Ez az elcseszett galériaügy kihozta belőlem az
ádáz takarítási szenvedélyt, így jobbára felszámoltam a címkézési eljárás
következtében jórészt feleslegessé vált oldalakat, minthogy a kategóriák
által is elkülönülnek blogom témakörei, plusz a csokorba kötött, önállóságukat
megőrzött posztok esetén a dizájn se robban le, mint ahogy ez általában
megtörténik az összeszerkesztett oldalak esetében :(
Az alább következő két, régi szösszenetet a
likvidált oldalakról mentettem le, még önálló poszt formáját sosem öltötték
eddig, ideje, hogy de most de.
...
|
2015 03. 09.
Bumm, Bumm Hatalombaby!! Nagy kár,
hogy gyakorta csak nézek, mint birka,
most, hogy így blogolásra adtam árva fejem, mert
olvasom én a radikállisokat,- eddig is előferdült
vélem, de most sűrűbben, mert hajt a késztetés, hogy képben
legyek-, ám egy valami sehogy sem fér ebben a csökött koponyámban, sőt
egyenest kikévánkozik a kérdés;
-Mi az a NÉP,
és helyileg hol található??
Mert hogy velük kell, és lehetséges elzavarni
Orbán Viktort.
Meg oszt tüntetni kell, meg engedetlenkedni
polgárilag.
Oszt mán is nyakig ülünk majd a forradalomban.
Tételezzük fel, hogy megvilágosodom:
-nini, de hisz a nép eccerü fia magam volnék!
Ha egy helyre még sok énféle összegyünne
nagyhirtelen, akkor ott mi lennénk a nép.
No, tételezzük fel, mindez megesik.
Muszájbúl.
Áll a nép,
egyhelyütt áll,
erőst néz is, haragosan néz,
oszt még arrébb se megyen tapodtat se.
Órákon által.
Eccör csak arra lesznek figyelmesek, hogy fut mán Orbán Viktor, mögötte meg az egész pereputty, Pintérestül, Lázárostul, de még a Szijjártó, meg az összes cimborájik, rendőrök, bírák, ügyészek, a sok firnyákos jogász, nyomozóhatósági személlek, fidesszes pógármesterek, TEKes fijúk, meg az olligarkák, újmágnássok, trafikossok, meg a kétmillás csinyovnyik haduk, ki bolond lett vón eleddig is nem rájuk szavazni, papok, püspökök, de még a ministráns leginkék, a sok médijás, komédijás mind ott liheg!
Oszt úgy meg vannak azok rémülve, hogy a
cucialista évtzedek alatt felhalmozott népvagyont, amit
zsebre vágtak nagy huncutul,
(vagy tessék-lássék lepapírozták, hogy
valami írás mégis legyík rólla, osztán meg fizettek is érette,
meg nem is, úgy a tényleges pijaci ár tiz százalékat ha, esetleg,)
hát mind hátra is hagyják!
Futnak, oszt Belső- Ázsijáig meg sem állanak!
Főjjék eztán az ujgur rokonyok fője, bajmolódjanak
űk véllök!
No, hogy a forradalom mán így mögesött, nagy
hirtelen eléjök is senderedik a nagy semmibül egy rakat markos, deli legény,
egyik makulátlanabb mint a másik, hírbül se ismerik azok a korrupcijót!
Valahol Skandináviában, a vikingek között
szocializálódhattak nyilván,
de oszt ripsz-ropsz, oly hirtelen megalakíttyák
azok az új kormányt, de még mán új alkotmánt is rittyentenek azon
minutába,
megállapodnak unijóval, multikkal, naatóval,
puttyinnyal,
-de azokkal is oly hirtelenség, hogy egynek eszibe
nem jutna berzenkedni mindevégett.
A népnek se esik bántódása,
-másnap, ippeg, mint eddig, nyitáskor van
friss zsemlye, kenyírke a bótba, de oszt ráadást megen 10 Ft 80
fillérbe kerül a 3 killós cipó, mint valaha;
-harmadnap újra megnyílnak konzervgyárak,
cukorgyárak, a bányászok uzsgyé a tárnákba, újra dübörög a kohászat,
- negyednap újra alakulnak a tszcsék, állami
gazdaságok,
- nemtúl-képzett
testvíreknek nagyszabású gátfelujitó közmunkaprogi
indulhat;
- ötödnap újra ingyenes lesz az oktatás, az
egészségügybe özönleni kezdenek a humánus
nővérkék, esküjüket szentnek tekintő orvosok (ja, a bérek még az
első napon eurokomfortosítva lettek,)
- hatodnap bevezetik a feltétel nélküli
alapjövedelemet, ha ezek után se találnék mindenki magának munkát,
nyomorék, rokkant se nélkülözhessen, a hajléktalanoknak megnyissák a
sok üresen álló önkormis lakást, a elhagyott laktanyákat;
-hetedik napon meg eltörlik nékünk a 25 OOO
milliárdos államadósságunk, cserébe, hogy ilyen kis ügyik voltunk.
