Manual Peking

Egy mondatot próbál felhúzni magára,
de folyton lecsúszik, akár a farmerja,
és  lehetetlen ennek is meghatározni a miértjét,
szűk rá, vagy éppen kifogyott belőle?
Valahogy egyszerre mindkettő.
Arra gondol, ezt legalább érdemes lennie dokumentálni.
Ahogy nyelve elveszíti az önbecsülését.
Ahogy a szavak nem rögzítik tovább struktúráit.
Fülön csípni a pillanatot, amikor először gondolkodás nélkül szólal majd meg.
Nem szerkeszti meg a mondandóját, gondolatban előtte nem váltja át a szavakat.
Úgy hitte, jeles esemény lesz,  büszkeséggel tölti majd el,
de nem ez, és nem így történik.
Helyette ketté hasad.
Párhuzamos világokban mozog.
Ingerek hatására kapcsol ki, és be.
Teljesítménykényszer esetén aktivizálódik a másik jelrendszer.
Van, hogy egész kiválóan fogja az adást, válaszüzeneteket küld.
Tudja mi hangzott el, anélkül hogy felidézni tudná később a mondatokat,
az információk  birtokában maradnak,
hozzá rendelt, konkrét szavak nélkül.
Ez meglepi.
Szembe megy minden meggyőződésével és tapasztalatával.
Mikor eddig jut, elmosolyodik. Ez is milyen morbid már!
Verset írni a szótalanságról.
Pontosabban verset írni szótalanságról.

Újabban reklámokat néz.
Nem tud betelni annak élményével, hogy akaratától függ,
jelentéssel bíró hangalakzatok jutnak-e el hozzá,
vagy az egész szöveg elhúz mellette  érintetlenül.
Anyanyelve ezzel szemben terrorizálja.

Szavai kéretlenül is belé akaszkodnak, mint  bogáncs.
Énjének megszokott darabkái  valahogy gazdátlanok.
Félöntudatlansági masszában lebegnek, formalinban csecsemők.
Gondolatban ezért a kis, kurd boltos legényt teszi felelőssé.
(Ahogy leírja, már érzi, a kis boltos legény stílusidegen 

szövegében, de nem tud lemondani róla.
A srác  kiskunsági, tanyasi rokonait idézi fel,
Ady fiatalkori fotóit, versével együtt;
'Kun fajta, nagy szemű legény volt.'
Változatlanul hagyja a leírtakat.)
Ésszel feldolgozhatatlan cinkosérzés pattant ki belőlük
első találkozásukkor. A srác azóta is mindig meglepi valamivel,
hol a pink lighter helyett ajánl neki inkább egy figurásat,
amin kigyúrt fickó feszít, máskor szóvá teszi, miért visel csuklyát a fején;
-talán nem telt jól a karácsony?(Különös asszociáció!)
Almás kalácsot nyom kezébe present képpen.
Az is megesik, hogy elébe rakja a kívánt árucikket,
még mielőtt megnevezné neki, mi is lenne az.
Aztán sziával köszön el.
Egy alkalommal másodszorra is megkockáztatja;
-Where are you from?
-From Kurdisztan!- öntudatos hanglejtéssel érkezik a válasz.
-Már mondtad, hogy kurd vagy, basszus, but  there is not Kurdistan.
-From Irak- ismeri be elszonytolodva.
Talán őhozzá lehetne kötni azt a bizonyos alkalmat.
A megértés eleve adott mivoltából fakadtak fel szavak,
miközben mindketten törik a nyelvet,
amin érintkezni kénytelenek.
Rákényszerülnek könnyedén, spontán módon.

Ok és okozat megint helyet cserél,
és ez minden eddigieket romba dönt.

Most ez

Igen, hétszer ugyanaz a video, 

Zoli Pandora boxos musicjára turkáltam kicsit a fiók mélyén.  

Ezek mindében ott bujkál ugyanez a DALLAM. 

Ez a dallam az ősoka mindegyik kis szövegnek. 

Parajelenség, mikor az ok jóval később történik meg mind az okozat. 

Na persze, örülök az 5 nap alatti 11 ezres nézőszámának.  

Mit tesz a műfaj, no és persze a "márkanév" ismertsége...

Ezzel, megint csak persze, épp nem elvitatni akarom a "mű" érdemeit, bolond lennék, ki anya, ismerheti az érzést, ennél űberebb ki/beteljesedés nincs, mint mikor a gyermek ér el valamit, -főleg, ha neked is szív ügyed, amiről a történet szól.

 Ráadást ez a "siker" vagy eredmény, nem egyszeri alkalomra szól, mint a saját, ha nem valahogy átíveli a teljes személyes időd...Zoltán ezt már amúgy is sokadszorra játszotta meg, mintha  lelkem textúrájából metszene ki darabokat a kompozícióival.

Hogy a gének a felelősek, esetleg valami mély gyerekkori lenyomatokat hagyhattam benne, hisz nem voltam én mindig ilyen extra introvertált csöndzsák, mint jelenleg...

A vicc viszont az, hogy mégis a Zoli zenéi az eredeti darabok,  az érzés saját nyelvezetén megírva, s az én szövegeim pótcselekvéses kis tákolmányok azokhoz képest.

Nádja két, kislánykori verse

Éjszaka, egyedül.

Ha a kiürült éjszaka behavazza  álmod,
ha ködszürke hajnalok belepik  házad,
ha tejfehér egeken haldoklik a nap,
ha a tengerzöld tenger hullaházzá fagy,
ha  hóhérok alkonyatkor cilinderben járnak,
műmosolyuk garantálja hamis ragyogásod,
de az éjszaka kiürült, álmod behavazza,
és tükrödből egy idegen hidegen néz vissza.

Nagyon fázik. Ezen a virradat sem segít.

Fázósan húzom magamra az éjt.
Fekete még, mint vak holló szárnya.
Nyakamban gubbaszt az ezüstös hold,
és a semmibe lóg le a lába.

A légben lebegnek

tetszhalott hercegek

hamuszín ruhájuk

gyöngykönnyük rápereg

Valahol, egy házszabdalt téren,
jóságos, öreg, nagy mackók állnak.
Lassan lefoszlik arcukról álmuk,
a menetrendszerű halálra várnak.

A gépszívű virradatba
besüpped lassan a város.
Élek és tökmagot rágcsálok?
Otthonos az otthontalanságom.

Talkina két nemváltós szonettje

Fiatal férfi szonettje szomorú szemű szerelméhez

Bőröd bimbó-rózsa illatát ontja,

ha felgyúl rajta hűs ujjam nyoma.

Hajadat hajnali álom kibontja,

fények sodorják fürtjeit tova.

Fáradt szívemre száll száz, titkos gondja;

fekete pillangó-vágyad hova

tűnt el? Szerelmed mi rontja?

Hiányuk sajgó, omlaszt a porba.

Kedves, neked nem fáj, ha reggel

két csillagszemedbe karmol

emlékek pengeéles képe? Vesd el

magadtól bánatod, mi ráhatol

lelkedre, s körbefon. Ébredő kedvvel

vonj magadhoz,  s két kezem átkarol.

A magányos oroszlán panasza

Szirmai domborulat, s komor árok,

-ha éjjel a tejút földre folyna-,

a sziklák fehér gránitvirágok;

vágyam c-moll futamokban lobban.

Mert aranyló bánata lehet rá ok,

hallgatás tűnődik a homokban,

kristálykódolt üzenetére várok,

-talán, ha tenger ringása oldja-,

amit csillaglegények súgnak ott fent,

– csak büszke szívem néma, hallgatag-,

egy édes, dundi, kacér, égkéjhölgynek,

kit oly forrón óhajtok, ó, magam!

De rejtve tőlem mind, nászi bűvige,

itt lent könnyeim elmossa sós hab.

Esőcseppek egyhangú morajától Nádjában felidéződik újra néhány gyermekkori emlékkép, végül szó esik egy különös metamorfózisról is

Látod-e,

kislány, tenyeredbe fekete cseppek cseperegnek,

falevelek reszketnek a nap mézízű csókja után,

de e fénypántlika-lobogás erdőd hajzuhatagát 

fonja villogó smaragddá.

Álombeli képzuhogás hogyha pereg a retinára,

hajdanvolt tegnapok torlódnak bennük a mára.

Álombeli erdődből, jaj, ugye fáj nagyon a kitalálás?

Fekete cseppek cseperegnek szívedből az erek alagútján.

Itt vagy e testbe bezárva, dobog a léted.

Nézed a filmet az itt és most -mozijában,

de nem is érted.

Elmenekülnél, futnál hajnali széllel,

árad odabenn tengerzúgás, hajszol a véred,

é s   m o n o t o n u l

csak szócseppek cseperegnek agykoponyád üregében,

recitálja tebenned a verset Valaki,

s a lét köreit elhagyva  halálba révül,

vagy újra születni ma, téged választhat menedékül.

Ebben a versben Talkina és Mosestlov fülledt erotikájú kapcsolatának újabb, különös részleteire derül fény.

Sodortál.

Nekem te erős voltál, brutálisan ártatlan. 

kozmikus lény, málnásban  kajtató mackó,
régi vágású, karakán öreglegény,
olykor remegő  megszeppent kisfiú,
tömör őskövület.

Ezer arcú bohóc, de az a fajta,
aki minden játékát halálos komolyra veszi.
Akivel a legjelentéktelenebb mindennapi is
kultikus szertartás.

Melletted minden átfordult önmaga ellentétébe,
így teljesítve be önnön magát.

Új keletű rabszolgaságomnak mámorító szabadság íze volt.

Az örömök fájtak,

a kín elringatott,

a nyugtalanság megbékített önmagammal.

Az újonnan bennem kialakult önzetlenség
egylényegű volt a legteljesebb énközpontúsággal..

A lét folytonos születésben volt,
mert egyikünk se tudta, akarta, miről szóljon

a következő pillanat.

Nem mi oldozgattuk a problémákat,

hanem azok bomlottak mint rózsa,
és hoztak létre bennünket,
már nem téged, és engem,
hanem minket. A kegyelem kézzelfoghatóvá vált,
körbeölelt,mint  bábokat a selyemgubó.

Meghatottak elképzeléseid.
Az arany fülbevaló, amit adtál,

és pappal áldást mondattál rá.

Ezzel misztikus ellentétben álltak
profán megnyilvánulásaid,
s ahogy reggelenként az esetek után

markomba pénzt nyomtál.

Ha elvonszolsz lakatlan szigetre,
valószínű boldogon nyugtáztam volna,

de te "konzervatív elveket" vallottál családról,

munkáról,

gyerekről.

Féltettelek szembesíteni a ténnyel, hogy született mágus vagy,
Sziklás hegységből idetévedt sámán,

hisz hatalmas naivitással lovaltad be magad hitedbe,
hogy jámbor katolikus.

Én viszont már tudtam, hogy Jézus sosem volt meghaló- feltámadó isten,

ám számodra még próféta sem lehet

sohasem.

Nadja Vaszilijről, utószor. Alkonyati anzix

Hajolnak fölém helyetted fák.

Nyugvó nap vére rám csorog.

Hallgatok. Simulok a tájba.

Szelíd domb pihen mellettem,

hegy kéklik messze, derengő város.

Csend kívül és belül, most szinte jó.

Fegyverszünet. Pillanatnyi béke.

Persze rád gondolok mindig, mindenhol; 

lám, legalább a táj befogad,

nem taszít el magától,

 - miképp te.

A szenvedés szétmarta eszemet,

mégsem felejtem azt az éjszakát,

ahogy vált végsővé a bizonyság,

föloldozást tőled kaphattam volna én;

haldoklónak adja csakis halál.

Egy éjszaka csak kettőnké volt.

Tudod, nekem nem jelent vigaszt,

ahogyan eltaszítottál,

leginkább magad aláztad. 

A fák fölém hajolnak, nap vére rám csorog. 

Pokol hetedik köre,

„ hiszen itt is jelen vagy”

Nadja Talkina együgyű  búcsúdala, éjszakai országúton tovatűnő

éjszaka kékje festi a mennyet,

madárszárnyak beterítik testem,

susog a lomb  és énekel,

kések a fények, torkomon égnek

mondatlan szavak

fényszórók fénye sebzi meg arcomat.

égető szél elsöpri utamat.

sehonnan sehová, örökké nélküled.

kések a fények, torkomon égnek

átkozott szavak

álmoknak fénye, tetteim tétje,

sugarad szórd rám, körödbe vonjál,

némíts el halálos hangokat.

kések a fények, torkomon égnek

kérlelő szavak

égess el engem, véremmel fess fel.

hollókkal hordozz, perzselj fel poklom,

rád hagyom halálom hangjait,

kések a fények, szívedbe tépjen

utolsó szavam

Nadja Talkina Gyergyóban tett kirándulására emlékezik vala

Szakadék szélén

pengeél fűszál metszi élesre a  levegőt.

A katlan mélyén szendergő város ködpólyába bugyolált csecsemő,

ha fölsírna sem hallanék ide hangja,

hol sziklakatonák közt menetelő rabnép az erdő,

de fohászkodva szabadságáért a fényre felnő,

fekete felhők takarta nap, ha kipattan,

szivárványból izzó hidakat ácsol haraggal,

és árnyékkévékbe gyűjti a csöndet a fenyves szélén.

Ha kopár kedvedhez

csak a kékszürke, s a méregzöld passzol,

ha már vesztes önmagadra sem haragszol,

ha mit kerestél, rájössz,  seholse nincsen,

és elherdáltad sosemvolt kincsed,

múltadba vezető emlékút, ha idefut,

hazátlanságodból kivándorolni csak ide tudsz.

Emlékbeli táj, elmémben álmodó, vetítsen valóként szemem!

E pillanat igézetében táguljon jelenné gömbidő,

égjen a távol!

Haplopók 9.fejezet. A magyarság valódi összetételéről, avagy éljen a skót-székely rokonság! Tovább szó esik még a bosszantóan következetlen tudósok kutatást megnehezítő merényleteiről es, mellyekkel szegény banyák életét igen megkeserítik

Alarm: ez a Y DNA Haplogroupokkal foglalkozó sorozatom úgy keletkezett, hogy miután belefutottam a témába, és számomra teljesen új volt,  érdekes játéknak tekintettem, (sok helyütt direkt rájátszással,) és úgy fogtam az "ismertetésébe", hogy magam is közben ismerkedtem vele. Tehát inkább fogható fel szubjektív naplónak az ismerkedésről, mint tényhalmaznak. Természetesen a felkutatott források révén, folyamatosan applikálódott bele egyre több tényként kezelhető kutatási eredmény, -bár minthogy alig több, mint 10 éve született meg az első haplocsoport  filogenetikus fa, és a kutatások azóta is folynak, az ún. nevezett szakirodalomban is egymástól jelentősen különböző adatokra bukkanok, főleg az eredet (kor) meghatározások esetében.  Saját gondolatok, elképzelések, feltételezések keverednek itt mások (sokszor enyémnél is "őrültebb") hipotéziseivel, tényekként kezelhető ismeretanyaggal. Bár a fejezetek nyilván elkezdődnek és véget érnek, mégsem lezártak, ha valamit érdemesnek találok rá, hogy utólag csatoljam a már leírtakhoz, hasonlóan ehhez a megjegyzéshez, zöld színnel fogom feltüntetni. Az egész sorozat csak egy gondolatébresztő kísérlet, szándéka szerint. Ezt azért is tartom szükségesnek előrebocsátani, mert magyarul olyan kevés anyag van még erről, hogy a google kereső mindjárt a második oldalon kidobta nekem saját kis irományomat, DNS haplocsoport címszó alatt. Ez kemény :)

Tehát fogja fel úgy mindenki, tudományos mesesorozatot olvas, minden konklúzió nélkül!

Miért, hogy a föl-fölemelkedett Derék Boszorkányt mindig visszarántja Valaki,
kit Tudósnak is neveznek, Kutatónak is, Genetikusnak is, Professzornak is? 

A Derék Banyaember már-már készül felvilágosítani az emberiséget, de Perazim hegyén fölkél az ...Úr.

Egyik bejegyzésemben megemlítettem, hogy magyarul alig találtam valamit. 

Csak azt nem tettem hozzá, akkortájt még nem is nagyon kerestem.

Ám  kéváncsiság kicsiny férge csak addigelé rágott agyamban, hogy neki eredtem egy alaposabb rákeresésnek, ahelyett, hogy a beígért Mindent Elsöprő Összegzésnek láttam volna neki, ígéretemhez egyébként is híven.

Sejtettem én, hogy előzőleg nem mondhattam teljesen valóságosat, hiszen már 2003-ban felállították azt a filogenetikus fát,  azóta csak kell, hogy legyen hazai irodalma a neten....

És mibe futottam?

Először egyenest egy Péhádés értekezésbe,

bizonyos Kovácsné Csányi Bernadett követte el ellenem a merényletet.

"A honfoglalás kori, valamint magyar és székely populációk apai ági genetikai kapcsolatrendszerének vizsgálata,"  

ez értekezésének a címe.

Az még csak nem nem volt baj, hisz az eredmény dettó az eredményt hozta, amit én az egyik fejezetben megjövendöltem :),

(A székelyek sokkal inkább hordozzák.

Közelebb vannak a Fekete -Tengerhez,  a Kaukázushoz, a Balkánhoz, több bennük az indián-fajta "török" vonal is. Romániában több az örmény, a cigány, a zsidó is. 7.fejezet)

Nagyobb probléma, hogy felvezetésképpen mindjárt az enyémtől   eltérő kronológiát adott meg, holott én azt is egy professzőr úrtól kukkoltam le.

Továbbá  találtam egy hason témájú prezentációt is, amely szintén a magyarok genetikai összetételével foglalkozik :),  ezt, bizonyos Dr. Pamzsev Horolma hozta össze :)

Indítsunk Dr. Horolmával, ez azért is üdvös lesz, mert egyben átismételhetjük vele az előző részben tanultakat :)

Ez egy harmadik forrásból származó időfa, természetesen megint más keletkezési időpontokkal tarkítva :)

És most nézzük, hogyan adja ugyanezt elő Bernadett: :)

"A két legrégebbi haplocsoport, az A és a B klaszter, melyeknél az

M168 marker vad típusú allélja fordul elő, szinte kizárólag csak Afrikában van jelen.

A kontinensen széles körben elterjedtek, de a gyakoriságuk alacsony (Underhill et al. 2000).

Underhill és munkatársai (2000) 44 000 évben határozták meg 

az M168 marker korát, mely az Afrikából történő kivándorlást jelzi. Thomson és munkacsoportja (2000) hasonló dátumot kapott a marker korára vonatkozóan: 40 000 év (95% konfidencia intervallum: 31 000-79 000 év). 

Az M168 marker derivált allélját hordozó Ősünket nevezhetnénk Eurázsiai Ádámnak is, hiszen ő minden ma élő, nem afrikai férfi utolsó közös őse valószínűleg észak-kelet-Afrikában, a jelenlegi Szudán, vagy Etiópia területén élt. 

A fiai és unokái által véghezvitt utazás határozta meg az emberi 

történelem elkövetkező lépéseit (Wells 2003).

Leszármazottai 3 nagyobb csoportba különülnek el. 

1. Az M130 marker által jellemzett Y-kromoszómális vonal 

(C haplocsoport) 

leszármazottainak jelenkori elterjedése az afrikai kivándorlás part menti útvonalának hipotézisét bizonyítja. E szerint őseink egy része körülbelül 50 000 évvel ezelőtt hagyta el az afrikai kontinenst és indult el Ázsia déli partjai mentén, India déli csücskét érintve, Délkelet-Ázsiába, majd tovább Ausztrália felé  Ennek a vándorlásnak a régészeti nyomai a tengerszint emelkedése következtében ma nagyrészt rejtve vannak (ötvenezer éve mintegy 100 méterrel alacsonyabb volt a tengerszint). 

M130-as kromoszómát nem találtak Afrikában, ami azt jelzi, hogy az M168-ból valahol Ausztrália felé, útközben keletkezhetett.  

Az M130-as marker ugyanakkor a kelet-ázsiai populációkban, köztük a kínaiakban is megtalálható, illetve magas gyakoriságban van jelen Észak-kelet Ázsiában, főképp Mongóliában és Szibériában, jelezve, hogy jelentős északi irányú expanzió is lezajlott Délkelet-Ázsia felül 

E mellett a genetikai adatok azt igazolják, hogy az M130 vonal az elmúlt 10 000 év során elterjedt Amerikában is. A rendelkezésre álló adatok a partvidéki vándorlás folytonosságára utalnak, mely szerint 50 000 évvel ezelőtt elindult Afrikából, kelet felé haladva elérte Indiát, Délkelet-Ázsiát, végül Ausztráliát, majd észak felé fordulva a  Sarkvidék és Amerika felé vette az irányt. A partvidéki marker ősrégi viszonyt tár fel a kiterjedt térségek lakói közt (Wells 2003).

2. A második csoportot az M89 marker jelöli (az F szuperhaplocsoportot jellemzi), amely meghatározza a nem afrikaiak fő Y kromoszóma vonalát. 

M89-es Y kromoszómák nincsenek sem Ausztráliában, (az őslakosok körében!), sem Délkelet- Ázsiában, de elég magas gyakorisággal fordulnak elő Északkelet-Afrikában. 

Ez alapján arra következtethetünk, hogy az M89 kicsivel később alakult ki (körülbelül 45 000 éves), mint az M130, egy olyan populációban, amely hátramaradt Afrikában azután, hogy egy csapat a tengerpartot követve elindult Ausztrália felé. Ezek az M130 nélküli emberek kolonizálták elsőként a Közel-Keletet. Az M89 marker északkelet-afrikai és levantei jelenléte, valamint Levante felső paleolitikus lelőhelyeinek kora együtt azt bizonyítják, hogy a második kivándorlási hullám a Közel-Kelet irányába zajlott le (Wells 2003). Az Y kromoszóma tanúsága szerint nagyon kevés ma élő európai tudja genetikai eredetét közvetlenül a 45 ezer évvel ezelőtti Levantéig visszavezetni. ők lehetnek azoknak a kis létszámú közel-keleti bevándorlóknak a leszármazottai, akik elsőként hoztak be felső paleolit markereket Európába.

Az M89 leszármazási vonalon számos különbözı haplocsoport (G-R) alakult ki az azokat meghatározó mutációk/markerek megjelenésével.

Az M89 marker által meghatározott leszármazási vonal képviselői között körülbelül

40 000 évvel ezelőtt valahol a mai Irán vagy Közép-Ázsia déli területein tűnt fel 

az M9 marker, mely a K haplocsoport jellemzője. A markert hordozó populációkat együttesen eurázsiai klánnak hívjuk.

Az eurázsiai vonalon hozzávetıleg 35 ezer éve jelent meg Közép-Ázsiában az M45 marker (P haplocsoport), mely két másik, nagyon fontos vándorlási útvonalhoz vezetett.

Az egyik az Európa irányába visszakanyarodó M173-as vonal (R1 haplocsoport),

a másik az M242 (Q haplocsoport) és M3 (Q3 haplocsoport) markerek által jellemzett útvonal Szibérián keresztül Amerikába

A felső paleolitikumi anatómiailag modern európaiak részben Közép-Ázsiából (M173 marker), részben a Közel-Kelet területéről (M170 marker) eredeztethetık.

A Közel-Kelet területéről a neolitikum idején is történt egy jelentős bevándorlás (M172, M201, M35), amely hatással volt az európai génállományra.

 3. A harmadik csoportot részben az Y Alu Polimorfizmus vagy M1 néven ismert marker jelöli, körülbelül 50 000 évvel ezelőtt alakult ki Afrikában. 

Afrikán kívül ez a vonal kettéhasad és lényegében ugyanazt az útvonalat járja be, mint a másik kettő (Wells 2003). 

Ez a polimorfizmus filogenetikailag egyenértékű az M145 és az M203 markerekkel, mind a három marker jelen van

a D haplocsoportban (M174 marker jellemzi) és

az E (M96, SRY4064, P29 markerek határozzák meg) haplocsoportba tartozó Y kromoszómákon, azok közös eredetét jelzik.

míg az E haplocsoport elsősorban Afrikában elterjedt, de származéka, az E3b-M35 klád Európában is jelen van.

Európa paleolitikumi és neolitikumi leszármazási vonalai Semino és munkatársai közleménye alapján (2000a) az Európában élő férfiak többsége, több, mint 95%-uk besorolható 10 Y-kromoszómális leszármazási vonal valamelyikébe.

Munkájuk során 25 európai és közel-keleti helység 1007 férfi lakójának Y kromoszómáján 22 bináris markert vizsgáltak meg, elsősorban a földművelés terjedésének bizonyítéka után kutatva. Eredményeik szerint a neolitikus közel-keleti markerek által meghatározott leszármazási vonalak a modern európaiak kisebb részében vannak csak jelen. 

Következtetéseik szerint, melyek összhangban vannak a mitokondriális DNS analíziséből származó eredményekkel (Richards et al. 1998, Torroni et al. 1998), az európai férfiak Y-kromoszómális génkészletének körülbelül 80%-a a paleolitikum idejére vezethető vissza, mintegy 20%-a pedig a neolitikus közelkeleti bevándorlóktól származik. Semino és munkatársai szerint az általuk vizsgált markerek földrajzi megoszlása és becsült kora két paleolitikus és egy neolitikus vándorlási eseményre derít fényt, melyek hatása kimutatható a modern európai génállományban.

A mai európai férfiak körülbelül 50%-ának Y kromoszómáján van jelen az M173 mutáció (R1 haplocsoport), mely körülbelül 30 000 éves. "

Nos Egyelőre Eddig az idézet!

 Ha Horolmát eddig összevetjük Bernadettel, azt kell látnunk, hogy  legalább a haplocsortokhoz rendelt mutációk itt még összecsengenek, nem úgy a melléjük rendelt időpont :)

További levont következtetés, hogy jóval később szédelegtek ki az Afrikai Ádám fiai,

és hogy három külön hullámban tették, tehát markánsan elkülönül a C-s csoport, az F-estől, és DE-stől.

Mindezek fényében most úgy látom, hogy az "afrikai  populáció nagy fokú genetikai varianciája" csak azt jelenti, hogy nincsenek még beleírva a mutációk okozta, determinatív, öröklődően azonos elváltozások, adott helyeken, lókuszokon nincs meg az a marker...

De még mindig rohadtul nem értem, az adott mutációk időpontját milyen elv alapján határozhatják meg, ( a sorrendiséget még csak-csak, a későbbi hordozza az előbbit is...)

Mint ahogy azt sem értem, ha léteznek  különböző ágak, amelyekből kiesik a többire jellemző egy-egy létrafok, mi bizonyítja, hogy csak egyetlen közös ős létezhetett? És az is Afrikában?

Mert Darwin 1869-ben ezt írta?

VAn egy kizárólag afrikai halmazunk, az A-, és B-Haplocsoport, amelyekben annak a bizonyos M168-as markernek még a vad, azaz módosulatlan allélja fordul elő.

 Az összes többi haplocsoportban tehát jelen van ez a M168-as mutáció, csak az

-ausztráliai, Dél- és Észak-Ázsiai partvidéken előferdülő C csoportban már ott van az M130-as markeres mutáció is,

- a F-től R-ig terjedőek hordozzák az  alap M168-ason kívül az M89-et, illetve minden egyes csoport kap még csak rá jellemző újabb mutációkat ezek mellé,

- aztán ott vannak még az Y ALUS (M1-ESEK), akik az alap M168-on kivül, mind hordják még az M145 és M203-as mutációkat, illetve még továbbiakat is:

- A D-sek Ázsiában az M174-et,

-Az E-sek Afrikában az M96, SRY4064, P29  markereket.

Ez egy harmadik forrásból származó időfa, természetesen megint más keletkezési időpontokkal tarkítva :)

S ha már egyetlen, közös őst keresünk mindenáron, nem volna logikus, azt a bizonyos közös,  derivált  M168-as markert inkább vadnak tekinteni, és az afrikai A-B-ben előferdülő "Vadnak" kikiáltott allélt tekinteni mutációnak ?

Na jó, leáshatok én akármennyire aprólékos részletekig, példának okáért sikerült találnom magyar nyelven egy részletes leírást is, hogyan történik ténylegesen a DNA vizsgálata, a szekvenálás, hogyan is zajlik a haplocsoport meghatározás...

részlet a szekvenálási eljárás leírásából:)

dehát, mindez csakis egy szisztematikusan felépített, aprólékosan kidolgozott  rendszer, bolyghatok benne ítéletnapig, nem fogom felfedezni sosem, ha az alapkoncepcióban valami bibi van, ha képtelen valaminek a felfogására, megjelenítésére, ami pedig egyébként jelentős tényezője lenne rendszernek :(

(Ó én szegény!!

Így sosem fogom tudni bebizonyítani, hogy a Basic-ADAmunk csak hipotetikus, és valójában a világ négy sarkán keletkezett annak legalább 4 mutáns variációja, és mikor ezek megindultak, és mondjuk M130-as C-s Ádám összecsattant az M89-esekkel, ennek köszönhetően keletkezett egy újabb haplocsoportot generáló mutáció, nem pusztán a vak véletlen műve a diferenciálódás :(

Brühühü, nem szeretem a vakvéletlent, éljenek a szerelmi csatározások következtében létre jövő pontmutációk :)

És még jobban éljenek a kivülről eszközölt génmanipulációk,

és az azt elkövető Annunakik,

avagy az elsüllyedt földrészek szupercivilizált lényei, akik jól körbemutálták a világot, civilizációjuk elpusztulása után.

Amely haplocsoport(OK) az ő művök, ottan esnek a csodadolgok.) (tudjuk,a nagyorrúak!!)

Node, most kicsit, (és látszólag) elengedem kedvenc velőscsontom, és visszakanyarodom, a péhádés remekműhöz:

"... A mai európai férfiak körülbelül 50%-ának Y kromoszómáján van jelen az M173 mutáció (R1 haplocsoport), mely körülbelül 30 000 éves. 

Ez a marker vezet vissza minket Közép-Ázsiába, mely az egyik kiindulópontja volt Európa modern emberek általi benépesülési folyamatának (Wells 2003)  Semino és munkacsoportja szerint (2000a) 

az M173 egy olyan ősi eurázsiai marker, amit az Európába érkező Homo sapiens vagy magával hozott, vagy érkezésekor alakulhatott ki. 

A marker korát hozzávetőleg 30 000 évben határozták meg. 

Az M173 leszármazási vonal, és a később ebből egy pontmutáció  révén létrejött M17 vonal (R1a1 haplocsoport) Európában egymással ellentétes földrajzi  megoszlást mutat. 

Az M17 leszármazási vonal Kelet-Európában gyakori,  (nesze neked "indiság")majd elıfordulása nyugati irányba csökken. 

Az M173 (xM17) vonal (R1b haplocsoport) a legnagyobb gyakorisággal Nyugat-Európában van jelen, ugyanakkor előfordulása keleti irányba csökken. (Egy későbbi vizsgálat (Cruciani et al. 2002) kimutatta, hogy az M173 markert hordozó európai férfiak 2 csoportba oszthatók. 

Az egyik csoportba tartozó férfiak Y kromoszómáján 

az M173 marker mellett az M17 marker van jelen,

míg a másik csoportba tartozóknál 

az M173 marker az M269 markerrel együtt fordul elő.) 

Semino és munkatársai szerint a két leszármazási vonal kontinensen belül tapasztalható ellentétes földrajzi megoszlása úgy értelmezhető, 

-mint a jelenlegi Ukrajna területéről (M17 vonal) 

-és az Ibériai félszigetről (M173 (xM17) vonal) 

(mint jégkorszaki „menedékek”-ből (refúgiumokból) kiinduló elszigetelt népesség-magvak expanziójának bélyege az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakát (Last GlacialMaximum - LGM) követően. 

(A jégkorszak alatt (13-20 ezer évvel ezelőtt) a különböző humán csoportok arra kényszerültek, hogy az észak-balkáni menedéket kivéve elhagyják Közép-Európa területét.) 

A mai európai Y-kromoszómális génkészlet körülbelül 20%-át jellemzi 

az M170-es mutáció jelenléte, mely az I haplocsoportot határozza meg. 

Ez az egyetlen olyan nagyobb Y-kromoszómális haplocsoport, mely széles körben elterjedt Európában, de gyakorlatilag máshol nem fordul elő (Semino et al. 2000a, Rootsi et al. 2004). 

Ez a mutáció Európában alakulhatott ki a paleolitikum során (körülbelül 22 000 éve) a Közel-Keletről mintegy 20-25 ezer évvel ezelőtt érkező bevándorlók utódaiban. Az M170 vonal (I haplocsoport) az M89 marker által meghatározott leszármazási vonalak (F-R haplocsoport) közé tartozik.  (vikingék)

Az európai Y kromoszómák körülbelül 22%-a sorolható be a neolitikus közel-keleti markerek által meghatározott leszármazási vonalak valamelyikébe. 

-Az M35 marker (E3b haplocsoport), 

-az M172 marker (J2 haplocsoport), 

-az M201 marker (G haplocsoport) és az 

-M89 marker (F haplocsoport) 

által jellemzett leszármazási vonalak előfordulási gyakorisága a Közel-Kelet felől Európa irányába csökken. 

Semino és munkatársai szerint az E3b, a G és a J2 (valójában az egész J) haplocsoport a neolitikum idején a Közel-Keletről érkező földművelő népek genetikai hatását tükrözi Európa férfi génállományán. 

Vizsgálataik alapján a neolitikus gazdálkodók genetikai hatása a mediterrán partvidék mentén kifejezettebb. (sasos görögök, etruszkok, Nagy Sanya)

A fent említett leszármazási vonalakon kívül a 10 Y-kromoszómális leszármazási vonal között szerepelt 

a Tat vagy M46 mutáció által meghatározott leszármazási vonal (N3 haplocsoport) is. Semino és munkacsoportja az általuk vizsgált minták közül az uráli nyelvű számi, udmurt és mari populációban detektálta számottevő gyakorisággal a Tat marker jelenlétét. 

Ugyanakkor azt találták, hogy a szintén uráli nyelvet beszélő, magyar populációban egyáltalán nincs jelen ez a polimorfizmus. Zerjal és munkatársai szerint (1997) a marker körülbelül 4000 éves és egy Észak-Európára korlátozódó újkeletű uráli migrációra utal..."

Eddig Bernaettünk. Látni való, hogy Ő is lényeges 

különbséget tesz, tohonya , Kelet-Európai R1a-sok, és a deli, 

 kelta, sasorros, R1b-seink között ő, s ami szintén izgalmas, 

rámutat arra, hogy ez az R1a-s társaság ugyan bizony 

sosem járt Indijába, sem nem szkítálkodott a nagy orosz sztyeppéken, a lúval, meg nyilával, de még csak kurgányokat se épitett Mongolia határába, hanem AMINT  kitavaszodott a nagy jégkorszak után,  tehát jó 12000 évvel ezelőtt,  előbútt ukrajnai fedezékéből, s egyből bepucolt Kelet-Európába!!!

S elvegyült a Balkáni oduikból előoldalgó cro-magnoni I-sekkel, meg a Közel-Keletről beszivárgó, ügyi, földmüvelő, állattenyésztő  (és  szintén sasorrú)E-s J-s G-s gárdával...

Bernadett kelta R1b-seinket  pireneusi barlangokbó, a nagy kitavaszodáskor  előszédelgő csoportosulásnak tartja, csak azt nem veszi figyelembe, hogy oda mások már elszállásolták az őslakos I-seket is :), továbbá nem tér ki arra az apróságra, hogy a rákba kerültek oda?? Mikor egyébként az R csoport valahonnan Belső-Ázsiából ered :)?Emlékszünk a derék Q-s Indiánusokkal együtt...

Na most kérem szépen, abba az "apróságba" nem kívánok 

beleőrülni ,hogy egész egyszerűen más 

markerekkel jellemzi az R1a és R1b-s csoportokra jellemző 

mutációt :)

Horolma Az R1b-t M343- ként írja le,

az R1a1 pedig M198-asként jegyzi !! (míg Bernadett M17-ként)

Mély levegő, s menjünk tovább...

További lényeges különbség, hogy bár egy helyütt utal ő is az ukrajnai kialakulási  területre, másutt már a Kaukázust, és Iránt emlegeti, nyilván hogy a cuccost be tudja illeszteni, a magát mindmáig szívósan tartó indoeurópai elméletbe, amit egyébként már sorra tönkre vertek az azóta megszületett genetikai vizsgálódások eredményei!!!

 De erről megint csak később valamikor...

Az is muris, hogy Horolma az R1b-t a cro-magnoni emberekhez próbálja kötni (tehát nála is szétválik élesen a két R-s gárda!), dehát a cro-magnoniak már rég tudjuk, hogy valójában a jégkorszakot itt (Európában) töltő I-sek voltak...(Ezt egyébként utána maga is szépen kifejti és kibontja :))

Szintúgy stimmel a J-G-E-s közel-keletiekhez kapcsolása a földművelésnek....

De ami igazán izgi a székely, és az anyaország között mutatkozó szignifikáns különbség;

- a zsidónak titulált J-s haplocsoport mintegy 17% százalékos jelenléte, 

-a mintegy 6 %-os, a nagymagyarok által méltatlanul megvetett, halszagú, N csoportos jelenlét (holott az N valahol Ujgúriában ered, és ragozó nyelvűek, mint pl. a sumérok)

- a titokzatos R1b-s "kelta" csoport fölénye,

- valamint Q-s "Indián" csoport megmutatkozása

a székelyeknél... Mindezek után,

 vagy a székelyek nem "magyarok", vagy egyedül ők őrizték meg zárt közösségükben a magyarság valódi jellegét, akkor viszont szembe kell nézni nagyon erős közel-keleti gyökereinkkel. 

A mai magyarok elszlávosodása és elromásodása különben is  hatalmas méretű. ÁM a romáknak még örülhetünk is akár :) 

Mert legalább ők hordozzák azt az ősibb változatú R-es variációt, ami talán valóban köthető (Irán-India) az igazi szkíták egy csoportjához. 

Horrorisztikus videó :) 

Külön csemege a székely- populációban erősebb Rb-s (kelta vonulat,) és a "halszagú" N-es csoport erős jelenléte. 

De annak legősibb rétege legalább Észak -Kínában ered, ott, ahova Körösi Csoma is  igyekezett... Még izgalmasabb a P-Q- indián vonal  megmutatkozása!!

És a majom akkor ugrik igazán a vizebe, ha vizsgálódásainkat kiterjesztjük Ázsiára is, különös tekintettel az R1b-sek hordozó népeire!

Akkor egyértelműen ki fog derülni, hogy a kurgán -építős, lovas-nyilas harcmodorú  társaság leginkább a ma élő, török népekhez köthető, az ő fő összetevő csoportjaik jelenleg az R1b, a J- és, a G-s, és E-s haplocsoportok! 

És ez az R1b jelen volt  már Sumériában is a J és G mellett,(zikkuratok), 

továbbá R1b-s volt Tutenkhamun fáraó is,(piramisok) 

továbbá ez az R1b-s, J-s, G-s, E-s társaság építhette a megalitokat Nyugat-Európában,s az R1b-sek a kelta népekben élnek tovább.

Ezektől már jó 10 ezer éve elkülönült az R1a-s társaság! 

Ők Európa, keleti és középső részeit vették birtokba, vegyülve az itt őshonos I-sekkel, esetleg N-esekkel. 

Ám ha annyira ők voltak a szkíták, azon a területen ahol mind a mai napig, és most is élnek, miért nincsenek megalitok, és kurgánok?? 

És miért fosikálták össze magukat kínjukban, mikor a kalandozó magyarok rájuk törtek? 

Hiszen ők a nagy indoárják, a szkíták leszármazottai! Ők ötölték ki a lószelídítést, a lovas harcmodort, a kereket!!

Csak mikor ottan hagyták Szkítiját, meg Indiját, s átkavartak Erjópába hirtelen minden kimént a fejükből,  lekopott róluk az összes dauer, ugye?

Holott még Indiában szorgosan rótták a Védákat  meg az Upanisádokat is :)

Na jó, nem hergelem magam tovább, csak valahogy nem állom azt a hetyke bajszos szobafestőt, aki sorra irtotta a derék, kazáriai askenázokat, a világ legnagyobb szellemi tolvajlására alapozódva...

Búcsúzóul még 2videó, az R1b-s rokonságot alátámasztandó  székelyek és kelták között...

Az egyik a Küküllő mentén termett...

A másik Skóciában...

Durva, nemde?

Tutti, hogy ugyannak az ősnótának a variánsai!

Még a szövegben is tetten érhetőek az azonos motívumok.

De erről majd legközelebb. 

Elfáradtam :)