„Azt mesélik, hogy amikor lángok fogják körül és tűzhalál fenyegeti a skorpiót, az a fejébe fúrja mérges tüskéjét. A mi kereszténységünk, a mi civilizációnk vajon nem efféle öngyilkosság?”
(Miguel de Unamuno)
Hát nem szomorú az igazság?
Az ember békére vágyik háború idején
háborúra békeidőben.
Szabadságra zsarnokság alatt
és zsarnokságra ha szabad éppen.
Az ember embernek farkasa
és az ember embernek báránya olykor.
Világít és felhőként vonul át
az eltemetett mágikus ókor.
A varázslathoz erő kell
a csodához szívfegyelem
Ám lusta az ember és beteg
eltorzult arccal üvölti át
a nappalt, erdőt, metróhuzatot
szobrokat állít nevetésének
könnyeinek és nem érti
de ordítja: kegyelem!
Szent Pál dadog és botladozik.
Héberül elkezd egy mondatot
és görögül fejezi be.
Ezt latinul beeresztik a rítusba
majd agonizálnak egyet a kereszten.
Pál felkel, kábul, és azt mondja titok.
És eszébe sem jut, hogy
örömhír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése