Egzotikus virág

Fatima magában átkozta halmozottan hátrányos helyzetét, 

a csörömpölő tragacsot, amivel kénytelen volt a külső sávban araszolni, holott igencsak jól vezetett.
– Bitangul jó sofőr az a nő! Ezt még első ex-férje is kénytelen-kelletlen elismerte róla mindig, ha saját dicső múltjáról regélt valamelyik külvárosi kocsmában, amelyekbe véglegesen amortizált mivoltát leöblíteni és feledni tért be mind gyakrabban, s egyre növekvő szenvedéllyel. Mert válásuk és csődbemenetelük előtt mozgókereskedést tartottak fent ők ketten. 

Márkakereskedőként rótták az ország Tiszántúlnak becézett szegényebb harmadát. A nagy bumm előtt akár a középosztály tagjai közül valónak is képzelhették magukat így szerzett jövedelmük okán.

Persze, mindez mára őstörténelem. Cégük, házasságuk és vagyonkájuk felszámolása után Fatima az apai örökség gyanánt hirtelen rátestálódó parasztházban húzta meg magát. Megjelenésével némi port vert fel akkoriban a bigott katolikus kistelepülésen.
Különös kisugárzású nő volt, apró termetű, de talán formásnak mondható, ha öltözködésével erre hangsúlyt is fektetett, ám örökké gyanakvóan hunyorgó szemeivel, nyugtalan mimikájú ajkaival inkább képes volt drámai hatást kelteni, -egészen megszólalásáig. Rekedt hangjával, beszédének különös dallamával, ami egyszerre volt megalázkodó és negédes, ugyanis örök vesztes benyomását keltette, s csak vájt fülűbbek fedezték fel a latens agresszivitást is. Egyes férfiak talán egészen erotikusnak is találhatták eme furcsa mixet. Az esélytelenül, de makacsul kitörni vágyók beszédének zenéje volt ez.

 Fatimát rokkant-nyugdíjacskájából tengődő anyja magányosan nevelte fel. Az apa mindvégig mitológiai figura a lét peremvidékén. A kamaszodó lány hamar megtanulta, hogy csak környezetében szokatlanul fürge gondolkodásmódjával, beszédkészségével, és csupasz valagának okos használatával érheti el sorsa jobbra fordítását. Egyébre nem számíthatott.

Mikor aztán a szabolcsi faluba került elvált, immár komoly harmincasként, szintén hamar felmérte a terepet, az új helyszín adta szűkös lehetőségeket. A helyi postán sikerült takarítóként elhelyezkednie. (Érettségit, anyjától való menekülése, korai férjhez menése folytán sosem szerzett, amiért is örök megvetés lengte körbe volt férje családjában. Bezzeg Zoltánkának kereskedelmi diplomája volt! Nem tréfadolog, Zoltán családi neve csakugyan a Bezzeg volt. Bezzeg apuka fiacskája rangon aluli házasságát egy kiadósabb tőkeinjekcióval ellensúlyozta, ebből indíthatták a rendszerváltás hajnalán a kisvállalkozást.) Fatima szinte tökéletesen beolvadt a ráosztott hivatalsegédi szerepbe is, adta a jelentéktelen, kettőig számolni sem képes szorgos-dolgos asszonykát, és az így szerzett jövedelmével épp fedezni tudta legszigorúbban vett szükségleteit.
Fő vadászterületének azonban a helyi karizmatikus imakört választotta. Ott teljes metamorfózison átesve jelent meg a különböző alkalmakon, mint patyolatlelkű, csipkés-kicsike, bánatos nő, de annál lelkesebb imaharcos, s meglepően finom süteményekkel lepte meg új barátnőit egy-egy ilyen, imaalkalmas összejövetelen. Azok egyként imádtak púdert, porcukrot. 

Csoda-e, hogy hamarost szemet vetett reá a csoport egyetlen férfitagja is, minden asszonyság kedvenc úri embere, a sármos Jenő? Ez a Jenő mellesleg cseppet sem volt származását tekintve is úriember, valójában egy öregedő, de magát jól tartó, nagy természetű, katolizált parasztember volt, hatalmas, jószágos tanyával, és cseperedő kamaszgyerekekkel. Történt ugyanis, hogy Jenő, gyermekei anyját rabiátus természetével annyira tönkre nyűtte, hogy az mértéktelen alkoholizálásba menekült. Sebaj! Az Úr mindent megbocsát!

Így esett, hogy Fatima fejét másodszor is bekötötték, sikerült a „nagyházba” kikerülnie ágyasnak, jószággondozónak, nevelőnőnek, uránál jóval fiatalabb feleségként. A nála viszont alig fiatalabb gyermekek hamarost kirepültek a ily módon megreformált összetételű családi fészekből, (nehezen tűrve apjuk minőségi cseréjét.)
Akkor jött a hirtelen megcsappanó anyagiakon is sokat lendítő, keresztényi ötlete az ifjú párnak. Fatimáék hivatalos nevelőszülékké lettek. 

Idővel így került hozzájuk többek közt a 12 éves, hirtelenszőke, kis Tomika is. A vonzalom nagyon hamar feltámadt, és egyre mélyült anya, és újdonsült, fogadott gyermeke között. Az esti mesék egyre hosszabbra nyúltak, s a jó-éjt puszik egyre tökéletesebbre sikerültek. Elröppent 5 év, mikor egy csendes este, Fatima gömbölyödő kis hasára helyezte kezét, s bejelentette a hír hallatán teljesen elképedt Jenőnek a gyermekáldás közeledtét. 

A nő életének fő attrakciója volt eme lázas, rövid időszak. Talán a valódi hatalom megízlelése, robusztus ura gyorsan eljáró kezéért az édes bosszú, vagy mégiscsak a mindenki életében legalább egyszer beköszöntő, megfontolásokat elsöprő szenvedély ideje?
Mindenesetre gyönyörű, templomi keresztelő volt! A gyermek igazi apja tartotta keresztapaként keresztvíz alá a leánykát, s a fölszarvazott mit sem sejtett nagyapai mivoltáról. Már Jenő összes valódi gyermeke, és felmenő rokonsága előtt nyilvánvaló volt a turpisság, mire a boldog papi is észbe kapott. Az apasági vizsgálatot azonnali válás követte. 

Fatima egy jelentősnek nem mondható összeggel, egy éppen felnőtt fiúval, aki egyszerre volt gyermeke, és másik gyermekének apja, egy leánykával, és a viszonylagos jómódban telt évek hobbijának különös termékével, festményeivel, újra a lepusztult kis parasztházban landolt.
Kegyetlen időszak következett. A faluban megvetett páriákká váltak, tartalékaikat hamar felélték. A srác folytatni próbálta az egyetemet, szintegyerekként az apai követelményeknek is megfelelni, ingázott a főváros és a faluban rekedt kedves között, de anyja-szeretője ennek finanszírozására teljesen képtelenné vált új helyzetében. A kislányt így villámgyorsan állami gondozásba adták. Tekintve a családi hátteret, nem ütköztek ezzel különösebb nehézségekbe.
Fatima egyetlen kitörési pontja az internet maradt. Itt próbálta harsány, erőteljes forma-, és színvilágú, kubizmus, és naiv felé hajló képeit is értékesíteni, s ritka jó beszélőkéjével bolondított egy költőt hirtelen rászakadt, újra magányos estéin, aki őt tehetségéről és áldozati mivoltáról folyamatost biztosította, és különös, meghitt érzelmeket táplált iránta. Ám a pasi reménytelenül csóró volt. Lelki szemetesvödörnek ugyan megfelelt, de egyéb másra alkalmatlannak mutatkozott.
Az egyik társkereső oldalon viszont belefutott Károlyba, a vén szex-mániákusba, aki két infarktusán volt túl, de még mindig azon járt az esze, ha mása már nem is. Ellenben elviselhető anyagi kondíciókkal rendelkezett. 

Bekábítani nem volt bonyolult. Az öregről, -magában csak így hívta őt -, hamar összehozott első vendégül látásakor, szexuális természetű húzd meg, ereszd meg játékával sikerült is 300 ezer pezetát legombolnia úgy, hogy a manus végül mégis kapatlan maradt. Ez gyorssegélynek elég volt. Kifizették legégetőbb adósságaik, s Tomi is sikeresen befejezte azévi kurzusát.

– De ez most rázósabb menet lesz, – sandított az anyósülésen bóbiskoló vénségre, – naná, hogy rázós, már a felé vezető út is kirázza belőle a lelket ebben a vacak Ladában...
Otthonról Károly vecsési házába tartottak épp édes-hármasban, a leszervezett viszontvendéglátásra az öregúr nagy becsben tartott gépjárművével, amikor a férfi rosszul lett olyannyira, hogy mobilon rögvest hívni kellett jól fizetett kardiológusát, aki intézte is az azonnali, egyhetes bennfekvéses kúrát.
Hiába, a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván meg halad. Mikor merre.

Így esett, hogy az ülésrend és a útirány megváltoztatásával most eredeti úti céljukkal szögesen ellentétes irányba, épp Nyíregyháza felé tartottak. Károly orvosa az ottani kórházban praktizált.
Fatima felajánlotta, hogy a beteg kórházba fuvarozását követően azonnal felszállnak a vicinálisra, és hazautaznak „fiával”,  majd más alkalommal ejtik meg az újabb, szigorúan baráti természetű együttlétüket, de Károly ezt természetesen gálánsan visszautasította, és a slusszkulccsal együtt lakása kulcsát, és két darab húsz ezrest is választottja kezébe csúsztatott;
– A költségekre, kicsim. Hidd el, hamarabb felépülök, ha tudom, hogy otthon Te vársz rám!

– Istenem, csak a férfiak bírnak ilyen reménytelenül érzelgősek és ostobák lenni, – gondolta Fatima, de magára erőltetvén legtündéribb mosolyát csupán édesen, mintegy pirulva, némán bólintott. 

Károly enyhén szederjes feje most, rosszulléte gerjesztette hirtelen álmában előre biccent, így torokszorulásának következtében hangosan, nyekegve horkolni kezdett. Fatima az undor érzésétől szinte libabőrös lett. A visszapillantó tükörben fiatal szeretője arcát fürkészte; vajh, őt meddig tudom még magamnál tartani? Mikor fog hasonló viszolygással tekinteni rám? És én is ilyen zakkant leszek, hogy ebből mit sem érzékelek majd?

– Kisfiamm, – szólt, s a szó végén gunyorosan megnyomta a birtokosi mivoltát jelző ragot, ezzel is jelezve az egész anya-gyermek kutyakomédia groteszkségét, amit a vén kujon előtt játszani kénytelenek voltak, – lennél szíves GPS-ként funkcionálni amint Egyháza határába érünk, és navigálni engem? Minél hamarabb postázzuk a tisztelt címzettnek kis csomagunkat! Farkaséhes lettem.

A szerencsésen gyorsra sikerült búcsú után, a városból még jóformán ki sem érve, fogadót vett észre az út baloldalán. Nagy lendülettel vette a kanyart a parkolóba. Leállította a hörgő-pufogó masinát, s fáradt szemeit pillanatra lehunyva vetette oda;
– Légyszi, eredj előre és rendelj valami extra adag fatányérost. Mindjárt megyek én is. Nesze, itt van pénz is, – eszmélt föl, – ha már te olyan mafla vagy, hogy egyetemi költség címén nem voltál képes valamennyit kisajtolni belőle, míg diskurálhattatok.
Hanyag mozdulattal nyújtotta át az egyik húszast.

– Fatima, figyelj, nem kellene ezt most mellőznünk inkább? Esetleg Eninek vehetnénk valamit, meg is látogathatnánk a napokban, míg a trottyos nem ér haza, onnan nincs messze az intézet...
– Hagyjál engem ezzel békén most, kölyöknek elég vagy te, sőt, most még egy túlkoros óriáscsecsemőt is sikerült melléd beszereznem. Talán nem vagy éhes?
– Oké, béb, hát te vagy a góré, -jelent meg Tamás arcán az vásott vigyor, amit a nő még mindig őrülten vonzónak talált, – végül is nem rossz bolt egy ilyen jól szituált hetvenes csecsemő sem, bár lehet, mégis jobban járunk, ha inkább a kamerás szex-csetre állsz rá. Ott zabálják a kuriózumnak számító idősebb hölgyeket. Nem nagy befektetés, kompakt kis üzlet.
– Na, húzd innen a csinos segged! Dologra.

A fiú szinte hipnotizáltan, további ellenvetés nélkül engedelmeskedett. Csaknem tíz év után még mindig ott volt, a birtokában, ahová egykori parttalan árvasága, korán ébredt, morbid szexuális kívánságai sodorták. Még mindig az egyetlen, meghatározó személye volt fiatal életének ez az asszony.

Ahogy a kocsiajtó becsapódott a srác után, retiküljéből előhalászta sminkkészletét, és nekilátott vérbőre rúzsozni keskeny ajkait. Akkor látta meg, hogy a mellette parkoló török kamionban a sofőr vigyorogva figyeli, és két kezének használatával egy gyors numerára invitálja.
– Baszódj meg,pubi! – mormogta bosszúsan magában. Kicsit még eltűnődött Tomika hirtelen bedobott javaslatán, de el is hessegette az ötletet. Az komoly projekt lenne, teljes erőbedobással örökké készen állni, rendelésre mindig vonzónak mutatkozni, megtanulnia különböző igényeket kielégíteni.
– A végén még adózhatnék is utána, – mosolyodott el halványan. 

 Igen, mégis a házassági szerződés lesz az egyetlen jó megoldás ezzel a vén, kanos ürgével. Hisz én sem leszek már fiatalabb. Ez a harc lesz a végső, – kúszott elő tudatának mélyéből az egykor sokat harsogott mozgalmi nóta. Kis, fekete kosztümjét igazgatva kiszállt a kocsiból, és korához képest igazán fitt léptekkel, immár céltudatosan, lélekben megerősödve a fogadó bejárata felé vette az irányt. Ínycsiklandó illatok vonzották.

Mindeközben a keleti végen, a soron kívüli osztályos felvétel után, egy deres hajú, idős férfi hajtotta le fejét a kórházi ágy klórszagú párnájára. Szemében a hála könnyei gyűltek, és kicsurrantak forró cseppekben.
– Igazi, romlatlan kis tündér! Önzetlen, hálás teremtés. S azok az apró mellecskék, a szinte gyermeki öl! Természetes, hogy vonakodik, hisz élete a fia tisztes nevelésével telt eleddig. Mennyit szoronghatott, mennyit nélkülözött szegényke. Majd lassan kinyílik nekem, akár egy virág. Akár egy gyönyörű, egzotikus virág! S ha biztonságban érzi majd magát, tudom, hogy meg is szeret, és nekem adja..., na szóval azt is. Így lesz, bizonyosan így!

Hogy pontosan mit is ad neki majd az asszony, már nem volt ereje tisztázni újra ködbe boruló, oxigénhiányos elméjével, de saját, rendkívülien ravasz mivoltát elégedetten nyugtázva, édesdeden elaludt, észre sem véve, hogy elernyedő keze lassan, de biztosan az ágya mellé készített éjjeli edénybe csusszan.