Nadya átfordul dadaistába, hogy bebizonyítsa, igazán szenved

Ott maradtál egy hotelszobában

ellepnek ízeltlábú percek
egy nyelved alá mászik

egy kiszúrja  szemed
temessen az idő
úgyis rögök potyognak testedre 

gyönyörű káosz szédít
ami idegen az lesz a legszebb
egy közönykrapek szövegel
szememre fénypergést 

dob az éjszaka
vér íze számban most

belecsúszom a mondataiba
valamit akar bennem
ha meggyilkolhatnám

még az is lehet jó lenne
őrült vagy sziszegi
mert nem tudja ő nem is ember
elátkozom kicsit

vesszen szerelembe
szeszelje magát örökös veszedelembe
kócos hajnal bontja

szikével a rendet rólam
halni küld ma a reggel
ígérem neki jó leszek
eztán megelégszem
az elviselhetetlennel
csak forró kő a város
élet helyett

éleket vasal belém

engedelmes moszattá nevel
átfordít dadaistába
így lehet lesz ki elhiszi
szenvedek
és nem járok többé motelszobákba
mindegyikben úgyis te lennél
a múltidő a térbe tér
hogy meghaljon nekem utoljára

Mellékdal

(Talkina találkozása az ördöggel megkísértése végett)

Nekem az ördög

azt súgja; mindegy.

Meszelt pokla hófehér.,

Üstjéből entrópia füstöl,

Bugyrában bambán üldögél.

Az én ördögöm tudja,

hogy mit sem ér,

ha nyakamba kínt remél.

Engem az ördögöm

közönnyel kísért.