Vaszilíj nem múló sebet ejt. Okkult vérzés.

ezen túl csendet játszunk,
mintha mindegy gyümölcskosár, 

vagy virágvasárnap. sétáltam a városban,
kicsit zavart, hogy földig ér a lábam. 

nélkülem 

akár ölelhetsz mást is, 

ostorcsapáséjszaka,
lehullott minden csillag,
szétfolyt a moshatatlan tintasötét, azóta bármit lehet.
elfelejteni a bölcsőringást.

és lehunyt szemem alatt életre kel egy dzsungel. 

az elefánt megbocsát, 

a tigris fáradtan ledobja csíkjait, 

a sakál énekel.
akkor a bőröm alá költöztél 

bejelentés nélkül eljátszani halálom. 

az idővé fokozott reggelre ráncok gyűrődtek,
a bálványok óriássá nőttek. 

a kávéillat mélyén valaki összetört egy üveghattyút. 

azóta vérzik a tenyerem.