Talkina kapcsolatát rendezendő, kéréssel fordul Vaszilíjhez. Úgy találj rám

Mikor már nem adhatsz
és nem kérhetsz
és nem csábít semmilyen érdek
jelentéstelen kusza halmaz
panasztalan-konokul hallgatsz
és pontokra hullnak a képek
tested jeltelen jelmez
és nincs hatalom mi felment
pőrén lépdelsz a létnek
semmibe omló peremére
mártod mélységbe lábad
kacéran kacsintasz a halálra
simogatod busa fejét egy szörnynek
ki sóváran szíved fölé görnyed
és magadat sem hívod énnek
szóljon ekkor ez utolsó ének:

úgy találj rám
hogy puha görgetegként
omoljon az ég szememre
csontját betakaró húsom légy
éjszakám gödrét te temesd be
fuldokló tüdőm eleven lélegzete
akadozó szívverésem fölhabzó üteme
dermedő sejtjeim éltető melege
a mindenség áramlata légy

mi áthatol ezer ördöglakaton
hallgatásból emelt falakon
mint csillag ha hull magába
összeroppanva zuhanj belém
lassan születő édes halál
lüktető ponttá legyen e világ
zajló csöndesülő hullámverés
s ha múltam okát tűnődőn kérded
árvaságom ajándékként adom néked
elmondom én
égő hangtalan torokkal magamban
összes poklát a nélküledi létnek
rákosan ragyogó nyárnak
téli éjszakáknak
ha dermedt csillagokban áztak
minden tétova léptemnek
hogyha sírgödrök felé tévedtek
magánysivatagot
hol kövekkel porladva álltam
pillanatzárványait
a mindennapi halálnak

úgy találj rám
tenyereddel lázamat

te jegeld el
kishalat mariana-árok
fogadjon magába
halhatatlanságod