Nadya most Lélegzettelen

állsz hol fény elárult
hulló árnyék is megsebez
hullámok nélküli óceán
parttalan súlyos tömeg
a múlt a jelen jeltelen
sziget jeges kis szívek
sziszennek nyelved parazsa alatt
de kiürült végleg a messze
kinek üzenhetnének a szavak

virágszirom lehetne csend
helyette éles kőszilánk
csontodban sivít félelem
mozdulathiány-halál

sírni sírni sírni sírni volna jó
menetrend szerinti seholba
indulnak kormos-nagy gőzhajók
fedélközén búcsút int alázott árva nép
ha maradna mégis rabnak itt
magának áshatja majd a sírjait

átoklenden szabadság ennyit ér
nem hoz feltámadást hét szlogen
a katarzis legyilkolt Hófehér
deres üvegkoporsóban pihen

méregavarillatot sodor feléd
tárd néki két kifosztott kezed
ölniképes cinkos itt a szél
lebeghess hínárként lélegzettelen