Kedves Margit Mama!
Már nagyjából összeállítottam a Neked szánt
mosoly-albumunkat, csak közbejött betegségem, valamint drága jó
landlordunk, Shah úr kasmíri hazalátogatása miatt elnapoltam a dolgot.
Úgy terveztem, a boltjában majd kinyomtatom,
és egy borítékban feladom az összeszedegetett családi képeket.
Nagyon megkedveltem őt, hiszen, ha valamit nem
értenék beszélgetéseink során meg, (ami elég gyakran megesik, no,) képes eljátszani,
körbeírni, elmutogatni nekem, és közben úgy néz rám, mint egy apuka,
retardált csecsemőjére :), olyan is előfordult már, hogy szinte gügyögve
megdicsért; "good girl", mikor végre felfogtam mondandója lényegét.
És ennek a dolognak volt némi pikáns bája, tekintve hogy Ő 61, én pedig 52 éves
vagyok. Ám most, néhány hétig kénytelen vagyok nélkülözni társaságát.
 |
|
Kívántam neki gudlukot, és telesírtam három
csipkés zsebkendőt.
|
Amit itt megélek, az mintha gyerekkorom
Magyarországára repítene vissza.
Kilépek az utcára, és mosolyogva üdvözöl a kifőzdés,
a fodrász, a mobilos, a versemben megénekelt kurd boltosom pedig a zebra előtt
megállva kiszól nekem az áruszállító furgonjából, hogy cigi csak este 6 után
lesz, akkor menjek. Mintha visszaszálltam volna jó negyven évet az időben,
komolyan mondom. Az igaz, hogy minderre 2000 km-rel arrébb találtam rá,
és hogy a történet valamennyi szereplője muszlim, de kicsire nem adunk.
A szomszéd lakást, amelyikkel közös a lépcsőházunk,
épp felújítják.
Az előző bérlők, hála Allahnak, elhúzták a
csíkot. Litvánok voltak, és fűfogyasztásuk intenzitásának következményeként
állandó, átható bűz fojtogatott, míg felküzdöttem magam a lépcsősoron, és végre
magamra csuktam belülről a lakásajtót.
Egyik délelőtt arra ébredtem, (akkor már erőst beteg
voltam,), hogy mulatós magyar zene ütemére kopácsol valaki odaát. Így
ismerkedtem meg Tónival, a piktorral, tehát most már magyar mesterember is
elérhető közelségben van :), ha szükség lenne rá!
Tőle tudtam meg, a szomszéd lakásnak szintén
paki tulaja van, akinek jókora zöldségüzlete a kiadó lakásai mellett, több
lábon áll a "papa" -Tóni csak így emlegette-, s lazán, 50
ezrével hordja a fontot a bankjába. Szemtanúja volt az esetnek :)
Ma vele is összetalálkoztam, illetve, én jöttem fel
a lépcsőn, jókora, megrakott Tesco-s szatyorral, a "papa" pedig épp
lefele indult volna, de minthogy igen szűk a lépcsőfeljáró, ez így együtt
fizikai képtelenségnek bizonyult. Erre mit ad Isten? Integet ám, hogy
jöjjek bátran, a 10 kilós pakkot pedig adjam át neki, ízibe, ne én cipeljem!
Próbáltam képzeletben eljátszani ezt a dolgot, egy
magyar milliomos boss szereplővel, de kurvára nem jött össze :)
Na kérem, ők a borzalmatos, nőzsigerelő muszlimok,
kellemes rettegést, asszonypajtások, odahaza. Urak, fenjétek a kaszát-kapát
bőszen, tényleg borzalmas lenne számotokra, ha ilyen irányban változnának a
közállapotok. És akkor még ott vannak a pakisztáni taxisok is, (merthogy
más nemzetiségűt keresve se nagyon találni itten.) Én annyi kedves gesztust, jó
szót, otthon 10 év alatt nem kaptam, mint míg melózni jártam velük.
(Mármint ki a Boots-hoz, és vissza, haza.) Persze ki tudja? Játsza itt
nekem mindjük a Dr. Hyde-ot, aztán hazaér, megérzi a kuszkusz illatát, és
legott kibújik belőle a Jekill.
Szóval beteg lettem nem kicsit, nagyon. (Mintha
előtte olyan egészséges lettem volna!)
Pedig jól indult a január, mert visszahívtak, pedig
az első hónap nagyon nem busy. Lehet nyugodtan pihenni az ünnepi fáradalmakat.
A telefonomról lefogyott az egység, az O2
szolgáltatóm sikeres közreműködésével. Töltős telefon, 10 fontjával rakni
rá az egységet, de állandóan küldi az sms-t, hogy vegyek valami Big
Bundlét is az alaptöltés után, én meg juszt is baszok venni. Ilyenkor az aljas
vár egy kicsit, és utána hopp, lenullázza a készülékem. Szóval este
10-kor végeztem, és már nem tudtam telefonálni, hogy drágajó Mohamed efendi,
ugyan jöjjön már értem, a canIhaveataxijával. De ahh, mit nekem az a két
kilométerecske? Mozgásban az üzlet.
A szél fújt.
A szél nagyon fújt, de valami baromi
nagyon-nagyon.
Keresem a jelzőket, milyen egy angliai jeges-nedves,
északról lezúduló szélvihar Angliában. Majd szólok, ha megtaláltam őket.
Másnapra minden elképzelhető helyen begyulladtam,
vastag huruttal megspékelve. Akkor elkövettem még egy hülyeséget. Nekiálltam
ilyen Coldrex-hotrem-szerű italporokkal enyhíteni a szimptómákat. Na, egyéb se
kellett, minden "bent maradt", vérnyomás pedig kétszázra
fel.(Persze, erről akkor még sejtésem nem volt.) Nem úgy voltam nagyon rosszul,
hogy valami intenzív rosszullét, vagy halálfélelem.
Nem.
Csak átmentem szobanövénybe.
Vagy inkább gombába.
Egyszerűen csak éreztem, ha megmozdulok, de ha csak
gondolkodok, csak ha érzek, nekem végem.
Így lehetőségem nyílt megismerkedni az angol
egészségügyi ellátással is.
 | |
Bekerülni a háziorvosi rendszerbe, elég hosszadalmas normális esetben.
De én most sem voltam az :)
Online lehet regisztrálni, s ha ez megvan,
irány a területileg illetékes, -a legközelebbi-, Surgery, ott is kitöltesz
néhány adatlapot, aztán kapsz egy időpontot néhány hét múlvára, amikoris
elvégeznek vizsgálatokat, amiknek az eredményét szintén meg kell várni,
(valamint az az NHS szám, amin nyilvántartanak a rendszerben majd egy-két
hónap múlva érkezik meg) és utána máris! fordulhatsz hozzájuk a problémáiddal,
persze, minden egyes alkalommal mindig előzetesen időpontot kell kérni, amire
szintén akár heteket várhatsz.
Ebbe a menetrendbe jócskán sikerült
belerondítanom, igaz, első alkalommal Dani velem jött tolmácsként, de már a
fizimiskám önmagában is elég horrorisztikus lehetett, mert az online
regisztráció után odamentünk délelőtt, és legott megkaptam az időpontot is
még aznap estére Dr. Ahmed Ahmed doktor úrhoz.
|
 |
Nem vicc, tényleg így hívják a fószert.
A másik döbbenetes tapasztalat, hogy doktor bácsi
úgy gondolta, kompetens személy vagyok saját problémáim adaptációjához.
Semmi letorkolás, semmi okoskodás, semmi rossz néven
vétel. Itta minden szavamat.
Persze, leleteket vittem magammal, és bár lehet, az
angliai orvosok nem értik a latint, dehát Ő megint pakisztáni volt. Remekül
elboldogultunk. Első körben sikerült hozzájutnom a pajzsmirigyhormonomhoz,
vízhajtóhoz a kis mixödémámra, továbbá kombinált antibiotikumhoz. Ahmed
Ahmed befeszítette a bicepszét, úgy mutatta meg, milyen erőset írt fel
nekem:)
Továbbá fényt derített a 182/110-es vérnyomásomra
is, 95-ös pulzussal spékelten.
Így bónuszként vérnyomás-mérőt is kaptam
ajándékba Danitól.
A kiváltott receptekért pedig kummányi penny-t
sem kellett fizetnem.
Ahmed Ahmed speciális vényt használhatott.
Nagy igazság, hogy minden rosszban van valami jó,
mert ezek a bogyók már egyébként úgy kellettek, mint falat kenyér.
Hazai készletekből kifogytam, és utánpótlásról
végképp le kellett tennem, miután családom felmenő része kitörölt engem az élet
könyvéből. Büntiben vagyok, míg a világ, s két nap.
Legyen hitük szerint.
S ha nem jön közbe ez a nagy lerobbanás, akkor
még biztos halogattam volna nekifogni az egész procedúrának.
Ráadást, akkor nem is jutottam volna túl rajtuk
ilyen huszárvágással.
Szóval, mindezek miatt estem késedelembe.
S most már csak a túlvilágra tudom küldeni a
képeket.
Ragaszkodtál haláloddal is a puritán elveidhez, mert
nem kell bajlódnunk két évszám megjegyzésével Veled kapcsolatosan.
Február huszonkettő nem csak a születésed, de
halálod dátuma is.
1933 február 22-2016 február 22.
A közte eltelt nyolcvanhárom évet, az életed, de
legalábbis a velünk közös jó harmincat pedig megőrizzük, hidd el.
Intelligenciád, emberi tartásod, önfegyelmed,
szellős, mégis stabil szereteted örök példa, és támasz számunkra.
A temetéseden nem lehetünk ott. Hogy is lehetnénk,
nem is értesítettek bennünket, egy brutális fészbuk posztba futott csak
bele Zoli unokád, ma reggel.
De nem múlik ezen semmi.
Szép nagy temető az én szívem, ott lesz helyed
Apám, Dédimama, Apácska, Mamika, és sógorom, Misi mellett.
Igazi Schneider lány voltál, egyszer elmesélted
(ritka alkalom,) hogy gyerekkorodban katonás rend uralkodott nálatok, ott még a
kanál sem csörrenhetett meg, ha leült ebédelni a család.
Nem sok teret adtál nekem a lelkizésre, de viseltél
engem rendületlenül, :) most már nyugodtan elmondhatom, hogy magamban sokszor
gondoltam azt, tulajdonképp Hozzád mentem "feleségül", az
irántad való megbecsülésemnek jó része volt abban, hogy a félrement
kapcsolatom fiaddal,(most az Alkalomhoz illőn finom vagyok, és nőies,)
nem nagyon csapódott le a gyerekek irányában, hisz "ősökként" mindig
téged, és Miklós bácsit tudtalak be "apai oldalról."
És megérhettem azt, hogy már túl a váláson és
mindenen, azt mondtad nekem, igazam volt. Mármint nekem! volt igazam!, hogy úgy
cselekedtem, ahogy.
Védőpajzs voltál. és szellemi támasz, és példa.
Nélküled nem bírtam volna végigcsinálni ezt a bizonyos harminc évet.
|
Még annyit, Robi unokád is nagyon bántja, hogy már
nem vártad meg őket.
Tavaszra tervezték a látogatást Lócival.
Már csak a képek maradtak.
Hátra.
Utoljára akkor láttalak, mikor tavalyelőtt Bogdán is nekivágott a nagy utazásnak. Aggódtál, nyolcvanegy évesen képes voltál biciklire ülni és kitekerni hozzám, hogy ennek hangot adj. Féltetted Őt, úgy gondoltad nem lesz képes megfelelni az itteni követelményeknek. Hogy is gondolhattál volna mást, akadtak szirénhangok a háttérből, akik erről győzködhettek... És látod, nem hogy megállja helyét, de jelenleg istápolja anyukáját
 | |
Tudom, büszke lennél rájuk.
Mit lennél?
VAGY.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése