Nadya Talkina lakatlan szigetre képzeli magát szeretőjével, Vaszilíj Mosestlovval, kiről rossznyelvek azt állítják sosem is létezett. Pénteki ének.

a véletlen teveled vetne
lakatlan távol kis szigetre
ha mindenek elveszhetnének
a világgá válhatnál nékem

lehetnél az otthonnyi föld

az édeni örökmély zöld

hullámzó türkiz tengerem

egem áttetsző végtelen

csillagokkal ékes mennybolt

csobogó patak szomjat olt
megfürödhetnék tebenned
tisztaságomat tükrözzed

korallszirt körötted halraj ring

karcsú pálma ahogy szélben ing
felhőknek játéka illanó
kígyócska szenvedélyem szító

a levegőm élettel áldj

a barlangom mélyedbe zárj

börtönöm magadhoz láncolj

fénysugár köröttem táncolj

lennél mi életemre tör

kezeimben nyíl és a tőr
préda és üldöző lennél
vadászó vaddá így tennél

perzselő homokom stigmát írj
bőrömre s szellőként kínt enyhíts

bozótom ereim felszakítsd

gyógyfüvem vérzésem csillapítsd

éjszakám félelmekkel terhes

vermem hogy szörnyeket elnyelhess

szakadék mi hegyek közt tátong
víztükörből kiálló zátony

napszítta kövein fürge gyík
álomba zsongító holdfénycsík
szívbe sírt alkonyat bíborszín

legyél mi magától elszakít

hol voltál a trópusok heve

és orkánnak tomboló szele
ott leszel távoli-elhaló
visszhangom nemlétbe zuhanó

palackpostában az üzenet
kalóz ki tetőled megszöktet
tündöklő távolból támadó

leszel majd lobogós kishajó?