IDA MILLNER ASCHKE:
a három hetes
macska ívben repül át
az éj erkélyén
a hold még rádob
egy pár szikrázó pontot
ösvények gyúlnak
turmalin ablak
tükre a menny palota
opál imádság
sejtek a szavak
forrnak mézborrá válnak
olthatatlanok
mint a homokszem
mit utolszor látott ő
ősemlékezet
fúj át a testén
három lovas átvágtat
gordonka zendül
a szó lovasa
fekete ruhában van
és fehérhez ér
a szél lovasa
égaljat gyújt és havat
virrasztó ágat
a könnycsepp lovas
acélon edzett kése
metszi a gonoszt
a macska álma
időtlen határtalan
öröm és vad tánc
puha mancsait
rózsássá varázsolja
egy cseresznyeág
cseresznyeág most
és aztán naginata
felébredő láng
szerelem élén
szerelem holnapján jól
edződőtt lélek
állja a próbát
a harc örök folyóján
lép a macska át
iszik vizéből
holdját hullámát szépnek
becsesnek látja
a tájban hol jár
látják táncolni tudó
virágtündérek
valaki várja
tükrökön nevelődött
értelemmel őt
hullámok szobrot
faragnak tiszta alak
tükrében áll
vörös fülű hő
így hívja kedvesét már
kenyereznek ott
vörös fülü hő
rókaistenük jön jön
énekkel segít
hol nem látszik az
ég turmalinja sem mert
kimonót varr most
kedvesének ki
szépen dalol és tudja
macskái hűek
ők tudják a tant
a valóság olyan hát
amivé tesszük
