Nadya és a pillepalack

csillogó

a délután még
ablakpárkányon szárnyaival

verdes-fáj dalom-
csillapító zöld sugár
az üveglapon es(s)-

te led lámpafény
korcsolyázik a tükörnek
búcsút int a képe

labirintus foglyul
ej-
tett-

e
?

önmagát a zárójel -
beteszi engedelmesen
alkalmazko(n)dom most

halok meg először
örökre hangtalan hullás
szem(h)éj mögötti

tengerekre forró
ujjaimban
lüktet reggel

érintéstelen te-
te-
mes s

el