Mostan megtaláltam,
S bizony nem hiába,
Mert olvashattam szép
Szőkemáriásat.
Gittai Istvánt is
Megolvastam én,
Csak szegén-bánatos
Magamat nem lelém.
Tisztelettel kérdem
Szerkesztőm, kelmedet:
Mért bolondítgatja
Ügybuzgó lelkemet?
Azt hiszi a jámbor,
Hogy verse költemény,
Címoldalra illik,
Köré piros szegély,
Véli, hogy dicsőség
Szállhat ősz fejére,
De betelt a keret,
Más került helyére.
Telnek a hónapok,
Nyarat a tél váltja,
Mellőzött poétát
Töri nyavalyája.
Megkeserül benne
Egykor édes remény,
De daccal folytatja,
Tolla igen serény.
S új tavaszi reggel
Jó hírt hoz a postás,
Mégis megjelent a
Szerencsétlen flótás.
Verse ott díszeleg
Dőlt betűkkel szedve;
Kritikai rovat
Legnagyobb szegmense.
Búsong kicsinyét, de
Belátja merengve,
Babér jobban illik
Csülkös bablevesbe.
Árnyék ne felhőzze
Tiszta homlokomat,
Jó vagy te énnékem
Kritikai rovat.
Látja majd utókor
Tehetség mint sorvadt,
S felakasztja mind az
Orbán János Déneseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése