Midőn ezt írtam tiszta volt az ég.
Áááá, nem is, csak önmagam vigaszára,
bátorításként illesztettem ide ezt a napfényes mosolyországot. És mert meg most
találtam meg. Mindenki nyugodjon le, van még másik 9999 is az elmúlt
másfél évemről a gépemen, galériáért esdekelve :) Valójában még több is, lefele
kerekítettem.
A történet már nem olyan ragyogó, mert habár ez a dal régi, és nagy kedvenc hátul begombolós korom óta, és komoly munkát feckoltam bele, utamat nem kíséri virágeső- as usually.
"Ezzel a dallal foglalkozni igazán izgalmas volt. Szimbolikája talányos, a "molnár meséje" vihet bennünket pszichedelikus tájakra, míg, ha a versformát nézem , ami couplet, Chaucer Canterbury meséjét juttathatja eszünkbe, amit viszont a dalszerző cáfol, (én nem annyira tudok hinni neki.)... Aztán mindjárt az elején belefutunk Milton L`Allegrojanak szövegtorzításába: "Come, and trip it as ye go On the light fantastic toe, ", amiből a kezdősor képződött, illetve romlott "We skipped the light fandango"-ra, ezert a skip igének a táncos értelmezési lehetőségét vettem figyelembe. A következő rágós falat, mi is történik valójában a playing cardokkal, ezzel kapcsolatosan emlegetik Alicet a Csodaországból egyesek, de angol barátom azt mondta, nem kellene ezt annyira túlbonyolítani, ez csak képletes beszed arról, hogy a fickó kitart eredeti álláspontja mellett, nem engedi, hogy a csaj telebeszélje a fejét, khm, sületlenségekkel.... Aztán volt itt még Neptunon lovagló sellő is, és a végén pedig az a bizonyos oceanbed, amit pedig konkrétan Shakespeare-tol kölcsönzött a szerző :), mindezért vettem a bátorságot a kissé historikus hangvételhez, habar az én értelemezesémben ez "csak" egy nem túl happyendes, pszichedelikus style(-ban előadott) szerelmi hódítás sztorija, balladai homállyal spékelve... (és nekem örök kedvenc)"
(Én)
Eme felvezetés után hamarosan befutott egy komment is:
"Ide vezet a drog. Mind meghülyül."
Hogy kikkel zabáltatom a szívverésem.
Aztán még megérkezett Mr. Nobadi is, hogy kiossza a szokásos dislike-kocskáját, amit el nem mulasztana, mióta beszóltam neki a YOUTube-on elkövetett fordítási merényleteiért:
-Hey, Te Nobadi, előbb magyarul kéne megtanulnod.
S azóta ő jön, s diszláhjkol serényen. Tán ettől reméli nyelvi állapotja jobbra fordulását.
De mutatom.
Lássuk be, erre nem sok esélye van őneki.
Szóval van ő, és vagyok én, YouTube-on más senki, ki e dallal bepróbálkozott vón,
s rossz szomszédség török átok, mi nemigen jóbarátok.
Főleg ha rárévedek, hogy neki egyetlen diszlájkja van ezért, s az is én voltam :)
Magyar testvérek, ha ez így full oké, hogy a rockzene történelmének legfényesebb csillaga ily módon legyen felkenve a nagymagyar égboltra, azzal én most micsinajjak?
Mondjuk Komáromi Pistike nótája se kutya...
Akinél ennyi borzalom se váltotta ki a
heart-attackot, most révbe ért.
A whiter shade of pale
We skipped the light fandango
Turned cartwheels cross the floor
I was feeling kinda seasick
But the crowd called out for more
The room was humming harder
As the ceiling flew away
When we called out for another drink
The waiter brought a tray
And so it was that later
As the miller told his tale
That her face, at first just ghostly,
Turned a whiter shade of pale
She said, there is no reason
And the truth is plain to see.
But I wandered through my playing cards
And would not let her be
One of sixteen vestal virgins
Who were leaving for the coast
And although my eyes were open
They might have just as wellve been closed
And so it was that later
As the miller told his tale
That her face, at first just ghostly,
Turned a whiter shade of pale
She said, Im home on shore leave,
Though in truth we were at sea
So I took her by the looking glass
And forced her to agree
Saying, you must be the mermaid
Who took neptune for a ride.
But she smiled at me so sadly
That my anger straightway died
And so it was that later
As the miller told his tale
That her face, at first just ghostly,
Turned a whiter shade of pale
If music be the food of love
Then laughter is its queen
And likewise if behind is in front
Then dirt in truth is clean
My mouth by then like cardboard
Seemed to slip straight through my head
So we crash-dived straightway quickly
And attacked the ocean bed
And so it was that later
As the miller told his tale
That her face, at first just ghostly,
Turned a whiter shade of pale
Songwriters: KEITH REID, GARY BROOKER
A fehérnél halványabb árnyalat
Magyar dalszöveg
Szökellt lengén fandango,
két kerék, padlaton
görögtünk, fejem szédült,
de a nép többért tombolt,
termünk imbolygott vadul,
mennyezete amint szállt,
s midőn egy új italt kikértünk,
kellner nyújt telt tárcát,
és hát később az történt,
lisztes molnár mit mesélt,
hogy hölgyem arca szellemként
halványult árnyfehérré…
Így szólt, nincs rá jó ok,
s igazság tisztább, mint a hó,
de ászt nem húztam paklijából,
a dáma sem hiányzó,
vesztaszűz, tizenhat csak épp,
a révért bizton elhagyó,
és habár tágra nyílt szemem,
zártabb volt talán, mint koporsó,
és hát később az történt,
lisztes molnár mit mesélt,
hogy hölgyem arca szellemként
halványult árnyfehérré…
Sóhajt, a parton otthonom,
bár igazság tengerár,
hát távcsőm által gyötörtem én
szemére a belátást,
parancsoltam, sellő legyél,
Neptunt tedd jó lovaddá,
de búsabb mosolyt sose láss,
így mérgem halt gyors halált,
és hát később az történt,
lisztes molnár mit mesélt,
hogy hölgyem arca szellemként
halványult árnyfehérré…
Ha zene szerelmünk étke,
úrnője, ki kacag,
és amint, ha hátul van elől,
mocskos ragyog, mert igaz,
ajkam akkorra papírlap,
libbent, arcomról levált,
és zuhantunk nyomban véle,
és csatatér mély tengerágy,
és hát később az történt,
lisztes molnár mit mesélt,
hogy hölgyem arca szellemként
halványult árnyfehérré…
(Katalin Nagy)
Második verziómat videóstul, nyersfordításostul csak
egy fricskának szántam, azon értő közönségem által inspiráltan, akik
körbefanyalogták az előzőt, de hála az egyik ilyen fanyalgó persona mélynövött
okoskodásának, ma ráakadtam Mike Butler 1994-es cikkére az Independentben,
aminek kivonatos változatát itt közlöm, különös tekintettel az alkotók
személyes megnyilvánulásaira benne, no meg a cikkíró mindenben engem igazoló
fejtegetéseire, melynek tükrében kitetszik, hogy a fricskaverzióm is
telitalálat, hiába, nem birok szart csinálni. Talán, ha harmadszor is
nekifutok, na de, akkor direktben magyartalan mondatokat alkotok majd,
teletűzdelem helyesírási hibákkal, a videón pedig fehér orgonák között
rózsaszín hattyúk fognak úszkálni lila habokban. A zárójelenetbe esetleg még
becsempészem Bachot, amint idős- totyakosan, rizsporos parókában szunyál egy
félhomályos templomsarokban. Már látom is hogyan özönlenek a lájkok ezerszám.
Csuda lesz.
A Whiter Shade of Pale: Mike Butler asked its authors to help
(Independent 1994. 09.18. from Mike Butler)
IT'S A summer song of pervasive dread,
a wedding hymn riven with sexual anxiety,
an epochal composition .
Keith Reid who had the idea for the song, at a 'gathering'.
'Some guy looked at a chick and said to her, 'You've
gone a whiter shade of pale'. That phrase stuck in my mind. It was a beautiful
thing for someone to say. I wish I'd said it,'
'The title came first. It's always like that; like a
puzzle. After the title you find the rest of the pieces to make a picture.'
The found phrase is felicitous.
Brooker's setting was a motley synthesis, derived
from Bach and Percy Sledge. 'When a Man Loves a Woman', a hit of the previous
year, which also had a hymnal quality,
Reid's cryptic lyrics inject some of the waywardness
of the counter-culture.
There's a tension between the placid majesty of the music and the paranoia and messiness of the subject-matter.
'I never understand when people say they don't understand
it,' said Reid. ' 'We skipped the light fandango.' That's straightforward.
'Turned cartwheels across the floor.' It seems very clear to me.'
Nervously, I hazarded my own reading, the summation
of my voluntary immersion in the world of 'A Whiter Shade of Pale', and much
pondering on its significance. Is it about getting pissed and fancying the
person opposite you?
'It's a story, a journey, seen from the point of
view of a man character.'
The song explores what it means to be wrecked, in
more than one sense of the word. A nervous seducer sustains his courage with
alcohol. As he becomes more drunk, his impressions of his unfamiliar partner
become confused by stray thoughts, fragments of childhood reading and his own
faint-hearted aspirations.
The song's recurring metaphor is of maritime
disaster, and a parallel is made between romantic conquest and the allure and
peril of the sea.
The hero is a callow juvenile, far happier with a
book than risking the emotional bruising of relationships. This ambivalence is
underscored by frequent allusions to nausea.
As befits a night of excess, there are gaps in the telling.
The listener is invited to fill the gaps with his or
her own (prurient) imagination.
The analogy with Canterbury Tales, whether welcomed by Reid or not, holds good. Both are quintessentially English works, the one established in the canon of literature, and the other a pop standard. Both have associations of piety and decorum. Both, beneath their respectable surface, are puerile and sex-obsessed works.
'A Whiter Shade of Pale' is all about sex, and
juvenile sex at that.
And yet the last verse is essential to an
understanding of the song. We at last learn that the drunken seduction is
consummated, and the sea metaphor reaches its apotheosis in the oblivion and
forgetfulness of sex.
The edited (short)version, which swam into the
collective consciousness 27 years ago, still keeps its head above water.
