HOTELSZOBA, PESTI ÉBREDÉS (Parafrázis V. Gy. versére)

IDA MILLNER ASCHKE:

Fennakadt gondolatokat szelídítettem,
a sorsban megakadt erőt igéztem,
hogy még egyszer és még utoljára
lássam arcodnak fényein éveink
ígéretében maradt reményeket,
egy mosolyfélét, vagy utánozhatatlan
szemrebbenést, vagy a fény játékát,
egy tikket, amit én veszek észre,
szeplőid játékát arcodon,
de utolsó telefonbeszélgetések is
adódnak, fülkében nyíló másnapi csendek,
villamossínekre lökött hó várakozások,
alkohol, vers és zene és nyíló esernyők
arcok adódnak, kirakatüveg pillantások,
hosszú és vad óízű sormetszetek,
és mágneses erők áldozatai, a kórházban maradók,
azok, akik a nyár utolsó szikrájában
még a norvég Preikastolen szószék szikláin
fogadtak örök hűséget egymásnak,
azok, akik hirdették az összetartozás
a romolhatatlanság eszméit
arcukon a halálos ítéletre várók
fanyar felismerésével,
hogy itt valami tévedés történhetett,
tudod tudod most ébredtem rá, most
léptem a szikrázó fényeken át oda,
ahonnan valamikor elindultam még
akkor, mielőtt megismertelek volna,
ha ígértem, megígértem magamnak
a nyugalmat, amit folyamatosan
rombolok már évek óta, vakvágány
sínek között a decemberi ködsziták
esetlenségében vakolja és újrafesti
majd átsatírozza egy láthatatlan kéz,
úgy könyörgök neki, ne rajzolja mellé
vörös vonalak kacskaringók és imbolygó
dallamok mentén a neved a neved a neved,
szerelmem,
most már tudom, hogy kitörölhetetlen
marad a vágy, mint egy ázott zsemle
mögött a polcon ottragadt sóhaj, mert
valamit akartam adni neked szegény
hangommal, hogy összeszedjem neked a világ
összes létező mosolyát, hogy nevető
ajkak közé feküdhess, és hogy a hajnal
csókokkal érjen, lágy esőkkel és szelíd napsugárral.
Oda akartam adni neked az összes békés
pillanatot, és a csapdákat a mindenhonnan
zuhogó sötétség és kétségbeesés ellen.
Egy lélegzetvételnyi időt, egy gyertyaarasznyi
felismerést, és úgy gondoltam égnem kellene,
mint egy világítótoronynak, mint egy benzinnel önmagát
felgyújtó fanatikusnak, mint a leggonoszabb boszorkánynak,
hogy megláthasd kezeimben szíved térképét.
Először egy gyermek pillantására gondoltam, ahogy
rövid nadrágjának zsebében cukrokat talál a harangzúgásban.
Először egy koldust hallgattam nyakában daganatot
viselő nyomorultat, aki franciául szavalta Villon balladáit,
először kagylókat szorongattam kezeimben,
hogy meghallhasd a tengert, hogy tiszta szabad és
fehér lehessek érted, mint egy rabszolga, aki eldobja bőrét.
Először lemerültem a vizek aljára, s mint egy fuldokló
ki utolsó hangokat hall, emlékeztem hangodra,
amikor azt mondtad, szeretsz.
Először kigondoltam a hiányodból fakadó pillanatokat,
és skarlát betűként belevarrtam mindennapjaimba.
Hogy várni tudjak Rád.
Először becsavarogtam álmaim ösztönmezőit, hogy selymes
képeket vihessek ágyad köré.
Képeket a minden rom és minden sikoly alól felébredő lelkedről.
Képeket, könyveket, akartam adni neked
az örökké árva igazakról, a végtelenségig megsérült dicsőségről, és
a méz útjáról az erdei fák tövén.
A láthatatlan csókok bokrát öntözöm, az éden tilalomfájánál naponta
nyújtom be a kérvényt, hogy egy darab rögöt köhögjön fel nekem
az Isten, mert szerelmem irántad nem évelő és nem kúszó növény.
Lassan letelik hét szűk esztendő, elhasználódik hetvenhét zsebkendő.
Lassan megtelnek a Hospice szolgálat épületei és a tetőkön
fáradt sovány macskák elfelejtik a gravitációs erejüket használni.
Lassan szíved határaihoz vonszolom magam, hol még őrtüzeket
gyújt a jóakarat, ott melegszem szavaid fénylő sátorában, éhesen
és összekormolt arccal, hogy ne vegyenek túlságosan észre a múlt
kísértetei, miközben ellentétes kontinenseken hidakat robbantanak,
tőzsdéket manipulálnak, és feltörik az emberi törvények kódjait,
hogy soha soha ne érjen kezed kezemhez.
Lassan visszaérkezem otthonomba, világközepi lélekfolyók Amazonasán.
Lassan elfeledem a csattogó állkapcsok hangjait, az emberevő virtust,
amit végignéztem nélküled, amíg nem ismertelek.
Sóhajokkal és anyákkal jönnek elő az esték, kik meg akarnak javítani minden
elromlott játékot,
akik megkeresik a rugókat a szürkületben, erejüktől és alázatuktól
a játékpalotákban a szintetikus kövek gyémántfalakká válnak és
akasztófajátékot játszanak velem, hogy megtanuljam végre a létező világ és
világon kívüli nyelveken összes hibámat, tévedésemet, és megtanuljam azt,
mit is jelent a kegyelem, és
mellükben titkolt büszkeség feszül, mert ők mindig tudnak egy
pohár meleg tejet adni a felrepedt földnek, a feldúlt útnak, hogy Hozzád
elvezessenek.

Ida credoja avagy Hypoteses non fingo

IDA MILLNER ASCHKE:

Még mielőtt bárki találgatásba kezdene  korábbi írásommal kapcsolatban –érdemes egy-két dolgot tisztázni.

Newton fogalmazta meg a kepleri csillagászat elméletéhez fűződő kommentárjában ezt az elhíresült mondatot.
Művének utolsó előtti bekezdésében található a híressé vált mondás: Hypotheses non fingo – Nem állítok fel hipotéziseket. Azaz a magyarázatot, ha azt nem ismeri, nem próbálja találgatni, hanem csak leírja a jelenség kísérletileg megfigyelt, igazolt jellemzőit. „.A jelenségekből még nem tudtam feltárni a gravitáció ezen jellemzőinek magyarázatát, és én nem találok ki hipotéziseket. Bármi, ami nem vezethető le a jelenségekből, hipotézisnek nevezendő; a hipotéziseknek pedig, legyenek azok metafizikaiak vagy fizikaiak, épüljenek okkult sajátságokra, vagy legyenek mechanikaiak, nincs helyük a tapasztalati filozófiában. Ebben a filozófiában a jelenségekből szabatos tételekre következtetünk, és később indukcióval tesszük azokat általánossá.”[ „Elegendő (leszögezni), hogy a nehézkedés létezik, hogy az általunk megállapított törvények szerint hat, és hogy képes az égitestek és a tenger valamennyi mozgásának a megmagyarázására.”

Napjainkat elárasztotta a hipotézisgyártók sora. Ezért aki elolvassa korábbi írásainkat, nyomatékosan megkérném őket, hogy abból semmiféle következtetést sem metafizikai, sem logikai szinten ne próbáljon levonni.

Külön megkérem a new-ages, és okkult krisztusszektákhoz tartozókat, böfögjék el máshol gyomorpanaszaikat. Megkérem a hobbi-asztrológusokat, nézzenek egy kis édesen csöpögő mozifilmet a párjukkal. Megkérem a szélsőséges politikai eszmékhez vonzódó személyeket, menjenek el egy lovastúrára a Bakonyba, vagy olvassák újra Lenin összest. Valamint szükségesnek tartom, hogy ezúton olyan egyszerűen fogalmazzam meg nézőpontomat, ami tömören szellemi irányultságomat jelzi.

Hieronymus Bosch: Hét főbűn

HISZEM ÉS TUDOM, HOGY ÉLETÜNK SORÁN INFORMÁCIÓK  HADA TÁMADJA  AZT A KRISTÁLYTISZTA  IGAZSÁGOT,  AMI MEGFERTŐZI VISZONYUNKAT A VILÁGHOZ, MORÁLIS ERÓZIÓT KELTVE KÖRNYEZETÜNKBEN ÉLETÜNKBEN KAPCSOLATAINKBAN.
HISZEM ÉS TUDOM, HOGY ÉLETÜNKBEN AZ IGAZSÁG MEGNYILVÁNULÁSÁNAK PILLANATA  SZENT ÉS RÖPKE  EZÉRT MI MAGUNK IS KIK RÖPKE ÉS MÚLANDÓ VOLTUNKKAL  MEGÉLJÜK  A FÖLDI ÉLETÜNKBEN A CSODÁT, A FONTOSAT, A JELENTŐSET : VÉDELEMRE SZORULUNK.
HISZEM ÉS TUDOM, HOGY A LÉLEK ÖRÖK. A VILÁGEGYETEM ÖRÖK, ÉS ÖRÖK TÖRVÉNYEK MOZGATJÁK.
HISZEM ÉS TUDOM, HOGY A SZENT SZABAD AKARAT  AZ EMBER ISTENTŐL KAPOTT PRIVILÉGIUMA  ÉS AJÁNDÉKA,  MELY  TISZTELETET ÉS JOGOT ÉRDEMEL.
HISZEM ÉS TUDOM, HOGY EZÉRT EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLETET ÉRDEMES ÉLNI EGYETEMLEGESEN A FÖLD BÁRMELYIK PONTJÁN ÉS HELYÉN.

Angyalok háborúja; Nadja útmutatót ad a szerelem kozmogóniájához, mely kőtáblák hiányában vendégszövegként jelenik meg oldalán, - avagy a csillagászati nagykereszt

IDA MILLNER ASCHKE:

Látom Nadjat 15 évvel korábban, ahogy éjjelente papírjai és könyvei felett ülve bogozza a mindenség szálait, szemében az örök kérdések fájdalmat facsaró fényével.

Látom Nádját, ahogy a gyertyafény lobbanásaiban angyalt rajzol, az angyal pecsétet tör, és Nadja az asztrális fény mögött jegyzetel. Önmagának, Neked, Nekem.

Nadja spirituális útján halad és az ország másik két pontján még nem történik semmi különös.
De rajta kívül még két létező halad a földi pályáján. Egy férfi és egy nő.

Nadja  több évig tartó asztrológiai elemzéseket,tanulmányokat végez. Gyertyát gyújt, mellette családi ereklyeként egy kis doboz.A doboz tetején a szépséges Szűzanya képe. Nadja rituális tárházában ott található még egy réznyelű kés is. Olykor kétségek gyötrik. Mi lesz a jövővel? Mi lesz a gyermekeivel? Mi az ő küldetése?
Aztán kutat, csak kutat. Elméjében az élet képei, különös álmai, megérzései szavakká formálódnak.
Nadja olykor megretten. A csillagfények ketté válnak, amikor átlép egy határt. A Necronomicon álmában felnyílik, felette megfoghatatlan gomolygású lény akar kilépni. Nadja a könyvet másnap egy bokorba hajítja. Pár héttel később a bokor melletti épület leég.

James talán ebben az évben kezdi befejezni az Angyalok háborúját. A könyv pár ember érdeklődését felkelti. Aztán menjünk csak tovább az idővonalon, ugorjunk pár évet előre vagy vissza? Rögtön vágjunk a közepébe.
 Nadjanak sötét emlékei vannak egy városról, ahova elköltözött. Amikor két kisgyermekével egyedül maradt. Abban a városban születtem szerencsétlen körülmények között,

majd egy horvát határhoz közeli katolikus faluban nőttem fel, ahol a helyi papot a második világháború alatt szerb katonák sebesítettek meg. Torkát metszve, hogy az Evangéliumot gyenge hangon, de emlékeimben örök időkig hirdethesse, és tudásának, bölcs, gyengéd és szeretetteli, felém guruló gyümölcsei a kis paplakban még évekig jól tartsanak a megjárt balsors ellenére is.
Az első szerelem fájdalmát a fiú hitetlensége okozta. És újra Nadja sötét emlékű városában voltam. Na persze, voltak ott engem fenyegető rossz erők is. A látszatszocializmus kitermelte beteg édesanyámnak a féltékeny és  fenyegető rendőr férjet. Újdonsült nevelőapámmal csatároztam, aki a fiú rendőri elkapását célozta. Cókmókjaimat összepakolva Máriagyűd felé vetettem az utat egyedül, három napig imádkozva a Szűzanyához a fiú hitéért. Aztán a fiú lapátra tett. Aztán évekkel később egy nehéz időszakomban felkerestem szüleim házasságkötésének helyszínét. A templom oltáránál állt a fiú és szürke kabátos nénikéknek prédikálta az Evangéliumot. A horvát háború idején.
Majd hányattatásom közepette egyik évben egy erdei lakban találtam őt, ahol remeteként élt, kifejtette nekem, hogy nem volt hajlandó egyházi karriert befutni, még a püspök kérésére sem. Ő a megszentelt életet választja,de az egyházi karrieren kívül. Felkeresve a határ menti falut,gyermekkorom helyszínét, e beszélgetést követően nagyfokú, és könnyekig hatoló félelmet láttam a feketekendős nénikék szemében, amikor a repülőgépekről, robbanásokról beszéltek.

Aztán jött a James által is megemlített csillagászati nagykereszt.

http://james-turner.com/site/click/pin_up/jamesturner/index.html

Vigyázat, interaktív felület! A virtuális rádió kicsiny "james"-gombjára kattintgatva 4 kisfilm hívható elő...

 Pontosan 1999. augusztus 11.-én délben teljes napfogyatkozás állt be. Ezen a napon leszaladtam a boltba vásárolni, nagyon meleg  volt, mindenki lencséket tartva a szeme előtt figyelte az eget. Ez az égi jelenség aztán felizgatott hívőt- nem hívőt egyaránt, mert szokatlan jelenséggel foglalkozott. Nostradamust értelmező –hullámok áradata lepte el a médiát.

Nézzünk meg egy fontos nyilatkozatot a magyar és a  nyugati sajtóból is:
„Egy nagy kereszt rajzolódott ki az égen a bolygók által, amely a szilárd vagy állandó jegyek közepén (Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntö) helyezkedett el. Ez a legdiszharmonikusabb bolygóállás volt az emberiség történetében.
Asztrológiai értelemben bizonyíthatjuk, hogy a két tengely, amely egymással derékszögben a kereszt két szárát adta, és nyilvánvalóan igaz lesz a bibliai jövendölés, miszerint elválik a jó a rossztól. Olyan helyzet jön létre a föld egészén, kiemelve az európai régiót, ahol a hagyományos tradicionális értékek, illetve az új értékek élesen elválnak egymástól.
Ősidők óta kutatja az ember a végtelen égbolt jeleit és titkait. A különleges bolygóállások az egész emberiségre hatással vannak, attól függetlenül, hogy hiszünk e benne vagy sem”

A másik: Telefon-Interview von Regine W. vom Time Magazin am 27.07.1999
"Schauen Sie, im Alten Testament heißt es "An jenem Tag geht die Sonne am Mittag unter, und am helligsten Tag wird es finster." (Amos 8.9) Diese Sonnenfisternis (11.08.1999) findet am Mittag statt! Nicht genug damit, die Konjunkcion von Sonne und Mond findet damit an der höchsten Stelle (im Löwen) des Fixen Kreuzes, das sich aus den Zeichen Stier, Löwe, Skorpio und Wassarmann bildet. Diesem Kreuz wird wiederum in der Bibel eine überragende Bedeutung zugeschrieben. Meines Wissens gab es seit Jahrtausenden keine Sonnenfinsternis über diesem Ort, die eingebunden ist in ein Fixes Kreuz und das auch noch zur Mittagszeit!
--Telefon-interjú Regine W.-vel a Time Magazin által 1999.07.27-én
Nézze, az Ószövetségben azt jelenti "És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal." (Ámos 8,9) Ez a napfogyatkozás (1999.08.11.) délben történik! Nem elég ahhoz, a Nap és Hold konjunkciója a legmagasabb helyén (az Oroszlánban) a fix keresztnek történik, ami a Bika, Oroszlán, Skorpió és Vízöntő jegyekben képződik. Ennek a keresztnek a Bibliában mindenek feletti jelentősége van. Tudomásom szerint évezredek óta nem volt ezen a helyen Napfogyatkozás, ami egy fix kereszttel lett volna egybekötve és délidőben!"--

Máté evangéliumában :

„És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.”


Jamessel mi 2006-ban ismerkedtünk meg.

Jamesnek minden téren tervei voltak velem. Önbizalomhiányomnak és a 2006-os eseményeknek köszönhetően megfutamodtam a tervek elől. Gyenge voltam, idétlen és feldúlt, egzisztenciális terhekkel küszködő, és nem bíztam a hirtelen atombombaként belém csapódó férfi szerelmében, ráadásul mindenféle politikai erő kereszttüzében találtam magam. Hiába élt bennem édesapám autonómiára nevelő tanítása, hogy hinni egyedül a templomban és a pártiskolán kell, az életben tudni kell, édes lányom. Kifogyott a tudás belőlem, hogy éhen ne haljunk Magyarországon, ezért elköltöztem, egyetemet halogatva és gyermekemet  a családra bízva.

Nadjaval 2008 őszén léptem kapcsolatba. Nadja teremtéstörténeteket dolgozott fel, tudásszomjának és elmélyülésének köszönhetően kivívta tiszteletemet, melynek jeléül emlékül elküldtem neki választott vallásának kegytárgyát -Fatima kezét.
Nem sokkal később Nadjat telefonon felhívja Földi József, készülő új könyvéhez kér segítséget. Az a Földi József, akivel James Turner szoros kapcsolatban állt.

Illusztráció James Turner weboldaláról

 Nadja ekkoriban irodalmi lapokban publikál, később szörnyű  betegség támadja meg. A kapcsolatunk évekig szünetel.Nincs tudomásom Földiről, közben James-szel a 2007-es rövid időre utolsó találkozásunkat követően még levelezünk.
2012 decemberében-James azt mondja hogy látni szeretne...

2013-ban egy rövid szünet után szörnyű lelki válságon esek át. James segít, szó szerint megmondja, milyen gyógyszert szedjek be. Napokig sírok,szó szerint ezt írom levélben neki le :
 „tarts ki,mert ha egyszer ráébredsz arra, hogy csak egyedül a Mennyország egy ép szeglete az a hely, ahol nincs szükség sem versekre, sem filozófiákra, harsonákra és kürtökre sem, és puszipajtásokra az önigazolásokra és viccekre, kabarékra és játszmákra, még intuícióra, vallomásokra sem és még sorolhatnám, akkor odáig is eljutsz, hogy igaz hit nélkül itt nagyon nehéz a végtelen tenger tükrébe nézni és meglátni benne a teremtettség útjait.”

 Aztán James könnyekkel torkában mondja ki, hogy megbocsát. Május 12-ét írunk. James-nek egy konkrét kérése van felém, amit igyekszek teljesíteni.
Anyagiakat illetően is megegyezünk. És én úgy gondolom, az első darabot rituális ajándéknak szánom neki tiszteletem jeléül. Május 16-án beszélünk. Újra felfedezni vélem hangjában, beszédében azt az örök létezőt, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott életemben.
Május 18-án megrendelem az ajándékot. Örömömben közölni akarom vele a hírt. A balkonomon állva tárcsázom a számot.
Kicseng. Nincs válasz.

Közben az erkélyem felett egy varjú szélsebesen próbál csapkodni szárnyaival. 

Nézem a varjút...kicseng...nem veszi fel. 

A varjú holtan zuhan lefelé. Hangosan kimondom : Vége a történetnek.

Többször hívom, de baljóslatú érzéseim elől is menekülök. Aztán egy októberi napon szembesülök egy információval.  Halálhírét olvasom. Nem hiszem el, annál inkább sem, mert NEM.

Nadja újból felbukkan az életemben. Elkészíti kettőnk szinasztriába állított horoszkópját.

Nem hiszem el, de Nadja üvölti szinte bele az éjszakába:

- KARMIKUS TENGELYE TURNERNEK HAJSZÁLPONTOSAN EGYBEESIK A TE  ASZC.-DESZC. TENGELYEDDEL, DE A TE SÁRKÁNY-TENGELYED IS OTT VAN, NÉHÁNY FOKKAL ARRÉBB, DE AZÉRT EZ MÉG EGYBEESÉS, MINT AHOGY EZEN A  HÁRMAS!, KÖZÖS!TENGELYEN HELYEZKEDIK MÉG EL NAPOTOK, VÉNUSZOTOK, HOLDATOK, ÉS MARSOTOK IS...

Aztán hosszasan leírja a karmikus kapcsolatok jellemzését. Nevetek cinikusan, nekem ehhez nem kell ugyan asztrológiai elemzés, érzem én ezt enélkül is. De Nadja még nem fejezi be, mondja,  horrorisztikus,  na most akkor képzelheted mi van, ha az előbb felsorolt összes bolygó és tengely és nevezetes pont egybeesik,  mint esetetekben.

Aztán Nadja előszedi régi jegyzeteit és éjjel kettőkor belekap egy 15 évvel ezelőtt leírt információba, melyet egy könyvből jegyzetelt ki.
" Angyalpontnak nevezzük a Vízöntő 15-ik fokára ráhelyezkedő bolygót. Az angyalponton megjelenő bolygók tulajdonosai részt vesznek a világ teremtésében. Az emberiség céljainak meglátásában."
Újból összevetjük, James Mars bolygója  és felszálló holdcsomópontja pontosan a Vízöntő angyalpontján áll. Közvetlen mellette az én Napom, felszálló holdcsomópontom.

Sőt, készül egy harmadik összevetés is, hogy meglássuk neki, Nadjának mi köze van kettőnkhöz.

Hármunk nagykeresztje világít.
.
Hármunk szinasztiájában egy asztrológiai nagykereszt formációja rajzolódik ki.

HÁRMÓNK NAGYKERESZTJE FOKRA PONTOSAN UGYANOTT RAJZOLÓDIK KI, MINT A  1999-ES NAPFOGYATKOZÁSÉ. HOLDAM ÉS JAMES  NAPJA  UGYANOTT JÁTSZA EL A NAPFOGYATKOZÁST AZ OROSZLÁNBAN.

Visszatérve a csillagászati nagykereszthez: Hármunk, azaz James, Nadja, és Ida szinasztriájában ez a Nagykereszt pontosan kirajzolódni látszik, amiről a fent említett interjú során a hölgy a Timenak nyilatkozik. Fokra pontosan áll a nagykereszt, mint az 1999-es napfogyatkozásnál.

Vagyis ahogy James mondá: A BIBLIA  NAPJAINKBAN  IS  ZAJLIK.

James tudhatott az angyalpontról. Eköré építette fel életét. Küldetéstudatának megfelelően felelősséget vállalva, Mihály arkangyal szolgálatába állítva életét.

Egyszerűen fafejűségemmel néha értetlenségbe kergettem. Hangosan, nyomatékosan hangját felemelve fellelkesülésig mondta, hogy extrém pár leszünk. De én nem éreztem hajlandóságot a világ teremtésében való részvételhez, mint Izisz,Ozirisz, habár Jamessel annak idején még együtt olvastuk időutazásunk közben a ninivei romoknál az akkád nyelven megírt 23. égetett táblát is, melyet Assurbánapli hagyott ránk, valahogy így szól:
 „Az írás istene vagyok, még a sumér kőtáblákat is el tudom olvasni és ismerem a titkokat a nagy vízözön előttieket.”

James halálhírének tudomásulvétele után megtaláltam azt a hírt is, miszerint misztikus jelenségnek lehettek tanúi a görög szigetek egyikén az emberek, Mihály arkangyal ikonja könnyezni kezdett,a történelemben első ízben, és Szudánban, az afrikai fennsíkon megtaláltak egy női csontvázat, belső combjában az angyal jelével.

 A napokban Nádját álmában elhunyt édesapja öleli át szorosan A MENNYEK ORSZÁGÁBAN.
 Gyönyörű aranyszínű űrhajón érkezik,
Misi bácsi, aki szeptember 29-én, Mihály napkor született.

Illusztráció James Turner weboldaláról

A nagy pause, avagy blogbejegyzés a blogbejegyzésről, továbbá helló, Kriszty, és végül, de nem utolsó sorban; fuck you, Zynga, s néhány definíció.

A dolog úgy esett, hogy midőn minden potenciálisan felhasználható anyagomat összegyűjtöttem, mint szorgos méhi, és kizsuppoltam az asztalomra, valamint felkutattam az összes, regisztrációmmal ékesített közösségi oldalt, és amelyeket tudtam, össze is kapcsoltam, tehát mondhatni megalkottam a blogolásho’ szükséges infrastruktúrám;  akkor hirtelen csak nyiff-nyaff, nyögött-szusszant, 

és bekrepált az az öreg jószág.

A felmentő sereg legidősebb fiam képében érkezett, ki megörvendeztetett egy Gigabyte nevezetű apró ketyerével, mi alig nagyobb, mint az egerem, (azt is kaptam újat hozzá.)

Az átköltöztetésem is persze megoldotta, egyetlen mappába  pakolta fentebb említett geműzém, és berakta Gygabébi dokumentomai közé.

No, most kérem, hogy így már  doku-mentalizálva lettem, 10 napon keresztül nem vitt rá a lélek, hogy behatoljak, és kicsomagoljam magamba magamat :D, projektjeim végveszélybe kerültek!!

 Mert micsoda szörnység az, hogy minden reggel ugyanarra az önmagadra ébredsz, a tudattartalmaid, a szociális körülményeid, a tested állapota, a közösségi hálód, a társadalmi státuszod, de még a szemed színe sem változott! 

A nagy pause ráébresztett a sorstalanság lehetne egész kellemes, zsongító állapot is; nem ér a nevem, káposzta a fejem!

Óh, hogyan is értethetném meg veled, hogy mit mívelek én itt, és hogy miért, hidd el, a motivációim egy másik univerzumba vezetnek, és hidd már el, hogy te oda sosem kívánkoznál; nincs értelme ezt a gumicsontot tovább rágicsálnod, menj hát békével!

Önterápia, a szóba foglalás emésztő kényszere, a szélbekiáltás szükségességének felismerése, idézés, oldás, mágikus praxis-kísérlet; szóval semmi olyan, ami számodra érdekes lehet.

Persze, ha már varázs, tükör is, s te talán azt kukkolod!

Töltöttem 3 évet a profi irodalom határmezsgyéjén, 3 évet az ama tőri erodálódom sűrűjében, 3 évet nyomorult-betegen, most újra megszólaltam;

mi francot, mi francért mondanék, és ki  franc hallja még meg? (látod, például még te is!)

Van egy-két „név”, akit anno személyesen megismerhettem, és most lásd csudát! dobott egy könnyű lájkot, de minek? Amúgy köszönöm szépen, de tényleg!

Volt egy-két barátnak, alkotó társnak (hihi) hitt humanoid lény, kit éveken át hordoztam, s minden rezdülésükhöz biztatóan asszisztáltam, hogy aztán sehol se legyenek, mikor talán nekem lett volna szükségem bármiféle bátorításra; nem jutott eszükbe az az opció, hogy ez fordítva is működhetne.

Van néhány ember, ki tetszését nyilvánítja, invitál (számomra) új oldalra, anyagbeküldésre biztat, ennek a formálódó 3. kategóriának, hogy mondjam el,

én inkább vélem, kolomp szól, s bár nincs társam, ki tudná, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család…,

— én tudom.

Persze, ha mégis mélyen megérintett poézisom, s a vélem alkotott lélekközösség, mi vonz, az istenért, akkor maradj! Mily öröm lenne ez, melengető érzemény!

Bárhogy is döntesz, én AZT látni fogom, nem úgy,

mint éveken át építgetett, kedves virtuális mesebirodalmam immár,

amit kíméletlenül eltörölt egy régi-új vezérigazgató, aki visszatelepedett nemrégiben pozíciójába. 

Mindenképp csillagászati számokról van ám itt szó, ezek nem szarral gurigáznak!

A Castleville játékot

http://castlevillegamequest.com/quests-by-character/

2011 novemberében indította útjára a Zynga, és már egy hónap után 

26,5 millió játékosával, a Facebook  5. legkedveltebb játéka lett.

Hogy mi történhetett, én nem tudhatom, de olvasom, hogy 2014-re mégis kétharmadára csökkent a Zynga felhasználóinak tábora, a részvényeinek ára zuhanni kezdett.

Dolgozóinak ötödétől már 2013-ban megvált, és ugyanazon év júliusában, hatalmas fizetéssel új vezérigazgatót izzított be, Don Mattrick személyében, aki alapos karcsúsításra szánta el magát; 

akkoriban a felsővezetők köréből három topmenedzsert útnak eresztett,  

mindezeken túl, a cég 11 játékát is megszüntette.

Ezen intézkedései dacára a mélyrepülés tovább folytatódott 2014-ben; 

az évet 690 millió dolláros forgalom mellett, még a két évvel azelőttinél is nagyobb, 226 milliós veszteséggel zárták.

Ezt már nem tűrhette tovább Pincus, a régi góré,

- aki részvényei révén a szavazatok több mint 60%-át birtokolja-, 

és menesztette Mattrickot, majd elfoglalta régi pozícióját 2015 márciusában,

és még ugyanezzel a lendülettel  lapátra tette a legkedveltebb,  és legszínvonalasabb játékokat is, amelyek ugyanakkor a legtöbb szellemi potenciált  lefoglalták, de nyilván kevéssé lehettek jövedelmezők.

Hiába megy még mindig napi szinten a siratófallá lett, 9 millió lájkkal rendelkező facbukkos alkalmazásoldalon a jajongás, ránk se hederítenek, válaszra nem méltatnak bennünket.

.

No, ilyen az, mikor szegény kis álmatag, és álmodozó, virtuális mesebirodalmat építgető (l)userekre rálehel a tátott tőke sárga szája.

Annyi jó mégis lett ebben a borzalomban, hogy nevezett oldalon leltem magamnak egy rokonlelket.

Alábbi versikéjére bukkantam egy Sarah Russel nevezetű funnak, ki egyébként költőnek, ékszerésznek, a macskák kedvelőjének, gótinak, és időutazónak titulálja magát :)

I was riding my flying horse by the Yeti Disco
The sky was bright, the peacocks squawked and sang
Sir Barkington-Barkley follows wherever I go
He turned and barked when the bell in the Clock Tower rang.
* * * * * * * *
My kingdom has unicorns and flying horses
Gremlins and pixies tread its golden streets
We do our best to fight the evil forces
But evil Zynga crushes and defeats.
* * * * * * * *
And now the dancing yetis will be homeless
Faugrimm swaps his wand for a begging bowl
Sir Barkington-Barkley will finally be bone-less
For CastleVille will flushed down Zynga's hole.

Amúgy pedig igen viccesnek találom a sokak által magukra nézve kötelezőnek tartott fanyalgást, a virtuális játékokkal kapcsolatban.

A különféle divatos posztokra gondolok, amikkel kikérik maguknak az atrocitást, ha játszani invitálják őket, vagy egyenest fenyegetőznek, hogy aki ilyen jellegű felkérést küld számukra, azt majd jól kitörlik.

Ez a mentalitás különösen jellemző a magukat intellektuelnek, vagy netán művésznek tartóakra!

