25 november 2015

Haplopók. Alaposan átdolgozott 8. fejezet, ami nemhogy az utolsó, de igazság szerint a legelső(nek kellett volna lennie.)






Alarm: ez a Y DNA Haplogroupokkal foglalkozó sorozatom úgy keletkezett, hogy miután belefutottam a témába, és számomra teljesen új volt,  érdekes játéknak tekintettem, (sok helyütt direkt rájátszással,) és úgy fogtam az "ismertetésébe", hogy magam is közben ismerkedtem vele. Tehát inkább fogható fel szubjektív naplónak az ismerkedésről, mint tényhalmaznak. Természetesen a felkutatott források révén, folyamatosan applikálódott bele egyre több tényként kezelhető kutatási eredmény, -bár minthogy alig több, mint 10 éve született meg az első haplocsoport  filogenetikus fa, és a kutatások azóta is folynak, az ún. nevezett szakirodalomban is egymástól jelentősen különböző adatokra bukkanok, főleg az eredet (kor) meghatározások esetében.  Saját gondolatok, elképzelések, feltételezések keverednek itt mások (sokszor enyémnél is "őrültebb") hipotéziseivel, tényekként kezelhető ismeretanyaggal. Bár a fejezetek nyilván elkezdődnek és véget érnek, mégsem lezártak, ha valamit érdemesnek találok rá, hogy utólag csatoljam a már leírtakhoz, hasonlóan ehhez a megjegyzéshez, zöld színnel fogom feltüntetni. Az egész sorozat csak egy gondolatébresztő kísérlet, szándéka szerint. Ezt azért is tartom szükségesnek előrebocsátani, mert magyarul olyan kevés anyag van még erről, hogy a google kereső mindjárt a második oldalon kidobta nekem saját kis irományomat, DNS haplocsoport címszó alatt. Ez kemény :)

Tehát fogja fel úgy mindenki, tudományos mesesorozatot olvas, minden konklúzió nélkül!


Két emberkét sodor a jeges, megvadult áradat; egy tudós professzort, és egy egyszerű mezei szántóvetőt (parasztot.) Mindkettő meglátja a közelükbe érkező farönköt. A szántóvető felkiált:
-Köszönöm, Istenkém, hogy megmentésemre küldted ezt a mentőcsónakot!
Mire a professzor átveszi a szót:
-Jóember, miről beszél maga? Én nem látok itt mást, mint a végső soron virtuális térben, látszólag  határozott térbeli paraméterekkel rendelkező "objektumot", aminek alapanyagát a köznép "fa" terminológiával illet. Nos, ha kémiai összetételét megvizsgáljuk különböző szénalapú molekulákból állhat... 
Mire tovább boncolja a mikroszkopikus méretű összetevőket, és eljut a kvarkokig, és mire már bebizonyítaná, hogy valójában nincs is ott semmi, csak egy pulzáló energia-, még inkább információhalmaz, addigra sajnos ép belefullad a vizebe, míg  derék parasztunk már rég kievickélt a partra, és árkon-bokron túljár... 






Általában nem szokásom, és nem szeretek bejegyzéseket likvidálni  naplómból, ha már személyes, és vállaltan esendős, tévedésjogátfenntartós, de hű (ha) önmagamhoz,
ám legutóbbi haplopós bejegyzésem kapcsán komoly okom volt rá.

Belefutottam egy témába, felgyújtotta képzeletem, volt rá szabad hetem, gondoltam elökörködöm vele, mert kínálja magát, és a motiváltság is megvagyon, elég kilépnem az utcánkra :)
Mert korántsem mindegy, nem úgy van az ám, hogy közel-keleti, oszt jóccakát, hanem ki perzsa, ki kurd, ki arabus, s ha muszlim is, na de most síta-é, avagy sunnyita? :)
Az is lehet, hogy bár muslim, de közel-keletinek csak álcázza magát, mert hogy valójában pakisztáni. Habár sokat még ezzel sem mondtam, mert ettől még lehet sindh, avagy pandzsábi, vagy éppen kásmír, mint derék főbérlőm, Sah úr (de nem ám a perzsa!)
Leginkább a lengyel boltban tevékenykedő kurd boltos legényt kedvelem. Mindjárt ráéreztünk,  rokonynépek vagyunk!
Két hónap után már a fehérek között  elég jól eligazodom, kapásból kiszúrom, ki a Őshonos I, ki fehérorosz,  lengyel, háááááá,  magyart meg végképp pláne! Főleg, ha meg is szólal:
-Jányom, itt három forint a virág!
-Font lesz az, mama....
Üzenem az otthoniaknak szegény anglius nagyon nyög és nyüszít is  má minkalattunk, mostanra teljesen tönkre is mént, rongyos 450000 forintnál nemigen képes fentébb  srófolni azt a nyavalyás minimálbért.

Aztán erősen próbáltam a megszabott időkeretemhez is tartani magam, de a folyamat végére már nem is én választottam témát, a téma szemelt ki engemet.
Álmok, egybeesések, egyéb nem véletlen véletlenek.
Nap mint nap sodor elém a sors olyan virtuális fragmentumokat is, (ugye, hogy kikupálódtam?) amelyek mindjének külön-külön szánhatnék pluszban még egy-egy hetet.
Mert megérdemli.
Így az "uccsó" nyolcadik fejezetbe, már annyi mindent zsúfoltam egybe, hogy abból három bejegyzés is kitelt volna, (és nem, nem őrültem meg,)
és az  ott elkövetett értelmezési kísérleteim is csak Murfhy bácsi tehették volna boldoggá, oly széles spektrumát prezentálták, hogy egy-egy genetikában használatos, rút kifejezést,
hányféleképpen lehet félreértelmezni :)
Ott voltam a szeren!
Mennie kellett.

Ez a beismerés nem jelenti egyúttal, hogy lemondtam volna párhuzamos Ádámok- teóriámról,  vagy  arról az elgondolásomról, hogy a  feltárt mutációk, nem  a "vakvéletlen" művei.
Ha nyilván nem is közvetlen vesznek benne részt, de valamiképpen mégis jelzői, vagy indikátorai, avagy következményei - igenis-, a rasszok keveredésének, kialakulásának.
Aztán  lépten-nyomon betüremkedett a képbe a mitikus, az irracionális is, amit a tudós, még ha észre is vesz,  akkor sem láthatja.
Én viszont nyugodtan megőrülhetek.
Ezután. Ez után.
És mintha ki is rajzolódna előttem valami,  mégis túlnő rajtam, nem vagyok képes megragadni, úgy lehet, én pedig az erdőtől nem látom a fát?



Keresd a nőt!
Nem kerülhettem el, valamilyen szinten mégis meg kellett ismernem annak a kutatásnak a hátterét, aminek az eredményeit szándékomban állt bemutatni, sőt, meg is kérdőjelezni,
s annál kicsit mélyebben, hogy ja igen, a gének, meg a  DNA, meg kromoszómákok, és voila haplocsoportok :) 
Az valami olyasféle lehet, mint a vércsoport..
.
És ennek utána még egyszer nem fogok könnyelmű kijelentést arra vonatkozólag mivel,  mennyi ideig foglalkozom, meghajolok a mú-zsákok akarata előtt.

Pedig már kezdtem magam beleélni, hogy én is pragmatikus projektelő leszek, de mégsenem!

Nálam ezután a "vers" az úr, én max, a cifra szolga!
Ez a téma mindent megérdemel!

Ugyanis elképesztő dolgokkal találkozom;


-vannak Annunaki-hívők,



- s közöttük, akik a sumérok által megörökített, gonosz reptiliánok génmanipulált teremtményeit az illuminátus tagjai között keresik :),




 
-vannak  különböző E3b-s hívők,  és köztük,  kik  zsidó-néger messiásról prédikálnak, s arról, hogy a 12 törzs hajtotta igába a földet, Aztán vannak akik, teljesen alaptalanul(?) az E3b-seket Arbinoknak vélik (R1b)




-vannak kik Nyugat-Afrikában, Beninben keresik az egykori zsidó államot, (mondjuk ott is van egy, OUIdea  néven vannak, az a Woudu őshazája), s vannak, akik  inkább Közép-Amerikába teszik a választottak valódi őshonát.

-Vannak R1a-s  Arianok, és vannak R1b-s Arbinok; ők leginkább a szkítaság fölötti tulajdonjogon marakodnak...



-Vannak, akik H. Blavatsky asszony szellemét idézik, vannak akik R. Steiner mellett voksolnak, ennek alapján keresik az emberiség bölcsőjét az elveszett Lemúriában, avagy Atlantiszon,

-Vannak akik a Nibiru legközelebbi érkezésére várnak.


És mindezek mögött ott húzódik  őstörténelmünk, amit minden bizonnyal a fránya genetika miatt előbb-utóbb teljesen át kell írniuk történészéknek, bár nyilván nem lesz könnyű menet; majd jól elsáncolják magukat szegény üldözöttek a jól bevált, körbehivatkozós technikájukkal :)
"legfrissebb időfám!"

No, és  ott van az emberiség mitikus hagyománya is, ami számos ponton összecseng világszerte...



kincsesbánya :)

És mindezeket én egy hét alatt le akartam tudni :)
Hiszen jóformán még el sem kezdtem!!
Ám mielőtt még nekivetném magamat, mint éhtyúk, a tiszta búzának,

jöjjön ama nagyon utált, de elkerülhetetlen genetikai gyorstalpaló!


Első nap.
 Kezdetben teremté az Úr a Mengyelejev által periódusos rendszerbe foglalt elemeket, különös tekintettel, a C (szén), H(hidrogén), N(nitrogén), O (oxigén), és P(foszfor) nevezetűekre.
És látá az Isten, hogy nem is annyira jó, de így sikerült...

Második nap.

 És megalkotá ezekből a dezoxiribonukleinsavat,  hogy tudná miben tárolni a lelkes állatok  előállításához szükséges információhalmazt. Szilícium épp nem akadt a keze ügyibe, tehát a Szaharát máris kilőhetjük, mint édenkerti helyszínt!

A dezoxiribonukleinsav (DNA) nukleinsavakból felépülő szerves makromolekulák csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az örökítőanyag. 


Gén: az öröklődés fizikai és funkcionális alapegysége, amely egy meghatározott információt hordoz; a DNA egy szakasza, amely átírt és egy regulátor szekvenciából/régióból áll, utóbbi teszi lehetővé a transzkripciót.

...És mire még kimondania is sikerült, el is telt a második nap...




Ayida-Weddo Loa egyenest a benini OUIdahból (Júdából): Avida-Veddo voudu istennő, a kígyós istennők klubjából; termékenység, szivárványok, a szél, a víz, a tűz, és a kígyók. Ez az afrikai  Júdea, a voudu, és az amazonok hazája



DambAllaH pediglen a férje----
Végre sikerült jó képet vágnom, ő már adult DNA

 Harmadik nap.


Mert hogy a DNA-nak valami struktúrát is adjék az Úr, mely sokasodni, de legalábbis megduplázódni képes, a harmadik napon csomagolásba fogott,

és DNA-jának négy bázisát,
A (Adenine),
C (Cytosine),
G (Guanine),

T(Thymine)


elébb bázispárokba rendezé.


Bázispárnak nevezzük a komplementer DNA vagy RNA szálak egymással szemben elhelyezkedő,hidrogénkötésekkel összekapcsolt nukleotidpárját (gyakran bp-ként rövidítve). 

Minthogy csak egyetlen  emberben

3 ezer millió bázis alkot kb. 25 000 gént, ami 23 kromoszómába van becsomagolva,

nem is csoda, hogy eltelt a harmadik nap.