Íl is a nép, mán a maradék 8 millió, ki el nem
kotródott az elnyomókkal, nagy boldogan , míg meg nem halik, csak egyvalami
miatt kámpicsorodik el néha egy-egy közüle;
hogy mér' nem is állottak ők ki csunyán
nézni valami szellős helyre mán az Antall-kormány idején, mikor még a
rablóprivatizációs bevétel is fedezte vón az akkori teljes államadósságot.
Hátha mán akkó kitódultak vón valami nagy gyepre,
nincs ez az egész huszonéves macera és ínség.
No de, minden jó, ha vége jó. Itt a vége,
fuss el véle, akarom mondani;
ÁLLJ KI ÉRTE!
Lapzártám után jutott eszembe;
Oops! És Gabócával meg a régesrég hadrendbe állított milliónyi szittya vitézzel, mi legyen? Mert azok után, hogy ilyen jól megszervezték magukat, nem biztos hogy lemondanak a hatalom megszerzéséről, akármekkora is lesz itt- pikk-pakk!- a Kánaán. Hova intézni nékik a menekültjogot?
-Palesztinába?--Iránba?
-Szent Ilona szigetjére?
|
Eddig a sztori, záróeffektént egy idei, netről
levadászott, !forradalmi! videóval :)
Keleten a helyzet változatlan...
Másik szöszögésem afféle szellemi köldökvakargatásnak tűnik a blog őskorából, hogy mégsem az volt csupán, az idestova 3 év alatt bekövetkezett életeseményeim bizonyítják.
Nem beszélek a levegőbe ám, miközben pusztán a
"levegőbe" beszélek :) ...
...és olyankor Nagy Katinak képzeli magát :)
Igen, valszín, ez lesz a a legkeservesebb transzformáció.
Ha már blog, illendő lenne aktualitásokat is
becsempészni valóságosnak címkézett mivoltom szemszögéből. Ám évek óta úgy
vagyok, konkrétan a 2010-es kormányváltás óta, -mi szinte egybe esett azzal,
hogy egy különös, vélhetőleg hogy autoimmun eredetű betegség (SLE) foglyává
váltam-, hogy babonásan irtózom attól, bármiben állást foglaljak, vagy
meghatározzam önmagam.
Nem tudok ugyanis pozitív definíciókat adni.
Illetve adhatnék, de akkor hazudnék, vagy a
meggyőződés hiánya úgyis mindenre ironikus mázt kenne, s egy mindent
megkérdőjelező, mindenből gúnyt űző, csörgősipkás bohóc vicceit idő után ő maga
is rémesen megunja, hát még közönség. (Tételezzük fel, van olyan.)
De még torz is volna eme tükörkép, mert csak nem
igaz, hogy számomra nem léteznek evidenciák, vagy értékek, miben hiszek. A
beteg-státusz elfogadása, deklarálása ámde -mind kívül, s bennem is-, olyan
regresszív folyamatokat indíthatna el, amelyek végleg megpecsételhetnék
sorsomat. Ugyanez vonatkozik alapvető társadalmi pesszimizmusomra is, úgy
érzem, ennek részletekre terjedő kifejtése, megfogalmazása
megbonthatatlan determináció foglyává avatna. Persze, ennek az
országnak így is-úgy is lőttek, de nekem nem szándékom hulltával hullani.
Mindez persze valaha volt(?) lírai énemnek is
jócskán odabasz.
Két alapvető vadászmezeje a költészet hatalmas
sztyeppjének szint' kilőve; agyő, költői testben verdeső lélek rebbenései,
agyő, hős, profetikus, világmegváltó vátesz szerepkör!(Max. lóvátesz- bocs, ez
csúnya volt.) És, agyő, boldog aranykor, ha maradtak is, de meghasadtak az
evidenciák.
Basszus, egyáltalán mi maradt?
Ja, hogy a jelmezekben bujdosás, és a blogírás :)
De miért érzem, hogy mindez IDE már kevés?
Na, nem adom fel azért ilyen könnyen; akárhonnan
érkezhet mondat.
Akárhonnan!
És ezúttal, ez legyen evangéliumi jó hír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése