Várni az éjre, hogy váltson kékre

Mottó:

Néha a tervek csak arra jók, hogy legyen mitől eltérni

(Én)

Igen, zord, olyan zord, e(za) világ, e(za) jelen,

mindenki saját, egyéni módján szenvedhet,

annyi minden van, legbelül sebet vág,

érintés, mi forró, rejtőzni, közös vágy…

Hát itt ülök a tűznél, s kitartok az éjen át,

és hallom, énekled az életem dalát,

a hold alatt kitartok, várva rád,

várom, míg éjünk kékre vált…

Nyugtomra várni az éjfél könnyű oldalán,

szívemből végtelen, néma csillagfény dala száll,

és felejtni a fájdalmat, hogy emészti lelkem,

gyere, fogd kezem, s valahol a bluesban rejts el.

Hát ittt ülök a tűznél, s kitartok az éjen át,

és hallom énekled az életem dalát,

a hold alatt kitartok, várva rád,

várom, míg éjünk kékre vált…

Igen, várni az éjre,

várni, miként vált kékre...

(Katalin Nagy)

"...It's still gone. It.s just in your mind.The only place just in your mind. It's gone. Another person, another place, another fucking country ..."

(My Hero)

 Hogy fél évvel ezelőtt megrajzoltam pályaívét  blogomnak, dehogyis gondoltam én, hogy ennyire más vágányra terelődőm, mint ahogy felvázoltam  terveim.

Mit teveim? Terveink, hisz Ida barátném is élénken planningelt, határozott szándokot mutogatva az újbóli közös blogírás iránt :)

A migráncslét keserveinek kifejtési terve mégis hamar a süllyesztőben landolt, hol Itáliába, hol Párizsba kellett kiruccanni, szívem virága igencsak busy volt az elmúlt hónapokban. Lehet, hogy mégse olyan keserves??

Amúgy ezen rágódni  csak időhúzás, mert a lényeg, hogy velem mi esett. Avagy belém?

Kés, Papír, Olló

A szavak súlyát,

mióta már átérzem;

eztán  hallgatok.

A legmegfelelőbb kifejezés erre, hogy embert próbáló.

Na, nem úgy, mint otthol, nem szikkadsz, aszalódsz, avagy rohadsz napi rendszerességgel, nem feketülsz a kilátástalanul megoldhatatlan gondoktól, a gonoszságtól mérgezett levegőtől, a kimondhatatlanul mélységes ostobaságtól, sunyi rosszindulattól.

Cornwall gyönyörű, s ha csak kilépsz az utcára, sehol a világon nincs is ilyen könnyű levegő, örökké friss szél, semleges hőmérséklet, télen nem fagysz meg, nyáron nem gebedsz meg, ha kisüt a nap is, kellemesen simogat, a fények ragyognak, a színek oldottak, mintha egy akvarellben lépdelnél,- a szürkének is ezer árnyalata van-, és lépten-nyomon jópofa fazonokba botolsz, akiket, sajna, illegal csak úgy lekapni, de ha szépen megkéred őket...

A szabadság mámorító érzése garantált.

Majd, ha Magyarországon is tök természetes lesz, hogy eldugott vidéki kisvárosban, a hetven feletti kisnyugdíjasok bőrszerkóban és ilyen motoron ruccannak el édes kettesben a főtéri patikába

a kalmopirinért, és kérésedre mosolyogva pózolnak, érteni fogod, miről is beszélek.

Angliai magyar közösségi oldalakon gyakorta olvasok már itt lévőktől 'itt sincs kolbászból a kerítés" vezérszólamú kioktatásokat a még otthon rekedtek számára. Ezeket nagyon utálom. A kerítés nem kolbászból van ugyanis tényleg, de füstölt tarjából. A nem szabványos hártyavékony baconszeleteknek  1 fontért adják kilóját, fél kilós kiszerelésekben, általában három- négy, jól megtermett husika lapul egy tasakban.

Disznóhús kilóját 380 forintért úgy, hogy a minimál órabéred 3000 forintnál kezdődik, nem 300, mint  egy agyon nyomorított magyar közmunkásé, de majd, ha a disznóhús kilóját otthon is 36 forintért mérik, meg fogod érteni, miről beszélek.

Képünk NEM csak illusztráció. A nyers valóság maga :)

Jönnek a fiatalok, jönnek a jól képzettek, jönnek a karriert építők, pedig igazából nem is nekik pálya mindez, hanem azoknak volna, akiket már leírtak, akik már feladták.

Persze, beszélhetnék arról, hogy itt, Cornwallban nem drágább a lakásbérlet, mint egy magyar nagyvárosban, s ha nem csinálsz presztízs kérdést belőle,  hát a charity shopokban tényleg mindent, de mindent fillérekért megkaphatsz, vagy levadászod a netről, és ingyen is viheted, ha kocsid, jogsid megvan. De ha státuszszimbólumokra vágysz, nem szabadságra, munkával a vadiúj is elérhető. Lelked rajta, mire helyezed a hangsúlyt.

 Az egészségügy pedig ingyenes. Igaz, magyarhoz hasonlatosan lassú és bürokratikus, és még seggfejek is megbújnak a rendszerben, de az én dokim történetesen egy tündér, egy kelta tündérmeséből.

A gyógyszereimet igazolványommal ingyen kapom, s ha időpontom van valahova, az illetékes kórház előtte fel tucat üzenetet küld, meg ne feledkezzem róla.

Szívem egyetlen szerelmével pedig már 473 napja élek együtt, de ez egy végtelen utazásnak tűnik immár, olyannyira eltérő a  standard, szörnyűséges, magyar-tarka férfimentalitástól  a mentalitása :)

Hogyha ennyire feneette jó dolgom van, akkor mi is az embert próbáló?

Hát például éppen ez:)

Ha csak picinykét beledöbbenek abba, mire ment el, ha csak az első disszidálási kísérletem veszem, harminc megveszekedett esztendő, leginkább hülyére sokkol. Minden, de minden menni akar tőle a levesbe.  Mindent, de mindent egy újszülött lendületével, lelkesedésével, naivitásával kellene tennem nap nap után.

Minthogy jelenleg parkolópályán, időm is lenne rá. A törött lábam nem gyógyul, tartós kezelést igényel, az ingyenesen kapott pajzsmirigyhormon pedig nem igazán szuperál, a drága és hatékony fajtához pedig felsőbb orvosi rábólintás kell. Jövő nyárig garantáltan el fogok szöszmörögni ezekkel. Az egyetlen igazi szomorúság ebben csak az, hogy sikerült bele futnom egy imént emlegetett seggfejbe is, történetesen, aki  betegséges pénzem további kiutalásáról dönteni volt hivatott :) A háború zajlik körüle, Phil pedig tartja a hátát értem, de ez most nem könnyű éppen.

Na és a nyelvemben élés problemája, ezerrel.

Ha csak az a néhány, barátként, és még családtagként aposztrofált emberke segítene lelkiekkel helyreállítani a felbillent egyensúlyt, bárha segítene, de nem segít :)

Habár kísérletnek hallatlanul izgalmas; adott csak a szerelem, mint bázis, s növessz új társadalmi közeget, egyéniséget, nyelvet, kultúrát hozzá és köré.

Feledni kötelező, feladni tilos :)

Igen, tervem, a bloggal is, lenne ezer, s ha ki tudnám iktatni a mindennap elvérzem, elbukok, és felállok exercise-sort, bizton hatékonyabb lennék ezek kivitelezésében.

Arra azért már rájöttem, blog akkor lesz, ha írom is :D

Minthogy már az eredeti, legelső "irodalmi blog" önmeghatározástól réges-rég elhúzott fényévekre a multiblog irányába (konkrétan AZ), édesmindegy, ha mostanság naplóként kezdem is használni... a naplóm.

Érzésem szerint ezzel a step by step metóddal, az igazi nagy terveimhez is közelebb táncikálok majd.