Negyedik nap.

Minthogy összetévesztette bajszával,megpödörte.
Meg azért is, hogy programot adjon a szufi kerengő derviseknek, és a tudósoknak.

A mozgásformához aztán a növényi hajtások, és a bolygók is kedvet kaptak. Meg a csigaházak, növekedés közben.



1953 májusában és áprilisában kiadott publikációkban az angol fizikus, FRANCIS CRICK és az amerikai biológus JAMES WATSON bebizonyította, hogy a DNS kettős hélixet alkot.

A csavarvonal, más néven hélix térgörbe, mely úgy származtatható, hogy egy henger, kúp vagy gömb felületén egy pont egyenletes sebességgel mozog a felület tengelye irányában, és közben egyenletes szögsebességgel forog a felületen a tengely körül.

A molekulák központjában bázisok állnak. Crick és Watson DNS modellje ami 1953-ban épült, jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg. 


Kettős hélix szerkezet;

melyben a két szálon lévő bázisok egymással H-hidak segítségével kapcsolódnak: 
A:T - 2db, 

G:C - 3 db H-híd





  • Egy duplaszálú DNS bázispárosodása, ahol a foszfátgerinc világoskékkel; az adenin rózsaszínnel; a guanin zölddel; a timin sárgával; a citozin pedig kékkel van jelölve. A bázisok közötti lila csíkok a hidrogénkötéseket jelképezik. Guanin és citozin között három, adenin és timin között kettő hidrogénkötés épül ki.

    (Phospate backbone: foszfát-gerinc)

    egymással szemben komplementer bázispárok, A:T és G:C helyezkednek el, így a párosok térkitöltése megegyezik.

    replikáció (másolás) lehetősége,

    genetikai kód - szálon belül nem kötött a sorrend = nem monoton !

    egy "csavarmenet" 34 A, 10 bázispár / 1 csavar, 36o / bp

    lefutás antiparalel, 5' - 3' irány

    háromdimenziós szerkezet - nagy és kis árok, (major, minor groove)

    Ötödik nap.

     Hogy a kódfejtők se unatkozzanak, az emigyen becsomagolt információ-tömeget még jól le is kódolta.


Sikerült kideríteni, hogy a fehérjéket felépítő 20 aminosavat a DNS-szálon hárombetűs "szavak", kodonok határozzák meg.

  Crick és Watson híres cikkében a Nature-ben 1953-ban azt mondták, hogy a munkájukat Wilkins és Franklin munkája ösztönözte. 
Egy hangsúlyos bemutatón 1957-ben Crick lefektette a “központi dogmát”, ami megjósolta a kapcsolatot a DNS, az RNS és a fehérjék között, 

és megformálta a „szekvencia-elméletet”.

A replikációt, a kettős hélix szerkezet egy kritikus bizonyítékát 1958-ban fedezték fel, a Meselson-Stahl kísérlet formájában. 

Crick és munkatársai kimutatták, hogy a genetikai kód egymást nem átfedő, kodonnak nevezett bázishármasokból áll. Har Gobind Khorana és mások nem sokkal ezután megfejtették a DNS-kódot.


          




A fehérjeszintézis (transzláció) kezdőpontját általában egy ún. "start kodon" határozza meg (ATG vagy RNS szinten AUG), ami metionint jelent.

A transzláció befejezését három különböző "stop kodon" jelezheti (TAA, TGA, TAG). Egy aminosavat maximum hat különböző kodon jelenthet (pl: Leu - lásd a fenti ábrát).

Egy betűsorban nagyon sok helyen fordulhat elő véletlenül is az ATG kombináció. A legtöbb nem kezdőkodon. Hogyan ismerhető fel (a sejt számára is) a kezdőpont?

A DNS-szekvenciában nemcsak a fehérjék szerkezete (kódoló régió), hanem a gén kezdete és vége, valamint működésének (génexpresszió) mikéntje is meghatározott a DNS-szekvencia által. 

A lokusz   a  szekvencia elfoglalt helyét jelenti a kromoszómán vagy a  genetikai térképen.




A DNS szekvenciák elrendeződése kvantumfizikai szinten, kísértetiesen hasonlít, bizonyos aspektusaiban a számítógépek világából ismert bináris rendszerre.

A DNS-szekvenálás olyan biokémiai módszer, amit a DNS oligonukleotid nukleotid bázisainak, tehát az adeninnek,guaninnakcitozinnek és a timinnek a sorrend-meghatározására használnak. 
A DNS szekvenciája határozza meg a sejtmagban, a plazmidokban, a mitokondriumban vagy a kloroplasztiszokban azt az örökletes genetikai információt, ami minden élő szervezet működésének alapprogramját adja.

A restrikciós enzimek egy lehetséges alkalmazása az ún. restrikciós térképek készítése, ami  arra jó, hogy DNS-ek „ujjlenyomatait” készítsük el, vagy kissé különböző DNS-szálakat hasonlíthassunk össze. A módszer a következő: a DNS preparátumot összekeverjük egy ilyen enzimmel. Ez hasít bizonyos helyeken, a hosszú szálakból rövidebbek lesznek. Ezután másik enzimet keverünk hozzá, ami más helyeken fog hasítani. Az eljárást lehet még folytatni több enzimmel is. Végül a keletkezett fragmenteket gélelektroforézis útján szétválogatjuk méret szerint. A kapott mintázat jellemző lesz az adott génre vagy DNS-szakaszra. A módszer a gél típusától függően 100-20 000 bázispár hosszú fragmentek szétválogatását teszi lehetővé. (Wikipedia, a barátod)

Hatodik nap.

Istenkénk belépett a kamaszkorbaa. Mutálni kezdett...


A heterozigóta embernél adott lókuszon eltérő aléllok,azaz az eredetitől (Vad allél)eltérő variációk lehetnek.

Vad típus: a gén eredeti formája, amely a természetes populációban a leggyakoribb.



Allél: a gén alternatív formája (például a1 és a2). Vad típusúnak az eredeti, a természetben leggyakoribb génformát nevezzük. 


Az új allélok mutációval keletkeznek. 


Mutáció: hirtelen létrejövő, öröklődő megváltozás, ami nem a tulajdonságok kombinálódása révén keletkezik. 
Típusai a kromoszóma- mutáció és a génmutáció. 
A kromoszóma-mutációt a kromoszómák eltörése és rendellenes visszatapadása okozza. 

A génmutáció során a DNS-molekula (nukIeinsavak) egy-egy nukleotidja valamilyen módon hirtelen megváltozik. Ez lehet pontmutáció, vagy a nukleotidok sorrendjében bekövetkező változás, tranzíciók, transzverziók, frameshift, deléció stb.


Pontmutáció: A kromoszóma egy génjében pár nukleotidnál következik be változás.

A mutációk:
Váratlanok – a mutáció ugrással, hirtelen alakul ki, a szervezet nem készül rá
Nem irányítottak – a szervezet számára lehetnek előnyösek és károsak is, és sem nagyságuk, sem hatásuk nem jelezhető előre
Tartósak – olyan változások, melyek öröklődnek, vagyis az utódnemzedékre átvivődnek
Egyediek – mutációval korábban nem létező új allél, vagyis genotípus keletkezhet


A genetikai marker egy gén, vagy DNA-szekvencia egy ismert helyen egy kromoszómán, amit lehet használni azonosítására egyéneknek vagy fajoknak. Úgy lehet leírni, mint egy variációját a megfigyelhető genomi lókuszoknak, amely átalakult mutáció révén. 

Egy genetikai marker lehet egy rövid DNS-szekvencia, például egy szekvencia környező egyetlen bázispár változás (egypontos nukleotid polimorfizmus, SNP), vagy egy hosszú, mint a miniszatellit.

Hetedik nap.

A hetedik napon az egész trutymóval még elszöszmötölt kissé, levezetésképpen.  Hogy meg ne sértsük vele,  ezért ezt tapintatosan evolúciónak neveztük el.






Most nézzük meg a selyemhernyó lepkéjének sorát (a táblázat 15. oszlopa), és haladjunk lefelé a gerincesek között osztályról osztályra. Figyeljük meg, hogy e rovar citokróm c fehérjéje közel ugyanolyan mértékben különbözik olyan egymástól igen eltérő szervezetekétől, mint az ember, a pingvin, a teknős, a tonhal és az orsóhal. Figyelembe véve az említett szervezetek közti óriási változatosságot, meglepő, hogy citokróm c fehérjéjük tekintetében mindannyian majdnem ugyanolyan százalékban különböznek a selyemhernyó lepkéjétől."Pirosak az emlősök és az egy szem erszényes, a kenguru, kékek a gerincesek. Zöld az egyetlen ízeltlábú, sárga az egyetlen növény, narancssárga az egyetlen baktérium.  Egy ló  pont annyira különbözik egy lepkétől, mint egy ponty :)
További fogalmak

Genetikai egyensúly: kizárólag rekombináció útján egy populáció allélgyakorisága nem változik meg, külső hatások/mutációk nélkül a genetikai egyensúly állandó.

Frekvencia: a populációban az allélt hordozók számát frekvencia (génfrekvencia) formájában fejezik ki. Különböző populációk között ezeket a génfrekvenciákat hasonlítják össze.

Alapítói hatás: a populációgenetikában az alapítói hatás a genetikai sokféleség csökkenésére utal, ami alacsony egyedszámú új kolónia létesítésekor történik. Egy populációban azt mutatja, hogy az emberek nagy számban származnak  egy eredetileg kis számú, ősi csoporttól. Az eredeti és az új kolónia alléljainak gyakorisága is értelemszerűen eltérhet, másképpen a populációk létszám-csökkenése genetikai összetételük megváltozásához vezethet. Az alapítói (és a rokon jelentésű palacknyak = populáció létszámának radikális csökkenése) hatás csak szélsőséges esetei egy nemzedékről nemzedékre minden populációban lejátszódó folyamatnak, amelyet genetikai sodródásnak nevezünk(Lásd ott is).

Genetikai sodródás: egyes allélok gyakoriságának véletlenszerű változása – szemben a nem véletlenszerű természetes szelekcióval. Kis populáció-méretnél felerősödik. Lásd még: alapítói hatás

Genotípus: egy sejt vagy szervezet genetikai információjának összessége.

Fenotípus: az egyed megjelenési formája (külső és belső tulajdonságok), amely a genotípus és a környezeti tényezők kölcsönhatásának eredményeként jön létre.

Filogenetikai profil: annak leírása, hogy egy adott gén mely organizmusokban található meg és melyekben nem (teljes genomok ismerete szükséges) Az azonos, ill.  hasonló (vagy épp  komplementer) filogenetikai profillal rendelkező gének között funkcionális kapcsolat valószínűsíthető, hiszen ez azt jelenti, hogy a szóban forgó gének mindenhol együtt fordulnak elő. Filogenetikus:fejlődéstörténeti.

Genom: az ember teljes genetikai információja, a genom közel 99 %-a a sejtmagban, ill. kromoszómákba csomagolva, míg a maradék 1 %-a a mitokondriumokban található. Mai ismereteink szerint a mitokondriális DNS 37 gént hordoz, míg a sejtmagi, kromoszómákba tömörült ún. nukleáris géneknek a száma kb. 25–30 ezer. A sejtmagi géneket mindkét szülő egyenlő mértékben hagyományozza ránk, ráadásul az egyedfejlődés egy bizonyos stádiumában ezek keverednek, rekombinálódnak is egymással. A legutolsó nemzedékben két nukleáris felmenőnk van, egy generációval „feljebb” már négy nukleáris elődöt találunk. Húsz emberöltőre visszamenően, átlagosan huszonöt éves generációs idővel számolva, több mint egymillió azon elődök száma, akik hozzájárultak sejtmagbéli génjeinkhez.

Genom program: egy élőlény DNS készlete, szekvenciájának meghatározása. Az egyes gének DNS szekvenciáinak kijelölése, a gének annotálása. Legismertebb a Human Genom Program. Sok más élőlény genom programja ismert: C. elegans, Drosophila, E. coli,malária kórokozó, fágok, baktériumok, élesztők, csimpánz, ló, kutya, egér, patkány, szarvasmarha, macskák stb. Az emlősök mintegy 35000 gént (3x109bp) hordoznak a genomjukban.



Polimorf, poliformizmus:  (változatosság, vagy sokféleség): Egy gén változatból, más néven allélból, a populáción belül legalább kettő van jelen.
Polimorf gének aránya a populációban: a leggyakoribb gén aránya is kisebb, mint 95%. A genetikai sokféleségnek (genetikai polimorfizmusnak) a gyakori heterozigótaság az alapja. Az ember összes génhelyre (lókuszra) számított heterozigótaságának átlagos értéke hozzávetőleg 10 százalék.

Haplotípus: allélok csoportja egyetlen kromoszómán Az egyedi szekvenciák egymástól eltérő pozícióik (mutációik) alapján egy-egy haplotípust határoznak meg. Azok a szekvenciák megegyező haplotípusúak, amelyek ugyanazokat a mutációkat tartalmazzák. A haplotípusokat haplocsoportokba soroljuk egyes ősi, azonos mutációik alapján. Azok a mutációk, amelyek egy haplocsoportot jellemeztek hosszú idővel ezelőtt, a filogenézis során csak egyszer alakultak ki, és többségükben jellegzetes földrajzi eloszlást mutatnak.

NRY: nem rekombinálódó Y kromoszóma. Populációk apai ági leszármazási vonalát az Y- kromoszóma azon szakaszainak vizsgálatával követik nyomon, melyek polimorfak, és a meiózis során nem rekombinálódnak. Az Y-kromoszóma generációról generációra viszonylag változatlan formában öröklődik az apai vonalon. Jelentős részén csak mutációval jöhet létre változás, nem keveredik az anyai és az apai információ. A mutációkból követhető a férfiak genetiai története földrajzi és filogenetikai értelemben.

Apai vérvonal: (apai leszármazás) az Y kromoszómán lévő gének illetve DNS szakaszok allélikus változatainak meghatározásával lehetséges, mivel az Y kromoszóma apáról fiára öröklődik.

Anyai öröklés: extrakromoszomális öröklés, citoplazmás gének öröklése, extranukleáris öröklés: A ♀ (petesejt) citoplazmájában lévő gének öröklésmenete: pl.: mitokondrium gének, kloroplasztisz gének, szimbionta baktérium gének. A Mendel törvények nem érvényesek ez esetben. Az utód mindig az ♀ fenotípusát örökli.
Mitokondrium: a mitokondriumok feladata, hogy segítsék az oxigén felhasználását a sejt energiatermelésében. Minél tevékenyebb a sejt, annál több mitokondriumot tartalmaz. A DNS-változások, -mutációk a mitokondriumban, - hasomlóan a sejtmaghoz - spontán jönnek létre, általában egyszerű másolási hibák, amelyek a sejtekben működő hibajavító mechanizmusok ellenőrző rendszerén észrevétlenül átcsúsznak. A mitokondriális DNS-ben van egy kb. 1200 bázispáros nem kódoló – az ún. hipervariábilis (HVS) – régió. Az itt kialakult mutációk gyorsan rögzülnek, és aránylag gyorsan elterjedhetnek a populációban. Mivel a szakaszon kb. minden tízezredik évben rögzül egy mutáció, ezért ez molekuláris evolúciós óraként is használható. A mitokondrium anyai leszármazás szerint öröklődik.

Ennyit, és csak ennyit mára. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése