Rockballads 23. Hazard (Fordításaim)

Hogy rendes, jóra való balladák elengedhetetlen tartozéka a félhomály, ez rendben, de Richard Max murder balladája mintha kissé túladagolta volna magát belőle. 

Hogy nyomorult Mary kinyuvad benne nem vitás, de hogy érdemes-e könnyet ejtenünk érte, az épp úgy rejtély marad, mint a  gyilkos személye, aki szintén oda-vissza játszik. 

Nagyon is elképzelhető, hogy a bűn elszánt üldözőjét domborító sheriff másodállásban kéjgyilkol, ám a sztorit mesélő főhős-gyanúsítottunk sem százas, van rá esély, hogy lekoppintja gyermekkori traumáját.

Amolyan Rorschach balladával van dolgunk :), official videojával megspékelten, bizonyosan azzal.

Kellemes találgatást, de a bűnt követő bűnhődés kiváltotta katarzis ezúttal elmarad.

Szerencsére, ehhez a való világban már frankón hozzászokhattunk.

"Hazard"

My mother came to Hazard when I was just seven
Even then the folks in town said with predjudiced eyes
That boy's not right
Three years ago when I came to know Mary
First time that someone looked beyond the rumors and the lies
And saw the man inside

We used to walk down by the river
She loved to watch the sun go down
We used to walk along the river
And dream our way out of this town

No one understood what I felt for Mary
No one cared until the night she went out walking alone
And never came home
Man with a badge came knocking next morning
Here was I surrounded by a thousand fingers suddenly
Pointed right at me
I swear I left her by the river
I swear I left her safe and sound
I need to make it to the river
And leave this old Nebraska town

I think about my life gone by
And how it's done me wrong
There's no escape for me this time
All of my rescues are gone, long gone

I swear I left her by the river
I swear I left her safe and sound
I need to make it to the river
And leave this old Nebraska town


Hazard
magyar fordítás

Hét voltam épp, hogy anyám Hazárdba jött lakni,
de rosszallón figyelve a népek rögtön mondták,
a srác problémás,

s három éve már, hogy ismerem Marit,
az egyetlen ő, ki túljut hazugságon, pletykán,
mivel a szívbe lát.

Sétálni jártunk a folyóra,
vágyta nézni a napnyugtát,
és a folyó mentén bolyongva,
álmunk, a várost elhagynánk.

Nem volt, ki értné érzésem iránta,
egy, ki gondol az éjjel, hogy sétálni maga ment,
s többé nem jött meg.
És bezörgettek másnap hajnaltájt,
én itt voltam, és ezer ujjal ragadtak meg mindjárt,
a seriff így tört rám.

Úgy éljek, hagytam a folyónál,
úgy éljek, hagytam épségben,
s most mennem kell, mert a folyó vár,
e porfészekből meglépek.

Letűnt éltemen töprengek,
hogy tönkre mi tette,
s menekülni időm nincsen,
minden mentségem végleg veszve.

Úgy éljek, hagytam a folyónál,
úgy éljek, hagytam épségben,
s most indulnék, mert a folyó vár,
vén Nebraskából lelépek.

Katalin Nagy