19 október 2019
További sorsa, meghalt.Third chapter: Pillangóeffekt, és egyéb rockballadák
 |
| Mr. Moss, saját kép |
Már jó tíz éve használjuk ezt a bolygót fiaimmal, mint virtuális lakást. Úgy küldözgetjük a nagy messzibe az aktuálüzeneteket egymásnak, mintha a szomszéd szobába kajabálnánk át, nevezhetnénk egykedvű összetartozásnak ezt, s nem gondoltam, hogy a szisztem dugába dőlhet majd. Kétezer klométer meg sem kottyant neki, de Kambodzsa, Ausztália, Új Zéland kurva messze van.
Behunytam a szemem, és Zoli nem volt sehol, az eddig behálózott tér egyetlen pontján sem észlelte a radarom. Most visszgondolva, talán ez volta kis rebbenés, ami világégésbe torkolt bennem. Talán.
Persze, beszéltünk, a képek érkeztek, a barátnője naplót is vezetett, ami meg is található a blogomon is. Nem aggódtam halálra magam, Zoli már másfél évesen fötört megállíthatatlan, miniatűr győztes hadvezérként. Meglehet, Ő nem így élte meg magát, de a hitem megtartotta. Azért a vietnami biciklitúrákat utáltam pöttyet.
Szóval úgy képzeltem én egy éve, varázsütésre elillanó erőm majd hamar visszatér, múló gyenge csak.Viszont két hónap alatt kiveszett belőlem minden, ami embernek erőt adhat, a fény, a hit, a remény. De eccerűbb, ha mutatom. A két kép között mindössze kettő hónap telik el.
Fenti fotó Saint Ivesben készült, Virginia Wolf szülőházát mentünk oda meglátogatni mi.Szünidei matiné a gyereknek.
A másik Burtonben készült, 2018 december elején kellett utaznom a bankkártyám végett, de tök beteg voltam már előtte is folyamat, kábé egy hónapja. És utána következő hónapokban szintén, egyik meghűlésből esém bele a másikba én, nonstop nightmare, brrrrr.
Utazol Arthur, letelt az évad.
 |
| Burton felé, féluton |
Mert értem én, hogy én büszke daliám barbár dalia, én viszont nem tíz celsius fokos hálószobában szocializálódtam. Ide már kompromisszum kelleték, jó erős, kis szobámba apró légmelegítő, s annak használatának elektromos díjának fejében :) a vízdíjelmaradás havi részletének általam történő kiegyenlítése. Megvettem hát visszafele is vonatjegyem, s jutalmul egyéb meglepi is várt, papírtapéta, a hidegtől mindig nedves szobám falán. Komolyan mondom, azt hittem berosálok.
De inkább magamhoz ölelém kedvenc maccsomat, és leszegett fejjel fordítottam tovább.
 |
| őérte mindent |
Taciturn
Across the sea to you
I've left myself deserted here again
Across the sea to you
My pieces are too broken now to mend
In the middle
Under a cold, black sky
The sun will only burn for you and I
In the moment...
Before I lose my mind
These hours don't mean anything
This time...
Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Across the world for you
My reasons have no reasons to remain
I'd cross the world for you
I don't know what I'm doing wrong
But I can stay the same
In the middle
Under a clear blue sky
The sun can only burn for you and I
In the moment
Before I lose my mind
These hours don't mean anything
This time...
Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Give me a sign
Show me the light
Maybe tonight
I'll tell you everything
Songwriters: COREY TAYLOR, JAMES ROOT, JOSH RAND, ROY MAYORGA
A Tengernek túlsó partján,
ahol te újra magamra hagytál,
a tengernek másik partján
én menthetetlenül széthulltam már.
Körbezárva,
a zord, s fekete ég alatt
a nap téged, s engem fog perzselni csak,
és a perc előtt,
eszméletem, ha hagy,
nincs már mi számíthatna akkor majd.
Küldj egy jelet,
vezess engem,
ma éj, úgy lehet,
mindent elmondanék neked.
A földön is átkelnék hozzád,
az okok oktalanná váltak már,
a földön is átkelnék hozzád,
nem értem mit teszek rosszul,
mért vesztem el magam.
Körbezárva,
a kék, és tiszta ég alatt
a nap csak érted, s értem lángol majd
és a perc előtt,
eszméletem, ha hagy,
nincs már mi számíthatna akkor majd.
Küldj egy jelet,
vezess engem,
ma éj, úgy lehet,
neked elmondanék mindent
(Katalin Nagy)
Soldier of fortune
Gyakran meséltem az útról,
mit jártam én,
csavargóként éltem,
e napra várva rég,
hogy ölellek,
a dal neked szól,
s talán felelnéd,
heverj mellém, szeress,
és én biztos maradnék,
de érzem, időm fogytán van,
s a dal, mit daloltam,
csak távoli visszhang,
mint szélben
hangja malomkeréknek ,
azt hiszem, én már
kalandorként végzem.
Az idők során csavargóként
az újat hajszoltam,
letűnt napok,
éjük fagyos,
magányos utam,
de akkor úgy képzeltem,
szemem mellém vetít,
bár vakság megzavart,
mutatta, nem vagy itt,
de érzem, időm fogytán van,
s a dal, mit daloltam,
csak távoli visszhang,
mint szélben
hangja malomkeréknek ,
azt hiszem, én már
kalandorként végzem.
Igen, hallom a szélben
hangját malomkeréknek,
azt hiszem, én már (csak)
kalandorként végzem.
(Katalin Nagy)
I have often told you stories
About the way
I lived the life of a drifter
Waiting for the day
When I'd take your hand
And sing you songs
Then maybe you would say
Come lay with me love me
And I would surely stay
But I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune
Many times I've been a traveller
I looked for something new
In days of old
When nights were cold
I wandered without you
But those days I thougt my eyes
Had seen you standing near
Though blindness is confusing
It shows that you're not here
Now I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune
Yes, I can hear the sound
Of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be
A soldier of fortune
Deep Purple: Kalandor – magyar fordítással
Songwriters: David Coverdale, Ritchie Blackmore
This music video features clips / scenes from the film Cold Mountain.
Translation: Katalin Nagy
No és csattanóként, egy mondanivalójában, stílusában igazán ideillő nóta,
I Who Have Nothing
I, I who have nothing
I, I who have no one
Adore you and want you so
I'm just a no one with nothing to give you but, oh
I love you
He, he buys you diamonds
Bright, sparkling diamonds
But, believe me, dear, when I say
That he can give you the world, but he'll never love you the way
I love you
He can take you any place he wants
To fancy clubs and restaurants
But I can only watch you with
My nose pressed up against the window pane
I, I who have nothing
I, I who have no one
Must watch you go dancing by
Wrapped in the arms of somebody else when, darling, it's I
Who loves you
I love you
I love you
I love you
Dalszerzők: Carlo Donida Labati / Jerry Leiber / Giulio Rapetti Mogol / Mike Stoller
Én vagyok, kinek nincs semmije,
az én nevem csak senki,
Imádlak, és akarlak nagyon,
nevem csak senki, és semmit sem adhatok, de oh,
szeretlek.
Ő vesz neked gyémántokat,
fénylő szikrázó gyémántokat,
de hidd el, kedves, ha én mondom,
ő neked adja a világot, de sosem szerethet, ahogy
én szeretlek.
Ő elvihet hova csak akar,
éttermekbe, drága klubokba,
míg én csak meglesni tudlak,
orromat az ablaküveghez nyomva.
Én vagyok, kinek nincs semmije,
Én, én csak egy senki,
látnom kell, más visz a táncba,
valaki más zár két karjába, mialatt, drága, én vagyok csak,
aki imádlak.
Katalin Nagy
Megjegyzés: A fordítással a Tom Jones féle verzióhoz igazodtam, az énekes némileg módosít, a nemek felcserélődése miatt.
11 október 2019
További sorsa, meghalt. Second Chapter, the Angels Never die
 |
| Me, saját kép |
Egy hirtelen jött hőhullám junius végén, az eddigi legforróbb periód, az aranyban lebegő St. Ives öböl, és kicsivel később a Glastonbury- London- Winchester zarándoklatunk.
Adósa maradtam magamnak az akkoriban rálelt historiás hipotézisek felgöngyölgetésével, de legalább mementót állítottam róla.
És ha keltáink mégse lennének héberek, mi mások lehetnének, mint szkíták. Esetleg vegyesen.
Ez utóbbit a legújabb kutatások fényében tényként kezelhetjük.
Csak szólok, a következő videókat egy évvel korábban osztottam meg, minthogy a legújabb tudományos eredmények napvilágot láttak. Pupákok, mért nem engem kérdeztek meg first.
Igazam lett, hogy a Jamna kultura b@szottul külön kezelendő a többi szteppei kulturától. A Jamnások a szkíta kelták tűzfészkei, a többiek pedig nem egyebek, mint nyelvet váltott, s nyílván kissé keveredett... mély levegő, FINNUGOROK,
mert derék magyar ilyenkor nyugton nem maradhat persze, saját eredetét is menten firtatni kezdi. Főként haplogroupilag, bár ez öreg hiba, mert hamarosan konstatálnia kell majd, a dicső multnak végleg befellegzett.
Tudom, ez a két vidi kissé diffúzul hat itten, de a kronológia, az kronológia, fent megtalálható a haplopós fakkom egyben, mármint a blog tetején. Ha valakit épp most csigáztam fel.
Aztán a ládafiából nem csak ezek a haplogroupos videóim kerültek elő, de újraszerkesztettem a régi Nights in White Satin fordításom videóját is esztétikai okokból. Az első, eredeti verzió covermozaikokból tevődött össze, ami elég furcsán adta magát.
(A fotók hozzá az őrületes 2016-os esztendőből vannak válogatva mind.)
Úgy táncolom azóta is körbe újra, és újra azt a kizökkent időt, mint primitív törzs az égből hullt meteoritkövet. Lehet, halálom pillanatáig eldöntetlen marad a kérdés, hogyan csavarodhatsz vissza, a földi lét keretei között, elhagyott sorsod évtizedekkel ezelőtti pontjára, és hogy áldás, vagy épp szadisztikus büntetés ötven évesen átélni, amire tizenhat évesen vágytál lelkedből. A jobb, mint a soha filozófiája, ide kevés. Mert ami utána jön, amit úgy hivunk, együttélés, már törvényszerűen nem szólhat arról, mint aminek nekivágtatok volna anno, fuhh, de kínos, az élet hajnalán. Együtt töltött időnk minden évének megvolt a feloldhatatlannak látszó krízise, amikre válaszreakciónak csak a menekülés adódott, de minden egyes esetben történt valami, ami maradásra bírt, és utána valahogy a dolgok feloldódtak.
Már a kezdet kezdetén, 2016-ban azt mondtam, hogy szép és jó, de ez nekem túl intenzív, lelépek, istenemre. Nos, le is léptem egy sírkőről, s azon nyomban lábam törtem. Maradtam.
Nos, utazhattam is, felszámolni az említett lakást.
Bogdán fiam nevezetű lakótársamnak, ugyanis pillanatnyi egzisztenciási zavarában sikerült elfuckni a kéglit.
 |
| a burtoni atmoszféra körbeleng épp itten |
Míg első pánikrohamomat példás ápolással oldotta, és fergeteges kirándulóshóval hintette be Phil, másodjára kibérelt egy jóval nagyobb lakást, a kutyáját, akivel addigra kiadósan rühelltük egymást pedig elnyikkantotta a háztól, illetve haverjának ajándékozta, nem szeretném az állatvédőket bestresszelni. Sőt, két kiscicával is beállitott helyette, ami aztán végképp megfőzött. A kéglihez tartozó kertről most nem írok újabb esszét, már megtettem before.
Idilli, leszámítva azt az apróságot, ami mindig megtörténik velem életem során, minden tartós kapcsolatomban. Amúgy is krónikusan alacsony ingerküszöböm a béka segge alá zuhan, határaim elvesztem, és logikusan ez testemen is manifesztálódik, hízásnak indulok. Ha nem indultam volna annak még eléggé a döglött pajzsmirigyem révén. Testetlen elvágyódásról beszélni tehát ebben a szituban kissé morbid lenne, inkább testes lesz az.
 |
| Exeter, épp átutazóban, a dundit rejti a kabát |
Ez amúgy is valami gyári hiba lehet nálam, vagy későbbi totálkár, de nekem egy dolog szeretni valakit, ám mért kell ahhoz együtt is élni?
Már pedig ennek ez a módja többnyire.
Nem történt itt külsőleg semmi nagy csatt köztünk, nem volt oka.
2018 tavaszán meghalt anyám, és ezt egy régi iskolatársamtól tudtam meg, nem a testvéreimtől. Ok, ahol nincs, ott ne keresd.
Volt egy barátném is, hittem, aki hirtelen csak elémperdült, nekem nincsenek ám láncaim, szólta.
Jól van, Millus, nekem meg vannak, de eztán majd egyedül csörgetem. Ahol nincs, ott ne keresd, újfent.
Ahol meg VAN, ott nem találod, idiot?
Így esett megint maradtam, de már hova is mentem volna?
Elrendeltetett, mert hatalom.
És eljött a nyár, a csillogós.
Miért?
Sziluetted elnézem
a rőt naplementében,
a szél átfonja kezem,
és nyugatra vezet engem,
sodródom örökké,
de marad velem a kérdés,
találok ösvényt, mely enyém?
Vágyakozom e napért.
Ezt a földet átszelem,
de meg nem érthetem,
felnézek az égre,
jelet nem küld mégsem,
imára hajtom fejem,
bárki meghallja-e?
Találok ösvényt, mely enyém?
Vágyakozom e napért.
A túlvilágon mit találsz?
A hamis, s az igaz határán
lelked kutatja okát,
míg elérjük a halált.
(Katalin NagY)
És mostanra vissza is érkeztünk oda, ahonnan kiindulni szerettem volna, 2018 ősz, ezúton is gratulálok magamnak hozzá, tehát asztrológiás chapterek megalkotva, Zoltán elrepült, beköszöntött az ősz, és én éppen hátradőlök pihizni kissé
Alábbi képen viszont nem dőlök, hanem, a kirándulós listám szerint, mert olyanom is van, csak semmi lazaság, épp Newquay-ben kirándulunk, mint látszik igen boldogan
Mikor nem örömködöm, olyankor adminkodom a dalmegosztós fészoldalon, ennek kapcsán bőszen fordítani is kezdek ismét.
Vélem, értő közönségre leltem. Hihi, nem is. Sebaj, majd az utókor.
The angels never die.
Ez a dal minden angyal felszenteltére íródott, aki a vörös-fehér tiszteletéért, hagyományaiért, becsületéért élt, és halt. Isten ádjon titeket, sosem fogunk elfeledni.
Vágtatna velem
bár vasparipán,
itt, az úton,
halálfejjel a hátán.
Férfi, ha erényes,
megvédi a klubját.
Nem ismert félelmet,
a harc elébe állt.
Árnyékát érzem,
mellettem robog,
az út porában,
örök szabadon.
Hogy egy csak, avagy száz,
az nem oszt, és szoroz már,
vagy gőg, és hírnév,
vagy vágta a mennyben.
A piros-fehérnek színe,
és szelleme szabad férfinek,
tette az ügyért,
s a testvériségért.
akár a sas
az égre felhág,
de tudnod kell,
egy angyal sosem hal halált.
Vágtatna velem
bár vasparipán,
itt, az úton,
halálfejjel hátán.
Férfi, ha erényes,
megvédi a klubját.
Nem ismert félelmet,
a harc elébe állt.
Árnyékát érzem,
mellettem robog,
az út mély porában,
örök szabadon.
Hogy egy csak, avagy vagy száz,
nem oszt, és szoroz már,
vagy gőg, és hírnév,
vagy a vágta a mennyben.
A piros-fehérnek színe, s
érzése szabad férfinek,
tette az ügyért,
és az egész testvériségért
akár a sas,
az égre felhág,
de tudnod kell,
egy angyal sosem hal halált.
(Katalin Nagy)
This song is dedicated to all the angels who lived and died for respect, tradition and honor and the colours of red and white
God bless you, we will never forget...
I miss him riding, riding next to me
Down the road
With a deadhead on his back
A man of honor, committed to the club, he wasnt scared at all
He faced the fight
I feel his shadows riding next to me on a dusty run
Forever free
If one or a hundred, it doesnt matter at all
or pride and glory or ride in heaven.
The colours of red and white
and the spirit of a free man
Call of duty
and all for the brotherhood
Like an eagle
high up in the sky
But you should know
That angels never die
I miss him riding, riding next to me down the road with a deadhead on his back
a man of honor committed to the club
he wasnt scared at all
he faced the fight
I feel his shadow riding next to me on a dusty, dusty run
Forever free
if one or a hundred, it doesnt matter at all or pride or glory or ride in heaven
The colours of red and white
and the spirit of a free man
call of duty and all for the brotherhood
like an eagle high up in the sky
But you should know that angels never die
09 október 2019
További sorsa: meghalt. First Chapter, Diamonds and Rust
 |
| Afterworld, saját kép |
A címként használt idézetet volt férjem, gyerekeim apjának zárójelentéséből ollóztam, mert annyira megtetszett, és remekebb felvezetést képzelni sem tudok, újabb, esztendőnyi hallgatásom kivesézésehez. Ráadást folytatásokban meghalni milyen snassz már.
Ám először is elvált asszonypajtásaim szeretném figyelmeztetni, ne gondolhassák, hogy válási papírjok szabadulásukhoz vezet majd, s nem is kell ahhoz semminemű kapcsolat fizikai síkon, hogy a kötelék fennmaradjék, s ha nem hinnének nekem, majd megláSSák igazam, ha volt párjuk távozik e földi árnyékvilágból.
Én konkrétan uram halálának éjszakáján kezdtem morfondírozni Philnek a jóéjtpuszi mellé hirtelen, fiaim esetleges öröklési esélyeiről,illetve esélytelenségéről, s tettem ezt úgy kétezer kilométernyi távolból, hogy hét esztendeje színét se láttam neki,
s hét esztendővel ezelőtt is csak a fonákját.
Szóval, 2019 tavaszi napéjegyenlőségekor megözvegyültem, s belátni voltam kénytelen harmincnyolc évem tényleg ment a levesbe, különös szimmetriával. Pont tizenkilenc évet éltünk együtt, s ugyanannyit külön, s itt állok ötvenöt évesen, mintha lennék tizenhat, odáig kell visszaszánkáznom az időben, hogy Miklóstalaníthassam magam.
Konkrétan szétitta magát ő, a zárójelentés tanubizonysága szerint, az i-re a pontot a gutaütés tette fel. Bevitték, hajnalra vége volt.
Nem tudom, hogy ezt konkrétan hogy lehet lereagálni, én megközelítőleg három hónapot nyomtam a gépet. Találtam egy aranyos, lovagkorba helyezett szimulációs játékot, alkottam három karaktert, a másik kettő, "magamon kívül," a testvéreim lettek. Kivirultam a virtualitásban, egy idilli világ az, melynek istene, teremtménye is egyúttal te vagy.
A junius meg egyébként is szürke volt, és esős.
Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatomnak Phillel ez túl jót tett, de viselte, annyit jegyzett meg félénken, jó szar hely lehet az a Magyarország, hogy ott mindenki meghal, -pont egy éve anyám távozott az élők sorából-, úgyhogy mondtam neki,
na ja.
 |
| egy évvel ezelőtt..., |
 |
| és ma, Montika tankjának renoválása után.új, fürészporos derékaljat kapott a drága |
Lám, rohamléptekkel haladok, három hónapot szinte le is tudtam.
Persze, nem így indult.
Annyi történt, hogy legutolsó gigantikus asztrológiai fejezetem megalkotása (2018 oktober) után kissé elpilledtem, gondoltam, megszavazok magamnak egy kis pihenést, regenerálódást.
Zoltán fiam elvitte a repülő világkörüli útjára, épp ennek apropóján készítettem a nagyobb lélegzetű, idővonalas áttekintést, mért ne lógázhatnám a lábam? Nem hajt a tatár.
Olyan volt, mint mikor lepkét kergetni mensz a rétre, vagy ibolyázni, s mindig akad egy újabb kisvirág, avagy pille, s te csak sodródsz, nem tudsz leállni.
Mindig akadt valami kisebb érdekes dolog, aktualitás, aminek a végére akartam járni, mondván, hogy majd "aztán" lejegyzem a történteket.
De nem volt aztán.
Volt amatőr irodalmi oldalon vigéckedés, adminkodás rocksite-on, családfakutatás, újabb fordítások, rajzolás, fotózás, minden kutyafüle volt, csak mindezek eseménnyé emelése, magammal megbeszélése nem történt meg az írás által.
Mi volt még?
A háttérben lengedező balsejtelem, s annak fokozatos realizálódása ezen, 2019-es esztendőben.
A komor köd akkor ereszkedett rám egy éve, mikor lecsekkoltam kissé alaposabban aktualizálódó, hosszútávú tranzitjaim, és észrevételezni voltam kénytelen, hogy a szaturnusz és a plutó az aszcendensem felett fog bokázni egész évben, háromszor alkotva konjukciot a fejem felett, -a merkurom is egybeesik az aszcendensemmel-,
dikk, mondom ez akkora halálkapu, hogy ihajja.
Tudni illdomos, ha ezek ketten összejonnek valami nevezetes állásba, mármint a szaturnusz és a plútó, annak minimum világháború, vagy gazdasági világválság a vége, ami még hagyján, de hogy konkrétan most engem vesznek célba, az már némi aggodalomra ad okot.
S lőn.
De most könnyű levezetésképp legújabb fordítássom következzék, fullosan saját videoklipjével.Kis, csinos fejezetekben gondolkodom.
Joan Baez, Diamonds and Rust.
Gyémántok és rozsda.
Joan Baez: Diamonds and Rust
Well I'll be damned
Here comes your ghost again
But that's not unusual
It's just that the moon is full
And you happened to call
And here I sit
Hand on the telephone
Hearing a voice I'd known
A couple of light years ago
Heading straight for a fall
As I remember your eyes
Were bluer than robin's eggs
My poetry was lousy you said
Where are you calling from?
A booth in the midwest
Ten years ago
I bought you some cufflinks
You brought me something
We both know what memories can bring
They bring diamonds and rust
Well you burst on the scene
Already a legend
The unwashed phenomenon
The original vagabond
You strayed into my arms
And there you stayed
Temporarily lost at sea
The Madonna was yours for free
Yes the girl on the half-shell
Would keep you unharmed
Now I see you standing
With brown leaves falling around
And snow in your hair
Now you're smiling out the window
Of that crummy hotel
Over Washington Square
Our breath comes out white clouds
Mingles and hangs in the air
Speaking strictly for me
We both could have died then and there
Now you're telling me
You're not nostalgic
Then give me another word for it
You who are so good with words
And at keeping things vague
Because I need some of that vagueness now
It's all come back too clearly
Yes I loved you dearly
And if you're offering me diamonds and rust
Nos, átkozz meg,
itt jön már szellemed,
de ez nem szokatlan,
hisz megint telehold van,
és itt vagy vonalban,
és itt ülök,
kezemben telefon,
ismerős hangod hallom,
fényévekre távol a most,
hagyom, hagy zuhanjak,
hogy felidézzem a szemed,
vörösbegytojásnál kékebb,
mondod, túl zajos költészetem,
honnan is hívsz fel most?
Közép-Nyugat lehet.
Tíz éve volt,
hogy díszgombokat veszek,
meglepsz te is engem,
ismerjük, az emlék mit terem,
mit ad, gyémánt, s rozsda.
Felrobbantod a színt,
a legenda jelen,
mint mosdatlan kápráztató,
egy eredeti csavargó,
karjaimba tévedsz,
hogy megpihenj,
lemerültél a tengerbe,
a madonna ingyen tied,
s bár kagylóhéja törten,
ő megóvna, igen.
Látlak épp, állókép,
barna levél hull köréd,
hó hajadon leng,
ablakból nevetsz rám, el nem
rejthet ócska hotel,
Washington park felett
leheletünk fehér felleg,
elvegyül, a légben lebeg,
komoran szól nekem,
elveszhettek itt mindketten.
Benned, beszéded int,
már múltnak helye nincs,
sóvárgásunkról más szót taníts,
te, ki oly pompás szónok,
s mindent ködbe merít,
mivel szükséges nekem e homályból,
mert túl tisztán tér vissza,
imádtalak, drága,
és ha újra kínálnál gyémántot, s rozsdát,
már megfizettem.
Katalin Nagy)
19 február 2019
Sarkosítsunk tényekre
Sarkosítsunk tényekre.
(Csillának)
A vers címe Love Story volt eredetileg.
Egy fura fickó addig csapta a szelet a neten,
hogy bevállaltam a szembesülést,
habár sejtettem a kimenetelt, ami közhelyesen az is lett.
„A dolog megesett. Muszájból.” Megtévesztésre
semmi szüksége nem lett volna a fószernek,
de minthogy egy kivénhedt,
kiégett varázsló volt, ilyeneknél az, alapfelszerelés.
Nem baj. Ezen túl csendet játszunk.
 |
| a kép nem csak illusztráció |
A dolgot a felszínen a tudatom úgy fogadta,
ahogyan lenyelsz egy keserű pirulát,
higgadtan bólintasz, és öt perc múlva elfelejted,
mintha mindegy volna gyümölcskosár, vagy virágvasárnap.
De a kéreg alatt oly rombolást hajtott végre
e szürreál virtuál, hogy séta közben eleinte az is zavart
kissé,
földig ér a lábam. Pár hónappal később, ahogyan kiírtam
magamból;
azóta vérzik a tenyerem,
az orvosok nem találták a vérem,
nagy mértékű vészes vérszegénységet állapítottak meg,
a rákos daganatot kezdték kutatni bennem.
Az éjszaka ostorcsapásától lehullott minden csillag,
szétfolyt a moshatatlan tinta-sötét.
Innen módosult „okkult vérzéssé” a cím,
ami orvosi kifejezés eredetileg. A bőröm alá költözött,
bejelentés nélkül eljátszani halálom.
Ha istent kiütjük, elmaszatolódik a bűn,
és a felelősség kérdése; a bűnhődés,
a feloldozás, a jóvátétel is kereket old, ezen túl bármit lehet,
a történések szétesnek jelentés nélküli jelenetekké,
elfelejthetjük a bölcsőringást.
Az egész létezés lefokozódik látszólagossá,
s lehunyt szemeink alatt életre kelhet egy dzsungel.
Ebben az a jó, hogy hisszük, megúszhatjuk,
az elefánt megbocsát, de a zsigerek,
és sejtjeink másképp gondolják majd, lehet.
A tigris ledobja csíkjait, a sakál énekel. Az aktus,
mikor egy szőnyeg alá söpört dráma hirtelen megnyilvánul.
Az idő, a szakállas, rigolyás,tekintélyt parancsoló
vénség, ráncokat gyűr a reggelre,
pedig az csak egy könnyed, múló állapot akar lenni.
Az időként lezajló történéseknek súlya van,
jóvátehetetlen következménye akár,
ezzel párhuzam a bálványok óriássá növekedése is,
és az üveghattyú összetörése is,
ezzel van összhangban a kávéillat mélyén.
Kicsi koromban az ágyam melletti éjjeli szekrényen
állt egy üveghattyú, üregében egy festett viasztojással.
Legelső emlékeim egyike ez,
így összeroppanása, egy más fajta, boldog(!) következménynélküliség
paradicsomi állapotának elvesztését érzékelteti,
ezért nem lecserélhető a versben.
Ma egy charity shopban meg is találtam a mását két fontért,
itt áll mellettem, hogy mindebből mi a tanulság,
már fogalmam sincs, de hálám jeléül küldök képet róla.
Viasztojásom még nincs.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)