Lehunyom szemeim, akarlak látni téged.
Holdfogyatkozás homoktenger felett,
a lélek éjszakája. Tudatom forró folyosó.
Szólíts titkos nevemen,
Szólíts titkos nevemen,
ámíts könnyű szavakkal,
hajolj fölém, akár az angyal.
Akard testem, amint kő vonzza ested.
Akard testem, amint kő vonzza ested.
Rejtsd kezeid közé kezem.
vagy inkább talán felejtene
A feledésé könnyű, tört fehér,
az emlékezés súlyos óbor.
Metszett kristálypohár a csönd.
Éjszakák sora kopár menet hold kráterében.
Csontjaimban a halál járatokat rág,
akár szú, a dédanyám szekrényén.
majd egy váratlan pillanatban planktonná
alakul
Ara-
-szoló tu-
datom-
mal
tapo-
tatok
F o l y a
m a t á b r á k a t.
Szervezetem méreg-
Anyagokkal küszködik
Átölelem a nagy platánt
Kérem ne akarj te
Fa lenni nekem
Nincsen koronám
Se
gyö-
ke-
rem
C s a k
l e b e g e k
mint plankton. Rajtad
átmeneti holt-
Idő van.
Barátom, én belehalok
a voltidőbe,
ami átment
R a j t a m.
aztán csendet rendel
Elkoptál belőlem, mint minden más.
A madár menekül, emberünk árnyékban áll.
(Érdek nélküli percek kitinpáncélján serceg,
gyémánttű, dallamot ne játssz! Csillámló fény hiába
izgatja felszínét sziklának, víztükörnek.
Jajszónélküli sereg, néma háború múlni tanít.)
Szavakat nem talál. Elrendeltetett, mert hatalom.
tükrébe pillant, de nem ismer önmagára
Van az úgy, hogy a dolgok megdagadnak,
s a tükörben nem ismersz önmagadra.
A hűtlen vágy idegenbe téved,
és likvidálja jól megszokott éned.
Az életjátszmák nem működnek,
már nem vagy híve a rózsaszín működnek.
haikuckójába húzódik bíbelődni
Szakítás 1.
a múlt porába
írott szignatúra vagy;
most eltöröllek.
Szakítás 2.
Redőnyréseket
vág éles fény. (megdermedt
múlt-fészek-meleg.)
Halottá présel
minden mondatod. (soha
nem ismertelek.)
Varjúkárogás
csöndem szabja rád. (vedd fel.
közönyköpönyeg).
Emlékképedet
mától őrzöm én.( bájos
vitrinszörnyeteg.)
Kegyelem
az asztal alatt
morzsákat szedeget ő,
véli, hogy manna.
Ott fent
habzó fellegek;
hangtalanul hullámzó,
égi fényzene.
Csatajelenet
panoptikumban
viaszfigurák vívnak
állóháborút.
Életmű
bekövetkezhet
végre múltad; verseid,
ha mind megírtad.
Költemény
A szellemkígyó
a test fészkébe rakja
lélektojását.
Ha
halni gyáva vagy,
dermedt ólomarc, tűrni
engeded magad.
Hangulathaikuk
félelemforrás,
zúgása hallhatatlan.
sosem éred el.
ködből ingovány.
nehéz párák ejtenek
foglyul örökre.
jéglabirintus.
tükörtermeinek vak
vándora te vagy.
csöndharangzúgás.
szélkiáltó szellemek
vihart kavarnak.
tigrisbundás éj
démonkölyköket dajkál
sárga ölében.
láthatatlan láng,
miniuniverzumban
folyton zuhanó.
huzatos peron
peremére tárt karral
angyal érkezik.
angyal érkezik.
Képzeletfantom
Szemben ül velem.
Szemérmetlenül hallgat.
Gyilkol. Ettől szép.
Örökké szemben.
Képzeletfantom.
Befalazott tőrdöfés.
Könnycseppek helyett
próbálom gördíteni.
Folytatástalan,
mint minden halál.
Gyötrelemállandó. Kell,
hogy megtaláljam
a szavaimat
hozzá, mielőtt még ő
lenne belőlem.
Meg kell találnom
a szavakat érte, hogy
mondhassam, értem.
Újra és újra
megöl addig, végtelen,
konok történet,
pergő rítus egy
megmozdíthatatlanul
merev filmkockán.
Báli belépő
engedélyezem,
hogy a magad harcait
itt vívd meg bennem.
Csak egyszer
láttam a tengert,
azóta hullámzik ben(n)-
nem, ami elnyelt.
egy különös madár mégis megigézi
Szárnyát szétteríti súlyos csöndmadár.
Tollzuhatag borít be minden igét.
Föltámadást egyetlen isten sem ígér.
Elnyel a csillagpikkelyes éjszaka már.
Tollzuhatag borít be minden igét.
Föltámadást egyetlen isten sem ígér.
Elnyel a csillagpikkelyes éjszaka már.
Szent Modwenna hattyúja |