Nemvárt létező. Nadya múltja lezárásával próbálkozik, egyben megkísérli, hogy bizodalommal megnyíljék a jövendőnek.

Észrevétlen kúszott fejed fölé e nyár,
fülledtség, tücsökciripelés, enyhe hajnalok,
az eltelt évek öreg gúnyája,
mára nyolcadik bőrrétegeddé kopott.
Csak csöndes tűnődés volt romok között,
és torlódó halál a szegycsont mögött.(Mi ez?
Késői eszmélet, korai kóma?
Bizony, összetett szindróma a jelen állapot!)
Csatáznak ellened - nem érted-, társadalmi nézetek.
Nem érted? Szereped e perben, akár mag az eperben,

apró, de kellemetlen; a vád tanúja voltál saját magad ellen.
Ha magánszférádba hatolsz, nem vagy ott jobb,

csak bal lator, Krisztust nem faggatol üdvösség felől,

veszni engeded a benned vétkezőt.

Ha látni vélnéd valószerűtlennek szárnyrebbenését,

tárulását remény forró tenyerének,

vársz időalagutad forgó spirálján kipörgő csodát;

ne áltasd magad! Jelened mozgó kalitkájába zártan,

csak múltadra ítélt rab maradsz.

De hisz lehet talán még! Szavad ma oly kerek;

föllázadhat ellened a mélyen benned rejtezett,
ahogy e verset, átírja sorsod,
használ nullpontban megbúvó erőt,
- amint a szél kitámad-,
világvégi fészkéből felszállva,

suhog egy érzékelésen túlról érkező,
nem várt létező.

Je suis terrorist!

Itt heverék

- kezemben robbanókeverék -,

parlagon a pamlagon,

és csak hagyom,

hogy elszálljék ez est;

óh, mért vagyok robbantani rest?

Más rendes terrorista

nem ily mihaszna error-lista,

mint rosszmagam mostanság,

mert elméjükben terem tengernyi gazság,

míg szentül hiszik, övék az igazság,

kiélheti hát mind, szadista, perverz hajlamát.

Míg én? Inkább a depresszióba hajlom át.

Óh, pedig hajdanán azért lettem muszlim,

sőt, jókorára edzém bicepszem, muszklim,

lehessem én is halálosztó terminátor,

kit félelem, bűntudat sosem gátol,

ki, ha dicső cél kívánja, magát is felrobbantja,

kinek nem kell koporsó, s detonátor lészen sírhantja.

Óh, miért hivém, hogy ádáz hősként

levegőbe repülök?

Ha ehelyt bambán-folyton

kerevetemen ülök?

No de majd látjátok! Holnapra

én is elvetemülök,

(és minden demokratikus elvemet

elvetem, te tülök!)

Versek, melyekben Nadya avíttas esztétizálással próbálja kozmetikázni egyébként vállalhatatlan habitusát. Napraforgók

1. Indiai

borzas borka a böjti boszorka ha bársonyos ifjú testét
ékessé teszi bűvöli-kelleti mert várja a szép estét
kígyót áldoz liliomot átkoz szélben sebesen szállong
telehold éled gyönyöröket ébreszt áhítja a szeretőjét
kéri a jöttét húzza az örvény bárhogy tiltja a törvény
kígyót áldoz liliomot átkoz szélben sebesen szállong

borzas borka te lusta bagolyka te tűnődő kicsi kéjnő
mért vagy halovány szemeden az ibolyás árnyak fellege rejtőz
kígyót átkoz liliomot átkoz béklyó kötözi a táltost
fűzőt bontó kormos rontó neki ám idegen a hűség
rövidül a szoknyád tüzesül a máglyád béklyó kötözi a táltost
kígyó átkoz liliom is átkoz hamvad hordja a hűs szél

gyöngy borbálát a fekete bárányt bűnei végett pörbe idézték
rózsás testét titkos terhét égő tűzbe vetették
kígyót átkozz liliomot áldozz égi mezőkön száll most
ébred a kékben hajnali fényben lesznek mennyei párrá
szárnyát bontó szikrát ontó napban megleli társát
kígyót átkozz liliomot áldozz égi mezőkön álmodj

2. Görögös

árván félve remegve kerestelek álomi párom
várt rád tétova lelkem árnyas holdbeli tájon
és most hexametert próbál formálni az ajkam
méltó éneket arról lángöröm égeti arcom

dermedt éjszaka volt csak a múltam a végtelen átok
túsz volt testem gúzsba kötötték ostoba álnok
rossz akarattal bíró démoni torz fura törpék
immár életem fénybe borulva dicséri napom hogy
felmelegített égbe merített rám ragyogott és
társsal engemet égbeli kedvesem általad áldott

3. Perzsa

tavaszváró liget mélyén sziromhintő virág voltál
titoklátó szemem tükrén szivárványként világoltál
ha lennék én iramló gyors patak partját elárasztó
halálűző szerelmeddel te volnál csak ki nyugtatnál
ha ellobbanna véremből a tűz színű sugárzó lét
egyetlen fáklya láng-fényű szavad már újra gyújthatná
ma vagy számomra minden jó kezedből árad áldás rám
de átkot küld a sápadt ég tudom szíved ha megcsalnám
kató dúdolja esdeklőn e csöndes dalba’ téged kér
ne engedd hogy kelő napját sötét felhői sorvasszák

Nadya Talkinán atavisztikus indulatok lesznek úrrá. Halvajáró románc.

Feketébe öltözködik

áloműző éjszakákon,

nem jó annak világolni,

ki ördögöt hívni bátor.

Jeleket ró keresztútnál,

feketeéj haja sátor,

szeme villan ki alóla,

belenézel, s odaláncol,

ha csókolod jég ajakát,

fele méreg, fele mámor.

Megvonja most varázskörét,

középébe dobog-táncol.

Feketébe burkolózik,

komorul ég, tűnik már hold,

kavarog hó feketéllőn,

aki élő, ezután holt.

Jön az ördög, szőrös, beste;

pata kopog a tornácon,

kőszén-kormos a bundája,

elkárhozott lelke gyászos.

– Bűnöm bánnom, bizony késő,

ölelkeznék, légy a párom!

Öltöztetlek gyöngybe-könnybe,

szeretik azt szép leányok.

Ropjuk együtt forgószélben,

– tűnik a múlt, jön a távol –,

lenni az én szeretőmmé

nem egy akad, hanem száz ok,

ide fordulj, oda perdülj,

magas égbe veled szállok.

Feketébe öltözködik

már a föld is, pokol tátong,

csontlajtorján ereszkednek,

mélység méhe sűrű bársony.

Üt az óra a toronyban,

az ég alján hajnal lángol,

ártatlanság oda van már,

könnye hullik, vére szállong

pecsételni a papirost;

tanú egy sem, varjú károg.

Takarodik az aprónép,

elbújnak vén boszorkányok.

Csak egy kislány feketében,

sápadt-halvány, szívén átok;

bolyong egyre nyughatatlan,

róla suttog három város.

Ördög hajtja házról házra

szemmel verni, főzni mákonyt,

legénybocskort gonosz végre

sütögetni a parázson.

Gondolnotok elég lesz rá,

ha gonoszt áhítanátok;

csillagtalan, sötét éjen

bezörget majd tihozzátok.

Anikó, Hóförgeteg és Krisztina: Hel Birodalma (viking-gothic-transz hastánc)

Talkina titkos szégyene

Nagykabátban áll, üres zsebekkel.

Várni, egyre várni. 

Égbe mártott szempár, akvarell ősz,

királykék felhők gyors futása. Aztán

kinagyított

vércseppek avaron.                              

Valami közelít.

Fák törzsében ordasok lapulnak.
Fojtogató klórszag.
Mindig ugyanaz az álom.
Sárgás félelemfoltok.

Rozsdás csíkharag.

Fázik a nagy kabátban.

Ujjai dohányszemcséket morzsolnak,
és közelít valami, ami nem fém.

Ragyog.

Ha folyó,

híd nincsen rajta.