Ez a Morgana- Morrighan
gyűjteményes fejezet még folyamatosan bővülni szeretne, még vázlat jellegű, és talán kicsit afféle magyarul- hiánypótló is.
(A külalakért elnézést, abszolút nem így mutat, mikor szerkesztem a szöveget,
ezt a következetlen széthúzott, rendezetlen sorokat mutató formát, eltérő
betűnagyságot mentés után veszi fel :( Talán sok neki a szöveg a
sablon hibája, passz :( )
Királynő Morgan le Fay / mɔrɡən lə feɪ /alternatív módon, mint Morgan le Faye, Morgen,
Morgaine, Morgain, Morgana, Morganna, Morgant, Morgane, Morgne, Morge, szerepel, ki egy erős igéző az Arthur
legendában.
Az őt felvázoló korai művek nem dolgozták ki a
karakterét túlzottan, ő egy tündér vagy varázslónő.
Származhat:
-Modrontól, a walesi istennőtől.
aki gyakran szerepel a középkori walesi
irodalomban. Modron az úgynevezett "Avallach lánya," egy
walesi ősi istenség, akinek a neve úgy is értelmezhető főnévi
jelentésben: " almák helye"
Modron megjelenik istenanyaként ;
-a Welsh Triad 70. fejezetében, gyermekei
Urien, Owain és Morfydd " a Brit szigetek Három Boldogságos
Womb-Burdens -(?)a" által,
-és egy későbbi népmeséről fennmaradt
kéziratban, a Peniarth 147.-ben. Owain és
Morfydd történetében, a Peniarth 147. -ben Modron az
úgynevezett " Avallachi király lánya."
Ez hasonló legkorábbi megjelenéséhez Morgana le
Fay-nak, aki szintén az almák szigetén járt.
-A "le Fay" jelző (a
francia la névelő, "a tündér"), utal egy másik, ilyen (le
fay) néven számon tartott walesi és breton vízi szellemre a kelta
mitológiából, amely csatlakozott tulajdonságai folytán Morganahoz. Mikor a
későbbi művekben sajátosan emberivé válik,ez a jelző továbbra is felruházza
őt mágikus erővel.
- További spekulációban néha csatlakozik
Morgana az ír istennőhöz, Morriganthez, bár
van is néhány hasonlóság, túl a nevükön is.
Korai beszámolók;
-Geoffrey of Monmouth(12. sz.) a
Merlin életében.
A legkorábbi írásmódja itt a Morgen,
amely valószínűleg az ó-walesi vagy
régi breton Morgen-ből, azaz "tenger-szülöttéből" származik.
Részlet a The Last Sleep of Arthur in Avalon-ból
(Artúr utolsó álma Avalonban) Edward Burne-Jones-től; (1898)
Férfias formája, amely Mori-Genos, megtalálható
a walesi Moryen vagy Morien névben; egy rokon formában az ó-ír Muirgein,
egy keresztény, alakváltoztató női szent, aki járt a tengeren. A név nem
tévesztendő össze a modern welsh-i férfi névvel Morgan (tönköly), ill. Morcant
a régi walesi időszakban.
„Morgan először jelenik meg e név szerint
a Vita Merlini-ben, egy Norman-walesi
pap, Geoffrey of Monmouth mintegy 1150. körül, állítólag olvasott egy
beszámolót a varázsló Merlin kalandjairól, és ezekből kibont néhány epizódot
több híres korábbi munkájában,
Historia Regum Britanniae (1136). Historiájában, Geoffrey,
azt írja, hogy King Arthur súlyosan megsebesül Mordred által
a camlanni csatában, és ezért elviszik a boldogságos Isle
of Apple Trees-be(Almafák boldogságos szigetére) (Latin Insula Pomorum),
Avalonba, hogy meggyógyuljon.
A Vita Merliniben ő az, aki leírja a
neveit a szigeten lakó kilenc mágikus királynő nővéreknek, kik közül Morgens
törzsfőjükül szolgált, akik képesek voltak alakváltásra és a
repülésre. Húgai nevei; Moronoe, Mazoe, Gliten, Glitonea, Gliton,
Tyronoe, Thiten és Thiton.”
Morgan megtartja Arthur túlvilági
gyógyítójának szerepét sokáig az irodalomban.
Geoffreyt talán 1. századi római térképész
Pomponius Mela inspirálhatta, aki beszél
jósokról az Île de Sein off the coast
of Brittany-ban; kilenc szűz papnőről, kikben a gallok hisznek,
hogy hatáskörük van gyógyításra, és elvégeznek több
csodálatos varázslást,
mint például a tenger kontrollálása a
varázsigék által, jóslat a jövőről, és magukat
állati lényekké változtathatják.
- Gerald of Wales.
(lásd Morgana konjukcióban az Isle of
Apples-szel (Avalon), ahová a halálos sebet kapott Arthurt hurcolták
a camlanni csata után.)
