Rockballads 37. Tears of the Dragon (Fordításaim)

2017. September 21. 0:08

A videóm ehhez a dalhoz, belátom, sajátos interpretáció, maga a cover sem szokványos feldolgozás; tekintendő mindez egy "migráns" naplójának... Amúgy is szándékom kitartani koncepcióm mellett: ha a téma engedi, avagy kívánja, személyes létem saját képeit használni a dal, és szöveg illusztrálására. El lehet töprengeni, mely szempontból szentségtörőbb ez a szitu, hogy világslágereket használok lazán az önkifejezésemhez, avagy hogy a saját énemet, intim dolgaimat csupán bábként, "slágerek" modellizálására :) Lehet mindezt rosszallni, megrökönyödni rajta, akár exhibicionizmusnak tekinteni, de minderre jó okot találtam. Meggyőződésem, ez a műfaj korunk népművészete, -akkor is, ha sztárgyár üzemmódban funkcionál-, s a legmélyebb, legősibb igényeket elégíti ki, amelyek egyidősek az emberrel. Fenntartom a "jogot", hogy sajátomnak tekintsem ezen alkotásaim :)

A sárkány könnyei

Már túl soká,
titkok börtönébe zárt,
már túl soká,
némított elhallgatás,
a sötétben
botladoztam, hol van ajtó?
Merre indok,
időt, órát, helyet hogyan találok:
amint téli napra vársz,
vágysz hideg fényére.
Gyermeki félsz ködös szelleme,
a nyomás nőttön nő,

s leigáz egészen.

A tengerbe vetem magam,
hullám, most jöjj, mindent elragadj,
vélt félelmem szemébe nézzek,
hulljék sárkánynak könnye érted, és értem.

Hol én voltam,
oly szárny nőtt, mi nem szállhat,
hol voltam,
minden könny sosem hullt harmat.
Érzelmeim
jeges tóba fagytak,
hogy éreznék,
amíg e jég fel nem olvad?
Nincs hatalmam efelett,
lásd, lelkem riadt.
Emelt falam meginog,
felzúdul a víz most,
magával ragad…

A tengerbe vetem magam,
hullám, most jöjj, mindent elragadj,
képzelt félszek szemébe nézzek,
hulljék sárkány könnye érted, és értem.

Lassan ébredek,
lassan felkelek,
emelt falam meginog,
felzúdul a víz most,
magával ragad…
A tengerbe vetem magam,
hullám, most jöjj, mindent elragadj,
képzelt rémek szemébe nézzek,
hulljék sárkányok könnye érted, és értem.

(Katalin Nagy)

Songwriters: DICKINSON, BRUCE
Tears Of The Dragon Lyrics

For too long now, there were secrets in my mind
For too long now, there were things I should have said
In the darkness...I was stumbling for the door
To find a reason - to find the time, the place, the hour

Waiting for the winter sun, and the cold light of day
The misty ghosts of childhood fears
The pressure is building, and I can't stay away

I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me

Where I was, I had wings that couldn't fly
Where I was, I had tears I couldn't cry
My emotions frozen in an icy lake
I couldn't feel them until the ice began to break

I have no power over this, you know I'm afraid
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...

I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me

Slowly I awake, slowly I rise
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...

I throw (I throw)
Myself (myself)
Into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face (to face)
The fear (the fear)
I once believed
The tears of the dragon, for you and for me


I throw (I throw)
Myself (myself)
Into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face (to face)
The fear (the fear)
I once believed
The tears of the dragon, for you and for me

Hogy ne cseszegessenek agyon, csak a szokásos módon, többnyire feldolgozásokat használok, és azokból pedig az érdekesebbeket, különlegesebbeket igyekszem levadászni, de lássuk be, ez a dal igazán csak Bruce Dickinson fantasztikus hangján képes nagyot ütni.

Ugye, hogy ugye?

Mondom én.

S hogy mért pont ez a dal keveredett a You Tube-ra MÁR feltöltött fordításai listám bemutatásának végére, ez furcsa jelenség. Gyakorlatilag MOST kerültem szinkronba önmagammal, amit eztán fogok itt bemutatni fordítás tárgykörben, az már mind valós jelen idejű munkám lesz. A kizökkent idő helyre áll.

Csakhogy mikor fél évvel ezelőtt ezt a videót megalkottam, annak személyes háttere volt.

 Nagy ügy, többnyire mindnek az van :), mondjam inkább, hogy abból az alkalomból készítettem, mert saját családomból is emigráltam. (Családon én máár rég csak a fiaimat értem.)

Úgy éreztem,  megfeneklettem, megfeneklettünk, ez már, avagy még annyira szűz föld, amin járunk, hogy nincs rá metódunk, hogy kezdjünk vele akármit is. 

A szakítópróbákat amúgy is imádom, az üresjáratokat pedig utálom,mint Szélestenyerű Fejenagy a kukoricagölödint. 

Ugye, milyen egyszerű a képlet. 

Az volt, hogy közben hányszor rágtam cakkosra a nyelvemet kínoomban, az most nem fogja képezni értekezésem tárgyát.

Az viszont igen, hogy minden tudatos mahináció nélkül, ez a blokád köztem és a fiaim között,  akkor oldódott fel sors szerűen, és egy csapásra épp, mikor -kizárásos alapon: más már nem maradt-, itt IS megosztom.

Hipp éHipp és Hipp és hopp, már megint ott vagyok, ahol én akarok.

hopp, már megint ott vagyok, ahol én akarok.

s hopp, már megint ott vagyok, ahol én akarok.