(Az én látószögemből
az ember az én külső burkom…
amelytől
megszabadulok
az illemhelyen
Csaknem szóról szóra
ezt mondja egyébként
a vizelet is
E. Fried; A szar emberképe)
A bánat könnyeit siratja vélem,
és mosolyognom kell,
ha a nevetésnek örömére szolgálok.
Gerjed a harag irántam,
csak dühömmel csillapul,
ha magát bennem feltámadni látja.
A gondolat úgy gondolja,
hogy majd én elgondolatom
róla gondolkodni;
az álom magáévá tesz,
hogy fals képeit lát(h)assa általam.
A tapasztalás emlékkonzervet készít belőlem,
így tartósíthatja önnönmagát.
Az idő azzal múlat,
hogy érezteti számomra a jelen-
létét, koporsóm jövendőmmel
így ácsoltatja meg.
Csak ha semmi vesz körül,
válhatok önmagammá;
a csöndek őrzik bennem bölcsen titkaik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése