07 augusztus 2018

Minden teremtések logikája (Basic Astrology. First Chapter)





Olyan nincs, hogy nincs semmi, mert a semmi is valami. 
A nulla is egy számjegy, sőt a legfontosabb számjegy, mert minden egyéb számjegy csak hozzá mérten nyer értelmet.
A számok világában a nulla az isten.
Sajnos, banyasztrológiás sorozatcímemet kénytelen vagyok Basic Astrology-ra cserélni, rákeresési szempontok miatt.

 Pedig sorozatom lényegét  tekintve jobban illenék az első, mivel tárgykörünket mágiás-analógiás módszerekkel fogjuk feldolgozni.
Nem lehet cél  milliomodik szájbarágós, kultúrtörténetes, és tudományosság látszatát keltő maszlag-gyűjtemény előállítása. 
Nem fogok se kozmikus rezgésekről, se négyezer évvel ezelőtti kaldeusokról regélni. 
A smaragdtábla bejövős lehetne, mivel mondhatnám hogy alkímiai alapokra építünk, 






  •   Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
      Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van, felülről. Az Egy műve a varázslat.
      Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett.
      Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
      Ő a varázslat nemzője, őrzője, ereje tökéletes, a fények élesztője.
      Tűz, amely földdé válik.
      Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel.
      A földről az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felső és az alsó erőket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség előled kitér.
      Az erők erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.
      Olyan ez, mint a világ teremtése.
      Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.
      Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.
      Amit a Nap műveletéről mondtam, befejeztem.

    de ez is csapda helyzet, mert innentől kezdve jöhetne az alkímiai búvárkodás, kik, mikor, hol hogyan, merre, meddig... 

    Már pedig én azt akarom, hogy a hülye is megértse az asztrológiát, és dolgozni is tudjon vele.
    Ehhez pedig nem kell más, -meglátásom szerint-, mint józan paraszti ész, s némi logika.
    Valami akkor jön létre, ha létre hozom. 
    Ezzel már meg is válaszoltuk az istenkérdést. 
    Az általam létre hozott dolgoknak én a végső abszolútuma vagyok.
     Az általam létre hozott dologban nincs semmi, ami nem általam lenne
  • Megvalósítás előtt én leszek a nagy nulla, a univerzumomban létező összes szám belőlem pattan elő, mint macsekból a bolha.








    ez vagyok én, teremtési aktusom előtt, mint isten, a meg nem ismert felhőjében. Nem istenSÉG, azok a beosztottaim lesznek. 

    Abban a pillanatban, ahogy megnyilvánulok, színre lép belőlem a megnyilvánuló teremtő, az egyes, akit demiurgosznak, JHWH-nak, Arielnek is neveznek, én most megelégszem a hatósugár terminológiával is.
    ezen a képen teremtésünk eddig történetének összes szereplője rajta van, amit a hatósugár megnyilvánulása eredményez.
    Az ősteremtő, az eredeti, egyetlen ISTEN. mostanra origóvá zsugorodott, nullponti energiává,

    demiurgoszunk, a hatósugár megrajzolta a körvonalat, a legszimpatikusabb síkidomot, ami bár egydimenziós, de remekül ábrázolható, és munkára fogható két dimenzióban, ezzel is kifejezésre juttatva a teremtési folyamat dimenzióhalmozási kedvenc szokását, hogy a mi teremtett világunkban mennyi is van belőle, hagyjuk vitatkozni tudósainkat. 




    Nekünk fontosabb dolgunk van; össze kell számolni hány szereplős jelenleg sztorink. 
    Az 1 megjelenése ugyanis duplán bevonzotta sztorinkba a kettőt, ezáltal a négyet, na meg a hármat is.


    Előbb ismerkedjünk meg a ketteskével, aki előbbi ábránkon a prózai körlemez titulust bírja, ő a mítoszbeli legelső teremtmény, a bölcsesség, a pisztisz Szophia, de legalábbis nagy istennő, 
    ha egyesünk aktív, ő, a nő, a ketteske lesz a reaktív, 
    más szóval  energia és anyag kettősével állunk szemben, ami innentől átalakulhat egymásba, vonzhatja és taszíthatja egymást, mindenféle patikus, és antipatikus történetbe keverhetik egymást, amihez már térre és időre is szükségük lesz,-erről kicsit később...
    Most még csak a duális vallási rendszerek prototípusával szemezünk


    jinünk és jangunk alakulóban,



    de most mi nem várjuk meg, hogy kifejlődjék,


    mert máris a szentháromság(0-1-2) eszméjével nézünk farkasszemet,tekintve, hogy nullánk, egyeskénk és ketteskénk összesen már hárman van.

    Isten szeme mindent lát

    Időben és térben az istentriászok számosak, vannak férfi,  nemtelen, koedukált, és nővariánsaik,





    lányok, lányok, földi boszorkányok
    a női lány -anya- banya háromság ismét az idő princípiumát tolja képünkbe (holdfázis, nappálya, sorsot fonó moirák,) de most még nincs időnk az időre, 
    mert ennek a hármasságnak már asztrológiai  princípiumai is vannak, amelyek a mindenki által, közhely szerűen ismert  12 asztrológiai jegy típusait, minőségeit  jelölik ki;

    -a kardinális,
    - a szilárd (fix,)
    -és a változó (mutable,)

    jegyek formájában. Azt én már mindenkinek egyéni ízlésére bízom most, hogy szentháromságunk szereplői közül, kinek melyiket adná a három jelző közül.
    Szerintem az origó a változó, az energia a kardinális, és az anyag a fix.
    Mindenesetre az asztrológiai jegyek tekintetében a felosztás a következő lesz:

    aries:kos, taurus:bika, gemini:ikrek, cancer:rák, leo:oroszlán, virgo:szűz, libra:mérleg, scorpion: skorpio, sagittarius: nyilas, capricorn:bak, aquarius:vizöntő, pisces:halak-ha valakinek még ez sem lenne világos :)

    Bár most nagyon előreszaladtunk, jegyek még nincsenek, még nem tetszettünk megteremteni.

    Most még vigyázó szemeink az eleddig megteremtett univerzumunk  dupla dualitásában latensen megbújó négyeskére vetjük. 

    Ugyanis egyeskénk lazán kétszer számít, kettős relációja révén.

    Tekinthetjük kétnejűnek, mint Ádám vala, az ő Évájával és Lilithjével.

    -Egyrészt ő az Isten(az origó) sugara, az isten oroszlánja, ( tehát 0-1)

    -másrészt ő a körlemezt (ketteskét) determináló körvonal is, ilyen értelemben tekinthetjük ezen aspektusát a négyeskének   (tehát 2-4)

    Remélem, sokaknak nem okoz sokkot a felismerés, hogy eljutottunk a négy őselemig.

    Mondtam, hogy kezemben a bölcsek köve.

    Tűz, víz, föld, levegő, amint egymásba alakulnak, épp az imént mutattam a hogyant, hogy megalkossanak minden létezőket.



    senkit se zavarjon be, hogy itt az ötödik elem is ábrázolásra kerül,  az origo kétszer játszik itt, mint konkrét őselem, és mögöttes idea.


    mutatom tapétaváltozatban is :)
    Na most, senki sem gondolja ám, hogy ez valami idejét múlt, hókuszpókuszos humbug, mármint a négy őselem tana.

    Aki számára mégis annak tűnne, gondoljon gyorsan a dezoxiribonukleinsavra, ami négy kémiai elemből alakult, négy különböző vegyületből épül fel (persze van egy ötödik itt is.)
    durva, nem?

    Ugyanígy, öreg hiba volna szemétre vetni a jó öreg alkímia három elemes tanát. Az imént vezettük le azt is.


    a kardinális, fix, változó szentháromság alkímiaiul (Merkúr, kén, só)
    Foglaljuk össze az eddig tanultakat a minden teremtések természetrajzáról, ismét az alkímia segítségével;
    jelszó: nálunk a bölcsek köve, (és tényleg.) Középen a Merkúr az általam is emlegetett kettős aspektusával.
     Ha most  mi is hozzávennénk az  origós  0-át még egyszer, -mint latens tényezőt is-, ötödik elemként, akkor eljuthatnánk a mágusok pentagrammájáig, avagy Adam Kadmonhoz, a kozmikus emberkéhez, 




    de most a jegyünk máshova szól. A csillagjegyünk,


    mert a négy őselem tana, szintén asztrológiai topiknak IS minősül, ami által az asztrológiai jegyek ugyancsak besorolásra kerülnek.




    Bár megint előre szaladtunk, 
    de hogy kicsit még előbbre szaladjunk, ide kívánkozik másik kedvenc ábrám, őselemtanunk megvédésének érdekében, az élettelennek nevezett univerzum tekintetében is.

    Konkrétan a  standard elméletben foglaltak kiábrázolásáról van szó, amely a kvantumrészecskéket foglalja rendszerbe, amelyből  az atomok épülnek fel.



    hogy vakék is láthassák: analógiánk koránt sem légből kapott.
    Operálunk mi már itten nagyban a 12 jegyekkel, csakhogy odáig el is kéne már jutnunk.
    Mondjuk, adódik, hogy 3x4 tizenkettő, hiába háromszorosan nagy a mi háromszoros hermészünk :)
    Kilences rendszer is van már, enneagrammának becézik,íme az általa javasolt archetípusok, csak a kuriózum kedvéért:




    ezek itt sokkal inkább bolygóintelligenciák emberre transzponált karakterei, nullánkat beleapplikálva a kabbala életfájával is rokoníthatók, de ez most még felejtős...

    Ez itt asztrológiai gyorstalpaló, célunk a 12 jegyhez eljutni, és mostantól el is fogunk. Ígérem.

    Kanyarodjunk vissza szenthármunkhoz, ami ábrázolható, mint háromszög, 



    ám mint 3 erőkar körünket, három 120 fokos körcikkelyre bontja. Szimplán kifordítjuk. 
    A háromszöget fonákul vesszük fel.


    Ez által életkörünket felosztottuk a három alapvető életminőségre, a kardinálisra, fixre és változóra. 
    Tekintsük körünket egy sejtnek, ami három fele osztódott, de mindegyik kialakult összetevője ezt a hármasságot ugyanúgy magában hordja. Ennél a mozzanatnál mégis fülön csíptük a háromszorosan hármas nagy Hermészt :)



    Csakhogy 
    három osztóvonal négy körcikk szeletet hoz létre! 
    Három osztódó körszelet esetén természetesen 12-t.
    A kör 360 fokos,  ennek tizenketted része 30 fok.

    Egy körcikkelyünk 120 fokos volt, aminek negyed része természetesen ugyancsak 30 fok. Végre eljutottunk a kibaszott  asztrológiai jegy terjedelméig, amiből éppen 12 fér el a körünkön belül.
    sajnálom, nem vagyok egy paint-maestro, de ezt az ábrát rajtam kívül senki nem közölte még, én meg nem tom szebbre mekcsinálni.

    Természetesen a jegyekre párhuzamosan érvényes  az őselemek szerinti, és a minőségek szerinti felosztás is, illetve ez a kétféle alapvető tulajdonság határozza meg őket,  teszi azzá őket, amik.








    Magyarul, 
    a kos azért kos, mert tüzes és kardinális, 
    a bika azért bika, mert földies, és fix, 
    az ikrek, mert légies és változó, 
    a rák, mert vizes és kardinális, 
    az oroszán,mert tüzes és fix, 
    a szűz, mert földi és változó, 
    a mérleg, mert légies és kardinális, 
    a skorpió,mert vizes és fix,
    a nyilas, mert tüzes és változó,
    a bak, mert földi, és kardinális,
    a vízöntő, mert légies, és fix,
    a halak, mert vizes és változó.

    Ez adatott. 
    Több variáció nincs. 
    Ez minden teremtéseknek, teremtődéseknek folyamata,
    és ezek a teremtmények, amelyek a teremtődés folyamatának logikájából létre jöhetnek.
    És pont. 
    És természetes, hogy a teremtés időt, és teret generál.
    Természetes, hogy a  teremtés szent körében megrajzolt teremtmények a  szent tér, és a szent idő alaprajzát adják, tehát ábránk
    éppúgy használható csillagtérképként, mint kalendáriumként.

    A  baromságokat holmi kozmikus sugárzásokról, meg formai hasonlóságok alapján az égre képzelt mitológiai lényekről elfelejtheted.
    Továbbá láttuk, hogy mind a materiális univerzumot, mind az élőlények világát ugyanezek a komponensek programozzák. 
    Naná, hogy léted, sorsod, személyiséged meghatározói is. 
    A teremtett világ része vagy.
    De leltározzunk csak még egyszer;
    -Volt egy origónk, 
    -egy dualitásunk, 
    -egy szentháromságunk, 
    -négy őselemünk, 
    -és tizenkét jegyünk.
    Azaz 22 nagy arkánumunk, :)
    hogy a tarot kártyát se felejtsük ki a buliból.




      Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
      Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van, felülről. Az Egy műve a varázslat.
      Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett.
      Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
      Ő a varázslat nemzője, őrzője, ereje tökéletes, a fények élesztője.
      Tűz, amely földdé válik.
      Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel.
      A földről az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felső és az alsó erőket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség előled kitér.
      Az erők erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.
      Olyan ez, mint a világ teremtése.
      Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.
      Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.
      Amit a Nap műveletéről mondtam, befejeztem.
     

     

     

      Nem amúgy, nem fejeztem be.

      Következő fejezetem az asztrológiai jegyeket uraló bolygóintelligenciákról írom.






  • 02 augusztus 2018

    Freedom and Dreaming (Rockballads 41-42 mint Fordításaim,) avagy a nagy utazás













    Bizony, hogy röpül az idő,
    július 22.-én betöltöttem a második életévemet Phil oldalán.
    Ennek okán kotortam elő a nosztalgia videómat, amit nem sokkal ideköltözésem után kreáltam, a képanyag, s a style ma már kortörténeti dokument, itt még nem volt sejtésem arról a szartengerről, ami  "család és jóbarátok" jóvoltából szakad majd rám, abból a jámbor jóindulatjakiból kifolyólag. Nem mintha számítana, háttérzörej,ettől nem fog semmi sem meg nem történtté válni. Igen, kissé befordít, belassít, nyikorgó kosárkámmal nem megyek oly serényen, meg-, es megállok, de itt még töretlen a legelső hit, s áll is az időben forever, romolhatatlan.

    Van remény,
    habár az ajkadon a könnyeid,
    habár innod kell ma még kicsit,
    és köhögsz attól, mit éjjel szivtál.
    Nem vesztettél csatát,
    szóval emberként talpra állj,
    legyen újra kitartás
    benned, és mondd:
    igen, én szabad vagyok,
    ezt zúgják harangok.

    Van öröm még,
    habár tál virág volt minden örökség,
    s adták csak, hogy lelked röghöz kössék,
    de a hegyeken túlról üvöltés
    hívott, törjek szűz földrészt,
    angyalmezben körtánc körém,
    hogy érezzem, hogy meghalljam,
    harang zúgja, szabad vagy.

    Szabad vagyok,
    ezt zúgjak a harangok,
    igen, szabad vagyok, szabad vagyok,
    nekem zúgnak harangok.
    S a szabadság most olyan édes,
    mert tűrtem régen,
    tartsanak mélyben,
    de már szabad lélek,
    most szabadként élek, oh
    már szabad vagyok én
    igen, szabad vagyok én,

    van remény

    habar az ajkadon a könnyeid,
    habár innod kell ma még kicsit,
    és köhögsz attól, mit éjjel szívtál,
    Nem vesztettél csatát,
    hát emberként most talpra állj,
    legyen benned kitartás,
    szavakkal szóld:
    szabad vagyok,
    szabad vagyok,
    zúgjátok harangok.


    There is hope
    Even as the tears fall on your lips
    Even as you take another sip
    And cough from all you smoked the night before
    Didn't lose the war
    So stand back up and be a man
    Hold yourself complete again
    And say the words
    I am free, I am free
    It's the sound of peace
    There is laughs
    Even when all you got is a box of flowers
    They gave you as they held you to the ground
    But over the hills call out sounds
    Spill up, break heavy grounds
    Angels dress, they dance around
    You can hear it, you can feel it
    The sounds says I am free
    It's the sound of peace
    Yeah, I am free, I am free
    It's the sound of peace
    And it's freedom, sweet freedom
    I was so dumb
    They held me to the ground
    But now I'm free now
    I'm free now, oh I...
    I...and now I'm free...
    But now I'm free, oh
    There is hope
    Even as the tears fall on my lips
    Even as I take another sip
    And cough from all I've smoked the night before
    I didn't lose the war
    I'll stand back up and be a man
    Hold myself complete again
    And say the words
    I am free
    I am free
    It's the sound of peace

     ...a magyar billentyűs szöveget csak szimplán rákopiztam most, s bűneim számosak, a béke hangját harangzúgásként interpretáltam :)...

    Elegánsul és jól hangzana hát, ha azt mondanám, ennek okán szántuk rá magunkat a harminc órás autós tortúránkra a Camborne-Glastonbury-London-Winchester-Camborne röppályán, de valójában jelenésem volt a nagykövetségen, a rituális banyaútcélok meg útba estek jövet, menet.

    Kezdjünk Glastonbury-vel, mert annak meg épp három éve, hogy a Witchprojektem második fejezetét 
    kell egy hely-alapon, egzaktul épp erről írtam, ezzel is tanúbizonyságát adva, mily varázslatos person vagyok  én. A próféta szólott belőlem,így megy ez azoknál a banyákoknál, kik tudják, mi fán terem a szómágia.





    Avalon, az almafák szigete, hol  Arthur király meglelte kardját és végső nyugalmát, avagy gyógyulását, (aktuális politikai érdekeknek megfelelően,) és a tövében fekvő Chalice Well, a vörös forrás, amit Krisztus vére színez, nem ám vas-oxid. Az aláfestő Saturnalia nóta fordításom a bónusz, afféle egylemezes Jefferson Airplane beütésű,hapszichedelikus banda ők, 1969-, avagy 1973-ból, (?) akik lemezük megjelenése után könnyen-gyorsan fel is oszlottak, pedig be nagy kár...


    Saturnalia: Ábránd

    Az ajtónál várlak régóta,
    csakhamar többé nem foglak,
    hogy itt állsz majd, azt ígérted,
    de mindenhol  körülnéztem.

    Nézem, miben téged meglátlak,
    nem, nem, nem ,ez csak önmagam.
    Ábránd, örök ábránd, 
    óh, ábránd, örök ábránd,
    álom, folyton rólad.

    Óh mért nem válsz vízióm valóra?
    Mért kell kutatnom, merre vagy?
    Nem jöhetsz, hol ígérted, leszel?
    Nem érkezhetsz, hogy megments?

    Nézem, miben téged meglátlak,
    nem, nem, nem ,ez csak önmagam.
    Ábránd, örök ábránd,

    óh, ábránd, örök ábránd,

    álom, folyton rólad.

    Meddig kell, még várjalak itt?
    Megjelenj, hány nap kell addig?
    Egy nap már nem várok már többé,
    és egyedül leszek, mint voltam rég.

    Nézem, miben téged meglátlak,
    nem, nem, nem , csakis önmagam.

    Ábránd, örök ábránd,
    óh, ábránd, örök ábránd,
    álom, folyton rólad.



    Dreaming

    I have been waiting here by the door
    Soon I shall be waiting no more
    You promised you sould be standing here
    But I have been looking everyhere
    I look I think it is you  I see
    No no no it is only me.

    Dreaming, always dreaming
    Oh dreaming always dreaming
    Dreaming  always of you.

    Oh why can not my visions come true?
    Why must I be looking for you?
    Can not You come where you promised to be?
    Can not you come and rescue me?
    I look I think it is you  I see
    No no no it is only me.

    Dreaming, always dreaming
    Oh dreaming always dreaming
    Dreaming  always of you.

    How long must I be waiting here?
    How many days till you appear?
    One day shall be waiting no more
    And I shall be alone and as before
    I look I think it is you  I see
    No no no it is only me.

    Dreaming, always dreaming
    Oh dreaming always dreaming
    Dreaming  always of you.

    Dreaming, always dreaming
    Oh dreaming always dreaming
    Dreaming  always of you.


    Ez itt  már a Winchester-Stonhenge szakasz. Érzelmeket, ideákat nem is nagyon akarok belehímezni, az elmém többnyire kígyó módon működik, egészben elnyel, aztán emészt.
    (Egyébként is dög fáradt voltam, vagy inkább ilyen testből kifordulós, lebegős fáradt a visszaúton Londonból, egy kocsiban töltött éjszaka, és a londoni, izgatott kolbászolás után, de annak keserveit, hogy milyen az, mikor  csupán két napnyi felborult napirend hat!!! kg hízást eredményez, csak egy másik hashimotóssal tudnám analizálni, de olyat meg én nem ismerek.)

    A Stonehenge bizonyosan nagy csalódás, ebben a formában kopott kőhalom, kerítéssel körbevett búzamező közepén, nem fizettem húsz fontot csak azért, hogy birka embertársaimmal körbegyalogolhassam. Megvárni a kőkör közepén a naplementét, a csillagok feljöttét, magányosan lehívni a hold erejét ottan. Szegény Stonhenge, így kiszúrtak vele. Meg velem is. 
    Winchesternek különös aromája van, benne a levegőben több ezer éves múltja, azt nem is tudtam, hogy valaha főváros is volt. Legalábbis Wessex-nek, ahol 827-ben minden angolok királyát, Egbertet megkoronázták, aztán Hódító Vilmos is itten keménykedett. London, csak valamikor 1300-as években körözte le végképp. Nem Vilmost. Winchestert.





    A londoni képeimre vagyok a legbüszkébb, mindet a kocsiból lőttem, és kurva jók. 
    Arra nem volt esélyem, hogy japán turistaként nyomuljak, Philnek metropolisfóbiája van, de nem bánom, ez így volt vicces, a kocsit is én találtam meg, a nagykövetségtől visszafele jövet, holott az ő kezében volt a mobil :) 
    Az enyém még lemerült előző este a Sainsbury's parkolójában töltött vadromantikában.(De nem költöttem 40 fontot holmi rongyos szállóra :)


    Utunk utolsó szakaszán csak a nekem rendezett felhőjáték tartott életben sztem, rendre kómába estem, de szerencsére mindig sikerült még elcsípnem a pillanatot, amikor Phil szeme is lecsukódni készül, hogy közösen szenderedhessünk örök jobblétre, így újra meg újra a Canonomhoz nyúlni voltam kénytelen, hogy maradjak a publikus verziónál.



    Szándékom volt kelta félhomállyal spékelni a videómat, hisz az út ezen szakasza a történelmi Dumnónián keresztül vezetett,ám megrökönyödésemre csak ezt az egy konkrétan Devonshire-i balladát sikerült előhalásznom. Igaz, hogy csak az 1600-as évekig vezet vissza, a viadal a normandiai származású Arthur Champernowne és az ír kötődéssel rendelkező George Carew, totnesi gróf között zajlik, de azért van benne katolikus felhang, meg babonáskodás is, hát ennyire futotta



    The Earl of Totnes

    The feast was over at Haccombe Hall
    And the wassail bowl had been served to all,
    When the Earl of Totnes rose from his place
    And the chanters came in to say the grace.

    But scarce was ended the holy rite
    When there stepped from the crowd a valiant knight;
    His armour bright and his visage brown,
    His name was Sir Arthur Champernowne.

    "Good Earl of Totness I've brought with me
    My fleetest courser of Barbary;
    And whether good or ill betide,
    A wager with thee I mean for to ride."

    "No Barbary courser do I own,
    But I have," quoth the Earl, "a Devonshire roan;
    And I'll ride for a wager by land or by sea,
    The roan 'gainst the courser of Barbary."

    "'Tis done," said Sir Arthur, "already I've won;
    And I'll stake my manor of Dartington
    'Gainst Haccombe Hall and its rich domain."
    So the Earl of Totnes the wager has ta'en.

    "To horse! To horse!" resounds through the hall,
    Each warrior's horse is led from its stall;
    And with gallant train over Milburn Down
    Ride the bold Carew and the Champernowne.

    And when they come to the Abbey of Tor,
    The abbot came forth from the western door,
    And much he prayed them to stay and dine;
    But the earl took nought but a goblet of wine.

    Sir Arthur he raised the bowl on high
    And prayed to the Giver of Victory;
    Then drank success to himself in the course,
    And the sops of the wine he gave to his horse.

    Away they rode from the Abbey of Tor
    Till they reached the inlet's curving shore;
    The earl plunged first in the foaming wave,
    And was followed straight by Sir Arthur the brave.

    The wind blew hard and the waves beat high,
    And the horses strove for the mastery;
    Till Sir Arthur cried, "Help, thou bold Carew!
    Help, if thou art a Christian true!

    "O save for the sake of that lady of mine
    Good Earl of Totnes, the manor is thine!
    The Barbary courser must yield to the roan,
    And thou art the Lord of Dartington."

    The Earl his steed began to restrain,
    And he seized Sir Arthur's horse by the rein;
    He cheered him by words and gave him his hand,
    And brought Sir Arthur safe to land.

    Then Sir Arthur, with sickness and grief opprest,
    Lay down in the abbey chambers to rest;
    But the earl he rode from the Abbey of Tor
    Straight forward to Haccombe chapel door.

    And there he fell on his knees and prayed
    And many an "Ave Maria" said;
    Bread and money he gave to the poor,
    And he nailed the roan's shoes to the chapel door.

    George Carew Totnes, earl of; born 5/29/1555 (d3/27/1629), English
    soldier, administrator and antiquary noted for his service in Ireland
    during the reign of Queen Elizabeth I.
    "The Earl of Totnes", a Devonshire ballad.

    Szerintem ezt én még lefordítom eccer...