piac, avagy a föltámadás szomorúsága.

Lám, rohamléptekkel haladok, három hónapot szinte le is tudtam.
Persze, nem így indult.
Annyi történt, hogy legutolsó gigantikus asztrológiai fejezetem megalkotása (2018 oktober) után kissé elpilledtem, gondoltam, megszavazok magamnak egy kis pihenést, regenerálódást.
Zoltán fiam elvitte a repülő világkörüli útjára,  épp ennek apropóján készítettem a nagyobb lélegzetű, idővonalas áttekintést, mért ne lógázhatnám a lábam? Nem hajt a tatár.
Olyan volt, mint mikor lepkét kergetni mensz a rétre, vagy ibolyázni, s mindig akad egy újabb kisvirág, avagy pille, s te csak sodródsz, nem tudsz leállni.
Mindig akadt valami kisebb érdekes dolog, aktualitás, aminek a végére akartam járni, mondván, hogy majd "aztán" lejegyzem a történteket.
De nem volt aztán.
Volt amatőr irodalmi oldalon vigéckedés, adminkodás rocksite-on, családfakutatás,  újabb fordítások, rajzolás, fotózás, minden kutyafüle volt, csak mindezek eseménnyé emelése, magammal megbeszélése nem történt meg az írás által.
Mi volt még?
A háttérben lengedező balsejtelem, s annak fokozatos realizálódása ezen, 2019-es esztendőben.
A komor köd akkor ereszkedett rám egy éve, mikor lecsekkoltam kissé alaposabban aktualizálódó, hosszútávú tranzitjaim, és észrevételezni voltam kénytelen, hogy a szaturnusz és a plutó az aszcendensem felett fog bokázni egész évben, háromszor alkotva konjukciot a fejem felett, -a merkurom is egybeesik az aszcendensemmel-,
dikk, mondom ez akkora halálkapu, hogy ihajja.
Tudni illdomos, ha ezek ketten összejonnek valami nevezetes állásba, mármint a szaturnusz és a plútó, annak minimum világháború, vagy gazdasági világválság a vége, ami még hagyján, de hogy konkrétan most engem vesznek célba, az már némi aggodalomra ad okot.
S lőn.
De most könnyű levezetésképp legújabb fordítássom következzék, fullosan saját videoklipjével.Kis, csinos fejezetekben gondolkodom.
Joan Baez, Diamonds and Rust.
Gyémántok és rozsda.

Joan Baez: Diamonds and Rust

Well I'll be damned
Here comes your ghost again
But that's not unusual
It's just that the moon is full
And you happened to call
And here I sit
Hand on the telephone
Hearing a voice I'd known
A couple of light years ago
Heading straight for a fall

As I remember your eyes
Were bluer than robin's eggs
My poetry was lousy you said
Where are you calling from?
A booth in the midwest
Ten years ago
I bought you some cufflinks
You brought me something
We both know what memories can bring
They bring diamonds and rust

Well you burst on the scene
Already a legend
The unwashed phenomenon
The original vagabond
You strayed into my arms
And there you stayed
Temporarily lost at sea
The Madonna was yours for free
Yes the girl on the half-shell
Would keep you unharmed
Now I see you standing
With brown leaves falling around
And snow in your hair
Now you're smiling out the window
Of that crummy hotel
Over Washington Square
Our breath comes out white clouds
Mingles and hangs in the air
Speaking strictly for me
We both could have died then and there

Now you're telling me
You're not nostalgic
Then give me another word for it
You who are so good with words
And at keeping things vague
Because I need some of that vagueness now
It's all come back too clearly
Yes I loved you dearly
And if you're offering me diamonds and rust

Nos, átkozz meg,
itt jön már szellemed,
de ez nem szokatlan,
hisz megint telehold van,
és itt vagy vonalban,
és itt ülök,
kezemben telefon,
ismerős hangod hallom,
fényévekre távol a most,
hagyom, hagy zuhanjak,

hogy felidézzem a szemed,
vörösbegytojásnál kékebb,
mondod, túl zajos költészetem,
honnan is hívsz fel most?
Közép-Nyugat lehet.
Tíz éve volt,
hogy díszgombokat veszek,
meglepsz te is engem,
ismerjük, az emlék mit terem,
mit ad, gyémánt, s rozsda.

Felrobbantod a színt,
a legenda jelen,
mint mosdatlan kápráztató,
egy eredeti csavargó,
karjaimba tévedsz,
hogy megpihenj,
lemerültél a tengerbe,
a madonna ingyen tied,
s bár kagylóhéja törten,
ő megóvna, igen.

Látlak épp, állókép,
barna levél hull köréd,
hó hajadon leng,
ablakból nevetsz rám, el nem
rejthet ócska hotel,
Washington park felett
leheletünk fehér felleg,
elvegyül, a légben lebeg,
komoran szól nekem,
elveszhettek itt mindketten.

Benned, beszéded int,
már múltnak helye nincs,
sóvárgásunkról más szót taníts,
te, ki oly pompás szónok,
s mindent ködbe merít,
mivel szükséges nekem e homályból,
mert túl tisztán tér vissza,
imádtalak, drága,
és ha újra kínálnál gyémántot, s rozsdát,
már megfizettem.

Katalin Nagy)

Freedom and Dreaming (Rockballads 41-42 mint Fordításaim,) avagy a nagy utazás

Bizony, hogy röpül az idő,

július 22.-én betöltöttem a második életévemet Phil oldalán.

Ennek okán kotortam elő a nosztalgia videómat, amit nem sokkal ideköltözésem után kreáltam, a képanyag, s a style ma már kortörténeti dokument, itt még nem volt sejtésem arról a szartengerről, ami  "család és jóbarátok" jóvoltából szakad majd rám, abból a jámbor jóindulatjakiból kifolyólag. Nem mintha számítana, háttérzörej,ettől nem fog semmi sem meg nem történtté válni. Igen, kissé befordít, belassít, nyikorgó kosárkámmal nem megyek oly serényen, meg-, es megállok, de itt még töretlen a legelső hit, s áll is az időben forever, romolhatatlan.

Van remény,

habár az ajkadon a könnyeid,

habár innod kell ma még kicsit,

és köhögsz attól, mit éjjel szivtál.

Nem vesztettél csatát,

szóval emberként talpra állj,

legyen újra kitartás

benned, és mondd:

igen, én szabad vagyok,

ezt zúgják harangok.

Van öröm még,

habár tál virág volt minden örökség,

s adták csak, hogy lelked röghöz kössék,

de a hegyeken túlról üvöltés

hívott, törjek szűz földrészt,

angyalmezben körtánc körém,

hogy érezzem, hogy meghalljam,

harang zúgja, szabad vagy.

Szabad vagyok,

ezt zúgjak a harangok,

igen, szabad vagyok, szabad vagyok,

nekem zúgnak harangok.

S a szabadság most olyan édes,

mert tűrtem régen,

tartsanak mélyben,

de már szabad lélek,

most szabadként élek, oh

már szabad vagyok én

igen, szabad vagyok én,

van remény

habar az ajkadon a könnyeid,

habár innod kell ma még kicsit,

és köhögsz attól, mit éjjel szívtál,

Nem vesztettél csatát,

hát emberként most talpra állj,

legyen benned kitartás,

szavakkal szóld:

szabad vagyok,

szabad vagyok,

zúgjátok harangok.

There is hope

Even as the tears fall on your lips

Even as you take another sip

And cough from all you smoked the night before

Didn't lose the war

So stand back up and be a man

Hold yourself complete again

And say the words

I am free, I am free

It's the sound of peace

There is laughs

Even when all you got is a box of flowers

They gave you as they held you to the ground

But over the hills call out sounds

Spill up, break heavy grounds

Angels dress, they dance around

You can hear it, you can feel it

The sounds says I am free

It's the sound of peace

Yeah, I am free, I am free

It's the sound of peace

And it's freedom, sweet freedom

I was so dumb

They held me to the ground

But now I'm free now

I'm free now, oh I...

I...and now I'm free...

But now I'm free, oh

There is hope

Even as the tears fall on my lips

Even as I take another sip

And cough from all I've smoked the night before

I didn't lose the war

I'll stand back up and be a man

Hold myself complete again

And say the words

I am free

I am free

It's the sound of peace

 ...a magyar billentyűs szöveget csak szimplán rákopiztam most, s bűneim számosak, a béke hangját harangzúgásként interpretáltam :)...

Elegánsul és jól hangzana hát, ha azt mondanám, ennek okán szántuk rá magunkat a harminc órás autós tortúránkra a Camborne-Glastonbury-London-Winchester-Camborne röppályán, de valójában jelenésem volt a nagykövetségen, a rituális banyaútcélok meg útba estek jövet, menet.

Kezdjünk Glastonbury-vel, mert annak meg épp három éve, hogy a Witchprojektem második fejezetét 

kell egy hely-alapon, egzaktul épp erről írtam, ezzel is tanúbizonyságát adva, mily varázslatos person vagyok  én. A próféta szólott belőlem,így megy ez azoknál a banyákoknál, kik tudják, mi fán terem a szómágia.

Avalon, az almafák szigete, hol  Arthur király meglelte kardját és végső nyugalmát, avagy gyógyulását, (aktuális politikai érdekeknek megfelelően,) és a tövében fekvő Chalice Well, a vörös forrás, amit Krisztus vére színez, nem ám vas-oxid. Az aláfestő Saturnalia nóta fordításom a bónusz, afféle egylemezes Jefferson Airplane beütésű,hapszichedelikus banda ők, 1969-, avagy 1973-ból, (?) akik lemezük megjelenése után könnyen-gyorsan fel is oszlottak, pedig be nagy kár...

Saturnalia: Ábránd

Az ajtónál várlak régóta,

csakhamar többé nem foglak,

hogy itt állsz majd, azt ígérted,

de mindenhol  körülnéztem.

Nézem, miben téged meglátlak,

nem, nem, nem ,ez csak önmagam.

Ábránd, örök ábránd, 

óh, ábránd, örök ábránd,

álom, folyton rólad.

Óh mért nem válsz vízióm valóra?

Mért kell kutatnom, merre vagy?

Nem jöhetsz, hol ígérted, leszel?

Nem érkezhetsz, hogy megments?

Nézem, miben téged meglátlak,

nem, nem, nem ,ez csak önmagam.

Ábránd, örök ábránd,

óh, ábránd, örök ábránd,

álom, folyton rólad.

Meddig kell, még várjalak itt?

Megjelenj, hány nap kell addig?

Egy nap már nem várok már többé,

és egyedül leszek, mint voltam rég.

Nézem, miben téged meglátlak,

nem, nem, nem , csakis önmagam.

Ábránd, örök ábránd,

óh, ábránd, örök ábránd,

álom, folyton rólad.

Dreaming

I have been waiting here by the door

Soon I shall be waiting no more

You promised you sould be standing here

But I have been looking everyhere

I look I think it is you  I see

No no no it is only me.

Dreaming, always dreaming

Oh dreaming always dreaming

Dreaming  always of you.

Oh why can not my visions come true?

Why must I be looking for you?

Can not You come where you promised to be?

Can not you come and rescue me?

I look I think it is you  I see

No no no it is only me.

Dreaming, always dreaming

Oh dreaming always dreaming

Dreaming  always of you.

How long must I be waiting here?

How many days till you appear?

One day shall be waiting no more

And I shall be alone and as before

I look I think it is you  I see

No no no it is only me.

Dreaming, always dreaming

Oh dreaming always dreaming

Dreaming  always of you.

Dreaming, always dreaming

Oh dreaming always dreaming

Dreaming  always of you.

Ez itt  már a Winchester-Stonhenge szakasz. Érzelmeket, ideákat nem is nagyon akarok belehímezni, az elmém többnyire kígyó módon működik, egészben elnyel, aztán emészt.

(Egyébként is dög fáradt voltam, vagy inkább ilyen testből kifordulós, lebegős fáradt a visszaúton Londonból, egy kocsiban töltött éjszaka, és a londoni, izgatott kolbászolás után, de annak keserveit, hogy milyen az, mikor  csupán két napnyi felborult napirend hat!!! kg hízást eredményez, csak egy másik hashimotóssal tudnám analizálni, de olyat meg én nem ismerek.)

A Stonehenge bizonyosan nagy csalódás, ebben a formában kopott kőhalom, kerítéssel körbevett búzamező közepén, nem fizettem húsz fontot csak azért, hogy birka embertársaimmal körbegyalogolhassam. Megvárni a kőkör közepén a naplementét, a csillagok feljöttét, magányosan lehívni a hold erejét ottan. Szegény Stonhenge, így kiszúrtak vele. Meg velem is. 

Winchesternek különös aromája van, benne a levegőben több ezer éves múltja, azt nem is tudtam, hogy valaha főváros is volt. Legalábbis Wessex-nek, ahol 827-ben minden angolok királyát, Egbertet megkoronázták, aztán Hódító Vilmos is itten keménykedett. London, csak valamikor 1300-as években körözte le végképp. Nem Vilmost. Winchestert.

A londoni képeimre vagyok a legbüszkébb, mindet a kocsiból lőttem, és kurva jók. 

Arra nem volt esélyem, hogy japán turistaként nyomuljak, Philnek metropolisfóbiája van, de nem bánom, ez így volt vicces, a kocsit is én találtam meg, a nagykövetségtől visszafele jövet, holott az ő kezében volt a mobil :) 

Az enyém még lemerült előző este a Sainsbury's parkolójában töltött vadromantikában.(De nem költöttem 40 fontot holmi rongyos szállóra :)

Utunk utolsó szakaszán csak a nekem rendezett felhőjáték tartott életben sztem, rendre kómába estem, de szerencsére mindig sikerült még elcsípnem a pillanatot, amikor Phil szeme is lecsukódni készül, hogy közösen szenderedhessünk örök jobblétre, így újra meg újra a Canonomhoz nyúlni voltam kénytelen, hogy maradjak a publikus verziónál.

Szándékom volt kelta félhomállyal spékelni a videómat, hisz az út ezen szakasza a történelmi Dumnónián keresztül vezetett,ám megrökönyödésemre csak ezt az egy konkrétan Devonshire-i balladát sikerült előhalásznom. Igaz, hogy csak az 1600-as évekig vezet vissza, a viadal a normandiai származású Arthur Champernowne és az ír kötődéssel rendelkező George Carew, totnesi gróf között zajlik, de azért van benne katolikus felhang, meg babonáskodás is, hát ennyire futotta

The Earl of Totnes

The feast was over at Haccombe Hall

And the wassail bowl had been served to all,

When the Earl of Totnes rose from his place

And the chanters came in to say the grace.

But scarce was ended the holy rite

When there stepped from the crowd a valiant knight;

His armour bright and his visage brown,

His name was Sir Arthur Champernowne.

"Good Earl of Totness I've brought with me

My fleetest courser of Barbary;

And whether good or ill betide,

A wager with thee I mean for to ride."

"No Barbary courser do I own,

But I have," quoth the Earl, "a Devonshire roan;

And I'll ride for a wager by land or by sea,

The roan 'gainst the courser of Barbary."

"'Tis done," said Sir Arthur, "already I've won;

And I'll stake my manor of Dartington

'Gainst Haccombe Hall and its rich domain."

So the Earl of Totnes the wager has ta'en.

"To horse! To horse!" resounds through the hall,

Each warrior's horse is led from its stall;

And with gallant train over Milburn Down

Ride the bold Carew and the Champernowne.

And when they come to the Abbey of Tor,

The abbot came forth from the western door,

And much he prayed them to stay and dine;

But the earl took nought but a goblet of wine.

Sir Arthur he raised the bowl on high

And prayed to the Giver of Victory;

Then drank success to himself in the course,

And the sops of the wine he gave to his horse.

Away they rode from the Abbey of Tor

Till they reached the inlet's curving shore;

The earl plunged first in the foaming wave,

And was followed straight by Sir Arthur the brave.

The wind blew hard and the waves beat high,

And the horses strove for the mastery;

Till Sir Arthur cried, "Help, thou bold Carew!

Help, if thou art a Christian true!

"O save for the sake of that lady of mine

Good Earl of Totnes, the manor is thine!

The Barbary courser must yield to the roan,

And thou art the Lord of Dartington."

The Earl his steed began to restrain,

And he seized Sir Arthur's horse by the rein;

He cheered him by words and gave him his hand,

And brought Sir Arthur safe to land.

Then Sir Arthur, with sickness and grief opprest,

Lay down in the abbey chambers to rest;

But the earl he rode from the Abbey of Tor

Straight forward to Haccombe chapel door.

And there he fell on his knees and prayed

And many an "Ave Maria" said;

Bread and money he gave to the poor,

And he nailed the roan's shoes to the chapel door.

George Carew Totnes, earl of; born 5/29/1555 (d3/27/1629), English

soldier, administrator and antiquary noted for his service in Ireland

during the reign of Queen Elizabeth I.

"The Earl of Totnes", a Devonshire ballad.

Szerintem ezt én még lefordítom eccer...