26 február 2015

Nadya Talkina a megnemismert felhőjében









Nekem az isten,
ha édes, hámozott
őszibarack, cukros lében.
Eleven rostokból napsárga
kosárka. Nekem az isten,
kész istencsudája.

Nekem, ha hatalom,
nem fekhet talonban,
papírravatalon.
Nyelvem alatt lüktet most
létező igéje, nem lapokra
préselt, halott ígéret.

Nekem, ha végtelen,
nem falazhatja be
a dolgos értelem,
és bár ábrázolható, mint fraktál,
e híddal  sosem éred el
a semmi túlsó partját.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése