Nadya Talkina ismét emlékezni próbál egykori önmagára

Homokos, eső áztatta part,

a vizet sirályok borzolják.

Lengeszőke lány lakkcipőben kavicsokat rugdal,

süvítő időszél évgödröket váj.

Emlékoszlopok jelzik egy vontatott vonulás irányát.

Képek foszforeszkálnak a változó ég alatt,
rájuk rakódik gyönyörpára,
bűnszemét, millió perc-kvarckristály.

Gomolygás istenarc körül.

Földgolyót töviságak körbehajtanak.

Térdepel két  angyal,
szárnyuk dióbélhez hasonló.

Kontinenseket sejtető glóbuszon
Krisztus vérével csordultig kehely.
Jézus zöld csuhában, áldozópapként 

a saját testévé lényegült ostyát nyújtja.

Gyerekkoromban számolgattam
hányban hány leszek.
Gátak, kényszerek, szerepek.
Önvaló? 

Lehet.

Méhben elhalt magzat csúszik a tömörülő voltba.
Jácintillatos csodák, múlt feliratú badellába,

alvadt érzésdarabokkal.
Ugyanaz a tompa, lüktető fájdalom,

nem az ágyékban, de dobogás a szívben,

derengő óceánból cikázó emlékrajt űz fény felé.

Kapkodok,  terelném eszmélet üveggömbjébe.
Zárnám öröklét akváriumába.

Istenem, küldd szellemed,
az állandóan élő-látó lelket,
ki átitat, egyetlen képpé komponál.

Ragadj magaddal!

Csak bennem válhatsz eggyé.

Úgy adod te át magad nekem,
hogy tevé teszel. Isten játszik bennünk,

lüktető ponttá sűrítve valóságot.

Éjjelente, ha igazán akarsz,

megédesül nyálad, 

mézforrás árad nyelvemen.

Tenyered tüzet üzenve,
forró szélként csontomig ég.

Szét nem vághatod a kötelet,
mit valaha rám igéztél.

Temetkezzünk inkább prédikációk alá,
meneküljünk silányságba,
bóduljunk egoizmusba,
fojtsuk egymást amnéziába,
kovácsoljunk sunyi taktikát,
eljátszva ellenségtől féltünk.

Kétszázhúsz volt kellene mibelénk,

hogy felrázódjunk.

Gyóntatódként inkább pokolra,
orvosodként halálnak adlak.

Gyilkosodként óvnálak az elmúlástól.

Vaszilíj nem múló sebet ejt. Okkult vérzés.

ezen túl csendet játszunk,
mintha mindegy gyümölcskosár, 

vagy virágvasárnap. sétáltam a városban,
kicsit zavart, hogy földig ér a lábam. 

nélkülem 

akár ölelhetsz mást is, 

ostorcsapáséjszaka,
lehullott minden csillag,
szétfolyt a moshatatlan tintasötét, azóta bármit lehet.
elfelejteni a bölcsőringást.

és lehunyt szemem alatt életre kel egy dzsungel. 

az elefánt megbocsát, 

a tigris fáradtan ledobja csíkjait, 

a sakál énekel.
akkor a bőröm alá költöztél 

bejelentés nélkül eljátszani halálom. 

az idővé fokozott reggelre ráncok gyűrődtek,
a bálványok óriássá nőttek. 

a kávéillat mélyén valaki összetört egy üveghattyút. 

azóta vérzik a tenyerem.

Nadya és a pillepalack

csillogó

a délután még
ablakpárkányon szárnyaival

verdes-fáj dalom-
csillapító zöld sugár
az üveglapon es(s)-

te led lámpafény
korcsolyázik a tükörnek
búcsút int a képe

labirintus foglyul
ej-
tett-

e
?

önmagát a zárójel -
beteszi engedelmesen
alkalmazko(n)dom most

halok meg először
örökre hangtalan hullás
szem(h)éj mögötti

tengerekre forró
ujjaimban
lüktet reggel

érintéstelen te-
te-
mes s

el

Nadya Talkina egy légy halála kapcsán a sajátjára asszociál. Egyben kiderül, valaha férje is volt, természetesen nem Vaszilij, és nem is költő

Ahányszor lecsapok egy legyet,
saját halálomra ráébredek.
Ennek kell történni, hogy ne legyek.
Ez persze teljesen irracionális,
emlékezni olyanra előtte,
amire utána sem lehet,
de meg vagyok győződve,
ha nincs másvilág, ugyanilyen lesz.
Hatalmas erő passzíroz a semmibe.
Van vers, amiben a légy
keresztülrepül az üvegen,
nekem ez a hepiendes halál,
ahogyan e feketetestet legyőzve,
lénye(ge)m szublimál,
és üvegen túli, fénybe öltözött tér vár,

ahová áttörök,

de ha örök is, (sokan mondják,)
személyiségem mégis leveti,

így nem vigasz,
mert emlékek nélkül
csak üres kosárkalélek,
mit fogok akkor a halálban
megélni énnek?
Bár  van valaki,
aki figyel, elszenved csendben.

Szemlél. Nem változik,
csak áhítozik, lehet,

létezik, mint lehelet?

Neki mindegy.
Érzem, ugyanez lenne,
ha anyuka nem termelte
volna ellenem méhében a mérget,
nem passzol át a nagynénémnek,
apu kártyaklub helyett engem választ,
velem játszik a kertben vasárnap,
férjuram ökle helyett a tenyerét használta
volna, és még mindig azon hordna.
Ennek egyre megy,
ha elmúlt harminc évben
háromszor üdültem,
most fotókon pózolnék fitten
eiffel toronnyal, és big bennel, ugyanígy

hallgatna bennem.

Talán testem levetve
vele zuhanok a végtelenbe,
és ha újjászületek,
nem lesz szükségem emlékre,
f o l y t a t ó d h a t
a magamnak szeretett énem,
új lapot húzok
egy másik körbe'
-most voltam bitófán

fejjel lefele függő törpe-,
nem is tudom,
mért remélte a kis ostoba,
még ebben az életben
eljátszhatja itt,

a boldogat.

Talkina irodalmi folyóiratot vizslat, mellytől versének megjelentetését remélli. (A tizenkét kőműves dallamára.)

Mostan megtaláltam,

S bizony nem hiába,

Mert olvashattam szép

Szőkemáriásat.

Gittai Istvánt is

Megolvastam én,

Csak szegén-bánatos

Magamat nem lelém.

Tisztelettel kérdem

Szerkesztőm, kelmedet:

Mért bolondítgatja

Ügybuzgó lelkemet?

Azt hiszi a jámbor,

Hogy verse költemény,

Címoldalra illik,

Köré piros szegély,

Véli, hogy dicsőség

Szállhat ősz fejére,

De betelt a keret,

Más került helyére.

Telnek a hónapok,

Nyarat a tél váltja,

Mellőzött poétát

Töri nyavalyája.

Megkeserül benne

Egykor édes remény,

De daccal folytatja,

Tolla igen serény.

S új tavaszi reggel

Jó hírt hoz a postás,

Mégis megjelent a

Szerencsétlen flótás.

Verse ott díszeleg

Dőlt betűkkel szedve;

Kritikai rovat

Legnagyobb szegmense.

Búsong kicsinyét, de

Belátja merengve,

Babér jobban illik

Csülkös bablevesbe.

Árnyék ne felhőzze

Tiszta homlokomat,

Jó vagy te énnékem

Kritikai rovat.

Látja majd utókor

Tehetség mint sorvadt,

S felakasztja mind az

Orbán János Déneseket.

Nadya megpróbálja

bumfordi kedvesének megmagyarázni, az ember nemcsak vér és hús, testnek indulatja. Létezhet halhatatlan szerelem.

Kihűlt égből omlik a bánat

megfagy a múlt tükrében
szívgödör-mély csendből dallam kél
hiánya édenünknek
mert kell hogy megszülessék végre
fölzokogjon sorsunk hullámsírjából
a csillogó gyémánttá kövült hiány
ím halljátok valaki énekel
árvaságunk lázrózsás arcú kislánya
testén tépett rongyaival
eltitkolt félelmeink ködéből előlép
hogy dalával fényt bűvöljön
az elsötétített mennyboltra
varjúhadsereg riadtan rebben szét
ma éjjel csillag születék.

Mert túl végső kézlegyintésen
testünk meg nem hallható magába zuhanásán
lélekroppantó sötétség mélyén
a létezés utolsó utáni stádiumán is túl
valami korszerűtlenül szűzies lény életre kél
asztrálteste megfojtott álmainknak
bölcsője szellemiségünk derengő önfénye
paradox ifjúságával szembe kacagja a halált
csengő tiszta hangja főnixet ébreszt hamvaiból
szárnyát most bontja az a lélekmadár
a tudat ráeszmél közhiedelemmel ellentétben
nem a jégvirágleheletű tél
de selyemléptű kikelet közelít.

A teremtés sűrűn szőtt kárpitján hirtelen támadt repedés
nem zakatolt hevesebben a szív
a kombinatív elme nem gyártott körmönfont stratégiát
voltál pokolmély éjszakán átvergődő lankadt testnek hajnal
szomjazónak forrásvízzel telt pohár
a kristálytiszta evidenciák hallgatag létükkel tesznek bizonyságot
a mindenható gyertyafényben úszó oltára előtt

nem követelik maguknak sivalkodva

a legnagyobb szelet szent ostyát.

Egyszerűbb nem lehetne a képlet
isteni rendelés hogy az elvetett mag
fává növekedvén gyümölcsöt teremjen
a relatív idő hamuvá porlad
az abszolút idő lángoló ölén
amely maga az időtlenség
táncos kedvű tűz-jelenlét
a determináció papírmasé díszletei
pironkodva foszlanak semmivé
mert az örök dráma nem színpadra írt szerzemény.

Ha volna még játszmám
néked játszanám
ha parazsam
égig szökne érted a láng
hogyha gyapjúm
köntöst szövök neked
közelítő jégkorszak fagylehelete

ne dermeszthesse kezed melegét

számból e rabló rend
nem cseni ki szavaim
elmondhattam volna;

menyire szeretlek

Nadya újfent elbizonytalanodik. Sosekész database

Másfél milliárd pillanat, vagy ötven év?

Ki tudja hányszor haltam, öltem én?

Bár született pár költemény
mit költőnk dúdolt magában,
ha lelkén tombolt magánya,

még arra gondolt, mi volna,
ha úgy van az, hogy nincs holnap,
csak dumákkal vakol tükröket,
ki tud trükköket, elfedni ami fáj,
ha már fehéredne az a száj,
hogy tudjon lenni könnytelen,
az ember vanni kénytelen,
akkor is, ha nem üzen az ég,
csak belső poklának üzeme ég,
csak szól valami verklizene még,
ám nem talál a túlsó partra,
befuccsolt itt minden mantra.
Értelmezni hogy lehetne?
Ha nincs rálátás fentre, lentre,

nincsen tízparancs és nincs ikon,
legfeljebb tűzparancs, és pár rokon.

Ki tudja hányszor öltem, haltam?
Szerzett, vagy öröklött a hajlam?
Ötven év, de másfél milliárd pillanat.
Túl kevés információ. Nincs adat!

Talkina Vaszilíjjal útra kél. Vonatdal.

Gyere, szálljunk olyan szerelvényre, édes,
ami csak minket vihet a mindigszépbe.
Nem kell jegyet venni, nincsen kalauz,
üres vagonokat egy szellemmozdony húz.

Lila füstje úgy beborítja a tájat,
ha kinézel, csakis tükröződni láthatsz,
a maszatos üvegen én vagyok, aki
rád hajolva épp az övedet bontja ki.

Paramm-paramm, ha ritmusunk kedvező,
körénk is sűrű párafelleg nő.
Szemed, ha villanva zöldre vált,
jelzi nekem, elérted a határt,

és következhet az az alagút,
hol az álom halállá alakul,
e kavargó káoszban egyre megy,
ha föld alá költözik a menny,

mert szenvedélyünk az a nyilalló sínpár,
min messzibbre elutazhatunk, mint Szindbád,
túl a testen, a tudatunkon is túlra,
kellene már egy pszichedelikus túra.

A Vám-PÍR ötven árnyalata II.

Adódik mármost a kérdés, -én legalábbis két napig kerengtem körötte, mint derék dervis a tengelye körül-, ha a könyv ilyen rossz emlékeket hagyott bennem, miért találtam tetszetősnek a megfilmesítést, holott pedig a regény adott cselekményén, helyszínein úgy araszol az végig, mint reumás csiga  kardvirág levelén.

Az írónő hatalmas képzelőerejével álompárját belehelyezi az összes banális szituációba, amit szűkös komfortzónája még elfogadhatónak és biztonságosnak érzékel. A Szürke -az iszonyú belső monológokon kívül-, nem más, mint randik forgatókönyve következő helyszínekkel;

(Ms. Ártatlan és Mr. Henceg szexel és /vagy lelkizik egyet, esetleg decens társasági életet él, úgymint:)

- Mr. Henceg munkahelyén

- Ms. Ártatlan iskolájában, munkahelyén

- Mr. Henceg otthonaiban ( saját,valamint szállodai lakosztályaiban)

-Ms. Ártatlan otthonaiban (albérleteiben)

-Mr. Henceg szüleinél

-Ms Ártatlan szüleinél

valamint az ezen stabil, konszolidált pontok közötti távolságok áthidalásait szolgáló, (szigorúan Mr. Henceg tulajdonában álló) közlekedési eszközökön, ( úgymint luxusgépkocsik, és repülő alkalmatosságok.)

Igaz, egyszer beúszik a képbe holmi mondén szórakozóhely is, de csak azért, legyen honnan legott kimenekíteni Mr. Hencegnek Ms. Ártatlant.

Mindezt szinte semmiben nem írja fölül, illetve át a filmbeli történet, talán beiktat egy sétát a parkban, alkonyattájt!! amire én konkrétan nem emlékszem a könyvből, -egy pillanatra kilódít bennünket a jó melegből az áldott anyatermészet ölére :)-, valamint csökkenti az adott helyszíneken produkált nemi aktusok mennyiségét. Bizony így :)

A legnagyobb jótéteménye a filmnek viszont, hogy likvidálja E.L.önömlengéseit, és ezzel a huszárvágással kiszabadít bennünket

 az írónő áporodott légkörű, viktoriánus, horrorisztikus elméjebeli babaszobájából, melyben a leányoknak szóló anyai intelem  így hangzana; 

-leányom, addig egyetlen férfinek se engedd, hogy megkorbácsoljon a kínzókamrájában, míg nem ajándékoz néked gépkocsit rózsaszín masnival átkötve a diplomaosztódra, és nem mutat be a szüleinek.

Önnarráció, tehát kilőve. Mit kapunk helyette?

Először is levegőőőőt!!! :), ami üdítő atmoszférává nemesül, köszönhetően a soundtrackoknak és Sam Taylor-Johnson (Wood)-nak. Egyszerűen jó ennek a nőnek a szemén keresztül nézni a világot, mert azáltal, hogy időt enged önmagának, és ezáltal nekünk is a szemlélődésre, formatervezett látvánnyá emeli az így befogadottakat, ámde nem elidegenít; Sam Taylorral jó bámészkodni, mert valahogy beemel bennünket  is önmagunkba; az itt és most, személytelen masszája válik átélhetővé, az egyediségünk, a”létbe vetettségünk” pedig ezáltal élvezetes kalanddá. És ennek megélése önmagában több erotikát hordoz, mint a film összes szexjelenete együttvéve. 

Ez a R.E.M.-nek rendezett klipje talán érezteti, mit akarnék kinyögni :)

Ugyanígy nincs problémám a szereplők alakításával, mint ahogy a film sokat felrótt cselekmény nélküliségével sem,

(-mondjuk cselekményt nehéz lett volna produkálni, max akkor pornófilmet, +18 karikásat-,)

 a kettő összefügg valahol, mert a szereplők közötti interakciókra, testbeszédre, mimikára történő fókuszálásra  viszont szokatlanul sok időt szán a rendező. Ez megint erotikus hatást eredményez. Keleti filmekben, animékben, és kedvenc török szappanoperámban látni ilyesmit; gesztusokkal kifejezett lélekrezdülések filmre vitele akciójelenet gyanánt :) 

Szeretem, mint Gombóc Artúr a csokoládét.

Adva van tehát a könyv által egy nyárspolgári, giccses sztori, 

lábszagú nemi szerepes leosztással, 

ami által az írónő tkp. saját nemét árulta el.

Félreértések elkerülése végett leszögezem; 

én ezért haragszom rá, 

és nem a „mamipornóval” volt problémám, 

test-fasiszta sem vagyok.

Nagy cuccot ki lehetne hozni a témából, nagyon is,

akár pornó köntösbe csomagolva is; 

akár a hanyatló kor erotikája szemszögéből, 

akár a nők tárgyiasítása. megalázása, bántalmazása szempontjából, 

ami épp a szexen keresztül manifesztálódik sokszor. 

Árnyalt lélekrajzot, a folyamat ábrázolását,

mint azonosul fokról-fokra, torzul a védtelen psziché, 

válik azonossá, majd igényli is a rákényszerített szerepet, 

-egy külön pokol minden setét bugyrait. 

Ezzel párhuzamosan, vagy duáltáncukban, 

a domináns fél is terítékre kerülhet(ne.))

Mondják,  hogy a BDSM csak szerepjáték,

egyenrangú felek között.(?) Én szkeptikus vagyok, 

ámde lehet, viszont akkor e könyv 

véletlenül sem a BDSM-ről szól, 

- mondom én.

A film ezekhez képest teljesen új dimenziót nyit  értelmezési tartomány tekintetében, melyet ugyan a könyvvel kapcsolatban emlegetnek, hogy írója történetesen Twilight fun, 

az egész irománya első változatában annak fikciójaként keletkezett. 

Jó tudni, én ugyan fel nem fedeztem volna sosem az olvasottak alapján :)

A film viszont felszínre tudta hozni bennem ezt a vámpíros értelmezési tartományt!

És jó,jó, hogy vámpír, de engem inkább, és konkrétan 

DRacula grófra emlékeztet GRey alakja.

Adott egy véres, távoli múlt, (gyermekkor), egy (Mrs. Robinsonos, beavatásos) halál-újjászületés, végtermékként pedig előttünk áll egy jelentős „földi” hatalmat birtokló, látszólag kifogástalan úriember, belül tömve sötét titkokkal, vér utáni éhséggel.

Draculához, Greyhez képest Edwárd jelentéktelen kis suttyó  Na jó, nem annyira.

Szemben véle, vonzó patyolatos pólusként pedig ott harmatozik az angyali, ártatlan MíNA (ANA).

És ím, a végzetes vonzerő aktivizálódik közöttük, indulhat az időtlen, mitikus párharc föld és ég, menny és pokol között, beleng a nászi halál motívuma is jócskán, az áldozat szükségessége a megváltottság eléréséhez, midőn Miss Mennyország hullni vágyik, Mr. Pokol pedig szállani.

Mindez pedig bizony A szerelem egyik lehetséges adaptációja, hacsak nem AZ ADAPTÁCIÓJA, így csupa nagybetűvel. Erotika, minden mennyiségben.

A film számomra ezt a mítoszt emeli be mítosztalanított mindennapjainkba, teszi elérhető bölcsész, avagy boltos kislányoknak.

 Archetípusokat öltöztet be konszolidált,  korhű jelmezekbe, ezeket illeszti a jelenidő dizájnos kulisszái közé, és teszi kurrens, és élvezetes fogyasztási, és fogyasztható árucikké.

Számomra ez pedig erény, nem bűn. (Legyen ez az én vétkem.)

Egy klipesített misztériumjátékot élvezhetünk szinte két órán keresztül. 

A szex benne csak hab a tortán.

Akinek van füle, hallja mit mond a lélek a gyülekezetnek :)

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs Annie Lennox :)

Kellemetlen álom, melyben Nadyát ebek üldözik, megjelenik egy táltosparipa is, de már hiába

Álmomban menekülök. A helyszín
különös lápi világ, kásás hólé,
tocsogók, nádszálak hajladoznak a szélben.
Az eget súlyos felhők terhelik,
szinte ráhasalnak a földre. A cigány-telepről
vezet széles földút, a nagy folyó
mellette kanyarog, jégtáblák zajlanak
medrében. Lélekszakadva rohanok,
bár üldözőimet hátra tekingetve nem látom,
tudom, a városba kell eljutnom és megmenekültem.
Az út meredeken emelkedik, megdöbbenve észlelem,
a gátat erre a folyóra merőlegesen építették.
Távolabb, a gáttetőn hatalmas
termetű kutyák támadásra készen
várakoznak rám. Rémülten fordulok
vissza, négykézlábra ereszkedve kúszom
a lejtőn, hátha így kijátszom őket,
hisz láthatják én is kutya vagyok,
csak egy kutya. Ebben a pillanatban
ősz hajú férfi magasodik előttem,
kötőféken vezet egy fekete paripát.
Felegyenesedem, a kantárt
markomba nyomja és eltűnik.
Tanácstalanul állok,
a ló tesz egy lépést felém, fejét
homlokomhoz dörzsöli, és valamit emberi
nyelven a fülembe súg. Hallom,
de nem értem mit mond.
A kutyafalka most szimatot kap,
csaholva nekiiramodik, felénk tartanak.

Az ágyam szélén kuporgok éberen,
és nem tudom eldönteni, az égiek
megmentésemre siettek egy táltossal,
vagy oly súlyos vereségem,
hogy már az állati minőség is fölém kerekedett.

Így nem mehetek sehova.

A prüdéria ötven árnyalata I.

Hogy dolgom van vele, bizonyos volt számomra. Nos, túl vagyok rajta, magamévá tettem a Szürke ötven árnyalatát, úgy film, mint e-book formájában :)

Első gondolatom az volt,- bár kulturáltság szempontjából magára valamit is adó kritikus „tollából” jót nem olvashattam róla-, hogy a film lóhosszal, klasszissal jobbra sikeredett, mint a könyv,

-ami konkrétan borzalmatos.

Erica Leonard (E.L. James) a mamipornó elkövetője épp velem egyidős londoni hölgyemény, saját bevallása szerint (is) a menopauza ellentételezése érdekében hozta össze ezt a rémséget. Az eredmény egészen elképesztő, a könyvből több, mint 100 millió példányt adtak el, csak a megfilmesítési jogért 5 millió dollárt vághatott zsebre :)

Én eleinte szántam szegényt, de szánakozásom később egyfajta elismeréssé változott; hány és hány tilalomfát és tabut kellett kikerülnie saját elméjében, mint egy rodeóbajnoknak, hogy végül engedélyezzen magának néhány szaftos aktust és kielégülést. 

Mert, kérem szépen, tegyük fel;

1,  hogy Christian Grey NEM dúsgazdag, NEM egy sikeres übermarci, NEM extra elegáns, és jóképű!  Ha C.G. mondjuk egy lecsúszott csóró és/vagy szenvedélybeteg, alkohol-, drogfüggő, továbbá egy szikkadt zsemlét sem képes adományozni Anának szexuális tevékenységéért cserébe, nem hogy héten belül Audit, laptopot, szuper kütyüt, valamint drága fehérneműt, ruhatárat, orvosi ellátást, sofőrt etc. Ugye, rendes, jól nevelt kislány, -középkorú hölgyemény pláne!-, affélével pedig nem kezdene, még gondolatban sem,  és főleg nem engedné önmaga fölé domináns félként...Pfuj!

2. Vagy, jó, C.G. szuper gazdag, és übermarci, és adakozó kedvében van, de belül nem egy sérült, elveszett kisfiú, aki voltaképp ártatlan, sőt áldozat, saját perverz hajlamai tekintetében. Nem, Christian Grey, alapvetően  szadisztikus disznó, aki csak azért bántalmazza a nőket, azért rángatja őket bábuként, mert durva alak, ezt élvezi, és dölyfös, beképzelt hólyag. De ha mégis lelki roncs? Ugye,  meg kell őt menteni saját magától? Ha e szent cél egy kis bdsm -orgiát követel,  no egye fene, hisz a segítő szándék máris felment erkölcsi szempontból minket.

3. Aztán ott van Ana... Mi van, ha nem ma született szűz/ies bárányka, aki emellett természetesen intelligens is, persze egyetemre jár, persze bölcsész, persze remek kapcsolatot ápol papival és mamival? Tételezzük fel,  Ana történetesen vér ostoba, vagy közönséges, vagy ő is jócskán perverz, szenvedélybeteg, de legalább prostituált?? Kb. miként a való  életben is esetleg előferdülhetne ilyen szerepjátszós, ill. szado-mazós ügylet esetén. Meg egyébként is...No nem, Ilyen erkölcsi fertőbe derék, középkorú, középosztálybeli, kétfiús anyuka sosem süppedne :)

4. Újabb kérdés; Mi van, ha Anastásia még jócskán kiskorú?? Ebben a felállásban érző szívű édesanya számára eleve kizárt bármiféle azonosulás.

5. Aztán. Képzeljük el a rajongó olvasóközönség riadt, és viszolygó olvasóközönséggé válását, ha írónőnk valódi bdsm jeleneteket produkál. Például  pisi-kaki szex... öööö, mondjuk két alárendelt csaj lebilincselve a hideg padlóra meztelenül, az egyik nőszemély ürít, a másik nőszemély pedig elfogyasztja azt, miközben hátulról keményen megdolgozzák análisan, és vaginálisan, hátára pediglen forróviaszt csepegtetnek; hogy csak egy enyhébb, szoftosabb variationt említsek...

Lássuk, ezeken kívül még milyen kritériumoknak próbált megfelelni szegény nő, néhány fincsi teltségérzetért és nyögésért, és egek ura! Spermalenyelésért is. Persze, képzeletbélileg.

Először is prezentálnia kellett nekünk, hogy nemcsak Anastasia, hanem ő is roppant intelligens, és pszichológiai kérdésekben, valamint ezotériában járatos, ezért mellékszereplőkként Ana mellé állandóra szerződtette annak Tudatalattiját, és a Belső istennőjét, méghozzá stabil munkaköri leírással, úgymint;

-tudatalatti; rendre utasít és kritizál

-belső istennő pedig pillangókisasszonyt játszik, ahányszor csak főhősnőnket alaposan megtömik, vagy úgy érzi közelebb kerül hőn áhított céljához, hogy megszerezze magának a pasit, jámbor hausbandjévé idomítsa. aki  majd engedelmesen parírozik neki, és hosszasan mesél könnyfakasztó, szomorú történeteket keserves gyermekkoráról.

Aztán - hogy érzékeljük művészi alkotásról van ám itt szó-, az iróné kötelességének érzi, hogy Anastasia áloméletével is megismertessen bennünket. Szuggesztív erejű, nagyívű szürreális látomásokat olvashatunk ilyenkor. Pl;

„...Nyugtalanul töltöm az éjszakát. Hánykolódom, forgolódom, füstös, szürke szempárról álmodom, overallokról, hosszú lábakról, hosszú ujjakról és sötét, felderítetlen helyekről. Kétszer is felébredek az éjszaka, a szívem zakatol. Ez remek! Hogy fogok kinézni ilyen kevés alvás után? Felrázom a párnámat, és próbálok elaludni. „"

Következő tapintható célkitűzése írónőnknek,(hogy meg kell dolgozni azért a kis etyepetyéért), egyrészt fiatalosnak, másfelől modernnek, korszerűnek hatni. Ennek céljából Anastásia szájába adja lépten- nyomon a „szent szar”, és „basszantyú” -felkiáltásokat, míg az ifjú Grey leginkább „bébinek” titulálja kedvesét.  Valahogy ilyesformán ;

- Élvezz, Bébi!- mondja Grey.

- Szent szar! Már megint baszni fogunk- sóhajt föl Anastasia.

- Ismét forgattad a szemed, ezért meg kell, hogy büntesselek. Hozom es mingyárt a karikás ustorom. Asztalra vissza, Baby! -mondja Grey.

-Basszantyu! -mondja Anastasia, miközben tudatalattija dühösen csóválja fejét, ám belsőistennője virgoncan vad indiántáncot lejt.

Hogy kellőképp járatos a xxi. század csudadolgaiban, a hosszas termékleírások hivatottak bizonyítani. E. L James bizony rajta tartja ujjait a kor ütőerén!

Ja, és ne feledkezzünk meg az álompár megrögzött ímélküldözgetési hajlandóságáról sem! Én nem próbálom még látszatát sem kelteni, hogy toppon vagyok a „mai fiatalok” elektronikus úton történő kommunikációs szokásai tekintetében, face to face, de megeszem a pizsamám, ha abban az ímélküldés még labdába rúg :)

Mi is még?

Igen! Írónőnk igyekszik kielégíteni olvasóközönsége bölcselet iránti vágyakozását is. Azt hittem dobok egy hátast, de isten bizony találtam a neten a regényből származó citátum- gyűjteményt is. Had nyújtok át csokorra valót, mindenki épülésére;

Sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a herceged.

Hiszek abban, hogy ha bármilyen területen sikeres akarok lenni, ahhoz az kell, hogy mestere legyek ennek a területnek.

- Ilyen vagyok.
- Hogyan lettél ilyen?
- Hogyan lesz bárki is olyan, amilyen? Elég nehéz megmondani. Miért van az, hogy egyesek szeretik a sajtot, mások utálják?

A férfiak nem igazán bonyolultak. Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak.

Végezetül egy kissé hosszabb idézet,  az én személyes kedvencem;

„Jesszusom, vajon meg tudom érinteni a bokámat? Úgy tűnik, könnyen megy. A póló felsiklik a hátamon, kitárul a hátsóm. Hála istennek, visszakaptam a bugyimat, de gyanítom, nem lesz soká rajtam.Áhítattal a popsimra teszi a kezét, és lágyan, tenyérrel simogatja. Nyitva a szemem, látom a lábát az enyém mögött, semmi mást. Behunyom a szemem, ő pedig finoman félrehúzza a bugyimat, és lassan föl-le húzogatja az ujját a nemi szervemen. Felkészül a testem, vad várakozás és izgalom szédítő keveréke önt el. Christian egyik ujjával belém hatol, és élvezetes lassúsággal körözni kezd. Annyira jó! Felnyögök. Szakadozott a lélegzete, hallom, hogy nyögdécsel. Megismétli a mozdulatot. Aztán visszahúzza az ujját, és lassan, egyenként beilleszti finom golyókat. Ó, istenem. Testhőmérsékletűek, a szánk felmelegítette. Különös érzés. Amint bennem vannak, nem is igazán érzem őket - mégis tudom, hogy ott vannak. Christian a helyére illeszti a bugyimat, előre hajol, és ajka finoman érinti a popsimat. - Állj fel - utasít, és remegő lábbal felállok. Ó, most aztán érzem őket… nagyjából. Christian megmarkolja a csípőmet, és segít megtartanom az egyensúlyomat. - Jól vagy? - kérdezi, és szigorú a hangja. - Igen. - Tollpuhaságú a válaszom. - Fordulj meg! - Szembefordulok vele. A golyók lefelé csúsznak, és önkéntelenül is megfeszülök köröttük. ...szaporábban kapkodom a levegőt, mikor nyújtózkodva leveszek egy poharat a konyhaszekrényből, és felnyögök. Ó, istenem… ezeket meg kell tartani. ..”

És még fel van háborodva a csajszi, hogy mamipornónak bélyegezték művét. :D

Nos, képzeljünk el egy épp csak szüzességét vesztett, fiatal fruskát; amint  azon aggódik;

1. vajh, meg tudja-e érinteni a bokáját lehajolás esetén?

2. járás  közben ki ne potyogjanak belőle a hüvelygolyók!!!

Kis kapaszkodás okán pedig egyből szaporábban veszi a levegőt, lehajlás után reszketnek lábai...

Jha, kérem, így fest a nagymami BDSM.

Talkina egy költői hasonlattal él. Mint

mikor kikaparták belőle a magzatot,
csak önmagának vallhatott titkot, és csodát,
a szivárványt lekéste,(mondják, nem is kár érte,)
mert tehetetlen, akár apjának teste,
(legnehezebben az inget engedte
magára,) az a lelkétől árva,
ahogy szószigetek képződnek a csendben,
mielőtt a gondolat bennük magára talál,
álmodja a mostban sok kis múltja
jövővé magát,és amint halálra nyitott őszi táj,
(hajnalban ködbe derengne, de) hallgat,
távolodóban megemeli égkalapját. 

Nadya rádöbben, ő is halandó

December tizenötödikén  rájöttem,

meg fogok halni. 

A felismerés meglepő volt, akár először belépni egy szobába,

mit zárva tartottak előled.

Sokévnyi nyomor után nyerni a lottón.

Azóta közelebb jönnek a tárgyak.

Az ég úgy hajol hozzám,

mintha összebarátkoztunk volna.

A halált gyerekkorom óta tudom,

de úgy gondoltam, ilyesmi csak a tévében fordul elő,

vagy a szomszéd mariska nénivel.

Öregapámmal. Neki fél szeme úgyis üvegből volt.

December tizenötödike óta minden megváltozott.

Látom a macskáim tekintetén. Befogadtak.

A tücskök szeretnek. Az akácvirágoknak jó íze van.

A nagy, tömött,  lila fürtök a legfinomabbak,

- az a néhány bogár nem számít.

