Bumm, Bumm Hatalombaby! (Én itthon vagyok! Te meg hol vagy?)

Ez az elcseszett galériaügy  kihozta belőlem az ádáz takarítási szenvedélyt, így jobbára felszámoltam a címkézési eljárás következtében jórészt feleslegessé vált oldalakat, minthogy  a kategóriák által is elkülönülnek blogom témakörei, plusz a csokorba kötött, önállóságukat megőrzött posztok esetén a dizájn se robban le, mint ahogy ez általában megtörténik az összeszerkesztett oldalak esetében :(

Az alább következő két, régi szösszenetet a likvidált oldalakról mentettem le, még önálló poszt formáját sosem öltötték eddig, ideje, hogy de most de.

...

2015 03. 09.   Bumm, Bumm Hatalombaby!! Nagy kár, hogy gyakorta  csak nézek, mint birka, most, hogy így blogolásra adtam árva fejem, mert olvasom én a radikállisokat,- eddig is előferdült vélem, de most sűrűbben, mert hajt a késztetés, hogy képben legyek-, ám egy valami sehogy sem fér ebben a csökött koponyámban, sőt egyenest kikévánkozik a kérdés; -Mi az a NÉP,  és helyileg hol található?? Mert hogy velük kell, és lehetséges elzavarni Orbán Viktort.  Meg oszt tüntetni kell, meg engedetlenkedni polgárilag.  Oszt mán is nyakig ülünk majd a forradalomban. Tételezzük fel, hogy megvilágosodom:  -nini, de hisz a nép eccerü fia magam volnék! Ha egy helyre még sok énféle összegyünne nagyhirtelen, akkor ott mi lennénk  a nép. No, tételezzük fel, mindez megesik. Muszájbúl. Áll a nép,  egyhelyütt áll,  erőst néz is, haragosan néz,  oszt még arrébb se megyen tapodtat se.  Órákon által. Eccör csak arra lesznek figyelmesek, hogy fut mán Orbán Viktor, mögötte meg az egész pereputty, Pintérestül, Lázárostul, de még a Szijjártó, meg az összes cimborájik, rendőrök, bírák, ügyészek, a sok firnyákos jogász, nyomozóhatósági személlek,  fidesszes pógármesterek, TEKes fijúk, meg az olligarkák, újmágnássok, trafikossok, meg a kétmillás csinyovnyik haduk, ki bolond lett vón eleddig is nem rájuk szavazni, papok, püspökök, de még a ministráns leginkék, a sok médijás, komédijás  mind ott liheg!  Oszt úgy meg vannak azok rémülve, hogy a  cucialista évtzedek  alatt felhalmozott népvagyont, amit zsebre vágtak nagy huncutul,  (vagy tessék-lássék lepapírozták, hogy valami írás mégis legyík rólla, osztán meg fizettek is érette, meg nem is, úgy a tényleges pijaci ár tiz százalékat ha, esetleg,)  hát mind hátra  is hagyják! Futnak, oszt Belső- Ázsijáig meg sem állanak! Főjjék eztán az ujgur rokonyok fője, bajmolódjanak űk véllök! No, hogy a forradalom mán így mögesött, nagy hirtelen eléjök is senderedik a nagy semmibül egy rakat markos, deli legény, egyik makulátlanabb mint a másik, hírbül se ismerik azok a korrupcijót! Valahol Skandináviában, a vikingek között szocializálódhattak nyilván,  de oszt ripsz-ropsz, oly hirtelen megalakíttyák azok az új kormányt, de még mán új alkotmánt is rittyentenek  azon minutába, megállapodnak unijóval, multikkal, naatóval, puttyinnyal,  -de azokkal is oly hirtelenség, hogy egynek eszibe nem jutna berzenkedni mindevégett.  A népnek se esik bántódása,  -másnap, ippeg, mint eddig,  nyitáskor van friss zsemlye, kenyírke a bótba, de oszt ráadást megen 10 Ft 80  fillérbe kerül a 3 killós cipó, mint valaha; -harmadnap  újra megnyílnak konzervgyárak, cukorgyárak, a bányászok uzsgyé a tárnákba, újra dübörög a kohászat,  - negyednap újra alakulnak a tszcsék, állami gazdaságok,  -  nemtúl-képzett  testvíreknek nagyszabású gátfelujitó közmunkaprogi indulhat;  - ötödnap újra ingyenes lesz az oktatás,  az egészségügybe özönleni kezdenek a humánus         nővérkék,  esküjüket szentnek tekintő orvosok (ja, a bérek még az első napon eurokomfortosítva     lettek,) - hatodnap bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelemet, ha ezek után se találnék mindenki magának munkát,  nyomorék, rokkant se nélkülözhessen, a hajléktalanoknak megnyissák a sok üresen álló önkormis lakást, a elhagyott laktanyákat; -hetedik napon meg eltörlik nékünk a 25 OOO milliárdos államadósságunk, cserébe, hogy ilyen kis ügyik voltunk. Íl is a nép, mán a maradék 8 millió, ki el nem kotródott az elnyomókkal, nagy boldogan , míg meg nem halik, csak egyvalami miatt kámpicsorodik el néha egy-egy közüle;  hogy mér' nem is állottak  ők ki csunyán nézni valami szellős helyre mán az Antall-kormány idején, mikor még a rablóprivatizációs bevétel is fedezte vón az akkori teljes államadósságot. Hátha mán akkó kitódultak vón valami nagy gyepre, nincs ez az egész huszonéves macera  és ínség. No de, minden jó, ha vége jó.  Itt a vége, fuss el véle, akarom mondani; ÁLLJ KI ÉRTE! https://soundcloud.com/vulvakov/bummbummhatalom?in=vulvakov/sets/vulvakov-demo-1-2013 Lapzártám után jutott eszembe; Oops! És Gabócával meg a  régesrég hadrendbe állított milliónyi szittya vitézzel, mi legyen? Mert azok után, hogy ilyen jól megszervezték magukat, nem biztos hogy lemondanak a hatalom megszerzéséről, akármekkora is lesz itt- pikk-pakk!- a Kánaán. Hova intézni nékik a menekültjogot?  -Palesztinába?--Iránba? -Szent Ilona szigetjére?

Eddig a sztori, záróeffektént egy idei, netről levadászott, !forradalmi! videóval :)

Keleten a helyzet változatlan...

Másik szöszögésem afféle szellemi köldökvakargatásnak tűnik a blog őskorából, hogy mégsem az volt csupán, az idestova 3 év alatt bekövetkezett életeseményeim bizonyítják.

Nem beszélek a levegőbe ám, miközben pusztán a "levegőbe" beszélek :) ...

...és olyankor Nagy Katinak képzeli magát :)

   Igen, valszín, ez lesz a a legkeservesebb transzformáció.

Ha már blog,  illendő lenne aktualitásokat is becsempészni valóságosnak címkézett mivoltom szemszögéből. Ám évek óta úgy vagyok, konkrétan a 2010-es kormányváltás óta, -mi szinte egybe esett azzal, hogy egy különös, vélhetőleg hogy autoimmun eredetű betegség (SLE) foglyává váltam-, hogy babonásan irtózom attól, bármiben állást foglaljak, vagy meghatározzam önmagam.

Nem tudok ugyanis pozitív definíciókat adni.

Illetve adhatnék, de akkor hazudnék, vagy a meggyőződés hiánya úgyis mindenre ironikus mázt kenne, s egy mindent megkérdőjelező, mindenből gúnyt űző, csörgősipkás bohóc vicceit idő után ő maga is rémesen megunja, hát még közönség. (Tételezzük fel, van olyan.)

De még torz is volna eme tükörkép, mert csak nem igaz, hogy számomra nem léteznek evidenciák, vagy értékek, miben hiszek. A beteg-státusz elfogadása, deklarálása ámde -mind kívül, s bennem is-, olyan regresszív folyamatokat indíthatna el, amelyek végleg megpecsételhetnék sorsomat. Ugyanez vonatkozik alapvető társadalmi pesszimizmusomra is, úgy érzem, ennek részletekre terjedő kifejtése, megfogalmazása  megbonthatatlan determináció foglyává avatna.  Persze, ennek az országnak így is-úgy is lőttek, de nekem nem szándékom hulltával hullani.

Mindez persze valaha volt(?) lírai énemnek is jócskán odabasz.

Két alapvető vadászmezeje a költészet hatalmas sztyeppjének szint' kilőve; agyő, költői testben verdeső lélek rebbenései, agyő, hős, profetikus, világmegváltó vátesz szerepkör!(Max. lóvátesz- bocs, ez csúnya volt.) És, agyő, boldog aranykor, ha maradtak is, de meghasadtak az evidenciák.

Basszus, egyáltalán mi maradt?

Ja, hogy a jelmezekben bujdosás, és a blogírás :)

De miért érzem, hogy mindez IDE már kevés?

Na, nem adom fel azért ilyen könnyen; akárhonnan érkezhet mondat.

Akárhonnan!

És ezúttal, ez legyen evangéliumi jó hír.

Cornwallt látni

...Folyamatosan bővülő, önálló oldalként is felkereshető képgalériám...

Nooos, köszi szépen Cincopa :D Ez jó mulatság, férfi  munka volt.

Ez itt nem kimondottan a reklám helye lesz.

 Öt napon keresztül dolgoztam galériámon, felnyomtam közel háromszáz képet, ezeket kategóriákra bontottam, gondosan címkékkel láttam el, önálló posztként is megosztottam, sőt, kiemelt bejegyzéssé tettem, amit az oldalsó menüsorba raktam ki, hogy a hülye is megtalálja. Krónikus insomniásként, ma hajnalban is  úgy gondoltam feltöltök  egy adagot megint (kb. ötezer van még a gépemen elraktározva,) de nagyon gyorsan sikerült belefulladnom a kudarcomba. Egy felugró ablakocska állta el utamat, benne szép üzenet: payfree képfeltöltési limit 50! image, és (ezek hol a tökömben voltak az elmúlt négy nap során?- de ha már ilyen jól fel awkeningeltek nagy suddenly,) ugyan tegyem már meg, hogy elutalok nékik száz hitvány dollárocskát, de és csak akkor, ha továbbiakban is használni akarom a nyamvadt, tré, kibaszott galériájukat, és nem is kell az a száz dollár, mert már 99,99 is elég lesz. Ugyanez áll a videogalériámra is, mert hogy annál meg, -mint utólag sikerült erre is ráébredni-ük,  komoly 3 db video a limit, és hát addig, e röpke kis időre, amíg kipengetem ezt a bagatell összegecskét, megvonják a kódom, de csak éppen egy kicsit...

Szerény, de annál inkább keresetlen véleményem szerint meg, elmentek ti a jó édesanyátokba, nektek kéne fizetnetek nekem, nem hogy egy kanyi pennyt tőlem lássatok, de addig is, míg nem találok másik, normális oldalt, álljon ez itt mementóként.

( A videogaléria pedig  amúgy is  menthetetlenül szar volt.)

Várni az éjre, hogy váltson kékre

Mottó:

Néha a tervek csak arra jók, hogy legyen mitől eltérni

(Én)

Igen, zord, olyan zord, e(za) világ, e(za) jelen,

mindenki saját, egyéni módján szenvedhet,

annyi minden van, legbelül sebet vág,

érintés, mi forró, rejtőzni, közös vágy…

Hát itt ülök a tűznél, s kitartok az éjen át,

és hallom, énekled az életem dalát,

a hold alatt kitartok, várva rád,

várom, míg éjünk kékre vált…

Nyugtomra várni az éjfél könnyű oldalán,

szívemből végtelen, néma csillagfény dala száll,

és felejtni a fájdalmat, hogy emészti lelkem,

gyere, fogd kezem, s valahol a bluesban rejts el.

Hát ittt ülök a tűznél, s kitartok az éjen át,

és hallom énekled az életem dalát,

a hold alatt kitartok, várva rád,

várom, míg éjünk kékre vált…

Igen, várni az éjre,

várni, miként vált kékre...

(Katalin Nagy)

"...It's still gone. It.s just in your mind.The only place just in your mind. It's gone. Another person, another place, another fucking country ..."

(My Hero)

 Hogy fél évvel ezelőtt megrajzoltam pályaívét  blogomnak, dehogyis gondoltam én, hogy ennyire más vágányra terelődőm, mint ahogy felvázoltam  terveim.

Mit teveim? Terveink, hisz Ida barátném is élénken planningelt, határozott szándokot mutogatva az újbóli közös blogírás iránt :)

A migráncslét keserveinek kifejtési terve mégis hamar a süllyesztőben landolt, hol Itáliába, hol Párizsba kellett kiruccanni, szívem virága igencsak busy volt az elmúlt hónapokban. Lehet, hogy mégse olyan keserves??

Amúgy ezen rágódni  csak időhúzás, mert a lényeg, hogy velem mi esett. Avagy belém?

Kés, Papír, Olló

A szavak súlyát,

mióta már átérzem;

eztán  hallgatok.

A legmegfelelőbb kifejezés erre, hogy embert próbáló.

Na, nem úgy, mint otthol, nem szikkadsz, aszalódsz, avagy rohadsz napi rendszerességgel, nem feketülsz a kilátástalanul megoldhatatlan gondoktól, a gonoszságtól mérgezett levegőtől, a kimondhatatlanul mélységes ostobaságtól, sunyi rosszindulattól.

Cornwall gyönyörű, s ha csak kilépsz az utcára, sehol a világon nincs is ilyen könnyű levegő, örökké friss szél, semleges hőmérséklet, télen nem fagysz meg, nyáron nem gebedsz meg, ha kisüt a nap is, kellemesen simogat, a fények ragyognak, a színek oldottak, mintha egy akvarellben lépdelnél,- a szürkének is ezer árnyalata van-, és lépten-nyomon jópofa fazonokba botolsz, akiket, sajna, illegal csak úgy lekapni, de ha szépen megkéred őket...

A szabadság mámorító érzése garantált.

Majd, ha Magyarországon is tök természetes lesz, hogy eldugott vidéki kisvárosban, a hetven feletti kisnyugdíjasok bőrszerkóban és ilyen motoron ruccannak el édes kettesben a főtéri patikába

a kalmopirinért, és kérésedre mosolyogva pózolnak, érteni fogod, miről is beszélek.

Angliai magyar közösségi oldalakon gyakorta olvasok már itt lévőktől 'itt sincs kolbászból a kerítés" vezérszólamú kioktatásokat a még otthon rekedtek számára. Ezeket nagyon utálom. A kerítés nem kolbászból van ugyanis tényleg, de füstölt tarjából. A nem szabványos hártyavékony baconszeleteknek  1 fontért adják kilóját, fél kilós kiszerelésekben, általában három- négy, jól megtermett husika lapul egy tasakban.

Disznóhús kilóját 380 forintért úgy, hogy a minimál órabéred 3000 forintnál kezdődik, nem 300, mint  egy agyon nyomorított magyar közmunkásé, de majd, ha a disznóhús kilóját otthon is 36 forintért mérik, meg fogod érteni, miről beszélek.

Képünk NEM csak illusztráció. A nyers valóság maga :)

Jönnek a fiatalok, jönnek a jól képzettek, jönnek a karriert építők, pedig igazából nem is nekik pálya mindez, hanem azoknak volna, akiket már leírtak, akik már feladták.

Persze, beszélhetnék arról, hogy itt, Cornwallban nem drágább a lakásbérlet, mint egy magyar nagyvárosban, s ha nem csinálsz presztízs kérdést belőle,  hát a charity shopokban tényleg mindent, de mindent fillérekért megkaphatsz, vagy levadászod a netről, és ingyen is viheted, ha kocsid, jogsid megvan. De ha státuszszimbólumokra vágysz, nem szabadságra, munkával a vadiúj is elérhető. Lelked rajta, mire helyezed a hangsúlyt.

 Az egészségügy pedig ingyenes. Igaz, magyarhoz hasonlatosan lassú és bürokratikus, és még seggfejek is megbújnak a rendszerben, de az én dokim történetesen egy tündér, egy kelta tündérmeséből.

A gyógyszereimet igazolványommal ingyen kapom, s ha időpontom van valahova, az illetékes kórház előtte fel tucat üzenetet küld, meg ne feledkezzem róla.

Szívem egyetlen szerelmével pedig már 473 napja élek együtt, de ez egy végtelen utazásnak tűnik immár, olyannyira eltérő a  standard, szörnyűséges, magyar-tarka férfimentalitástól  a mentalitása :)

Hogyha ennyire feneette jó dolgom van, akkor mi is az embert próbáló?

Hát például éppen ez:)

Ha csak picinykét beledöbbenek abba, mire ment el, ha csak az első disszidálási kísérletem veszem, harminc megveszekedett esztendő, leginkább hülyére sokkol. Minden, de minden menni akar tőle a levesbe.  Mindent, de mindent egy újszülött lendületével, lelkesedésével, naivitásával kellene tennem nap nap után.

Minthogy jelenleg parkolópályán, időm is lenne rá. A törött lábam nem gyógyul, tartós kezelést igényel, az ingyenesen kapott pajzsmirigyhormon pedig nem igazán szuperál, a drága és hatékony fajtához pedig felsőbb orvosi rábólintás kell. Jövő nyárig garantáltan el fogok szöszmörögni ezekkel. Az egyetlen igazi szomorúság ebben csak az, hogy sikerült bele futnom egy imént emlegetett seggfejbe is, történetesen, aki  betegséges pénzem további kiutalásáról dönteni volt hivatott :) A háború zajlik körüle, Phil pedig tartja a hátát értem, de ez most nem könnyű éppen.

Na és a nyelvemben élés problemája, ezerrel.

Ha csak az a néhány, barátként, és még családtagként aposztrofált emberke segítene lelkiekkel helyreállítani a felbillent egyensúlyt, bárha segítene, de nem segít :)

Habár kísérletnek hallatlanul izgalmas; adott csak a szerelem, mint bázis, s növessz új társadalmi közeget, egyéniséget, nyelvet, kultúrát hozzá és köré.

Feledni kötelező, feladni tilos :)

Igen, tervem, a bloggal is, lenne ezer, s ha ki tudnám iktatni a mindennap elvérzem, elbukok, és felállok exercise-sort, bizton hatékonyabb lennék ezek kivitelezésében.

Arra azért már rájöttem, blog akkor lesz, ha írom is :D

Minthogy már az eredeti, legelső "irodalmi blog" önmeghatározástól réges-rég elhúzott fényévekre a multiblog irányába (konkrétan AZ), édesmindegy, ha mostanság naplóként kezdem is használni... a naplóm.

Érzésem szerint ezzel a step by step metóddal, az igazi nagy terveimhez is közelebb táncikálok majd.

Nekemtenger: 05.05.2017. Portreath beach.

Azt hittem leviszi  fejemet a szél, de ilyen gyönyörűnek még sosem láttam a tengert. 05.05. 2017 Portreath beach, bennem már így maradsz meg örökké.

(...még ki sem hűlt tegnapi videóm a  you tube-on, máris is befutott a jogi követelést tartalmazó imél,

Kedves Katalin Erzsébet Nagy! YouTube-videód egy szerzői jogi követelés miatt egyes országokban le lett tiltva. Ez azt jelenti, hogy a videód még fent van a YouTube-on, de egyes ors zágokban már nem lehet megtekinteni. Videó címe: 05. 05. 2017 Portreath beach  Szerzői joggal védett tartalom: Lost on You  Követelő: WMG, Digital Minds Ltd-srav, NDA Sound, e-Muzyka, Teta Music Ltd, Cat Music, Believe Music  Letiltott országok: Cyprus, Greece, Holy See (Vatican City State), Italy, San Marino...) Ez úton üzenem Mr. Illetékeséknek, nemhogy örülnének, ha a tingli-tangli bianko slágereiket valaki beváltja valami személyes értéket hordozóra a  hozzá adott cuccaival, de ha már erre képtelenek, legalabb tekintenék a méltányos használat esetének, mikor képeiddel, videóddal, vagy talán még fordításoddal is megspékelsz egy-egy nótát.  De ok, legyenek boldogok,a közben elkészített fordításomhoz már Ambre coverét használtam...)

S ha már erre jártam megen, beszúrok ide néhány nice piccset is még a tegnapról.

Kedves Naplóm, avagy hallgatni arany. Második angol nyelvleckém. Jubileumi különkiadás.

Kedves Naplóm,

Igen, ha most nem veszek erőt magamon, a blogom behal, vagyis mindaz, amit beleraktam/tunk eddig, ködbe vész.

Külön ösztönöz az irásra blogom második születésnapja,egyúttal terel a mérlegkészítés felé, amivel az a probléma is megoldódni látszik, hogyan vegyem fel újra a leejtett fonalat,feltételezve, hogy van kontinuitás az egyes bejegyzések között akkor is, ha ennek alapja nem valamiféle tudatos koncepció.

És igen, ez a kezdet kellőképp elvontra sikeredett, de jó is lesz ehhez hozzája szoknom, minthogy státuszom alapjában megváltozott:magányos hősnőből párkapcsolatban élő 

személlyé léptem elő, vagy hátra,

ami kérdések sokaságát veti fel, vagyis alaposan odabasz blogom egyik fő törekvésének és remélt jellemvonásának, a merésznek szánt intimitásnak.

Mert magammal azt csinálok, amit akarok, de ha életközösségben élek valakivel,

bármely személyes témáról is kezdenék vallani,akaratlanul reflektorfénybe állítom és 

kibeszélem azt a másikat is,és nem hogy javítana, de ront a helyzeten, hogy a nyelven, amit a blogíráshoz használok, párom egyáltalán nem ért.

Egyébként, ha beleképzelem magam annak a másiknak a helyébe, sanszos, magam is padlót fognék  ettől fordított helyzetben.

Bizony, mondom néktek, csakugyan nem foghat az a bizonyos macsek kint és bent eccerre egeret,agyő, mámorító szabadságérzet, hogy juszt is, és feltétlen kimondom, amiről mindenki kussol és hallgat,

Azok után, hogy blogom szavainak varázserejével két év alatt odarepítettem magam,

ahol mindig is lenni akartam,annak az országnak arra a vidékére,és azzal az emberrel, akivel mindig is akartam,és abban a szituban, amiről mindig is gondoltam, hogy egyedül erről kellene tabuk nélkül feltárni mindazt, ami a napfényre akar törni onnét,

most mélyen hallgatnom kell.

Nothing for me.

Szomjan kell halnom a forrás vize mellett.

Márpedig ezt most tudomásul kell vennem,hogy a jövendő mit hozhat ezen téren,

lövésem sincs, de beláthatatlan ideig erre kell belerendezkednem, mert természetesen

NEM ADOM FEL.

Nem, nem adom fel, habár más ellenszelek is fütyörésznek talpam alatt (akasztott ember-szindróma,)

– úgymint a megnemvalósulás boldogságos lárva-állapotának óhaja,

franc akar most megvalósulni, mintha a pillangót idő előtt, fél szárnnyal löknék ki a bábból.

– Másik gondom, hogy két évvel ezelőtt nagy vonalakban volt egy énképem, vizionált vonatkoztatási rendszerem, ami keretet adott, háttérül szolgált, na, nem mintha képzeletbéli közönség előtt illegtem-billegtem vón, de mégis csak,

-most meg nézhetem magam, anyósom halálával az utolsó szál is elszakadt,

(egyéb vér szerinti  felmenőimmel szintén elvesztettem minden kapcsolatot, ami talán megér egy blogbejegyzést, de nem most. Kimondhatatlanul jól van ami van, minden tetőről látni a napot,)

- továbbá az az egyetlen amatőr művészeti site is befuccsolt, ahol még időnként megjelentem, kommentjeimmel borzolni idegrendszereket,

- tagságom megszűnt az irodalmi társasággal, hat éve nem publikáltam sehol, verset se küldtem egyetlen szerkesztőnek sem,s nemcsak gyér költőnő imázsomat,

– de a nyelvet is vesztem, nem használom élőben, mondhatatlan az érzés, mikor már meglévő,szűk szókészletnek kell elegendőnek lennie, és nagyon furcsa, a magyar szavak leblokkolódnak ilyenkor, ha nem sikerül körbeírnom sem, csak tátogok, mint partra vetett hal.

Így fotózok megszállottan, es paradox módon költőbb vagyok általa, mint valaha, mert soha nem éreztem mélyebben a szavak súlyát, mágikus erejét, soha ennyire, a csak annyi vagy, amennyit szavakkal elmondani tudsz- igazságát. (Csak annyi?)

Akkor mi is maradt a régiekből?

Ok, most is beteg vagyok :)

- és bár forditási lehetőséggel elláttam a blogot, a minősége ennek csapnivaló-,

nagyjából lövésem sincs arról, mit kezdenek sokan az itten találtakkal, :)

de ez nem is az én ügyem, én csak az ikráimat ürítem itten kacéran.

Az már inkább én ügyem,

hogy magam mire szándékoztam használni saját kezdeményezésem,

hogyan alakult a blog fennállásának ideje alatt.

A kezdő lökés Kinde Annamaria halála volt, 

ha valaha is született volna kötetem, akár csak egy, de jó, azt csak az Ő mentorkodása mellett véltem megvalósíthatónak.

Viszont előperdült kobakom zugából,

a nárcisztikus, saját önsajnálatában úszó, okoskodó és kotnyeles anagramma nőszemély, akinek beiktatásával mindjárt elértem a három lépés távolságot önmagamtól, hogy a személyesből kissé(látszat)fikciót tudjak faragni.

A figura mégis életre kelt, és jó ideig vezette tollamat,

Az első 10 bejegyzésben táguló körökben meghatározza

önmagához, múlthoz, íráshoz, a mindenek kiindulópontjául választott “istenéhez” fűződő 

viszonyát,

színre lép Vaszilíj is,  a különböző alakokat öltő archetipikus figura, -Talkina epekedésének örökös tárgya. Ennek a témának karikatúrájaként kerülnek be  a szürke ötven árnyalatáról elkövetett morfondírozásaim. Különös, hogy pontosan (az akkor még nem is ismert)  kedvesem születésnapján tettem közzé a full totalban róla szóló versem.

A blog arculata innentől (36.bejegyzés után) jelentősen megváltozik (harmadik szakasz):

becsatlakozik Ida Millner, s elsőként megírja az Angyalok háborúját. (május 15)

A Nadyás vonulat marad, de társulnak hozzá

Blogtársnő irásai,

a boszorka-praxisról írt sorozat,

egy kisregény megirására tett kisérlet,

a Szulejmános cucc,

s nehány valódi blogbejegyzésnek minősíthető blogbejegyzés is. (meglepő fordulat)

Itt  érdekességként jegyzem meg, hogy a parxisról szóló sorozat gerincét a kelta

hitvilágról irtak adják, és közzétételük után egy évvel én már Cornwallban élek:)

Azonban első lakhelyem az Egyesült Királyságban Burton upon Trent, erről oktober 15.én tettem egy bejegyzést,

 innen indul blogom 4.fejezete, ahol Nadya helyt ad

a Haplopós sorozatomnak, -amihez az ihletet muszlim gettóm adta, és munkahelyemen is meglehetős heterogén társasággal volt szerencsém találkozni-,és néhány, minden fikciót 

és távolságtartást nélkülöző naplórészletnek.

Blogom ötödik fejezetét egyetlen bejegyzés adja, de ez űbereli az összes eddigit személyesség tekintetében.

Igen ez lett volna az az üsvény, amin boldogan haladhattam volna, de én ehelyt, mint azt fentebb már kifejtettem, egy éven keresztül hallgattam, mint a sült hal.

E múlt kútjába hullt, meg nem írt hatodik fejezet 

pótlásaként szerepeljen itt néhány fordításom, a képeimből szerkesztett saját videóimmal. 

Ez csak dalszöveg, és pár fotó, motívumnak éppen jó.

A kérdés adódik már most, miről szólhat a hetedik fejezet, 

ha arról nem, amiről a legjobban szeretne?

Visszatér a blogba először is Ida Millner, aki szintén a migráncsok keserédes kenyerét eszi egy other countryban :

 ...hát én ugy gondolom hogy kis tarsadalmi kritikaval is lehet dusitani a migrancslét 

oromeit..de belefer a kulturakritika is..én egy oktavval nem magasabb és nem melyebb

 de mindenkepp kemenyebb kimeletlenebb hangot utnek meg...

...No igen, migráncslét, de itten a téma Cornwallban tényleg utcán hever,

azt a néhány ezer képet :)amit lőttem az elmúlt jó félévben sue, hogy használni fogom

a felélesztett banyapraxis sorozatomban is,

tervezett fordításaimhoz,

azon kivül-belül, persze migráncslét also,

lehet, Nadya Talkina is kekeckedni fog még,

talán idővel a tabutémák is lekerülhetnek a tiltólistáról, szóval,

abrakadabra hipsz es hopsz, ott leszek, ahol én akarok,

come, join the murderS…