bumfordi kedvesének megmagyarázni, az ember nemcsak
vér és hús, testnek indulatja. Létezhet halhatatlan szerelem.
Kihűlt égből omlik a bánat
megfagy a múlt tükrében
szívgödör-mély csendből dallam kél
hiánya édenünknek
mert kell hogy megszülessék végre
fölzokogjon sorsunk hullámsírjából
a csillogó gyémánttá kövült hiány
ím halljátok valaki énekel
árvaságunk lázrózsás arcú kislánya
testén tépett rongyaival
eltitkolt félelmeink ködéből előlép
hogy dalával fényt bűvöljön
az elsötétített mennyboltra
varjúhadsereg riadtan rebben szét
ma éjjel csillag születék.
szívgödör-mély csendből dallam kél
hiánya édenünknek
mert kell hogy megszülessék végre
fölzokogjon sorsunk hullámsírjából
a csillogó gyémánttá kövült hiány
ím halljátok valaki énekel
árvaságunk lázrózsás arcú kislánya
testén tépett rongyaival
eltitkolt félelmeink ködéből előlép
hogy dalával fényt bűvöljön
az elsötétített mennyboltra
varjúhadsereg riadtan rebben szét
ma éjjel csillag születék.
Mert túl végső kézlegyintésen
testünk meg nem hallható magába zuhanásán
lélekroppantó sötétség mélyén
a létezés utolsó utáni stádiumán is túl
valami korszerűtlenül szűzies lény életre kél
asztrálteste megfojtott álmainknak
bölcsője szellemiségünk derengő önfénye
paradox ifjúságával szembe kacagja a halált
csengő tiszta hangja főnixet ébreszt hamvaiból
szárnyát most bontja az a lélekmadár
a tudat ráeszmél közhiedelemmel ellentétben
nem a jégvirágleheletű tél
de selyemléptű kikelet közelít.
A teremtés sűrűn szőtt kárpitján hirtelen támadt repedés
nem zakatolt hevesebben a szív
a kombinatív elme nem gyártott körmönfont stratégiát
voltál pokolmély éjszakán átvergődő lankadt testnek hajnal
szomjazónak forrásvízzel telt pohár
a kristálytiszta evidenciák hallgatag létükkel tesznek bizonyságot
a mindenható gyertyafényben úszó oltára előtt
nem követelik maguknak sivalkodva
a legnagyobb szelet szent ostyát.
Egyszerűbb nem lehetne a képlet
isteni rendelés hogy az elvetett mag
fává növekedvén gyümölcsöt teremjen
a relatív idő hamuvá porlad
az abszolút idő lángoló ölén
amely maga az időtlenség
táncos kedvű tűz-jelenlét
a determináció papírmasé díszletei
pironkodva foszlanak semmivé
mert az örök dráma nem színpadra írt szerzemény.
Ha volna még játszmám
néked játszanám
ha parazsam
égig szökne érted a láng
hogyha gyapjúm
köntöst szövök neked
közelítő jégkorszak fagylehelete
néked játszanám
ha parazsam
égig szökne érted a láng
hogyha gyapjúm
köntöst szövök neked
közelítő jégkorszak fagylehelete
ne dermeszthesse kezed melegét
számból e rabló rend
nem cseni ki szavaim
elmondhattam volna;
menyire szeretlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése