01 december 2015

Haplopók 9.fejezet. A magyarság valódi összetételéről, avagy éljen a skót-székely rokonság! Tovább szó esik még a bosszantóan következetlen tudósok kutatást megnehezítő merényleteiről es, mellyekkel szegény banyák életét igen megkeserítik




Alarm: ez a Y DNA Haplogroupokkal foglalkozó sorozatom úgy keletkezett, hogy miután belefutottam a témába, és számomra teljesen új volt,  érdekes játéknak tekintettem, (sok helyütt direkt rájátszással,) és úgy fogtam az "ismertetésébe", hogy magam is közben ismerkedtem vele. Tehát inkább fogható fel szubjektív naplónak az ismerkedésről, mint tényhalmaznak. Természetesen a felkutatott források révén, folyamatosan applikálódott bele egyre több tényként kezelhető kutatási eredmény, -bár minthogy alig több, mint 10 éve született meg az első haplocsoport  filogenetikus fa, és a kutatások azóta is folynak, az ún. nevezett szakirodalomban is egymástól jelentősen különböző adatokra bukkanok, főleg az eredet (kor) meghatározások esetében.  Saját gondolatok, elképzelések, feltételezések keverednek itt mások (sokszor enyémnél is "őrültebb") hipotéziseivel, tényekként kezelhető ismeretanyaggal. Bár a fejezetek nyilván elkezdődnek és véget érnek, mégsem lezártak, ha valamit érdemesnek találok rá, hogy utólag csatoljam a már leírtakhoz, hasonlóan ehhez a megjegyzéshez, zöld színnel fogom feltüntetni. Az egész sorozat csak egy gondolatébresztő kísérlet, szándéka szerint. Ezt azért is tartom szükségesnek előrebocsátani, mert magyarul olyan kevés anyag van még erről, hogy a google kereső mindjárt a második oldalon kidobta nekem saját kis irományomat, DNS haplocsoport címszó alatt. Ez kemény :)



Tehát fogja fel úgy mindenki, tudományos mesesorozatot olvas, minden konklúzió nélkül!





Miért, hogy a föl-fölemelkedett Derék Boszorkányt mindig visszarántja Valaki,
kit Tudósnak is neveznek, Kutatónak is, Genetikusnak is, Professzornak is? 
A Derék Banyaember már-már készül felvilágosítani az emberiséget, de Perazim hegyén fölkél az ...Úr.

Egyik bejegyzésemben megemlítettem, hogy magyarul alig találtam valamit. 
Csak azt nem tettem hozzá, akkortájt még nem is nagyon kerestem.
Ám  kéváncsiság kicsiny férge csak addigelé rágott agyamban, hogy neki eredtem egy alaposabb rákeresésnek, ahelyett, hogy a beígért Mindent Elsöprő Összegzésnek láttam volna neki, ígéretemhez egyébként is híven.
Sejtettem én, hogy előzőleg nem mondhattam teljesen valóságosat, hiszen már 2003-ban felállították azt a filogenetikus fát,  azóta csak kell, hogy legyen hazai irodalma a neten....
És mibe futottam?

Először egyenest egy Péhádés értekezésbe,

bizonyos Kovácsné Csányi Bernadett követte el ellenem a merényletet.

"A honfoglalás kori, valamint magyar és székely populációk apai ági genetikai kapcsolatrendszerének vizsgálata,"  


ez értekezésének a címe.



Az még csak nem nem volt baj, hisz az eredmény dettó az eredményt hozta, amit én az egyik fejezetben megjövendöltem :),
(A székelyek sokkal inkább hordozzák.
Közelebb vannak a Fekete -Tengerhez,  a Kaukázushoz, a Balkánhoz, több bennük az indián-fajta "török" vonal is. Romániában több az örmény, a cigány, a zsidó is. 7.fejezet)
Nagyobb probléma, hogy felvezetésképpen mindjárt az enyémtől   eltérő kronológiát adott meg, holott én azt is egy professzőr úrtól kukkoltam le.

Továbbá  találtam egy hason témájú prezentációt is, amely szintén a magyarok genetikai összetételével foglalkozik :),  ezt, bizonyos Dr. Pamzsev Horolma hozta össze :)
Indítsunk Dr. Horolmával, ez azért is üdvös lesz, mert egyben átismételhetjük vele az előző részben tanultakat :)

Ez egy harmadik forrásból származó időfa, természetesen megint más keletkezési időpontokkal tarkítva :)


És most nézzük, hogyan adja ugyanezt elő Bernadett: :)

"A két legrégebbi haplocsoport, az A és a B klaszter, melyeknél az

M168 marker vad típusú allélja fordul elő, szinte kizárólag csak Afrikában van jelen.

A kontinensen széles körben elterjedtek, de a gyakoriságuk alacsony (Underhill et al. 2000).

Underhill és munkatársai (2000) 44 000 évben határozták meg 

az M168 marker korát, mely az Afrikából történő kivándorlást jelzi. Thomson és munkacsoportja (2000) hasonló dátumot kapott a marker korára vonatkozóan: 40 000 év (95% konfidencia intervallum: 31 000-79 000 év). 

Az M168 marker derivált allélját hordozó Ősünket nevezhetnénk Eurázsiai Ádámnak is, hiszen ő minden ma élő, nem afrikai férfi utolsó közös őse valószínűleg észak-kelet-Afrikában, a jelenlegi Szudán, vagy Etiópia területén élt. 

A fiai és unokái által véghezvitt utazás határozta meg az emberi 

történelem elkövetkező lépéseit (Wells 2003).

Leszármazottai 3 nagyobb csoportba különülnek el. 

1. Az M130 marker által jellemzett Y-kromoszómális vonal 
(C haplocsoport) 

leszármazottainak jelenkori elterjedése az afrikai kivándorlás part menti útvonalának hipotézisét bizonyítja. E szerint őseink egy része körülbelül 50 000 évvel ezelőtt hagyta el az afrikai kontinenst és indult el Ázsia déli partjai mentén, India déli csücskét érintve, Délkelet-Ázsiába, majd tovább Ausztrália felé  Ennek a vándorlásnak a régészeti nyomai a tengerszint emelkedése következtében ma nagyrészt rejtve vannak (ötvenezer éve mintegy 100 méterrel alacsonyabb volt a tengerszint). 
M130-as kromoszómát nem találtak Afrikában, ami azt jelzi, hogy az M168-ból valahol Ausztrália felé, útközben keletkezhetett.  
Az M130-as marker ugyanakkor a kelet-ázsiai populációkban, köztük a kínaiakban is megtalálható, illetve magas gyakoriságban van jelen Észak-kelet Ázsiában, főképp Mongóliában és Szibériában, jelezve, hogy jelentős északi irányú expanzió is lezajlott Délkelet-Ázsia felül 
E mellett a genetikai adatok azt igazolják, hogy az M130 vonal az elmúlt 10 000 év során elterjedt Amerikában is. A rendelkezésre álló adatok a partvidéki vándorlás folytonosságára utalnak, mely szerint 50 000 évvel ezelőtt elindult Afrikából, kelet felé haladva elérte Indiát, Délkelet-Ázsiát, végül Ausztráliát, majd észak felé fordulva a  Sarkvidék és Amerika felé vette az irányt. A partvidéki marker ősrégi viszonyt tár fel a kiterjedt térségek lakói közt (Wells 2003).

2. A második csoportot az M89 marker jelöli (az F szuperhaplocsoportot jellemzi), amely meghatározza a nem afrikaiak fő Y kromoszóma vonalát. 

M89-es Y kromoszómák nincsenek sem Ausztráliában, (az őslakosok körében!), sem Délkelet- Ázsiában, de elég magas gyakorisággal fordulnak elő Északkelet-Afrikában. 

Ez alapján arra következtethetünk, hogy az M89 kicsivel később alakult ki (körülbelül 45 000 éves), mint az M130, egy olyan populációban, amely hátramaradt Afrikában azután, hogy egy csapat a tengerpartot követve elindult Ausztrália felé. Ezek az M130 nélküli emberek kolonizálták elsőként a Közel-Keletet. Az M89 marker északkelet-afrikai és levantei jelenléte, valamint Levante felső paleolitikus lelőhelyeinek kora együtt azt bizonyítják, hogy a második kivándorlási hullám a Közel-Kelet irányába zajlott le (Wells 2003). Az Y kromoszóma tanúsága szerint nagyon kevés ma élő európai tudja genetikai eredetét közvetlenül a 45 ezer évvel ezelőtti Levantéig visszavezetni. ők lehetnek azoknak a kis létszámú közel-keleti bevándorlóknak a leszármazottai, akik elsőként hoztak be felső paleolit markereket Európába.
Az M89 leszármazási vonalon számos különbözı haplocsoport (G-R) alakult ki az azokat meghatározó mutációk/markerek megjelenésével.
Az M89 marker által meghatározott leszármazási vonal képviselői között körülbelül
40 000 évvel ezelőtt valahol a mai Irán vagy Közép-Ázsia déli területein tűnt fel 

az M9 marker, mely a K haplocsoport jellemzője. A markert hordozó populációkat együttesen eurázsiai klánnak hívjuk.

Az eurázsiai vonalon hozzávetıleg 35 ezer éve jelent meg Közép-Ázsiában az M45 marker (P haplocsoport), mely két másik, nagyon fontos vándorlási útvonalhoz vezetett.

Az egyik az Európa irányába visszakanyarodó M173-as vonal (R1 haplocsoport),


a másik az M242 (Q haplocsoport) és M3 (Q3 haplocsoport) markerek által jellemzett útvonal Szibérián keresztül Amerikába

A felső paleolitikumi anatómiailag modern európaiak részben Közép-Ázsiából (M173 marker), részben a Közel-Kelet területéről (M170 marker) eredeztethetık.

A Közel-Kelet területéről a neolitikum idején is történt egy jelentős bevándorlás (M172, M201, M35), amely hatással volt az európai génállományra.

 3. A harmadik csoportot részben az Y Alu Polimorfizmus vagy M1 néven ismert marker jelöli, körülbelül 50 000 évvel ezelőtt alakult ki Afrikában. 

Afrikán kívül ez a vonal kettéhasad és lényegében ugyanazt az útvonalat járja be, mint a másik kettő (Wells 2003). 
Ez a polimorfizmus filogenetikailag egyenértékű az M145 és az M203 markerekkel, mind a három marker jelen van

a D haplocsoportban (M174 marker jellemzi) és

az E (M96, SRY4064, P29 markerek határozzák meg) haplocsoportba tartozó Y kromoszómákon, azok közös eredetét jelzik.

míg az E haplocsoport elsősorban Afrikában elterjedt, de származéka, az E3b-M35 klád Európában is jelen van.

Európa paleolitikumi és neolitikumi leszármazási vonalai Semino és munkatársai közleménye alapján (2000a) az Európában élő férfiak többsége, több, mint 95%-uk besorolható 10 Y-kromoszómális leszármazási vonal valamelyikébe.

Munkájuk során 25 európai és közel-keleti helység 1007 férfi lakójának Y kromoszómáján 22 bináris markert vizsgáltak meg, elsősorban a földművelés terjedésének bizonyítéka után kutatva. Eredményeik szerint a neolitikus közel-keleti markerek által meghatározott leszármazási vonalak a modern európaiak kisebb részében vannak csak jelen. 

Következtetéseik szerint, melyek összhangban vannak a mitokondriális DNS analíziséből származó eredményekkel (Richards et al. 1998, Torroni et al. 1998), az európai férfiak Y-kromoszómális génkészletének körülbelül 80%-a a paleolitikum idejére vezethető vissza, mintegy 20%-a pedig a neolitikus közelkeleti bevándorlóktól származik. Semino és munkatársai szerint az általuk vizsgált markerek földrajzi megoszlása és becsült kora két paleolitikus és egy neolitikus vándorlási eseményre derít fényt, melyek hatása kimutatható a modern európai génállományban.


A mai európai férfiak körülbelül 50%-ának Y kromoszómáján van jelen az M173 mutáció (R1 haplocsoport), mely körülbelül 30 000 éves. "



Nos Egyelőre Eddig az idézet!

 Ha Horolmát eddig összevetjük Bernadettel, azt kell látnunk, hogy  legalább a haplocsortokhoz rendelt mutációk itt még összecsengenek, nem úgy a melléjük rendelt időpont :)

További levont következtetés, hogy jóval később szédelegtek ki az Afrikai Ádám fiai,

és hogy három külön hullámban tették, tehát markánsan elkülönül a C-s csoport, az F-estől, és DE-stől.




Mindezek fényében most úgy látom, hogy az "afrikai  populáció nagy fokú genetikai varianciája" csak azt jelenti, hogy nincsenek még beleírva a mutációk okozta, determinatív, öröklődően azonos elváltozások, adott helyeken, lókuszokon nincs meg az a marker...

De még mindig rohadtul nem értem, az adott mutációk időpontját milyen elv alapján határozhatják meg, ( a sorrendiséget még csak-csak, a későbbi hordozza az előbbit is...)

Mint ahogy azt sem értem, ha léteznek  különböző ágak, amelyekből kiesik a többire jellemző egy-egy létrafok, mi bizonyítja, hogy csak egyetlen közös ős létezhetett? És az is Afrikában?
Mert Darwin 1869-ben ezt írta?

VAn egy kizárólag afrikai halmazunk, az A-, és B-Haplocsoport, amelyekben annak a bizonyos M168-as markernek még a vad, azaz módosulatlan allélja fordul elő.

 Az összes többi haplocsoportban tehát jelen van ez a M168-as mutáció, csak az

-ausztráliai, Dél- és Észak-Ázsiai partvidéken előferdülő C csoportban már ott van az M130-as markeres mutáció is,

- a F-től R-ig terjedőek hordozzák az  alap M168-ason kívül az M89-et, illetve minden egyes csoport kap még csak rá jellemző újabb mutációkat ezek mellé,

- aztán ott vannak még az Y ALUS (M1-ESEK), akik az alap M168-on kivül, mind hordják még az M145 és M203-as mutációkat, illetve még továbbiakat is:
- A D-sek Ázsiában az M174-et,
-Az E-sek Afrikában az M96, SRY4064, P29  markereket.





S ha már egyetlen, közös őst keresünk mindenáron, nem volna logikus, azt a bizonyos közös,  derivált  M168-as markert inkább vadnak tekinteni, és az afrikai A-B-ben előferdülő "Vadnak" kikiáltott allélt tekinteni mutációnak ?

Na jó, leáshatok én akármennyire aprólékos részletekig, példának okáért sikerült találnom magyar nyelven egy részletes leírást is, hogyan történik ténylegesen a DNA vizsgálata, a szekvenálás, hogyan is zajlik a haplocsoport meghatározás...




részlet a szekvenálási eljárás leírásából:)
dehát, mindez csakis egy szisztematikusan felépített, aprólékosan kidolgozott  rendszer, bolyghatok benne ítéletnapig, nem fogom felfedezni sosem, ha az alapkoncepcióban valami bibi van, ha képtelen valaminek a felfogására, megjelenítésére, ami pedig egyébként jelentős tényezője lenne rendszernek :(

(Ó én szegény!!
Így sosem fogom tudni bebizonyítani, hogy a Basic-ADAmunk csak hipotetikus, és valójában a világ négy sarkán keletkezett annak legalább 4 mutáns variációja, és mikor ezek megindultak, és mondjuk M130-as C-s Ádám összecsattant az M89-esekkel, ennek köszönhetően keletkezett egy újabb haplocsoportot generáló mutáció, nem pusztán a vak véletlen műve a diferenciálódás :(
Brühühü, nem szeretem a vakvéletlent, éljenek a szerelmi csatározások következtében létre jövő pontmutációk :)
És még jobban éljenek a kivülről eszközölt génmanipulációk,
és az azt elkövető Annunakik,
avagy az elsüllyedt földrészek szupercivilizált lényei, akik jól körbemutálták a világot, civilizációjuk elpusztulása után.
Amely haplocsoport(OK) az ő művök, ottan esnek a csodadolgok.) (tudjuk,a nagyorrúak!!)

Node, most kicsit, (és látszólag) elengedem kedvenc velőscsontom, és visszakanyarodom, a péhádés remekműhöz:
"... A mai európai férfiak körülbelül 50%-ának Y kromoszómáján van jelen az M173 mutáció (R1 haplocsoport), mely körülbelül 30 000 éves. 

Ez a marker vezet vissza minket Közép-Ázsiába, mely az egyik kiindulópontja volt Európa modern emberek általi benépesülési folyamatának (Wells 2003)  Semino és munkacsoportja szerint (2000a) 
az M173 egy olyan ősi eurázsiai marker, amit az Európába érkező Homo sapiens vagy magával hozott, vagy érkezésekor alakulhatott ki. 

A marker korát hozzávetőleg 30 000 évben határozták meg. 
Az M173 leszármazási vonal, és a később ebből egy pontmutáció  révén létrejött M17 vonal (R1a1 haplocsoport) Európában egymással ellentétes földrajzi  megoszlást mutat. 
Az M17 leszármazási vonal Kelet-Európában gyakori,  (nesze neked "indiság")majd elıfordulása nyugati irányba csökken. 

Az M173 (xM17) vonal (R1b haplocsoport) a legnagyobb gyakorisággal Nyugat-Európában van jelen, ugyanakkor előfordulása keleti irányba csökken. (Egy későbbi vizsgálat (Cruciani et al. 2002) kimutatta, hogy az M173 markert hordozó európai férfiak 2 csoportba oszthatók. 
Az egyik csoportba tartozó férfiak Y kromoszómáján 
az M173 marker mellett az M17 marker van jelen,
míg a másik csoportba tartozóknál 
az M173 marker az M269 markerrel együtt fordul elő.) 

Semino és munkatársai szerint a két leszármazási vonal kontinensen belül tapasztalható ellentétes földrajzi megoszlása úgy értelmezhető, 
-mint a jelenlegi Ukrajna területéről (M17 vonal) 
-és az Ibériai félszigetről (M173 (xM17) vonal) 

(mint jégkorszaki „menedékek”-ből (refúgiumokból) kiinduló elszigetelt népesség-magvak expanziójának bélyege az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakát (Last GlacialMaximum - LGM) követően. 

(A jégkorszak alatt (13-20 ezer évvel ezelőtt) a különböző humán csoportok arra kényszerültek, hogy az észak-balkáni menedéket kivéve elhagyják Közép-Európa területét.) 

A mai európai Y-kromoszómális génkészlet körülbelül 20%-át jellemzi 

az M170-es mutáció jelenléte, mely az I haplocsoportot határozza meg. 

Ez az egyetlen olyan nagyobb Y-kromoszómális haplocsoport, mely széles körben elterjedt Európában, de gyakorlatilag máshol nem fordul elő (Semino et al. 2000a, Rootsi et al. 2004). 

Ez a mutáció Európában alakulhatott ki a paleolitikum során (körülbelül 22 000 éve) a Közel-Keletről mintegy 20-25 ezer évvel ezelőtt érkező bevándorlók utódaiban. Az M170 vonal (I haplocsoport) az M89 marker által meghatározott leszármazási vonalak (F-R haplocsoport) közé tartozik.  (vikingék)

Az európai Y kromoszómák körülbelül 22%-a sorolható be a neolitikus közel-keleti markerek által meghatározott leszármazási vonalak valamelyikébe. 
-Az M35 marker (E3b haplocsoport), 
-az M172 marker (J2 haplocsoport), 
-az M201 marker (G haplocsoport) és az 
-M89 marker (F haplocsoport) 

által jellemzett leszármazási vonalak előfordulási gyakorisága a Közel-Kelet felől Európa irányába csökken. 
Semino és munkatársai szerint az E3b, a G és a J2 (valójában az egész J) haplocsoport a neolitikum idején a Közel-Keletről érkező földművelő népek genetikai hatását tükrözi Európa férfi génállományán. 
Vizsgálataik alapján a neolitikus gazdálkodók genetikai hatása a mediterrán partvidék mentén kifejezettebb. (sasos görögök, etruszkok, Nagy Sanya)

A fent említett leszármazási vonalakon kívül a 10 Y-kromoszómális leszármazási vonal között szerepelt 
a Tat vagy M46 mutáció által meghatározott leszármazási vonal (N3 haplocsoport) is. Semino és munkacsoportja az általuk vizsgált minták közül az uráli nyelvű számi, udmurt és mari populációban detektálta számottevő gyakorisággal a Tat marker jelenlétét. 
Ugyanakkor azt találták, hogy a szintén uráli nyelvet beszélő, magyar populációban egyáltalán nincs jelen ez a polimorfizmus. Zerjal és munkatársai szerint (1997) a marker körülbelül 4000 éves és egy Észak-Európára korlátozódó újkeletű uráli migrációra utal..."


Eddig Bernaettünk. Látni való, hogy Ő is lényeges 

különbséget tesz, tohonya , Kelet-Európai R1a-sok, és a deli, 
 kelta, sasorros, R1b-seink között ő, s ami szintén izgalmas, 
rámutat arra, hogy ez az R1a-s társaság ugyan bizony 


sosem járt Indijába, sem nem szkítálkodott a nagy orosz 
sztyeppéken, a lúval, meg nyilával, de még csak kurgányokat se épitett Mongolia határába, hanem AMINT  kitavaszodott a nagy jégkorszak után,  tehát jó 12000 évvel ezelőtt,  előbútt ukrajnai fedezékéből, s egyből bepucolt Kelet-Európába!!!
S elvegyült a Balkáni oduikból előoldalgó cro-magnoni I-sekkel, meg a Közel-Keletről beszivárgó, ügyi, földmüvelő, állattenyésztő  (és  szintén sasorrú)E-s J-s G-s gárdával...
Bernadett kelta R1b-seinket  pireneusi barlangokbó, a nagy kitavaszodáskor  előszédelgő csoportosulásnak tartja, csak azt nem veszi figyelembe, hogy oda mások már elszállásolták az őslakos I-seket is :), továbbá nem tér ki arra az apróságra, hogy a rákba kerültek oda?? Mikor egyébként az R csoport valahonnan Belső-Ázsiából ered :)?Emlékszünk a derék Q-s Indiánusokkal együtt...



Na most kérem szépen, abba az "apróságba" nem kívánok 

beleőrülni ,hogy egész egyszerűen más 

markerekkel jellemzi az R1a és R1b-s csoportokra jellemző 

mutációt :)

Horolma Az R1b-t M343- ként írja le,
az R1a1 pedig M198-asként jegyzi !! (míg Bernadett M17-ként)
Mély levegő, s menjünk tovább...
További lényeges különbség, hogy bár egy helyütt utal ő is az ukrajnai kialakulási  területre, másutt már a Kaukázust, és Iránt emlegeti, nyilván hogy a cuccost be tudja illeszteni, a magát mindmáig szívósan tartó indoeurópai elméletbe, amit egyébként már sorra tönkre vertek az azóta megszületett genetikai vizsgálódások eredményei!!!
 De erről megint csak később valamikor...
Az is muris, hogy Horolma az R1b-t a cro-magnoni emberekhez próbálja kötni (tehát nála is szétválik élesen a két R-s gárda!), dehát a cro-magnoniak már rég tudjuk, hogy valójában a jégkorszakot itt (Európában) töltő I-sek voltak...(Ezt egyébként utána maga is szépen kifejti és kibontja :))
Szintúgy stimmel a J-G-E-s közel-keletiekhez kapcsolása a földművelésnek....

De ami igazán izgi a székely, és az anyaország között mutatkozó szignifikáns különbség;
- a zsidónak titulált J-s haplocsoport mintegy 17% százalékos jelenléte, 
-a mintegy 6 %-os, a nagymagyarok által méltatlanul megvetett, halszagú, N csoportos jelenlét (holott az N valahol Ujgúriában ered, és ragozó nyelvűek, mint pl. a sumérok)
- a titokzatos R1b-s "kelta" csoport fölénye,
- valamint Q-s "Indián" csoport megmutatkozása
a székelyeknél... Mindezek után,
 vagy a székelyek nem "magyarok", vagy egyedül ők őrizték meg zárt közösségükben a magyarság valódi jellegét, akkor viszont szembe kell nézni nagyon erős közel-keleti gyökereinkkel. 
A mai magyarok elszlávosodása és elromásodása különben is  hatalmas méretű. ÁM a romáknak még örülhetünk is akár :) 
Mert legalább ők hordozzák azt az ősibb változatú R-es variációt, ami talán valóban köthető (Irán-India) az igazi szkíták egy csoportjához. 
Horrorisztikus videó :) 
Külön csemege a székely- populációban erősebb Rb-s (kelta vonulat,) és a "halszagú" N-es csoport erős jelenléte. 
De annak legősibb rétege legalább Észak -Kínában ered, ott, ahova Körösi Csoma is  igyekezett... Még izgalmasabb a P-Q- indián vonal  megmutatkozása!!

És a majom akkor ugrik igazán a vizebe, ha vizsgálódásainkat kiterjesztjük Ázsiára is, különös tekintettel az R1b-sek hordozó népeire!
Akkor egyértelműen ki fog derülni, hogy a kurgán -építős, lovas-nyilas harcmodorú  társaság leginkább a ma élő, török népekhez köthető, az ő fő összetevő csoportjaik jelenleg az R1b, a J- és, a G-s, és E-s haplocsoportok! 
És ez az R1b jelen volt  már Sumériában is a J és G mellett,(zikkuratok), 
továbbá R1b-s volt Tutenkhamun fáraó is,(piramisok) 
továbbá ez az R1b-s, J-s, G-s, E-s társaság építhette a megalitokat Nyugat-Európában,s az R1b-sek a kelta népekben élnek tovább.

Ezektől már jó 10 ezer éve elkülönült az R1a-s társaság! 
Ők Európa, keleti és középső részeit vették birtokba, vegyülve az itt őshonos I-sekkel, esetleg N-esekkel. 
Ám ha annyira ők voltak a szkíták, azon a területen ahol mind a mai napig, és most is élnek, miért nincsenek megalitok, és kurgánok?? 
És miért fosikálták össze magukat kínjukban, mikor a kalandozó magyarok rájuk törtek? 
Hiszen ők a nagy indoárják, a szkíták leszármazottai! Ők ötölték ki a lószelídítést, a lovas harcmodort, a kereket!!
Csak mikor ottan hagyták Szkítiját, meg Indiját, s átkavartak Erjópába hirtelen minden kimént a fejükből,  lekopott róluk az összes dauer, ugye?
Holott még Indiában szorgosan rótták a Védákat  meg az Upanisádokat is :)
Na jó, nem hergelem magam tovább, csak valahogy nem állom azt a hetyke bajszos szobafestőt, aki sorra irtotta a derék, kazáriai askenázokat, a világ legnagyobb szellemi tolvajlására alapozódva...
Búcsúzóul még 2videó, az R1b-s rokonságot alátámasztandó  székelyek és kelták között...

Az egyik a Küküllő mentén termett...






A másik Skóciában...

Durva, nemde?
Tutti, hogy ugyannak az ősnótának a variánsai!
Még a szövegben is tetten érhetőek az azonos motívumok.
De erről majd legközelebb. 
Elfáradtam :)

25 november 2015

Haplopók. Alaposan átdolgozott 8. fejezet, ami nemhogy az utolsó, de igazság szerint a legelső(nek kellett volna lennie.)






Alarm: ez a Y DNA Haplogroupokkal foglalkozó sorozatom úgy keletkezett, hogy miután belefutottam a témába, és számomra teljesen új volt,  érdekes játéknak tekintettem, (sok helyütt direkt rájátszással,) és úgy fogtam az "ismertetésébe", hogy magam is közben ismerkedtem vele. Tehát inkább fogható fel szubjektív naplónak az ismerkedésről, mint tényhalmaznak. Természetesen a felkutatott források révén, folyamatosan applikálódott bele egyre több tényként kezelhető kutatási eredmény, -bár minthogy alig több, mint 10 éve született meg az első haplocsoport  filogenetikus fa, és a kutatások azóta is folynak, az ún. nevezett szakirodalomban is egymástól jelentősen különböző adatokra bukkanok, főleg az eredet (kor) meghatározások esetében.  Saját gondolatok, elképzelések, feltételezések keverednek itt mások (sokszor enyémnél is "őrültebb") hipotéziseivel, tényekként kezelhető ismeretanyaggal. Bár a fejezetek nyilván elkezdődnek és véget érnek, mégsem lezártak, ha valamit érdemesnek találok rá, hogy utólag csatoljam a már leírtakhoz, hasonlóan ehhez a megjegyzéshez, zöld színnel fogom feltüntetni. Az egész sorozat csak egy gondolatébresztő kísérlet, szándéka szerint. Ezt azért is tartom szükségesnek előrebocsátani, mert magyarul olyan kevés anyag van még erről, hogy a google kereső mindjárt a második oldalon kidobta nekem saját kis irományomat, DNS haplocsoport címszó alatt. Ez kemény :)

Tehát fogja fel úgy mindenki, tudományos mesesorozatot olvas, minden konklúzió nélkül!


Két emberkét sodor a jeges, megvadult áradat; egy tudós professzort, és egy egyszerű mezei szántóvetőt (parasztot.) Mindkettő meglátja a közelükbe érkező farönköt. A szántóvető felkiált:
-Köszönöm, Istenkém, hogy megmentésemre küldted ezt a mentőcsónakot!
Mire a professzor átveszi a szót:
-Jóember, miről beszél maga? Én nem látok itt mást, mint a végső soron virtuális térben, látszólag  határozott térbeli paraméterekkel rendelkező "objektumot", aminek alapanyagát a köznép "fa" terminológiával illet. Nos, ha kémiai összetételét megvizsgáljuk különböző szénalapú molekulákból állhat... 
Mire tovább boncolja a mikroszkopikus méretű összetevőket, és eljut a kvarkokig, és mire már bebizonyítaná, hogy valójában nincs is ott semmi, csak egy pulzáló energia-, még inkább információhalmaz, addigra sajnos ép belefullad a vizebe, míg  derék parasztunk már rég kievickélt a partra, és árkon-bokron túljár... 






Általában nem szokásom, és nem szeretek bejegyzéseket likvidálni  naplómból, ha már személyes, és vállaltan esendős, tévedésjogátfenntartós, de hű (ha) önmagamhoz,
ám legutóbbi haplopós bejegyzésem kapcsán komoly okom volt rá.

Belefutottam egy témába, felgyújtotta képzeletem, volt rá szabad hetem, gondoltam elökörködöm vele, mert kínálja magát, és a motiváltság is megvagyon, elég kilépnem az utcánkra :)
Mert korántsem mindegy, nem úgy van az ám, hogy közel-keleti, oszt jóccakát, hanem ki perzsa, ki kurd, ki arabus, s ha muszlim is, na de most síta-é, avagy sunnyita? :)
Az is lehet, hogy bár muslim, de közel-keletinek csak álcázza magát, mert hogy valójában pakisztáni. Habár sokat még ezzel sem mondtam, mert ettől még lehet sindh, avagy pandzsábi, vagy éppen kásmír, mint derék főbérlőm, Sah úr (de nem ám a perzsa!)
Leginkább a lengyel boltban tevékenykedő kurd boltos legényt kedvelem. Mindjárt ráéreztünk,  rokonynépek vagyunk!
Két hónap után már a fehérek között  elég jól eligazodom, kapásból kiszúrom, ki a Őshonos I, ki fehérorosz,  lengyel, háááááá,  magyart meg végképp pláne! Főleg, ha meg is szólal:
-Jányom, itt három forint a virág!
-Font lesz az, mama....
Üzenem az otthoniaknak szegény anglius nagyon nyög és nyüszít is  má minkalattunk, mostanra teljesen tönkre is mént, rongyos 450000 forintnál nemigen képes fentébb  srófolni azt a nyavalyás minimálbért.

Aztán erősen próbáltam a megszabott időkeretemhez is tartani magam, de a folyamat végére már nem is én választottam témát, a téma szemelt ki engemet.
Álmok, egybeesések, egyéb nem véletlen véletlenek.
Nap mint nap sodor elém a sors olyan virtuális fragmentumokat is, (ugye, hogy kikupálódtam?) amelyek mindjének külön-külön szánhatnék pluszban még egy-egy hetet.
Mert megérdemli.
Így az "uccsó" nyolcadik fejezetbe, már annyi mindent zsúfoltam egybe, hogy abból három bejegyzés is kitelt volna, (és nem, nem őrültem meg,)
és az  ott elkövetett értelmezési kísérleteim is csak Murfhy bácsi tehették volna boldoggá, oly széles spektrumát prezentálták, hogy egy-egy genetikában használatos, rút kifejezést,
hányféleképpen lehet félreértelmezni :)
Ott voltam a szeren!
Mennie kellett.

Ez a beismerés nem jelenti egyúttal, hogy lemondtam volna párhuzamos Ádámok- teóriámról,  vagy  arról az elgondolásomról, hogy a  feltárt mutációk, nem  a "vakvéletlen" művei.
Ha nyilván nem is közvetlen vesznek benne részt, de valamiképpen mégis jelzői, vagy indikátorai, avagy következményei - igenis-, a rasszok keveredésének, kialakulásának.
Aztán  lépten-nyomon betüremkedett a képbe a mitikus, az irracionális is, amit a tudós, még ha észre is vesz,  akkor sem láthatja.
Én viszont nyugodtan megőrülhetek.
Ezután. Ez után.
És mintha ki is rajzolódna előttem valami,  mégis túlnő rajtam, nem vagyok képes megragadni, úgy lehet, én pedig az erdőtől nem látom a fát?



Keresd a nőt!
Nem kerülhettem el, valamilyen szinten mégis meg kellett ismernem annak a kutatásnak a hátterét, aminek az eredményeit szándékomban állt bemutatni, sőt, meg is kérdőjelezni,
s annál kicsit mélyebben, hogy ja igen, a gének, meg a  DNA, meg kromoszómákok, és voila haplocsoportok :) 
Az valami olyasféle lehet, mint a vércsoport..
.
És ennek utána még egyszer nem fogok könnyelmű kijelentést arra vonatkozólag mivel,  mennyi ideig foglalkozom, meghajolok a mú-zsákok akarata előtt.

Pedig már kezdtem magam beleélni, hogy én is pragmatikus projektelő leszek, de mégsenem!

Nálam ezután a "vers" az úr, én max, a cifra szolga!
Ez a téma mindent megérdemel!

Ugyanis elképesztő dolgokkal találkozom;


-vannak Annunaki-hívők,



- s közöttük, akik a sumérok által megörökített, gonosz reptiliánok génmanipulált teremtményeit az illuminátus tagjai között keresik :),




 
-vannak  különböző E3b-s hívők,  és köztük,  kik  zsidó-néger messiásról prédikálnak, s arról, hogy a 12 törzs hajtotta igába a földet, Aztán vannak akik, teljesen alaptalanul(?) az E3b-seket Arbinoknak vélik (R1b)




-vannak kik Nyugat-Afrikában, Beninben keresik az egykori zsidó államot, (mondjuk ott is van egy, OUIdea  néven vannak, az a Woudu őshazája), s vannak, akik  inkább Közép-Amerikába teszik a választottak valódi őshonát.

-Vannak R1a-s  Arianok, és vannak R1b-s Arbinok; ők leginkább a szkítaság fölötti tulajdonjogon marakodnak...



-Vannak, akik H. Blavatsky asszony szellemét idézik, vannak akik R. Steiner mellett voksolnak, ennek alapján keresik az emberiség bölcsőjét az elveszett Lemúriában, avagy Atlantiszon,

-Vannak akik a Nibiru legközelebbi érkezésére várnak.


És mindezek mögött ott húzódik  őstörténelmünk, amit minden bizonnyal a fránya genetika miatt előbb-utóbb teljesen át kell írniuk történészéknek, bár nyilván nem lesz könnyű menet; majd jól elsáncolják magukat szegény üldözöttek a jól bevált, körbehivatkozós technikájukkal :)
"legfrissebb időfám!"

No, és  ott van az emberiség mitikus hagyománya is, ami számos ponton összecseng világszerte...



kincsesbánya :)

És mindezeket én egy hét alatt le akartam tudni :)
Hiszen jóformán még el sem kezdtem!!
Ám mielőtt még nekivetném magamat, mint éhtyúk, a tiszta búzának,

jöjjön ama nagyon utált, de elkerülhetetlen genetikai gyorstalpaló!


Első nap.
 Kezdetben teremté az Úr a Mengyelejev által periódusos rendszerbe foglalt elemeket, különös tekintettel, a C (szén), H(hidrogén), N(nitrogén), O (oxigén), és P(foszfor) nevezetűekre.
És látá az Isten, hogy nem is annyira jó, de így sikerült...

Második nap.

 És megalkotá ezekből a dezoxiribonukleinsavat,  hogy tudná miben tárolni a lelkes állatok  előállításához szükséges információhalmazt. Szilícium épp nem akadt a keze ügyibe, tehát a Szaharát máris kilőhetjük, mint édenkerti helyszínt!

A dezoxiribonukleinsav (DNA) nukleinsavakból felépülő szerves makromolekulák csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az örökítőanyag. 


Gén: az öröklődés fizikai és funkcionális alapegysége, amely egy meghatározott információt hordoz; a DNA egy szakasza, amely átírt és egy regulátor szekvenciából/régióból áll, utóbbi teszi lehetővé a transzkripciót.

...És mire még kimondania is sikerült, el is telt a második nap...




Ayida-Weddo Loa egyenest a benini OUIdahból (Júdából): Avida-Veddo voudu istennő, a kígyós istennők klubjából; termékenység, szivárványok, a szél, a víz, a tűz, és a kígyók. Ez az afrikai  Júdea, a voudu, és az amazonok hazája



DambAllaH pediglen a férje----
Végre sikerült jó képet vágnom, ő már adult DNA

 Harmadik nap.


Mert hogy a DNA-nak valami struktúrát is adjék az Úr, mely sokasodni, de legalábbis megduplázódni képes, a harmadik napon csomagolásba fogott,

és DNA-jának négy bázisát,
A (Adenine),
C (Cytosine),
G (Guanine),

T(Thymine)


elébb bázispárokba rendezé.


Bázispárnak nevezzük a komplementer DNA vagy RNA szálak egymással szemben elhelyezkedő,hidrogénkötésekkel összekapcsolt nukleotidpárját (gyakran bp-ként rövidítve). 

Minthogy csak egyetlen  emberben

3 ezer millió bázis alkot kb. 25 000 gént, ami 23 kromoszómába van becsomagolva,

nem is csoda, hogy eltelt a harmadik nap.



Negyedik nap.

Minthogy összetévesztette bajszával,megpödörte.
Meg azért is, hogy programot adjon a szufi kerengő derviseknek, és a tudósoknak.

A mozgásformához aztán a növényi hajtások, és a bolygók is kedvet kaptak. Meg a csigaházak, növekedés közben.



1953 májusában és áprilisában kiadott publikációkban az angol fizikus, FRANCIS CRICK és az amerikai biológus JAMES WATSON bebizonyította, hogy a DNS kettős hélixet alkot.

A csavarvonal, más néven hélix térgörbe, mely úgy származtatható, hogy egy henger, kúp vagy gömb felületén egy pont egyenletes sebességgel mozog a felület tengelye irányában, és közben egyenletes szögsebességgel forog a felületen a tengely körül.

A molekulák központjában bázisok állnak. Crick és Watson DNS modellje ami 1953-ban épült, jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg. 


Kettős hélix szerkezet;

melyben a két szálon lévő bázisok egymással H-hidak segítségével kapcsolódnak: 
A:T - 2db, 

G:C - 3 db H-híd





  • Egy duplaszálú DNS bázispárosodása, ahol a foszfátgerinc világoskékkel; az adenin rózsaszínnel; a guanin zölddel; a timin sárgával; a citozin pedig kékkel van jelölve. A bázisok közötti lila csíkok a hidrogénkötéseket jelképezik. Guanin és citozin között három, adenin és timin között kettő hidrogénkötés épül ki.

    (Phospate backbone: foszfát-gerinc)

    egymással szemben komplementer bázispárok, A:T és G:C helyezkednek el, így a párosok térkitöltése megegyezik.

    replikáció (másolás) lehetősége,

    genetikai kód - szálon belül nem kötött a sorrend = nem monoton !

    egy "csavarmenet" 34 A, 10 bázispár / 1 csavar, 36o / bp

    lefutás antiparalel, 5' - 3' irány

    háromdimenziós szerkezet - nagy és kis árok, (major, minor groove)

    Ötödik nap.

     Hogy a kódfejtők se unatkozzanak, az emigyen becsomagolt információ-tömeget még jól le is kódolta.


Sikerült kideríteni, hogy a fehérjéket felépítő 20 aminosavat a DNS-szálon hárombetűs "szavak", kodonok határozzák meg.

  Crick és Watson híres cikkében a Nature-ben 1953-ban azt mondták, hogy a munkájukat Wilkins és Franklin munkája ösztönözte. 
Egy hangsúlyos bemutatón 1957-ben Crick lefektette a “központi dogmát”, ami megjósolta a kapcsolatot a DNS, az RNS és a fehérjék között, 

és megformálta a „szekvencia-elméletet”.

A replikációt, a kettős hélix szerkezet egy kritikus bizonyítékát 1958-ban fedezték fel, a Meselson-Stahl kísérlet formájában. 

Crick és munkatársai kimutatták, hogy a genetikai kód egymást nem átfedő, kodonnak nevezett bázishármasokból áll. Har Gobind Khorana és mások nem sokkal ezután megfejtették a DNS-kódot.


          




A fehérjeszintézis (transzláció) kezdőpontját általában egy ún. "start kodon" határozza meg (ATG vagy RNS szinten AUG), ami metionint jelent.

A transzláció befejezését három különböző "stop kodon" jelezheti (TAA, TGA, TAG). Egy aminosavat maximum hat különböző kodon jelenthet (pl: Leu - lásd a fenti ábrát).

Egy betűsorban nagyon sok helyen fordulhat elő véletlenül is az ATG kombináció. A legtöbb nem kezdőkodon. Hogyan ismerhető fel (a sejt számára is) a kezdőpont?

A DNS-szekvenciában nemcsak a fehérjék szerkezete (kódoló régió), hanem a gén kezdete és vége, valamint működésének (génexpresszió) mikéntje is meghatározott a DNS-szekvencia által. 

A lokusz   a  szekvencia elfoglalt helyét jelenti a kromoszómán vagy a  genetikai térképen.




A DNS szekvenciák elrendeződése kvantumfizikai szinten, kísértetiesen hasonlít, bizonyos aspektusaiban a számítógépek világából ismert bináris rendszerre.

A DNS-szekvenálás olyan biokémiai módszer, amit a DNS oligonukleotid nukleotid bázisainak, tehát az adeninnek,guaninnakcitozinnek és a timinnek a sorrend-meghatározására használnak. 
A DNS szekvenciája határozza meg a sejtmagban, a plazmidokban, a mitokondriumban vagy a kloroplasztiszokban azt az örökletes genetikai információt, ami minden élő szervezet működésének alapprogramját adja.

A restrikciós enzimek egy lehetséges alkalmazása az ún. restrikciós térképek készítése, ami  arra jó, hogy DNS-ek „ujjlenyomatait” készítsük el, vagy kissé különböző DNS-szálakat hasonlíthassunk össze. A módszer a következő: a DNS preparátumot összekeverjük egy ilyen enzimmel. Ez hasít bizonyos helyeken, a hosszú szálakból rövidebbek lesznek. Ezután másik enzimet keverünk hozzá, ami más helyeken fog hasítani. Az eljárást lehet még folytatni több enzimmel is. Végül a keletkezett fragmenteket gélelektroforézis útján szétválogatjuk méret szerint. A kapott mintázat jellemző lesz az adott génre vagy DNS-szakaszra. A módszer a gél típusától függően 100-20 000 bázispár hosszú fragmentek szétválogatását teszi lehetővé. (Wikipedia, a barátod)

Hatodik nap.

Istenkénk belépett a kamaszkorbaa. Mutálni kezdett...


A heterozigóta embernél adott lókuszon eltérő aléllok,azaz az eredetitől (Vad allél)eltérő variációk lehetnek.

Vad típus: a gén eredeti formája, amely a természetes populációban a leggyakoribb.



Allél: a gén alternatív formája (például a1 és a2). Vad típusúnak az eredeti, a természetben leggyakoribb génformát nevezzük. 


Az új allélok mutációval keletkeznek. 


Mutáció: hirtelen létrejövő, öröklődő megváltozás, ami nem a tulajdonságok kombinálódása révén keletkezik. 
Típusai a kromoszóma- mutáció és a génmutáció. 
A kromoszóma-mutációt a kromoszómák eltörése és rendellenes visszatapadása okozza. 

A génmutáció során a DNS-molekula (nukIeinsavak) egy-egy nukleotidja valamilyen módon hirtelen megváltozik. Ez lehet pontmutáció, vagy a nukleotidok sorrendjében bekövetkező változás, tranzíciók, transzverziók, frameshift, deléció stb.


Pontmutáció: A kromoszóma egy génjében pár nukleotidnál következik be változás.

A mutációk:
Váratlanok – a mutáció ugrással, hirtelen alakul ki, a szervezet nem készül rá
Nem irányítottak – a szervezet számára lehetnek előnyösek és károsak is, és sem nagyságuk, sem hatásuk nem jelezhető előre
Tartósak – olyan változások, melyek öröklődnek, vagyis az utódnemzedékre átvivődnek
Egyediek – mutációval korábban nem létező új allél, vagyis genotípus keletkezhet


A genetikai marker egy gén, vagy DNA-szekvencia egy ismert helyen egy kromoszómán, amit lehet használni azonosítására egyéneknek vagy fajoknak. Úgy lehet leírni, mint egy variációját a megfigyelhető genomi lókuszoknak, amely átalakult mutáció révén. 

Egy genetikai marker lehet egy rövid DNS-szekvencia, például egy szekvencia környező egyetlen bázispár változás (egypontos nukleotid polimorfizmus, SNP), vagy egy hosszú, mint a miniszatellit.

Hetedik nap.

A hetedik napon az egész trutymóval még elszöszmötölt kissé, levezetésképpen.  Hogy meg ne sértsük vele,  ezért ezt tapintatosan evolúciónak neveztük el.






Most nézzük meg a selyemhernyó lepkéjének sorát (a táblázat 15. oszlopa), és haladjunk lefelé a gerincesek között osztályról osztályra. Figyeljük meg, hogy e rovar citokróm c fehérjéje közel ugyanolyan mértékben különbözik olyan egymástól igen eltérő szervezetekétől, mint az ember, a pingvin, a teknős, a tonhal és az orsóhal. Figyelembe véve az említett szervezetek közti óriási változatosságot, meglepő, hogy citokróm c fehérjéjük tekintetében mindannyian majdnem ugyanolyan százalékban különböznek a selyemhernyó lepkéjétől."Pirosak az emlősök és az egy szem erszényes, a kenguru, kékek a gerincesek. Zöld az egyetlen ízeltlábú, sárga az egyetlen növény, narancssárga az egyetlen baktérium.  Egy ló  pont annyira különbözik egy lepkétől, mint egy ponty :)
További fogalmak

Genetikai egyensúly: kizárólag rekombináció útján egy populáció allélgyakorisága nem változik meg, külső hatások/mutációk nélkül a genetikai egyensúly állandó.

Frekvencia: a populációban az allélt hordozók számát frekvencia (génfrekvencia) formájában fejezik ki. Különböző populációk között ezeket a génfrekvenciákat hasonlítják össze.

Alapítói hatás: a populációgenetikában az alapítói hatás a genetikai sokféleség csökkenésére utal, ami alacsony egyedszámú új kolónia létesítésekor történik. Egy populációban azt mutatja, hogy az emberek nagy számban származnak  egy eredetileg kis számú, ősi csoporttól. Az eredeti és az új kolónia alléljainak gyakorisága is értelemszerűen eltérhet, másképpen a populációk létszám-csökkenése genetikai összetételük megváltozásához vezethet. Az alapítói (és a rokon jelentésű palacknyak = populáció létszámának radikális csökkenése) hatás csak szélsőséges esetei egy nemzedékről nemzedékre minden populációban lejátszódó folyamatnak, amelyet genetikai sodródásnak nevezünk(Lásd ott is).

Genetikai sodródás: egyes allélok gyakoriságának véletlenszerű változása – szemben a nem véletlenszerű természetes szelekcióval. Kis populáció-méretnél felerősödik. Lásd még: alapítói hatás

Genotípus: egy sejt vagy szervezet genetikai információjának összessége.

Fenotípus: az egyed megjelenési formája (külső és belső tulajdonságok), amely a genotípus és a környezeti tényezők kölcsönhatásának eredményeként jön létre.

Filogenetikai profil: annak leírása, hogy egy adott gén mely organizmusokban található meg és melyekben nem (teljes genomok ismerete szükséges) Az azonos, ill.  hasonló (vagy épp  komplementer) filogenetikai profillal rendelkező gének között funkcionális kapcsolat valószínűsíthető, hiszen ez azt jelenti, hogy a szóban forgó gének mindenhol együtt fordulnak elő. Filogenetikus:fejlődéstörténeti.

Genom: az ember teljes genetikai információja, a genom közel 99 %-a a sejtmagban, ill. kromoszómákba csomagolva, míg a maradék 1 %-a a mitokondriumokban található. Mai ismereteink szerint a mitokondriális DNS 37 gént hordoz, míg a sejtmagi, kromoszómákba tömörült ún. nukleáris géneknek a száma kb. 25–30 ezer. A sejtmagi géneket mindkét szülő egyenlő mértékben hagyományozza ránk, ráadásul az egyedfejlődés egy bizonyos stádiumában ezek keverednek, rekombinálódnak is egymással. A legutolsó nemzedékben két nukleáris felmenőnk van, egy generációval „feljebb” már négy nukleáris elődöt találunk. Húsz emberöltőre visszamenően, átlagosan huszonöt éves generációs idővel számolva, több mint egymillió azon elődök száma, akik hozzájárultak sejtmagbéli génjeinkhez.

Genom program: egy élőlény DNS készlete, szekvenciájának meghatározása. Az egyes gének DNS szekvenciáinak kijelölése, a gének annotálása. Legismertebb a Human Genom Program. Sok más élőlény genom programja ismert: C. elegans, Drosophila, E. coli,malária kórokozó, fágok, baktériumok, élesztők, csimpánz, ló, kutya, egér, patkány, szarvasmarha, macskák stb. Az emlősök mintegy 35000 gént (3x109bp) hordoznak a genomjukban.



Polimorf, poliformizmus:  (változatosság, vagy sokféleség): Egy gén változatból, más néven allélból, a populáción belül legalább kettő van jelen.
Polimorf gének aránya a populációban: a leggyakoribb gén aránya is kisebb, mint 95%. A genetikai sokféleségnek (genetikai polimorfizmusnak) a gyakori heterozigótaság az alapja. Az ember összes génhelyre (lókuszra) számított heterozigótaságának átlagos értéke hozzávetőleg 10 százalék.

Haplotípus: allélok csoportja egyetlen kromoszómán Az egyedi szekvenciák egymástól eltérő pozícióik (mutációik) alapján egy-egy haplotípust határoznak meg. Azok a szekvenciák megegyező haplotípusúak, amelyek ugyanazokat a mutációkat tartalmazzák. A haplotípusokat haplocsoportokba soroljuk egyes ősi, azonos mutációik alapján. Azok a mutációk, amelyek egy haplocsoportot jellemeztek hosszú idővel ezelőtt, a filogenézis során csak egyszer alakultak ki, és többségükben jellegzetes földrajzi eloszlást mutatnak.

NRY: nem rekombinálódó Y kromoszóma. Populációk apai ági leszármazási vonalát az Y- kromoszóma azon szakaszainak vizsgálatával követik nyomon, melyek polimorfak, és a meiózis során nem rekombinálódnak. Az Y-kromoszóma generációról generációra viszonylag változatlan formában öröklődik az apai vonalon. Jelentős részén csak mutációval jöhet létre változás, nem keveredik az anyai és az apai információ. A mutációkból követhető a férfiak genetiai története földrajzi és filogenetikai értelemben.

Apai vérvonal: (apai leszármazás) az Y kromoszómán lévő gének illetve DNS szakaszok allélikus változatainak meghatározásával lehetséges, mivel az Y kromoszóma apáról fiára öröklődik.

Anyai öröklés: extrakromoszomális öröklés, citoplazmás gének öröklése, extranukleáris öröklés: A ♀ (petesejt) citoplazmájában lévő gének öröklésmenete: pl.: mitokondrium gének, kloroplasztisz gének, szimbionta baktérium gének. A Mendel törvények nem érvényesek ez esetben. Az utód mindig az ♀ fenotípusát örökli.
Mitokondrium: a mitokondriumok feladata, hogy segítsék az oxigén felhasználását a sejt energiatermelésében. Minél tevékenyebb a sejt, annál több mitokondriumot tartalmaz. A DNS-változások, -mutációk a mitokondriumban, - hasomlóan a sejtmaghoz - spontán jönnek létre, általában egyszerű másolási hibák, amelyek a sejtekben működő hibajavító mechanizmusok ellenőrző rendszerén észrevétlenül átcsúsznak. A mitokondriális DNS-ben van egy kb. 1200 bázispáros nem kódoló – az ún. hipervariábilis (HVS) – régió. Az itt kialakult mutációk gyorsan rögzülnek, és aránylag gyorsan elterjedhetnek a populációban. Mivel a szakaszon kb. minden tízezredik évben rögzül egy mutáció, ezért ez molekuláris evolúciós óraként is használható. A mitokondrium anyai leszármazás szerint öröklődik.

Ennyit, és csak ennyit mára.