A krónikás Gerald of Wales szerint,
Morganis nemes hölgy unokatestvére Arthur királynak, aki
Artúrt Avalon szigetére vitte (Glastonburyval azonosított), ahol
Arthurt eltemették.
1216-os írásában, Gerald azt állította, hogy
"ennek eredményeként, a hiszékeny britek és bárdok feltaláltak egy legendát,
hogy egy fantasztikus varázslónő Arthur testét feltámasztotta Avalon szigetén,
hogy talán sebeit begyógyította ott,"
ennek lehetőségét azért vetették fel, hogy Arthur
királyt messiási tulajdonságokkal ruházzák föl.
Megtalálható gyógyító és igéző szerepben,
és kilenc lánytestvér legidősebbike,
és nővérei között van egy Morgause nevezetű.
Sokan szeretik, de egy viszonzatlan szerelme is
van, Lancelot.
Morgan közvetett eszköze Arthur halálának, bár ő
végül kiegyezik vele, és megtartja eredeti szerepét, és egyike lesz a szolgáló
királynőknek, akik elviszik Avalonba Artúrt.
-A Lovagregény történetekben ( pl.Chrétien
de Troyes), ő is szerepel, eleinte, mint a gyógyító.
A későbbi történetek Morganáról azt mesélik,
hogy a lánya Arthur anyjának, Lady Igrainenek, és az ő első
férjének, Gorloisnak, és hogy Artúr pedig, Igraine és Uther
Pendragon gyermeke, így féltestvérek ők ketten.
Morgana tanítványa lesz Merlinnek, és a
bosszúálló ellenfele Arthurnak, és a Kerekasztal lovagjainak.
Különös gyűlöletet táplál Artúr felesége,
Guinevere királynő iránt.
-A 12. századi francia költő Chrétien de Troyes említi 1170 körül
befejezett első regényében, az Erec és Enide-ben.
Itt Morgan szerelme Guingamor, aki a
Avalon szigetének lordja, és unokaöccse King Arthur-nak. Ez a Guingamor
egyébként egy legendás breton hős. Meg kell jegyezni, hogy már Chrétien említést
tesz a Morgan és Guinevere közötti ellenségeskedésről. Morgan Chrétien szerint
egy titokzatos helyen lakik, a Perilous Völgyben ( ami egy
büntető hely hűtlen lovagok számára).
Chretien említés tesz egy versről is,
amiben Arthur, húga, Morgana által készített gyógybalzsamot
ad Erecnek.
Ez az epizód is megerősíti korai,
gyógyító szerepét, de Chrétien arra is céloz, hogy lehetősége
van ártani is.
Chretien szintén utal Morganra, Az Yvain,
az oroszlánok hercege című későbbi regényében is. Ennek egy
fejezetében Norison hölgye egy őrűlt hőst mágikus főzettel észhez
térít. A szert a bölcs Morgana készíti.
-A 12. századi német lovag és költő, Hartmann von
Aue Erec verziója szerint a varázslónőt Famurgennek (Fay
Murgan) hívják, és úgy írja le őt, mint elhunyt szeretőjét a
sötét mágianak, aki életét Istennel dacolva élte, és képes volt a
halottak feltámasztására, aki az emberektől az állatok felé fordult,
parancsolt vadállatoknak, gonosz szellemeknek, és sárkányoknak, miután az
ördög a pokolban megbízható társsá vált számára.
Az Artúr legendának a kontinensről származó
regényi változataiban Uriel, Morgan le fay FÉRJE.
Owain mab Urien történelmi alak, fiuk Ywain.
A történelmi Urien egy áruló, aki
szövetségese Morcant Bulc-nak Artúr meggyilkolásában, hasonlóan
ahhoz, ahogy Morgan megpróbálja megölni Uriennel Arthurt, a mítosz későbbi
változatában.
-Egy másik 13.századi német lovag-költő, Wolfram
von Eschenbach, Persifal regényében Artúr ősi tündérének új nevet
kreált. Terdelaschoye de Femurgiane-nak nevezi el, ki Mazadan
felesége. Terre de la joie= land of joy= élvezetek földje.
-A nagy varázslónő Morgaine megjelenik Robert de Boron Merlin
költeményeiben is. Ezekben leírja, hogy Lady Igraine, és egy
konkréten meg nem nevezett tintageli herceg törvénytelen leánya.
Ez az első ismert megjelenése Igrainnel történő
összekapcsolásának, és itt kerül említésre az is, hogy elküldik tanulmányokat
folytatni, ahol ő inkább a boszorkányságot sajátítja el.
Sokkal szembetűnőbb lett alakja a
-későbbi ciklikus prózai művekben, amilyen
a Lancelot-Grál (Vulgata Cycle, 13. sz.), ahol ellensége
lesz Arthur királynak, és antagonista sok történetben. Erre épülnek a
későbbi,
- Post Vulgata ciklus darabjai, ahol
Morgana alakja még sötétebbé, és baljósabbá válik. Morgan ezekben már egy veszélyes,
kiszámíthatatlan, cselszövő és kéjes nemesise Arthurnak és Guinevere-nak,
rengeteg baj okozva ezzel Artur és Mark Cornwall királyi udvarában. Legalább
két nővére van, Elaine of Garlot, és Morgause, ez utóbb anyja a
kerekasztal több lovagjának (Gawain, Gaheris, Gareth), és az árulóvá lett Mordrednek.
A cornwalli Gorlois herceg és Igraine lányai,
köztük Morgana kolostorba kerülnek, amikor Arthur apja, Uther
Pendragon Merlin segítségével, varázslat által meggyilkolja Gorloist, és
Igrainet teherbe ejti.
Morgana ott kezdi el tanulmányozni a mágia
művészetét, de ennek véget vet nevelőapja, mikor férjhez adja a lányt
Urienhez, Gore királyához. Ám Morgana boldogtalan férje oldalán, ezért
szeretőket tart, Amíg a fiatal királynő Guinevere le nem leplezi, és
megszakítja Morgan kapcsolatát szeretőjével. Az ellenségeskedés a két nő
között így kezdődik. Morgana egyébként udvarhölgyként
szolgál Guinevere mellett, de az eset után elhagyja az udvart, és Merlin keresésére
indul. A terhes Morgana újra kezdi mágikus tanulmányait Merlin
mellett, később megszüli szeretőjétől, Guiomártól származó fiát.
Közben Guinevere ellen is cselszövést sző. Morgana felhasználja sötét tudását
a kerekasztal lovagjai ellen is,
különösen Lancelottal kapcsolatban, kit
hol elcsábítani próbál, hol házasságtörésre készteti Guinevere-val.
Morgan később már olyan mértékben koncentrál a
boszorkányságra, hogy elmegy, és elvonultan él, száműzöttként távoli
erdőkben. Megtanul több varázslatot, mint bármely más nő, elnyer a
képességet, hogy át tud változni bármilyen állattá, és az emberek kezdenek rá
úgy tekinteni, mint Morgan, az Istennő.
Megpróbálja megölni Arturt, miután Guinevere kiűzte
őt Camelotból. A
Post-Vulgatás Suite du Merlin szerint
egy elátkozott palástot küld neki, hogy megégesse.
A Tristan-ban, egy elátkozott ivókürtöt küld
Arturnak Sír Lamorak által, amiből hűtlen nő nem képes anélkül inni, hogy
a folyadék ne ömöljék ki belőle, ezzel próbálja Guinevere-t leleplezni.
-Thomas Malory szerint (15. sz.)
az Le Morte d'Arthur-ban és másutt is, ő boldogtalan házas Urien királlyal,
akitől fia is van már, Ywain.
-Egyéb megjelenések:
Morgan jelen van egész a késő
középkorig különböző szerepekben az Artúr és Nagy Károly
ciklusokban. Gyakran jellemzik, mint szeretőjét és jótevőjét különböző
hősöknek. Néha további utódokat és alternatív testvéreket rendelnek mellé. Az
egyik legjobban ismert Arthúr történetben,
-a 14. századi angol Sir Gawain és a zöld lovagban, mindenkit Gawain istennő- nagynénje, Morgen ösztönöz, mintegy teszteli a kerekasztal lovagjait, hogy hajlandóak-e Guinevere-t halálra rémiszteni.
-A 14. századi olasz novella La Tavola Ritonda
(The Round Table) (A kerek asztal) Morganat Uther Pendragon lányává
teszi, kinek testvére a Lady of the Lake (Tó hölgye.)
-Egy katalán versben, a La Faula-ban, írója( Guillem de Torroella) azt állítja, hogy meglátogat a elvarázsolt szigetet, és találkozik Arthurral, akit Morgan visszahozott az életbe, és ők mindketten már örökké fiatalok a Szent Grálnak köszönhetően.
-A 14. századi közép- angol Stanzaic Morte Arthur szerint, a London püspöke megkapja Arthur holttestét Morganától, és eltemeti azt Glastonbury-ban.
A 15. századi spanyol románc, Tirant lo Blanch szerint, a nemes királynő, Morgana megkeresi eltűnt bátyját, akire Konstantinápolyban talál rá egy börtönben. Morgan magához téríti azzal, hogy eltávolítja kezéből az Excaliburt, és együtt indulnak utána nagy ünnepségekre. Ilyen szövegek Avalont gyakran festik le túlvilági helyként, ahol Morgana uralkodik.
-A 13. századi sanzon, a de geste a Huon
Bordeaux szerint ő védelmezője a névadó hősnek és az anyja a
tündérkirály Oberonnak (Tronc), aki nem más mint julius Caesar,míg Ogier
le Danois Oberon testvérének nevezi Morgant.
-Egy másik sanzon. a de geste, La Bataille
Loquifer szerint, Morgan és a nővére Marsion (Marrion), a hős
Renoart Avalonba viszi, ahol Arthur a király, és ott Renoart és
Morgan egyesüléséből származik egy törvénytlen gyermek, Corbon (Corbans).
-A 14. századi olasz novella La Tavola Ritonda
(The Round Table) teszi Morgant lányává Uther Pendragonnak és a nővérnek a Lady
of the Lake-t
.
Fata Morgana;
A lány elvarázsolt birodaloma máshová is
került a mitologikus a középkori Európában.
Morgan le Fay, vagy olaszul Fata Morganat,
kapcsolatba hozták a normann hódítás óta a dél-olaszországi Szicíliával, és az
európai folklór úgy írja le őt, mint élőlényt, akinek mágikus kastélya
található vízen úszva, vagy máskor az Etnán.
Mint ilyen, ő adta a nevét a formáját délibábnak Szicília
partjainál.
Avalont Szicíliával összekötő irodalom
található;
-Gervase Tilbury enciklopédikus munkájában,
az Otia Imperialia-ban (c. 1211),
-és Torroella-nak a La Faula-jában.
-A breton és provanszál
irodalomban, például:
-Jaufre (okszitán nyelven)
Arthur regénye. 1180,
Jaufre Rudel ((herceg és a trubadúr a korai 12. század közepén)
A forrás tündére
A breton laik-ben az evilági lovagot egy
forrás, egy tó vagy egy folyó partján
magához csábító tündér hagyományos
toposza különleges módon jelenik meg
a Roman de Jaufré-ban.
Gibel tündére, a breton laik és Marie de France
verses elbeszélései kelta tündéreinek
déli megtestesülése a ravaszsághoz
folyamodik, hogy megszerezze magának
Jaufré lovagi szolgálatát. Jaufré
egy szökőkúthoz érkezik, melyből
segélykiáltások hallatszanak. A lovag
késlekedés nélkül a kútba esett leány
segítségére siet, aki nem más, mint Gibel
tündére, s aki ily módon kísérli meg
magához vonzani Artúr vitézét egy
földalatti, csodás országban.
E la donzella tut süau /
Dis a Jaufre : « Seiner, Deu lau, /
Ara-us ai iu e mon pode, /
C'as ome nun dei grat saber, /
Mais a mun art et a mun sen. /
Iu sui acela que tan gen /
vos vinc querre socors ploran /
Del gran trebail e dell afan /
Que m'a fait Fellon d'Albarua, /
Uns malvais hom, cui Dieus destrua !
Ármányos tettével azonban Brunissen
méltatlankodását és haragját is kivívja,
amikor, még ha
"ideiglenesen" is, megkísérli eltávolítani
tőle szerelmesét.
Következésképpen, a tündér szerepét betöltő fiatal leány
közbelépése folytán a
két alapvető udvari principium, Jaufré hölgye iránti szerelme,
és lovagi
kötelességtudata konfliktusba kerül, s a főhős komoly dilemmával
és
próbatétellel szembesül a regény egyik fontos epizódjában
A chevalerie erkölcsi
parancsának engedelmeskedve, Jaufré természetes
kötelességének tekinti a
tündér-hölgyet fenyegető veszély elhárítását,
és kérését teljesítve párviadalra
hívja annak félelmetes és kegyetlen ellenségét.
Amikor győztesként kerül ki a
lovagi küzdelemből, a szerelem és a lovagi
vitézség időleges konfliktusa
megoldódik, minthogy Brunissen nem neheztel
meg Gibel tündérére annak
"elszakítási kísérlete" miatt. Annál is kevésbé,
mert a tündér
valójában alkalmat adott Jaufrénak, hogy lovagias szolgálatot
tehessen
egy hölgynek – Gibel tündére tökéletes udvari hölgyként tűnik fel
az epizódban
– , és ismételten tanújelét adhassa lovagi erényeinek.
A
"tündérepizód" és egy "szürreális" földalatti ország
közbeiktatásával,
– mely ország a "világ legszebb régiója", hegyekben,
völgyekben, vizekben,
erdőkben, rétekben, várakban és városokban gazdag, ámde a
tündér gonosz
ellenségétől fenyegetett és feldúlt – az okszitán regény szerzője
nemcsak egy
különleges kaland részesévé teszi Jaufrét, de egyúttal azt is lehetővé
teszi számára,
hogy helyrehozza a lovagi becsület ellen elkövetett vétkét,
minthogy első találkozásukkor nem volt hajlandó Gibel tündérének a segítségére
sietni. Ezután, erkölcsi integritását visszaszerezve, ismét feddhetetlen
lovagként
térhet vissza Brunissenhez, s később Artúr udvarába, a lovagi és
udvari
értékek székhelyére.
A
forrás tündérének vándormotívuma áttételesen a Kordé lovagjának
egyik
kiemelkedő részletében is felbukkan, amikor Lancelot,
észrevéve Guinevra
királyné elefántcsontfésűjét s benne néhány hajszálát egy
forrás melletti
kőpadon, szerelmi extázisba esik. A szeretett hölgy
áttételes, metonimikus
megjelenítése egyszerre juttatja kifejezésre a forrás
tündérének folklór-hagyományát,
és Chrétiennek azt a szándékát, hogy racionalizálja
a kelta "csodás világot",
ami által egy sokszor előforduló
"lírai motívumot", a távollevő kedves
szimbolikus felidézését és
magasztalását tudta kibontani.
Az Oroszlános
lovagban a csodálatos forrás összetettebb funkciót tölt be
a regény
szerkezetében és "jelentésében" A pusztító vihart támasztó
forrás kulcs-epizódja, amely a forrás melletti lovagi küzdelem, valamint a
kalandkereső lovag és a "víz tündérének" szintén forrás melletti
találkozása motívumaiból jött létre, "a regény kisugárzó központjává
válik,
amelyből szüntelenül erőt merít". A forrás egyúttal a főhős
minősítő
párviadalának szakrális helyszínéül is szolgál..."
-La Bataille Loquifer (c. 1170)
-és a "Parzifal"-ban (Wolfram von
Eschenbach körülbelül 1210).
A 13. századi románc,
a Floriant et Florete, Morgant titkos hegyi
várba helyezi a Mongibel-en
(Montgibel, Montegibel; az Etna arab
nevéből származó), ahová varázsolja
Floriant, egy meggyilkolt
szicíliai király fiát, és történet hőse végül újra
egyesül Morgana várában feleségével, Florettel, mikor visszatér.
A 14. századi olasz románc, La Pulzella
Gaia (Merry Maiden)
Hemison gyönyörű fiatal lányát, Morgant
elrabolja a lovag Burletta A Desert (Burletta della Diserta), ám Lancelot
megmenti őt, majd legyőzi Gawain (Galvan) hatalmas kígyó formájában. Morgan és
tündér hadserege menteni Gawaint a féltékeny Guinevere-től (aki el akarja
Gawaint pusztítani, miután az elutasítja), de ahogy ő egyedül lesz anyja maga
készített várában, a Palausban (amint Morgant feleségül akarja venni Tristan),
akkor Gawain pedig rászabadítja az átkozott alvilágot.
A 15. századi francia románc La Chevalier
du Papegau (A Knight A Parrot) teszi Morgainet, a Tündért a Montgibelre (Morgaine,
la fée de Montgibel) a húga ismert, mint a büszkeség nélküli Lady (la Dame
sans Orgueil), akit Arthur megment.
-A Nagy Károlyt övező legendákban leginkább
a dán hőssel (Ogier a Dane) való kapcsolatáról híres, akivel
egy misztikus sziget palotájában él 200 évig, (ahol Arthur és
Gawain is még mindig él), és később megvédi őt kalandja során a halandó
világban. Egyes beszámolók szerint Ogier-nek két fiat szül, beleértve
Marlyn-t is.
-Mark Twain, regénye Egy jenki Arthur király
udvarában (1889), úgy ábrázolja, mint Arthur antagonisztikus húgát, a
varázslónőt, aki nagy személyes varázsú, aki képes a leggonoszabb
viselkedésre.
Modern kultúra:
-Morgan le Fay már szerepelt sokszor a populáris kultúra különböző
darabjaiban, gyakran (bár nem mindig) megkapja a szokásos gonosz
szerepeket, amelyek gyakran csak puszta karikatúrák.
Morgan sztereotip ábrázolása, hogy gonosz
boszorkány, és kibékíthetetlen ellensége Arthurnak, gyakran szövetkezik Arthur
ellen, fiával, Mordreddel, legyen e harc ideje legendabeli, vagy még
későbbi, ő viszálykodik még a modern korban is.
Az ilyen munkákban egy antagonista karakter,
Arthur, Merlin, és követőik ellen küzd, akik
mentenék Camelotot, Avalont, vagy akár a világot.
Sok ilyen történet hatékonyan egyesíti Morgant, Morgause-zal, és
összekapcsolják vele a Lady of the Lake-t (Tó hölgyét) (továbbá
elhelyezi a modern Morgant, mint Merlin Nemesisét, holott az Artúr
hagyományban soha nem volt vele közvetlen ellenfele.)
-Erre példa a 1981-es Excalibur, John Boorman filmje
adaptációja.
Ennek ellenére néhány más modern ábrázolásban Morgan
bonyolultabb, vagy nem egyértelmű, és néhányan még öntöttek rá egy teljesen
pozitív karaktert, vagy jellemző rá, hogy főszereplőként lép elő.
-Marion Zimmer Bradley Artúr király és a nők (1983)
Fay Sampson: Tintagel lánya (Morgan Le Fay) sorozat regények (1992),
Vera Chapman: A Enchantresses (1998),
Nancy Springer: I Am Morgan le Fay (2001),
J. Robert King: Le Morte D'Avalon (2003)
Alex Epstein: The Lost Years of Morgan le Fay (2011),
Felicity Pulman: I, Morgana (2014).
A legtöbb modern műre jellemző hogy Morgan, mint egy
boszorkány, vagy papnőként szerepel, és általában féltestvére Arthurnak, de
néhányan más szerepet is osztanak rá, többek között, hogy egy tündér, vagy egy
egyébként nem emberi jellem.
Továbbá ő archetípusa szolgált forrásaként sok
karakternek különböző más művekben,
mivel a 20. század végén, a feministák által is
elfogadott Morgan képviseli a női hatalmat vagy női spiritualitást, amit
gyakoroltak a kelták vagy korábbi népek.
Ezek az értelmezések merítenek az eredeti
ábrázolásból, de Morgant felruházzák jóságos, rendkívüli gyógyító erővel.
Dr. Leila K. Norako esszéje szerint( University of
Rochester);
"Amellett, szerepelt az irodalomban, a
televízióban és filmben,
Morgan le Fay gyakran szerepel neo-pogány vallási csoportokkal összefüggésben is. Felváltva imádják, mint egy istennőt, üdvözölik, mint egy szimbólumát a nők erejének. "Mint sok karakter a Arthur legendában, Morgan le Fay óta következetesen átalakult és értelmezik a szerzők és művészek közel egy évezrede, felváltva gyógyító, gazember, igéző, csábító szerepekben, vagy ezeknek valamilyen kombinációjában, attól függően, hogy mire van szükség a szóban forgó munkában. Ez a sokoldalúság nem kétséges,hogy szerepet játszott abban, hogy megtartsa folyamatos kulturális jelentőségét, hogy ezt a karaktert élvezte az egész évszázad, és továbbra is tartsa a kortárs kultúrában. "
Morrigan ("fantom királynő")
vagy
Morrigan ("nagy királynő") írják még, mint Morrigut vagy többes
számban, mint Morrígna, és Morríghan vagy Mór-ríoghain az ír
mitológiában.
Elsődlegesen Morrigant a csata, viszály, és
szuverenitás témájához kapcsolják. Néha egy harcosok felett repülő varjú
formájában jelenik meg, az Ulster ciklusban lehet angolna, farkas,
tehén formájú. Általános vélekedés szerint a háború istensége hasonló a
germán Valkyries hez-, kapcsolata a tehén alakkal felveti gazdagság
és a föld értelmezési lehetőséget is.
(Martin Finnin: Cu Chulainn Fighting Morrigan
the Shape Shifter)
Gyakran ábrázolják trióban, akár testvérekként is.
Bár a triád tagjai változóak, a leggyakoribb kombináció a modern
forrásokból; Badb, Macha és Nemain.
Azonban az elsődleges források
utalnak inkább hármas a Badb, Macha és Anand. Az Anand név
úgy is adott, mint egy alternatív Morrigu név. Más
beszámolók Bes-ként nevezik meg.
Etimológiája:
Van némi nézeteltérés a Morrigan név
értelmezésében.
A "mor "származhat indoeurópai gyökerekből;
terror vagy monstrousness, rokon az óangol maere-ral (ami
tovább él a modern angol "rémálom" szóban,) hasonlóan hangzik
a skandináv Mara és a régi orosz "mara" ("rémálom"); míg RIGAN
fordítása: "királynő".
Ezért lehet rekonstruálni, mint proto-kelta
Moro-rīganī-s. Ennek megfelelően Morrigan gyakran fordítják fantomkirálynőnek.
A közép-ír időszakban gyakran írták ékezetesen a Morrigant, így jelentése módosul nagy királynőre, ugyanis ó-ír nyelven "mór" nagyot jelent, ez keresztbe tesz az előző értelmezési módnak.
Későbbi írók pedig összekapcsolták Morrigent a walesi irodalmi alakkal, Morgan la Fay-el az Artúr regényekben, bár a walesi név leginkább a tenger szóból származilK. E nyelvek különböző ágai a kelta nyelvi fának.
Források:
- A legkorábbi forrásai Morrigan-nak latin kéziratok és szószedetek glosszái.
Egy 9. századi kéziratban, amely a latin
Vulgata Ézsaiás könyvének fordítása, a Lamia szót használják a
héber Lilith lefordítására. A glossza aztán elmagyarázz, hogy "ez
egy szörny a női formában, azaz az Morrigan".
-Cormac szójegyzékében (szintén 9. században), az egyik magyarázat a többes számú szót gudemain ("kísértetek") morrígna-ként festi le.
-A 8. századi O 'Mulconry szómagyarázatában azt
mondja, hogy Macha egyike a három morrígnnának
-Ulster ciklus.
A Morrighanról szóló legkorábbi elbeszélésben úgy
van ábrázolva, mint egy olyan személy, akinek kétértelmű kapcsolata
van a hős Cúchulainn.-nal.
-A Táin Bó Regamna-ban (The Cattle Raid of Regamain) (Regamain vörös tehene?) Cuchulainn találkozik Morrighan-nal, de a nem ismeri a nőt fel, amint egy tehenet vezet át Morrighan területén. Válaszul erre a kihívásra Morrighan inzultálja őt. Cuchulainn erre megtámadná, de Morrighan akkor egy fekete madárrá változik, és egy faágra települ. Cuculhainn most már tudja, hogy kivel áll szemben, és elmondja neki, ha felismerte volna, megelőzhették volna az ellenségeskedést. Megjegyzi, hogy bármit is csinált, a balszerencse vitte rá. A nő válaszul elmondja, hogy ő halálának őrzője, és az is marad a jövőben is.
A Táin Bó Cuailnge -ben Medb,
Connacht királynője inváziót indít az ulsteri Donn
Cuailnge ellen, hogy ellopja annak bikáját. Ekkor Morrighan, hasonlatosan
a fúriákhoz, figyelmezteti a bikát, hogy eneküljön.
Cuchulainn párbajok sorozata által védi Ulstert,
amiket Medb bajnokai ellen vív. Két párbaj között Morrighan felajánlja
szerelmét a férfinak, de az elutasítja ajánlatát. Ezért Morrighan
beavatkozik a párbajokba, különböző alakokat ölt fel; angolnáét, farkasét,
szarvasmarháét, végül mint vörös fülü fehér üsző jelenik meg, hogy
pánikba ejtse a férfit, mivel előző találkozásaik egyikén
ezt megjósolta neki.
Azonban mindenféle zavarkeltés ellenére a hős
legyőzi ellenfeleit. Később Morrighan öregasszony képében tűnik fel,
és viseli ő is hősének sebeit, Aztán állati formájában tőgyéből tejjel
látja el a sebesültet. Morrighan megáldja a tejet, és ezáltal begyógyítja Cuchulainn
sebeit.
Végül megjövendöli egy végső csata nagy
vérontását.
Cuchulainn halála-meséjének egyik változatában a hős
épp lovagol, hogy találkozzék ellenségeivel, amikor egy gázlónál
találkozik Morrighannal, aki vén banya képében, véres fegyvereket
mos. Ez ómen a halálra.
Később a történetben, a halálosan megsebesült,
Cuchulainn a Standing Stone-hoz köti magát saját beleivel, hogy
holtában is állva maradjon, és ellenségei messziről csak akkor veszik
észre, hogy már halott, mikor Morrighan varjú képében a vállára száll.
Mitológiai ciklus:
Morrighan szinten megjelenik mitológiai ciklusok szövegeiben.
a 12- századi történelem előtti időkről
szóló
-Lebor Gabála Érenn ( Az írek bibliája,
"Hódítások könyve")
összeállításban Morrighan szerepel, mint
a Tuatha Dé Danann- ból származó Ernmas egyik leánya, és Nuada
unokája.
Az első három lánya Ernmas- nak Eriu,
Banba, és Fódla neveken van megadva.
Neveik szinonimái Írországnak, és össze is
házasodnak Mac Cuill, Mac Céch, és Mac Gréine királyokkal, akik
utolsó Tuatha Dé Danann uralkodói Írországnak.
Íly módon a három nő, egyben hármas istennő, aki kapcsolódik a föld, a királyság szuverenitásával.
Ezután következik Ernmas másik három lánya, Badb, Macha, and the Morrígan.
Egy négy soros vers leírja gazdagságukat, hogy
voltak ravaszság rugói, és forrásai keserű harcnak
Morrigu nevét Anand-nak is mondják, kinek 3 fia
volt. Glon, Gaim, és Coscar.
-Morrighan szintén megjelenik a Cath Maige
Tuireadh- ban. (The Battle of Mag Tuired; Mag Tuired-i csata)
Samhain ünnepén (kelta évkezdet nov 2.) Dagda vele
találkozik, mielőtt a Fomorian-ok elleni csatába indulna. Morrighu ekkor
épp mosakszk, oly módon hogy egy-egy lábával az Unius folyó két
partján áll. Egyes források úgy gondolják, hogy ő hozza létre a folyót.
The Dagda, on his way to his house in Glen Eadin,
spys a woman bathing in the River Uinshin. They unite in the waters at a place
since known as the Bed of the Coupling. Image of the Morrigan & the
Dagda © Jim Fitzpatrick.
Miután szexelnek, Morrighu azt ígéri, hogy
megidézi Írország mágusait, hogy varázsoljanak a Tuatha Dé nevében,
és pusztítsák el Indech-et, a fomorian királyt, különösen a vérét,
a szívét, a veséjét a bátorságra. A vérből pedig két maroknyit később
a folyóba helyez.
Amint a sereghez a Tuatha Dé vezetője, Lug is
csatlakozik, kéri hogy minden hatalom biztosítva legyen a csatához. Morrigan
válasza nehezen értelmezhető, de magában foglalja a megvalósulást, a a
leigázást, a tönkretevést. Ahogy megérkezik ő is a csatatérre, és kántálni
kezdi a verset, a csata azonnal eldől, a Fomorianakat a tengerbe hajtja.
A Csata után elénekel egy másik verset, amiben a
győzelmet ünnepli és megjósolja a világ végét is:
Peace to (as high as) the sky
sky to the earth
earth beneath sky
strength in everyone
a cup very full
a fullness of honey
honour enough
summer in winter
spear supported by shield
shields supported by forts
forts fierce eager for battle
"sod" (fleece) from sheep
woods grown with antler-tips (full of stags)
forever destructions have departed
mast (nuts) on trees
a branch drooping-down
drooping from growth
wealth for a son
a son very learned
neck of bull (in yoke)
a bull from a song
knots in woods (i.e. scrap-wood)
wood for a fire
fire as wanted
palisades new and bright
salmon their victory
the Boyne (i.e. Newgrange)
their hostel
hostel with an excellence of length (size)
blue (new) growth after spring
(in) autumn horses increase
the land held secure
land recounted with excellence of word
Be might to the eternal much excellent woods
peace to (as high as the) sky
be (this) nine times eternal.
Morrigu's Prophecy translated by Seán Ó Tuathail
Szerepe, funkciói:
Morrigan-t gyakran tekintik hármas istennőnek, de ez a hármas jellege nem egyértelmű és nem következetes.
Néha úgy tűnik, mint egy három nővér, leányai Ernmas-nak: Morrigan, Badb és Macha. Előfordul, hogy a Szentháromság a Badb, Macha és Anand neveiből áll össze, együttesen ezt nevezik úgy, Morrígna.
Alkalmanként a Nemain vagy Fea jelennek
meg a különböző kombinációkban.
Ugyanakkor a Morrigan is megjelennek egyedül
is,
és az ő nevére olykor szinonimaként használható a Badb.
Morrigant általában "háborús
istennőként" értelmezik.
Az ő szerepe gyakran jár előérzettel egy bizonyos
harcos erőszakos halálára vonatkozólag, ami arra utal, hogy ő azonos a
Banshee-val a későbbi folklórban.
Bizonyos területein Írországnak ez
természetfeletti lény, Banshee, más néven a badhb".
Az ő szerepe az volt, hogy nem csak egy
szimbóluma a közelgő halálnak, hanem befolyásolhatta az eredményét a
háborúnak.
Leggyakrabban úgy jelenik meg, mint egy fölül
repülő varjú, ami az alatta levő harcos szívét félelemre, vagy bátorságra
inspirálja.
Ritkán ő is csatlakozik a csatához, mint harcos.
Az is egy lehetőség, hogy Morrighan
szorosan kötődik az ír harcos Mannerbund csoporthoz. (Ez egy fiatalok által
alkotott, harcos-vadász csoport, kik ideiglenesen a civilizált
társadalom peremére kerülhetnek, és törvénytelen tevékenységek is megengedettek
a számukra.)
Ha ez igaz, imádata emlékeztetett,
germán területek Prechtájáéra.
Azonban Máire Herbert úgy érvelt, hogy
"a háború önmagában nem elsődleges szempontja az istennő
szerepének",
és hogy kapcsolata a szarvasmarhával inkább
azt sugallja, hogy szerepe kötődik a földhöz, a
termékenységhez, és azok szuverenitásához.
Úgy véli, hogy kapcsolata a háborúval idézte elő a
zavart közte és Badb között, aki eredetileg egy különálló személy,
illetve istenség.
Morrigan értelmezhető, mint aki politikai
vagy katonai támogatást, illetve védelmet nyújt, a hatása királynői.
A szuverenitás istennőjének, nem kell feltétlenül
a háború istennőének lenni feltétlenül, minden esetben.
Van egy leégett halom Tipperary megyében,
amely Fulacht na Mór Ríoghna néven ismert ("főzési gödre
Morrigan-nak").
Több ilyen Fulacht is létezik vad
terülteken, és kívülállók kapcsolhatók hozzá, mint pl. Fianna, vagy a
már említett Mannerbund csoportok, valamint még a vadászat és a szarvas.
A főzési aktus azt sugallja, hogy
kapcsolat létesíthető e helyek és a mitikus, ételt kotyvasztó banyák között,
akik a végzetet hozták így rá Cuchuainn-ra.
A Da Chich na Morrigna ("két melle a
Morrigan-nak"), páros hegy Meath megyében,és azt sugallja, hogy
bizonyos szerepet eljátszott, mint oltalmazó istennő, hasonlóan Anuhoz, akinek
saját dombjai vannak, da Chich anann (a Anu mellei ") Kerry megyében.
(Azért ez a Cich mint csecs, és a cath, mint csata,
nagyon durva. Lehet, hogy tényleg mindenki magyar, csak még nem tud
róla???
Ja, és a Mór sem semmi, mint
Óriás! Nagy Kata egyenlő Mór Katával, a k pedig
helyettesíthető g-vel. Hűha :))
