maszkos óriások jönnek
kalapjuk cementszürke ég
lélegző-lombos erdők
préselődnek csizmáik talpa alatt
körém gyülekeznek
tetemre keselyűmadarak
gyűrött-zörgős tegnapokba csomagolnak
homlokomra
feketüljön az a gondolat
amíg csak önmagába szédül a távol
földekről az utak elapadjanak
szemem holdcsónak
ringatja éjszaka
hűl az idő
oszlásnak indul az anyag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése