Big witchproject 1. fejezet. Nekemtenger, avagy miről NEM szól ez a rovat?

kedves kigyommal, sajat illusztracio 

Nyááájas olvasóm,

-ki, ha most glitter-flitteres képecskékkel tarkított, könnyen emészthető olvasmányra vágyol, készen kapott tutiságokkal, recipékkel a boszorkányiságod trendivé csiszolása érdekében,

-s te is, ki zsongító,cukrozott, előemésztett, álezoterikus baromságok után epekedel,

-s igen, TE is, ki erkölcsi felmentésed innét várod, s netán nyájösztönöd kielégítését es, 

időben szólok nektek, azaz mostan; 

máris szedelőzködjetek, és húzzatok el virtuális seprőnyeleitekre kapva a wicca-, és banyakomok irányába.

No, hogy így mán magunkra maradtunk, végre beszélhetünk nyíltan kedvenc archetípusunkról, mellyel való fokozatos eggyivéválásunk. feltett, és életre szóló szándokunk, (vagy annak, mivélünk.)

-Mert banyának lenni, bizony, életre szóló küldetés, elhivatottság. Fátum.

-Mert banyának lenni mindig magányos életpálya, és a fincsi, jómeleg pokolra is éppúgy szűk ajtó, és keskeny ösvény vezet, és csak kevesen találják meg.

-És e kevesek közül is csak mi, nők lehetünk az elhívottak, férfi közelibe se menjen a fortyogó üstnek, mert még véletlen belé találná ejteni a varázspácáját, oszt puhára fől, ótána má' hadonászhat avval, nem fog kisnyulat teremni néki semmék cilinder.

Szóval kandúrok, aló mars!

Még  valakit biztatok a távozásra, ki eddig, ha állta is a sarat, de elméjében úgy gondolja, hogy mégiscsak létezik setét, meg világos mágia, 

oszt majd ő ollan patyolatos lészen, hogy jajj, dehogyis bántana ő senkit, csak majd úgy gyógyítgat, tündérkedik, tüllben táncol, fehér kérgű nyírfa derekát ölelgeti, és slusz-pajsz, ennyivel meg es úszhatja a dógot.

Nem, nem úszhatja meg.

Én személy szerint szánom szegényt, mert valószínűleg nem tudja integrálni lelke minden bugyrait a nagy egészbe, 

ajánlom hát figyelmibe Jób könyvét tanulmányozásra;

Jób. 1,1.

Lőn pedig egy napon hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
1 Kir. 22,19., 1 Kir. 22,21.

És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
1 Pét. 5,8.

 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.

Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
Ésa. 45,19.

 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.

De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
Jób. 1,20., Jób. 1,22.

Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán  az Úr elől....

Big witchproject 2. fejezet .A banyává válás kórelőzményeiről, avagy kell egy hely.

William Blake; Jeruzsálem 

(Kántás Balázs ford.)

Érintették már szent lábak

Anglia ősi, zöld földjét?

Járt-e már Isten Báránya

E táj smaragd legelőjén?

Ragyogta már be isteni fény

Be e borús, dombos tájat?

Épült már itt Jeruzsálem

Vagy csak zord, sátáni árnyak?

Hozzatok hát aranylángot

Vágyak íját és nyilait

Mindent átvágó tűz-kardot

Az Úr tüzes szekereit!

Harcom nem adom fel sosem

Küzdelem lesz ez átkos lét

Míg nem épül Jeruzsálem

Anglia zöld és szent földjén!

Angliában, Somerset grófságban található

Glastonbury városa.

Glastonbury-ről a kelták- Ynys Witrin néven beszéltek, tündér-hagyományuk üvegszigetének tartották. Szigetnek, mivel a régi időkben itt még inkább mocsaras volt a vidék. Az üvegsziget (GLASS Mountain) Avalon szigete, ahová megtér Arthur, a medve nevű király. 

 Itt, Glastonbury-ben rejtették el az örök életet adó Szent Grált.

Arimatheai Szent József, a gazdag föníciai ónkereskedő, aki a hagyomány szerint saját sírboltjába helyezte a keresztre feszített Jézus holttestét, megkapta az utolsó vacsora serlegét, a Szent Grált, és az isz. 60-as években Angliába hajózott, odavitte a szent kelyhet, majd Glastonbury-ben megépítette a szigetország első keresztény templomát Szűz Mária tiszteletére. 

Tény, hogy a kerekasztal lovagjai Angliában keresték a Grált, hogy a 

Glastonbury Apátság 

igen ősi, s hogy valaha a leghatalmasabb volt egész Angliában,  méreteit csak Westminster múlná felül.

(Arimatheai Szent József szerepéhez a késő középkorban azonban még ennél is rejtélyesebb hiedelmek kezdenek fűződni. A föníciai kereskedőt Jézus nagybátyjának vélik, és több korábbi útját is számon tartják. Egy ilyen korábbi útján Arimatheai Szent József magával vitte Angliába, Glastonbury-be a gyermek Jézust. Erről a legendáról ír  versében William Blake.)

A Glastonbury Tor 

a környék legmagasabb pontja, körötte sík vidék, s a domb tetején Szent Mihály tornya áll. 

Glastonbury Tor A környéken számos más templomot is neki szenteltek, és valószínű, hogy mindegyik – ugyanúgy, mint ez a torony - a kereszténység előtti idők tűzoltárjainak helyén épült. Magasan fent a tornyon XIV. sz.-i, kiterjesztett szárnyú madarat ábrázoló kőfaragvány látható. Tekintsük meg innen, madártávlatból, a Glastonbury Tor tetejéről a tájat: alant, mint egy hatalmas cirkusz menazsériája, megelevenednek az állatöv teremtményei.

 

3. Az állatöv földábrái

A Vízöntő jegyének földábrája pedig, épp a lábunk alatt, a Glastonbury Tor lejtőin helyezkedik el. 

                            

A Vízöntő főnixmadara

Az előttünk elnyúló ábra egészében egy kiterjesztett szárnyú főnixmadárra emlékeztet, amelyik éppen elfordítja a fejét, hogy elérje

a Kehely-kút  (Chalice Well)

életadó vizét; ez a kút jelenti magát a Vízöntő urnáját, amelyet mindig is a Szent Grállal hozták összefüggésbe.

A Kehely-kút (Chalice Well) híres erőt adó vizéről. Úgy is nevezik: Vér-forrás, s mondják, hogy a druidák kútja.

Valójában nem más, mint radioaktív vastartalmú forrás, melynek vízhozama körülbelül százezer liter naponta; és a vízben lévő vas aranyvörösre színezi a köveket, ezen kívül egy ritka gombafaj is tenyészik a víz felszínén, amely így alvadt vérrögökre emlékeztet. A legenda szerint Arimatheai Szent József itt rejtette el az utolsó vacsora serlegét.

 A kút köveiről azt tartják, hogy megegyeznek a Stonehenge-nél használt kövekkel.  (Forrás; Angolműhely.hu)

Eme (szent) helyről pedig azért beszéltem ily hosszasan, mert minden boszorkának szüksége van ilyenre, hová lélekben, és időnként valóságosan is elzarándokol.

Sokan a kozmikus energia szempontjából  tulajdonítanak kiemelt

fontosságot Glastonburynek. A feltételezések szerint az ott álló

sziklacsúcs körül valamilyen energiaspirál található, amely képes 

összegyűjteni a kozmikus energiát, és az energiaáramlás 

koncentrálásával megfelelő védelem érhető el. Természetesen 

Goddess templom is található itt (nanáhogy persze :)), 

Goddess Temple, Glastonbury

Ám mi most térjünk vissza a Chalice wellhez, 

ejtsük le róla a keresztényi mézet, és helyezkedjünk vissza a kelta mondavilágba.

Először is ez a hely az Avalon.

Másodszor IDE hozta féltestvérét, Artúr királyt meggyógyítani Morgana La Fey.

Igen, az a Morgana, akinek jelleme az Excaliburban is negatív lényként kerül kiábrázolásra.

Sőt, a mondakörnek ezt az elemét - Morgana,a GYÓGYÍTÓ-, a filmbe bele sem vették.

Pedig az a kút, vér színű gyógyvizével MORGANA KÚTJA!

(Sőt, a csodakardot adományozó,  azt megforrasztó Tó Hölgye is az Ő alakváltozata.)

Ez a Morgana La Fey annyira alapvető figura számunkra, hogy külön fejezetet érdemel, (majd egy más alkalommal.)

Dolgunk most csak annyi véle, hogy vizsgáljuk meg sztoriját, kivételesen sztereotípiáktól mentesen, a tények mentén.

Morgana, mint védtelen kislány 5 évesen árvaságra jut, sőt súlyos trauma is éri, mikor Uther Pendragon apja képét magára öltve hál az anyjával.

Gonosz varázslat áldozata lesz, a sárkány zsákmánya, és ezt  derék Merlinünk zúdítja fejére. 

Jogos örökségéből kizáratik, 

El kell viselnie, hogy a csapodár, férjét csaló Guinevere bitorolja a királynői címet. 

Ennek ellenére, mikor jogosan harcolni kezd jussáért, ő nem felejtkezik meg testvéréről,  

vérfertőző aktus révén bár, de az egyedül őt illető hatalmat  is próbálja megosztani bátyjával. 

Artúr az, aki megtagadja közös gyermekük. 

Továbbá csoda-e, hogy az őt ért súlyos sérelmekért Merlinen jogos bosszút áll? 

Bizony, hosszú évek szorgos munkája előzi ezt meg, és megaláztatások tömkelege, mit el kell szenvednie...

Nos akkor, ki is a gonosz itt valójában??

Ez a történet a boszorkánnyá válás kvintesszenciája; folyamat, motivációk, minden a helyén.

Wass Albertről mostanában jót vagy semmit, 

Egy regénye kapcsán azonban megérdemli figyelmünket, való igaz.

Igen, a funtineli boszorkányról van szó. 

Ebben  Morgana kelet-európai kistestvérének,  Nucának az elbanyásodási folyamata kísérhető nyomon.

"A funtineli boszorkány már a Bajor erdőkben íródott – Wass Albert menekülése után 1945-46-ban. 1948 aug. 5-én fejezte be, ahogy ő nevezte a „honvágy regényét”.1 A legenda szerint, amikor az amerikai katonák az íróra ráakadtak, éppen a Kolozsvárról magával menekített írógépjével a fák sűrűjében kopácsolt, és a kérdésre, hogy ki ő, és mit csinál, a következőt válaszolta: I’m the Hungarian Shakespeare. Mire a katonák csokoládéval és cigarettával kínálták, majd nevetve továbbmentek2 . Van az abszurditásnak egy olyan szintje, amivel már az átlagember nem tud mit kezdeni. Mert valami ilyesmi az, amikor valaki arra kényszerül, hogy túlélje a halálát: Tudtam, hogy az a világ, az én világom, amiben felnőttem, menthetetlenül összedőlt, elpusztult, befejeződött.” (Forrás; A posztmodern  spiritualitás női arca)

Bloodmoon. sajat illusztracio

f

Big witchproject 3. fejezet.Morgana tőre, avagy Badb Catha is színre lép

Mióta Morgana kisasszony nevét számra vettem, azóta nyugovása nincsen, napi szinten nyaggat a drága,  követeket küld, hogy Véle foglalkozzam, a dagadt ruhát meg hagyjam másra. De nem addig az, mert előtte még egy fontos feladatom lészen, ami nem tűrhet halasztást, tudni illik megosztani, széthasítani! az emberiséget ketté felé.  Ám de hogy kissé őt is lenyugtassam, áldozzunk neki, kap magáról néhány pikcsét, azt  szeretni fogja, mi pedig jól meginspirálódunk  tőle.Talán még  kardját is megkaphatjuk a suhintás erejéig.

Képzeld most el, hogy egy mindent betöltő, 

hatalmas számítógép alkatrésze vagy, ki 

öntudatra ébred, és így rákérdezhet saját eredetére. Két verzió közül választhatsz;Az egyik szerint, egy önmagától keletkező és önjáró alkatrész kellő idejű és  öntörvényű zakatolása véletlen hatások szerint, véletlen módosulásokat eredményezve, újabb és újabb hardver eszközök létesülését eredményezte, miközben ezek összehangolódása érdekében szoftvereket generált önnön szerkezetén belül, majd újabb kellően hosszú idejű és saját törvényű zakatolás után, újabb véletlenszerű kölcsön hatás eredményeképpen kiizzadott magából  felhasználó  jellegű perifériákat, akik  használni kezdték a masinériát különböző célokra, olyan fejlettségi szinten, amilyen szinten épp képesek voltak  törvényszerűségeit feltérképezni, sőt idővel ezek alapján már képesek lettek maguk is hardverek és szoftverek megalkotására és hozzákapcsolására a nagy műhöz.

A másik szerint kezdetben vala egyetlen mindent betöltő, végtelenül bölcs polihisztor , ki önnön tervei alapján, önön végtelen energiájából merítve fokról-fokra hozta létre a szerkezetet, majd mikor látá, hogy mindez jó, saját képére  alkotta meg a felhasználó nevezetű perifériákat, és helyeze azoknak jobbjába egereket, mondván nékik alkalmazzatok, és programozzatok...

Nem fogom tovább erőltetni és ragozni a párhuzamot, kicsi vagyok én ahhoz, másrészt befolyásolni sem akartam a példa jellegével,  azt sugallni, hogy az első verzió nyilván dőreség, mert elvonatkoztatva a konkrét esettől, semmivel sem valószerűtlenebb egy semmiből keletkező működő alkatrész, mint  eleve, ős öröktől fogva létező tervezője, amellett, hogy mindkét tábor egyedei azt tartják a másik tábor egyedeiről, hogy  azok a megkötözöttek, ostobák, és irracionálisak, pótcselekvésekbe menekülők. 

A két tábor tagjai olyannyira antagonisztikus ellentétbe állnak egymással, hogy még a legalapvetőbb dolgokat, a teret és az időt is másként érzékelik a tervezőpártiak, mint az önjáró kütyüben hívők.

Szándékosan nem alkalmaztam eddig a hívő, és vallásos, és idealista megnevezéseket egyik csoportra SEM, mert a maga módján mint kettő az,

csak a mentalitása, a céljai,  életformája, folytatott praxisa lesz egész más.

A közmegegyezés persze, igen, a második verziósokat mondja " hívőknek," a világvallásokhoz csatlakozókat képzelhetjük akár ádáz Apple, Lenovo, vagy HPackard pártiaknak is :), mégis visszautalva pofás példabeszédünkre, de vélük semmi dolgunk nincsen, 

a mi vizsgálódásaink tárgyát a  tervező-orientált, hívő perifériáknak az a különleges részhalmaza képezi, amit megint csak a köznyelv boszorkányként emleget.

Big Witchproject 4.fejezet.Mint a gyermek ki már pihenni vágyik, avagy szent tér, szent idő

Megint csak adódik hasonlat, 

hogy a "tervezőben hívők" hasonlatosak a gyermekhez, aki szülője ölében érzi magát biztonságban csak igazán, érzelmi biztonsága szempontjából ez elsődleges,

miként fejlődéséhez pedig az ismétlődő cselekvések, a személyes minták, és azok leutánzása! révén kap muníciót.

Ennek eredményeképpen szentelődnek meg, válnak mindennél fontosabbá terének bizonyos pontjai, (anyaöl), 

míg a szülői cselekvésminták rendszeres ismétlődő utánzásai folytán ideje ciklusokba rendeződik, kör alakúvá képződik, és annak is lesznek éppúgy kitüntetett pontjai, ünnepei, (esti fogmosás a mamival.)

Ilyen elemi, és közösnek mondható szükségletek (közös megtapasztalások, közös képzetek) talaján jönnek létre az ősvallások, rítusok, mitoszok,

majd vallási rendszerek, társadalmak, s ezek praxisának alapján képződik művészet, mágia, tudomány egyre, és tovább bonyolítva a felépítményeket,

és ezáltal végül elidegenítve is olyan mértékben a közös, elemi szükségleteken nyugvó saját alapjait,

hogy ezek a kultúrkörök  riadalmas, és rémisztően terhes mókuskerekekké válva kitermelik 

a lázadó, önnön individuumát istennek megtevő embert is, ki hogy szabadulhasson, 

végül elveti a mindenek hátterében megbúvó,  immár elveszett központi istene/istenei képzetét,

megteremtve ezzel egyúttal a deszakralizált teret, időt, s ezek talaján a modern és "globalista" társadalmat,

amely idő-, és tér képzeteket Eliade oly szépen ír le;

"A profán tapasztalás ezzel szemben ragaszkodik a tér homogenitásához és viszonylagosságához. Ebben a térben lehetetlen az igazi tájékozódás, mert a "szilárd pont" ontológiailag már nem egyértelműen megalapozott: a mindenkori esetleges feltételek szerint jelentkezik és tűnik el. Tulajdonképpen tehát már nincs is "világ", csupán egy széttört univerzum töredékei léteznek, végtelenül sok, többé vagy kevésbé semleges "hely" formátlan tömege, amelyek között az ember az ipari társadalomban zajló élet kötelezettségeitől hajtva ide-oda mozog...Kellően ismert a lakás jelentősége és funkciója az ipari társadalomban. Korunk egyik híres építészének, Le Corbusier-nek[xvii] megfogalmazása szerint a ház "lakógép", vagyis az ipari társadalom számtalan, sorozatban előállított gépeinek egyike. Az eszményi modern háznak mindenekelőtt "célszerűnek" kell lennie, vagyis biztosítania kell a munkát és a munkához szükséges nyugalmat. A "lakógépet" éppoly gyakran lehet cserélni, mint a kerékpárt, a frizsidert vagy az autót. Szülővárosunkat, szülőhazánkat is felcserélhetjük valamely más lakóhellyel, s eközben nem kell feltétlenül más kellemetlenségekkel számolnunk, mint az éghajlatváltozás.

Nehezebb lenne néhány mondatban összefoglalni, mit jelent az idő a modern társadalmak nem vallásos embere számára. Nem kívánunk itt foglalkozni sem a modern filozófia időelméleteivel, sem a mai tudomány időfogalmaival. Nem rendszereket vagy filozófiákat, hanem egzisztenciális viselkedésmódokat kell szembeállítanunk egymással. A nem vallásos ember is ismeri az idő bizonyos diszkontinuitását és heterogenitását. Számára is létezik például a munka egyhangú ideje, szemben a szórakozások és élvezetek, vagyis "az ünnep idejével". Ő is különböző időritmusokban él, és eltérő intenzitású időket ismer: kedvenc muzsikáját hallgatva, szeretteit várva és látva más időritmust érzékel, mint amikor dolgozik vagy unatkozik.

Közte és a vallásos ember között azonban van egy lényeges különbség.

 Az utóbbi ismer "megszentelt" időtartamokat, amelyeknek semmi közük a szokásos időbeli folyamatokhoz, más a szerkezetük és más az "eredetük"; ismer egy őseredeti időt, amelyet az istenek szenteltek meg, és amely újból jelenvalóvá válik az ünnepek révén. A nem vallásos embertől idegen a liturgikus időnek ez az emberfeletti minősége. Számára tehát az időben nincs törés, és az időnek nincs "titka".

Az idő az ember legmélyebb létdimenziója; az ember létezéséhez kötött, tehát kezdete és - a halálban, amely megsemmisíti a létezést - vége van. Bármilyen különbözőek legyenek is az általa megélt ritmusok, bármennyire eltérő intenzitásúnak érezze is őket, a nem vallásos ember tudja, hogy ilyenkor mindig emberi tapasztalásokról van szó, amelyekhez semmiféle isteni jelenvalóság nem kapcsolódhat.

A vallásos ember számára ezzel szemben a szent, a nem történelmi idő közbelépése a profán időtartamot időszakonként "feltartóztathatja".

No kérem, meghallgattatott a "másik fél is" több közünk nem sűrűn van hezzájuk, miként a világvallások aklaiban bégető barikák milliárdjaihoz se,' csupán illő, és  üdvös tudni, mire mondtunk nemet.