Nadya végre megismerkedik Vaszilijjel, és rögtön olthatatlan szerelemre gyúl iránta

1. Allegro

Vaszilij, hogyha nézem,

szívem fekete tűzben ég el,

Szikrák pattognak bőr alatt,

lusta szájából fény harap.

Ördögök jönnek el értem,

megölnek engemet, érzem,

ha nem lesz ÖN férfi ma még,

úgy les reám  ezer veszély.

Forró meg nedves  tenyerétől

testem aléltan Ön elé dől,

az leszek én is, (forró és nedves),

sötét hatalom lüktet itt bennem,

vágyam, hogy végre bennem elég:

vesszen Ön is, úgy ahogy én!

2. Andante

Ha szemem szemedbe réved,

Lüktetve árad a véred,

S imádatom hangtalanul

Hűs templomok csendjébe hull.

Ha szívemre dobban szíved,

Lelkem csillagokig viszed,

Rideg halál ellen lázad,

Felhevíti forró lázad.

Ha kezed kezembe téve,

Legáhítottabb bűnt véted.

Tehetetlen mint a holt vad,

Viaszként a testem olvad.

Ha szorosan ölel karod,

Máglyámat napokból rakod,

Tüzében magányom ég el,

Egyesülök a kék éggel.

Ha ajkad ajkamra zárod,

Gátlásaim mind lerázod.

Mámorunk már szakadatlan,

Takar minket csak a paplan.

Ha öled ölemre támad,

Nektárjából lakomát ad,

S tengerében minden éjjel

Ringatózunk lusta kéjjel.

Ha vágyam vágyadtól bátor,

Éled a mennyei tábor,

S lélegzetünk ütemére

Messzeinal pokol réme.

Ajánlás;

Mon’blan’ csúcsán fénylő jegem,

Szerelmetes Vasziljevem!

Nedveidet én vak' innám,

Ha bestoppolnád

                             kék

                                     harisnyám.

.

Nadya Talkina festményeket nézeget egy tárlaton

Bánfi Ferenc; E világ ura

Ez egy szemcsapda,
már fáj a fejem tőle,
kelti három dimenziónak illúzióját,
de bizonyos idomok a síkban maradnak.
A lila falról a jelek lejönnek
és lebegnek, a zöld padló
nem folytatása a pirosnak,
de tovább tart ott, ahol véget ér.
Bizonyos azonosítatlan
dolgokról az se tudom eldönteni,
hogy a síkban vannak-e,
avagy térben, esetleg folyamatábrák,
és nagyon fáj tényleg,
de nem az, ami a költőnek
a versben; kár, hogy nem tudok

mit elmondani róla.

*

lángoló lépcsősor

rézsút fölfelé
rajta lépdelek

mongoloid idióta
gyönyörű gyerekekre
vatta-puha
pára permetez

termetes tompor
selymes hajpamacs
kicsavart pózba
combok hajlanak
halmok feszülnek

rezzenetlenül

férfi vagyok
falloszomra ül

zongorázó dáma
decens úrilány
kecses táncosnő
buta kurtizán
méhe mindegyiknek
üzekedésre lobbantó
bőrükön átsütő tűz-hatás

*

Bizony, ismerjük mind 

az ördög nyelvcsapásait.

Menny és pokol egyként zöld tűzben ég.
Bizony, az ő hűségéhez semmi sem fogható.
Ágyasánál csúfabb, csak a hermelines hölgy,
de ez az arc befelé

nő. Inkább zuhan.

Teste idomított agár.
G. I. Joe katonáé a karja.
Mellére még több gyöngyházfényt! 

Édes tejcsordulást!
Elementálokat szoptató anya.
A függöny mögött kórházi ágy.
Elmeosztály. Rácsos ablak.

Most párzanék veled,
Justicia kardja alatti it(t)élő, furcsa alak.
Hangod földrepesztő ég-
hörgés. Gerjedő pinceerotika. Isten Báránya legmélyebben.
(A vágóhídon hallgat.)

*

Feszegetem a rázárult látványt,

pattanna belőle egyetlen kép,
titkos lehetőség, kódolt üzenet,

és mint meleg vér feltárt sebből,
elborít a sírás kegyelme,
a simogató kézzé gömbölyült fájdalom.
De megvakult a képzelet,
szemem nem bírja áttetszővé fényezni
jeltelenné sötétült tárgyak halmazát.
Pohár tagadja a szomjúságot,
az ágy nem hisz az álmokban,
az ajtó elfelejtette hol lehet a kijárat,
Tárgyak, bezárt koporsók.
Meghalt a feltámadás,
isten ismeretlen helyre távozott,
holnapra reggel sem lesz.
Feküdj mellém, -akár halottnak-,
megváltatlan éjszakán

oldozd megkötött lélegzetem.
Suttogjuk el az arc nélküli viaszbabáknak,
a törvénytudók megint tévedtek;

egyetlen csepptől kiáradhat a tenger.