IDA MILLNER ASCHKE:
ó hát fogd össze pillantásaid
költözz be lelkedbe egészen
keresd amíg élsz amíg ősök
dalával egy szikrázó éjjelen
rókatündérek izzó nyomain
át szeibó barackligeteiben a
dicső erényt meg nem leled
míg nyolcvanmillió lélegzet
és kilencszázegy tűz lámpás
ezer évig csak érted lobban
a tűzlélek örök oltalmában
s tested újra a szentély előtt
engedi látni a kilépő holdat
az egészséges istenek arcát
a hullámtörte partok ölében
majd megsimogathatod újra
az alázat rizsföldjein osonó
rókakönnyektől felázott dús
földedet de vigyázz nagyon
a mennyhez emberfogakkal
kapcsolt magasok ösvényén
elveszítheted azt a tisztaságot