 Mintha csak nem létezne funkció, amivel az efféle cuccot kiiktathatnák, mintha csak bármiféle problémát jelentene egy-két másodperc alatt átfutni az efféle kéréslistát, és lapozni!

Persze, ez is csak jó magyar virtus, - a világ szabadabb felén, felesleges az efféle maníros pózolás-, itt viszont dívik a nettógonoszkodás, keserítsük már meg ennek a gügye, játszadozó fószernek az örömét, keltsünk benne kis bűntudatocskát, éreztessük felsőbbrendűségünket véle szemben, mi ez mán, hogy ez ilyen jóba’ tud lenni a belülgyermekével? Szégyentelenül játszódni merészel nagy nyilvánosság előtt?

Ennél már csak az a murisabb, ahogy magukat művészként el(ő)adó egyedek fullosba nyomják pcihéjüket, és ragyogó elméik gyémántvillanásait, és ahogy ezen a táptalajon virul a likebartell;

 mert isten mentsen, hogy az efféle profilokon akár egy jóízű poén, vagy ásítozó cica-mica, egy lakáshirdetés, egyáltalán bármilyen emberi megnyilvánulás előfordulhassék a Cohernyó-idézetek, és/vagy  a nívós saját poémák közötte.

Ja, kérem, a művész!

 Kedves ismerősöm invitált a napokban kiállításának megnyitójára, de szükségét érezte megjegyezni mellé, hogy ő csak afféle szerényalkotó, és nemigen respektálja őt a helyi művészvilág.

Ezen én igen meglepődtem, mert nem tudtam, róla, hogy létezne helyi művészvilág,

erre ismerősöm bedobott két NEVET,

akikre én bólogatni voltam kénytelen, hogy igen, művész, sőőőt,

VILÁG!

No, nékem a művész oly féle szerzet, kit mindenek előtt a szabadságszeretet, a póztalanság, és az önálló gondolkodás képessége jellemez, ki nem üvölt falkában, ki érdemel bohócruhát, mert nem tesz különbséget, ha királyhoz beszél, mintha szólna koldushoz, mert nem ismer ő, csak embert. 

Egy ilyen lénynek minden megnyilvánulása művészi, mert

áthatol ezer ördöglakaton, hallgatásból emelt falakon, 

(hogy már magamtól is idézzek egyet.)

Én ezt a világot, nemhogy helyben, de az országban sem lelem, s ha már

Szabadság! Itten hordozzák: Véres zászlóidat,: S elhulltanak legjobbjaink: A hosszú harc alatt.

-  Nem tudok szó nélkül elmenni a Gárer fiú protestöngyilkossága mellett.

Gyertyát is gyújtottam kérése szerint,

és megosztom búcsúvideóját szolidaritásom jeléül, habár 3 nap alatt

-      félmillióan látták azt.

https://www.youtube.com/watch?v=x_RJhjwFhzs

Ilyen fiúból kellene tucat ÉLVE, hogy összefogjék, és bizton belerendülnie ez a pusztulásra megért, undok magyar való.

Nemvárt létező. Nadya múltja lezárásával próbálkozik, egyben megkísérli, hogy bizodalommal megnyíljék a jövendőnek.

Észrevétlen kúszott fejed fölé e nyár,
fülledtség, tücsökciripelés, enyhe hajnalok,
az eltelt évek öreg gúnyája,
mára nyolcadik bőrrétegeddé kopott.
Csak csöndes tűnődés volt romok között,
és torlódó halál a szegycsont mögött.(Mi ez?
Késői eszmélet, korai kóma?
Bizony, összetett szindróma a jelen állapot!)
Csatáznak ellened - nem érted-, társadalmi nézetek.
Nem érted? Szereped e perben, akár mag az eperben,

apró, de kellemetlen; a vád tanúja voltál saját magad ellen.
Ha magánszférádba hatolsz, nem vagy ott jobb,

csak bal lator, Krisztust nem faggatol üdvösség felől,

veszni engeded a benned vétkezőt.

Ha látni vélnéd valószerűtlennek szárnyrebbenését,

tárulását remény forró tenyerének,

vársz időalagutad forgó spirálján kipörgő csodát;

ne áltasd magad! Jelened mozgó kalitkájába zártan,

csak múltadra ítélt rab maradsz.

De hisz lehet talán még! Szavad ma oly kerek;

föllázadhat ellened a mélyen benned rejtezett,
ahogy e verset, átírja sorsod,
használ nullpontban megbúvó erőt,
- amint a szél kitámad-,
világvégi fészkéből felszállva,

suhog egy érzékelésen túlról érkező,
nem várt létező.