IDA MILLNER ASCHKE:
a gépek pápája ha elpihen kétszáz év magány jön
gyűrűmben az adatforgalom jelen a jövő titka épül
a felbonthatatlan pixelek túlexponált naplementék
a dekódolást elvégzik majd a felettük álló égkék
bitmapban madarak ékes tollait összegyűjtő szerver
és lefagynak bájtjaim a számról eltűnik ezerszer
görbe gateway kanyarodik át a bolondokházához
ne sírj könnyeiddel értem és jaj ne is imádkozz
a CD-Rom palotáknál ha művénába oltják a tengert
ne sírj a lelkemért mert az csak elátkozott hypertext
és www pont vége lesz hamar az örök keresésnek
hiába szörföznél lazán dere jön a szerelembe esésnek
a mézédes szavak helyett áll majd és tényleg jól beint
a rámutató isten vagy egy ócskabőrű link
bő interface-t adhatott volna az a csillagtalan szeptember
már azt hinnéd hogy halott vagy de tényleg csak ember
lám ezt zengené az a sok-sok rekord ott a világvégi hőben
magad uram ha nem jő a fagy látlak eltűnőben
látom ahogy arcokon a csavarok lazulnak
a művénában a tengerek végleg kiapadnak
a síkok üvegszentjei magukra izmot álmodnának
és törhetetlen csontjaik dobnák máglyafának
ó jól tudom hogy ez az alapzaj ott maradt még benned
ikonokból inhaláló tudat lett a tested
vírusölő szent szabadság mikrohullám álom
kifordított spinjeinket sehol sem találom.