És igen, említettem az elején ez a NEM vonatkozik, a kovenekbe tömörülő boszikra,  wiccákra, paganokra, más efféle jószágokra, szerzetekre is.

                  Mert a boszorkány ösvénye, a harcos ösvénye.

Több oka is  ennek. 

A körökön kívül kerültél 

az értelem fényénél hozott, 

szabad döntésednél fogva, 

és talán születésedtől fogva 

sosemis voltál bévül. Igen, 

ez a világ megsebzett mélyen. 

De te nem hódolsz be, 

nem omolsz össze, 

felveszed a kesztyűt,

megvonod a saját köröd, 

és ott állsz az origóban,

kezedben Morgana kardja.

Persze mestered lehet, szövetségeseid is bizonyos mértékig. Karnyújtásnyira tőled minden helyek, és idők minden mitológiája, hite, mágikus gyakorlata, praxisa, művészete, mitológiája és mítosza. Te döntesz, mit emelsz be ezekből saját praxisodba, s hogy milyen ősképeket őrzöl szíved mélyén, azt is csak te érzed. Milyen alakokhoz van affinitásod, kik szólítanak meg, szegődnek  segítő társadul harcod során.

Csak azt ne képzeld, hogy mindez valami jó kis alternatív életforma, szubkultúra, s a mágiád holmi üdítő és felszabadító szimbolikus játék. Ne feledd, az ősforrásnál vagy, és Jákob lajtorjája mellett! Persze ne várd, és ne is csüggedj, és főleg ne kételkedj, ha a kezedbe kapott varázsbot nem virágzana ki legott. Mert nem fog.

Ne szigorú légy önmagadhoz, 

de végtelenül állhatatos. 

Amibe fogtál, teljes embert kíván.

Big Witchproject 5. fejezet.Gyertek lányok ligetre, avagy a világ közepe, és még mindig Morgana kardja

Midőn Jákob, Haranba menekülve, álmában létrát látott, amely az éggel érintkezett és amelyen fel- és alászálltak az angyalok, és fentről meghallotta isten hangját, aki ezt mondta: "Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak istene", ekkor felébredt, és rémülten. felkiáltott: "Mily rettenetes e hely. E hely nem egyéb, hanem Istennek háza, és ez a mennyeknek kapuja." Vette azt a követ, amelyet feje alá tett, felemelte azt oszlopnak, olajat öntött rá, és azt a helyet Béthelnek, azaz isten házának nevezte. (Teremtés, 28, 12-19.). 

'Ahol a hierophánia áttörte a síkokat, ott egyszerre jött létre "nyílás" felfelé (az isteni világba) vagy lefelé (az alsó régiókba, a holtak világába). A három kozmikus sík - a föld, az ég és az alvilág - kapcsolatba lép egymással. Mint az imént láttuk, a kapcsolatot néha egy olyan világoszlop képével fejezik ki, amely tartja, összekapcsolja az eget és a földet, és amelynek alapja az alsó világban (az alvilágban) gyökerezik. Ez a kozmikus oszlop csak a világ közepében állhat, mert az egész lakható világ körötte terül el. Mindebben tehát vallási elképzelések és kozmológiai képek következményét kell látnunk, amelyek összefüggnek egymással, és abban a "rendszerben" fejeződnek ki, amelyet a hagyományos társadalmak "világrendszerének" nevezhetünk: a) valamilyen szent hely megtöri a tér homogenitását; b) ezt a törést valamely "nyílás" szimbolizálja, amely lehetővé teszi az egyik kozmikus régióból a másikba való átmenetet (az égből a földre és a földről az alvilágba) ; c) az éggel való kapcsolat különböző képekkel fejezhető ki, amelyek mindegyike az axis mundi-ra vonatkozik: oszlop (universalis columna), létra (Jákob létrája), hegy, fa, inda stb.; d) c: világtengely körül terül cl a "világ" (vagyis a mi világunk), következésképpen a tengely "közepén", a "föld köldökén" található a mi világunk, s ez világ közepe.

(Eliade)

Nem nehéz belátni, hogy ebben a rendszerben a kard is világtengellyé lép elő, még pedig annak aktív, cselekvő módosulása, amivel rendet vágunk,  amivel átdöfhetjük Maya fátylát, amivel kaput nyitunk a mélység felé, amivel vizet/vért fakaszthatunk, és az sem véletlen, hogy a túlvilági ösvények, rendre, és sokszor megfogalmazottan is a pengeszerűen keskeny út képében ábrázol.  

by Hakan Hisim

Máris előttünk  a keresztútnál! (világok találkozása), éjfélkor! (idők találkozása) varázskört tőrével/ kardjával megvonó, azzal jeleket rovó boszorka képe, kinek  másik kezében, lábainál ott van  elengedhetetlenül szükséges eszköze, az üst/ a kehely/ a kút /a forrás/ a szent Grál is.

Kard és kehely... hogy ezek milyen szinten összetartoznak! Nem is kell hozzá, sem kelta istennő, sem Arthúr mondakör, sem Glastonbury Tor és Chalice Well, elég lefotóznunk milyen galibát okoz a víz felszínén egyetlen ráhulló csepp :), felébreszthettük a Tó Hölgyét.

De majd Eliade pontosabban kifejti minékünk;

Azt mondhatnánk, hogy már a kozmosz struktúrája is elevenen tartja a legfőbb égi lény emlékét.

A víz lehetőségek összességét szimbolizálja, forrás és kezdet, a létezés valamennyi lehetőségének tárháza, megelőz minden formát, és hordoz minden teremtést. A teremtés őstérképe a sziget, amely hirtelen "nyilvánul meg" a folyó közepén. A vízbe merülés viszont a megformálatlanba való visszatérést, a differenciálatlan preegzisztens állapothoz való újbóli csatlakozást érzékelteti. A vízből való felmerülés a megformálás kozmogóniai aktusát ismétli meg; az elmerülés a farmák feloldódását jelenti. A víz szimbolizmusa ennélfogva mind a halált, mind az újjászületést magába foglalja. A vízzel való érintkezés mindig újjáéledést jelent; egyrészt azért, mert a feloldódásra "újjászületés" következik, másrészt azért, mert az elmerülés termékennyé tesz és megsokszorozza az életerőt. A vízhez kötődő kozmogóniáknak antropológiai síkon a hülogenézisek felelnek meg, azok az elképzelések, amelyek szerint az emberi nem a vízből született. A vízözönnek vagy kontinensek időszakonkénti elsüllyedésének (Atlantisz-mítoszok) emberi síkon az ember "második halála" (az alvilág "nedvessége" és lejmon-ja) vagy a keresztelők által történő beavatáshalál felel meg. A vízben való alámerülés sem kozmogóniai, sem antropológiai síkon nem jelent végérvényes megszűnést. Átmeneti visszahullás ez az alaktalanba, amelyet új teremtés, új élet vagy "új ember" követ, mindenkor attól függően, hogy kozmológiai, biológiai vagy szoterológiai motívumról van-e szó. "A vízözön" strukturálisan "a keresztvízhez", a holtaknak tett italáldozat pedig az újszülöttekért tett megtisztulás-áldozatokhoz hasonlítható, vagy a rituális év eleji fürdésekhez, amelyek egészséget éstermékenységet kölcsönöznek az embernek.

Bármilyen vallási összefüggésben jelentkezzék is a víz, funkciója mindig ugyanaz marad: felbomlasztja, megszünteti a formákat, "lemossa a bűnöket", megtisztít és egyúttal újjáéleszt. Rendeltetése az, hogy megelőzze és újból magába szívja a teremtést, ő azonban nem változtathat saját modalitásán, vagyis nem ölthet semmilyen formát. A víz mindig virtuális; csíraszerű és lappangó állapotban marad. Mindaz, ami forma, a víz fölött nyilvánul meg, eltávolodva tőle.

 Mind, akik eddig bírtuk, méltán érdemlünk egy kis lazítást :)

Nem szándokom  végig ebben a stylban nyomni, mint utóbbi két fejezetemben, de úgy éreztem, valahogy meg kell törnöm a kommersz, és a bóvli rémuralmát.. (Nem is! Ez Morgana  akarata volt! Nem kívánt tartósan időzni a jenkik udvarában :))