Másfél milliárd pillanat, vagy ötven év?
Ki tudja hányszor haltam, öltem én?
Bár született pár költemény
mit költőnk dúdolt magában,
ha lelkén tombolt magánya,
mit költőnk dúdolt magában,
ha lelkén tombolt magánya,
még arra gondolt, mi volna,
ha úgy van az, hogy nincs holnap,
csak dumákkal vakol tükröket,
ki tud trükköket, elfedni ami fáj,
ha már fehéredne az a száj,
hogy tudjon lenni könnytelen,
az ember vanni kénytelen,
akkor is, ha nem üzen az ég,
csak belső poklának üzeme ég,
csak szól valami verklizene még,
ám nem talál a túlsó partra,
befuccsolt itt minden mantra.
Értelmezni hogy lehetne?
Ha nincs rálátás fentre, lentre,
ha úgy van az, hogy nincs holnap,
csak dumákkal vakol tükröket,
ki tud trükköket, elfedni ami fáj,
ha már fehéredne az a száj,
hogy tudjon lenni könnytelen,
az ember vanni kénytelen,
akkor is, ha nem üzen az ég,
csak belső poklának üzeme ég,
csak szól valami verklizene még,
ám nem talál a túlsó partra,
befuccsolt itt minden mantra.
Értelmezni hogy lehetne?
Ha nincs rálátás fentre, lentre,
nincsen tízparancs és nincs ikon,
legfeljebb tűzparancs, és pár rokon.
Ki tudja hányszor öltem, haltam?
Szerzett, vagy öröklött a hajlam?
Ötven év, de másfél milliárd pillanat.
Túl kevés információ. Nincs adat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése