Nadya Talkina most már csakugyan haragszik Vaszilíjre. Úgy tűnik, nagyon rákattant e témára. Gonosz.

Még nem döntöttem el, hogy szét-
vagy összeírjalak, mint a kutyákat
eboltás idején.
Számadat lehetsz, vagy zsugorítalak
kezelhető, kicsi bajjá. Lehetsz vudu-babám,
törhet pálcika lábad, vagy csöpp szíved
tőrtűvel szúrom én.
Miákolhatsz cérnahangon, de nem kapsz belőlem enni,
hiába rág az éhség;
hát jobb, ha csöndben meglapulsz
tüllzacskó mélyén.
Vagy írjalak inkább szét,
zörgős lomhalommá?
Először leválik rólad ki voltál, közös
emlékképek pattognak, mint szemgolyód. Nyelved alól kígyóként
kikúsznak ígéretek, ölelések magukkal viszik
karjaid, lábaiddal távozik jövőd,
gondolataid fejedet törik. Egy törzs marad,
fa-féle, miből férgecske kirágta belső szerveid.
Felaprítalak gyújtósnak,

Jól befűtök veled,
neked.

Nadya fullasztó kapcsolatát Vaszilíjjel nehezen viseli

Zsák Vagy,
súly a mellemen.
Vakablak.
Csak tükörbe nézhetek, sápad a foncsor.
Kavicsokat tömsz a számba. Hiszed,
minden madár háziszárnyas. Ha felhasítanálak,
tollgombócokat találnék. Emésztetlen csontot.
Inkább könnyeket gyűjtök.
Csillogjon, ami fáj.
Fagyjon rád a lehelet.

Az árvaság rokona sivatagnak, tengernek.
Végtelen. Hullámzó. Ringat.

Halálhinta. Összemos minden különvalóságot.
Szembeolvadó szürke, idegen élek helyett.

Ha szél támad, az időmalom elrepül.
Nem lesz tere a tagadásnak.

Fuseli Henry: Lidérnyomás

NadyaTalkina átkait Vaszilijre szórja, annak lelketlen otrombasága okán.

 Alvadt vérdarabok a hóban

Fojtott indulatok a tóban

Vízi világ köde lengjen

Szép szeme fénye ma vesszen

                                                                                                                                                       

 Alvadt vérdarabok a hóban

Fojtott indulatok a csókban

Verje verejték menten

Mert rontotta a kedvem

                                      

                                                                                                                                                        

                                                                                                                                                            

Alvadt vérdarabok a hóban

Fojtott indulatok a szóban

Kígyófej küszöbömre

Átkát küldje ma minden

 

 Alvadt vérdarabok a hóban

                                                                                                                                                             Fojtott indulatok a holdban

                                                                                                                                                             Éjjeli gyászzene zengjen

                                                                                                                                                             Enyhületet sose leljen

 Enyhületet sose leljen

Mért rontotta kedvem?

Éjjeli gyászzene zengjen

Verje verejték menten

Szép szeme fénye ma vesszen

Átkát küldje a minden

Vízi világ köde lengjen

Kígyófej küszöbömre

(Alvadt vérdarabok a szívben

Fojtott indulatokra feszítve

Földi köröktől messze

Bomlik a bánat teste)

Nadya Talkina kedvenc játékának, a balkáni sakknak szabályait ismerteti

Itt mindig sötét bábué a nyitó lépés.

Három millió gyalog ismét koldusként cool.

A huszároknak végleg bealkonyult.

A bástyák omlanak. A futárok pánikszerűen,

jobbra-balra pásztáznak teljes pályahosszon.

Rosálni tilos. A tisztáldozat engedélyezett,

de a leütött báb sorvégen megmaradhat,

ha valamely tiszt védelme alatt áll.

Nyerésre álló versenyzők egy-egy alkalommal

több lépést is tehetnek. Közös megegyezés kizárt,

az ellenfél minden módon zavarható.

A folyamatban lévő játék elemzése a helyszínen tilos.

A döntő játszma az idők végezetéig halogatható.

Vitás kérdés esetén a versenybíró megvesztegethető,

aki a szabályokat áthágni nem hajlandó,

azt a versenyzésből véglegesen ki kell zárni.

Kissé blaszfémikussá sikeredett vers, pedig Nádya csak viccnek szánta eleinte

Mélán ásít a sátán,

sántítva sétál a vártán,

ő sem tudja mire vár, tán

abban bízik, menten jön a váltás,

s úgyis elmarad a megváltás.

Kedvetlenek a szentek,

közbenjárni is restek,

egy ideje jobban kelendő

a hollywoodi piszkos tizenkettő.

A bukott angyalok serege

közmunkában poklokat sepreget,

kísértésre sem elég,

a luciferi segély.

A jó angyalok hada tétlenül matat,

csodatetteikről nincsen újabb adat.

Felettébb szendék a tündék, mondhatni beholtak,

táncos kedvükből tüzet nem csiholtak,

bambán üldögélnek egy szivárvány hátán. Főnökük, Bábabukra,

semmit sem írhat a javukra.

Elfekvő készletben a törpök, a gnómok,

világpiaci áruk erősen megromlott.

Nem kurrens cikk az óriás,

mint nemzeti ősatty sem glóriás.

Szarka, bagoly, turul, seregély;

jósmadarak seregére beköszönte az örök éj.

Pogány párka sorsot nem fon most,

a táltos sem fontos,

égig érő fára nem hág,

nem kíséri lelkes szempár,

betiltotta őt egy szent pár,

bizonyos József és Mária,

mára ők is két unott pária,

fiuk, holmi Jézus,

ledarálta őt a klérus,

eszmei értékük zérus.